Kabuto gyors lépteinek hangja visszaverődött a sötét falakról, ahogy a rejtekhely keleti szárnyába igyekezett. Ott tartották a foglyokat. Pontosabban Orochimaru embereit, de elszállásolásuk inkább rabokéra emlékeztetett, mint olyan emberekére, akik szabad akaratukból csatlakoztak a sötét lelkű férfihoz.

Patkányok voltak, gyalogok egy sakkjátszmában, ami magasabb célokat hivatott elérni. Életük olcsó volt, filléres, Orochimaru könnyedén feláldozta őket egy-egy harc során.
Kabuto fintorogva nézett végig a cellákon, majd undorát leküzdve hangosan beszélni kezdett.

- Figyeljetek! Hamarosan kiszabadultok. A mesternek jó szolgálatot tehettek, ha engedelmesek lesztek és maradéktalanul követitek az utasításait.

Ezer és ezer hangot vett hátára a visszhang, ahogy mindannyian lelkesen zúgták hűségük esküjét.

Kabuto sötéten elvigyorodott és egy belérögzült, hanyag mozdulattal megigazította orrán lecsúszott szemüvegét.

- Helyes.

***

Sakura lélekszakadva rohant végig Konoha főterén. Néhányan megbámulták, de ez egyáltalán nem érdekelte most. Hiszen várják! Haja kibomolva úszott utána a levegőben, arcán rég nem látott mosoly ült.

Mikor meglátta a kapuban álló alakot, egy csöppnyi változás látszott az arcán, de olyan gyorsan váltott, hogy a másiknak fel sem tűnt.

„Csalódna..." - gondolta, és mivel ezt egyáltalán nem akarta, ezért felvette előző arckifejezését, és egy picit sem lassított a tempóján.

Tágra nyílt, jegesen kék szemek követték röptét, míg a férfi nyakában nem landolt.

- Gaara! - kiáltott fel Sakura boldogan és átölelte a nyakát.

Furcsa látvány volt a Kazekage a nyakán csüngő rózsaszínnel. A kapuőrök szemei kis híján kiestek a helyükről, úgy bámulták őket. Az egyikőjük még suttogva meg is jegyezte a másiknak: olyanok, mint a testvérek, akik évek óta nem látták egymást és halottnak hitték a másikat.

Gaara lefagyva álldogált Sakura ölelésében. Nem tudta, mire vélje a dolgot, de érdekes helyzet volt az biztos. Még soha nem üdvözölték őt ilyen kitörő örömmel, talán csak mikor visszatért a Homok faluba az Akatsuki sikertelen akciója után. De ilyen ölelést akkor sem kapott...

Démona mozgolódott benne, és a férfi egy percre megijedt, hogy bántani akarja a lányt, de szerencsére nem így volt. Sőt a kis mocsok egyenesen élvezte a dolgot!

„Ő volt az a kislány, aki megmentett. Nem mindennap húznak ki a pácból az emberek, vöröske! " - mordult rá a Shukaku.

Még mindig csak állt ott teljesen lefagyva. Már semmit sem értett. Itt ölelgeti egy lány, akit alig ismer, és a démona hálás neki!

Sakura zavartan lépett hátrébb, és halvány pírral az arcán a férfira mosolygott.

- Üdvözlöm Konohában, Kazekage-sama - vette kissé hivatalosra a figurát, ezzel próbálva enyhíteni a helyzet különösségén, és meghajolt előtte.

- Örülök, Sakura. - Gaara még mindig kissé összezavarodva figyelte a lányt.

- Szeretné, hogy elkísérjem Tsunade-samához? - kérdezte az illedelmesen, lesütött szemekkel.

„A francba veled, Shikamaru!" - dühöngött magában Sakura. - „Azt hittem, Naruto az... Most mit csináljak? Gaara tutira hülyének néz, de ha megtorpanok és csalódottan köszönök, akkor az biztos fájt volna neki, azt meg nem akarom."

- Úgy tűnik, inkább te szeretnéd.

- Ho... hogyan? - dadogott meglepetten a lány, és felnézett a férfi arcára.

Gaara szája sarka megrándult, mire Sakura álla kis híján a földet verdeste.

