Drága olvasók! Egyben jó és rossz hír ☹️ Az írónő nem rég frissített, miszerint:

Sziasztok drágáim! 😀

Hát sajnos azóta nem sikerült haladnom semmit a fejezettel, mióta utoljára jelentkeztem, de a jövő hetem elég laza, így valószínűleg be tudom majd fejezni legkésőbb vasárnapig. Szurkoljatok, és addig is egy kis részlet a fejezetből, ahogy ígértem:

"- Itachi, piát? – kérdezte Kisame, de a férfi Sakura felé intett.

- Az orvosomat kérdezd, ne engem. Úgyis tudod, mi a válaszom.

A lány legyintett.

- Gyakorlatilag már teljesen jól vagy – mondta Itachinak, de nem nézett rá. – Azt iszol, amit csak akarsz.

- Király – dörzsölte össze a kezeit Kisame. – Akkor töltök.

Mikor odaadta Itachinak a poharát, a férfi egy kortyra lehajtotta az egészet, pedig a társa majdnem telitöltötte, és Sakurára meredve Kisame elé tartotta a kiürített poharát. Kisame rábámult, aztán a pohárra, majd megint rá és végül a tekintetét követve a lányra pillantott, aki éppen a földre telepedett Deidarával koccintott. Egy értetlen szusszanással végül újra telitöltötte Itachi poharát, és kicsit megkönnyebbült, mikor a férfi lerakta az éjjeliszekrényre a szakét, ahelyett, hogy azt is magába döntötte volna, mint ahogy számított rá.

Deidara felnevetett valamin, amit Sakura mondott és Kisame elfordulva Itachitól melléjük huppant a földre, hogy ő is igyon egy kicsit. Vagy sokat.

- És most? – kérdezte tanácstalanul Sakurára meredve.

- És most – kezdte a lány, miközben lassan egy széles, huncut mosolyra húzódtak az ajkai. –, minden titkotokat tudni akarom.

Kisame egy kezdődő vigyorral a szeme sarkából egy gyors pillantást váltott Itachival, aztán belemeredt a poharába, és hirtelen elkomolyodott.

- Mindent?

- Mindent – felelte Sakura, és összeszűkült szemekkel előre hajolt.

- Jól van, jól van –sóhajtotta Kisame. – Elmondok valamit, amiről nem sokan tudnak – mondta és felpillantott a lányra. "

Puszi mindenkinek! ☺️♥️