Laura vagyok egy 15 éves tini. Anyukám és apukám tenyészistállót vezet. Van egy lovam , Vihar. Egy Tinker póni. Az istálló neve Holdvilág farm. Sok itt a csikó de sokat el is kell adni. Így megy ez. Ha választok egy lovat akkor az az enyém. Irigyelnek azok akik csak itt laknak de miénk a ház csak ő bérlik. Sok gyereket hoznak ide. Eggyel már össze is vesztem. Elvitte Vihart a bokszból! Lángoltam dühömben.
- Nem lehet elvinni te elme bajos, csikót  vár!- ordítottam rá a fiúra aki elvitte Vihart. Imádja Vihart, de Vihar csak engem enged fel a hátára.
Ezt azért mondom mert FEL NYERGELTE!!!!- Nem látod hogy nagy a hasa?
- Én kiváló lovas vagyok és Vihar imád engem!- mondta nagyképűen.
Meg akarta simogatni Vihart de az elhúzta a fejét és megharapta a kezét.
- Milyen kiváló lovas vagy , mennyire imád téged Vihar. Annyira hogy megharap. Na gyere ide Vihar, ez csak egy nagyképű gyerek. - mondtam Viharnak aki egész lenyugodott.
Szóltam apának aki azt mondta ha még egy ilyen lesz akkor szóljak.
Hát nem kellett sokat várni. Elvitte Tornádót a kezelhetetlen mént. Na itt már hagytam hagy üljön fel rá, sőt segítettem neki. Amikor elindult a válla olyan lent volt,  tudtam ez betöri  a koponyáját ha nem segítek.
Szóltam apának, akinek a kedvence Tornádó, és az övé is. Tornádó és Vihar a kivétel akit apa nem ad el. Na szóval mentünk a pályához és apa szól.
- Ez egy lüke kölyök az biztos.- nevetett. Tornádó le föl ugrált a fiú pedig ott libegett az oldalán. Én is nevettem és apa is. Aztán jött a kölyök anyja.

- Tom azonnal szálj  le Tornádóról - mondta és odament Tomhoz aki mint egy halott úgy ült ott.
De végül apa megengedte hogy maradjanak.

És most itt ül mindenki Vihar bokszába és várja a csikót.
Kijött a lába a feje, és már itt ül elöttem.
Gyönyörüen néz ki.
Odamegy az állatorvos és megvizsgálja.
Egésséges a kicsi.
- Laura mivel ő a te lovad csikója ,nyugodtan nevezd el.- mondta apa én meg örömömben tapsikoltam.
- Legyen, Tom. - mondta az az idegesitő Tom.
- Ha én nem lennék nem is élne a te hibádból. Miért nyergelted fel Vihart hogy meghaljon a csöpség? Aztán azt várod hogy rólad nevezzem el?- mondtam de most nem orditottam pedig szivesen tettem volna.- A neve Szélvész!
Mintha tudná a nevét a kis csikó rúgott meg kapálozott mintha futna. Mindenki nevetett. Csak Tom nem. Düh lángolt ronda szemében. Égett a bosszútól. Laura már nem nevetett túl dühösnek  látszik a fiú. Túl komolynak.