„Most... most tényleg mosolyogni próbál? Hát, ez elég ijesztő..." - igyekezett gyorsan összekaparni egy épkézláb mondatot, de ott állt több mint egy percig, mire eszébe jutott valami.

- Megtiszteltetés lenne számomra, Kazekage-sama. - Újra meghajolt a férfi előtt, mire az felsóhajtott.

„Mit tenne a helyemben Naruto?"

- Hagyjuk, ezt a Kazekage-samázást. Egyáltalán nem tetszik. - Gaara szája széle ismételten megrándult, meggyőzve Sakurát, hogy nem csak hallucinált az előbb. - Elmehetnénk rament enni - tette hozzá tétován, de ez olyan bizarrul csengett a szájából, hogy a lány nem tudta elfojtani a kacagását.

„Huhh, ezt úgy tűnik, megúsztam!" - gondolta Sakura megkönnyebbülten.

- Inkább mesélj nekem, mi újság Sunagakuréban!

- Igen, ez tényleg jobb ötlet - mondta Gaara kissé csalódottan, hogy hülyét csinált magából és elindultak Konoha főtere felé.

***

Tsunade irodájában állt a bál. A Hokage fel-alá járkált, miközben az orra alá mormogott, Shizune a papírokat próbálta a helyükre tenni, TonTon pedig a sólyommal játszott. Kakashi feszülten álldogált két ANBU mellett, akik nem voltak hajlandóak levenni a maszkjukat. A tanácsosok kedélyesen beszélgettek egy sarokban, de azt, hogy miről folyik a csevej, természetesen nem hallotta senki sem.

Kurenai, még mindig ott állt, ahova Tsunade állította. Úgy érezte magát, mint egy rossz gyerek, aki büntetésben van. Az viszont egy kicsit lenyugtatta, hogy a szobában a Hokagén kívül senki nem ért semmit. Tsunade most dühösen rácsapott az asztalra, mire összerezzent.

- Kurenai! - csattant fel és mérgesen felnézett az előtte álló, megszeppent nőre.

A Hokage már nem tudta folytatni, mert hirtelen egy jounin rontott be a szobába. Kakashi halkan felsóhajtott és elvonult egy sarokba némán unni az egészet. A tanácsosok fel sem néztek, zavartalanul beszélgettek tovább, a két ANBU pedig helyet foglalt. Mindenki hozzá volt szokva, a feszült helyzetekben, Tsunade által leadott ingyencirkuszhoz.

- Hokage-sama, a kapuőrök jelentették a Kazekage érkezését.

- Nagyszerű! Már csak ez hiányzott! - üvöltött magából kikelve az Ötödik. - Küldjétek vissza azt a kis idiótát a nyamvadt falujába!

A hírt hozó férfi megütközve meredt Tsunadéra.

- Mindegy mivel, de távolítsátok el a faluból a fiút, mert nem állok jót magamért! - folytatta a nő ingerülten és egy legyintéssel útjára bocsátotta a jounint.

- Most már elmondanád, mi folyik itt? - Kakashinak minden bátorságára szüksége volt, hogy hozzá merjen szólni az Ötödikhez.

- Természetesen! - kiabálta le a fejét Tsunade és újra Kurenai felé fordult. - Először is... Küldetésem van számodra. El kell menned az Eső országába. Amegakuréban keresd Kasumi Keijit, ő majd elvezet a nagybátyja házához. A férfit Akinari Keijinek hívták. A házában keresd a Mitsuko Nagakawa, illetve a Senju címkékkel ellátott tekercseket, és hozd el mindet. Nem hiszem, hogy Akinari még élne, ezért egyedül kell boldogulnod. Folyamatos jelentést kérek a haladásról. Igyekezz.

- Igenis, Tsunade-sama! - Kurenai meghajolt, és már ott sem volt.

- És most... - A Hokage leült és kicsit nyugodtabban nézett végig az összegyűlteken. - Térjünk rá az okra, amiért idehívtalak benneteket.

***

- Temari egyáltalán nem bánja a dolgot. Egyszerűen imádja a gyerekeket és szeretne ő is minél hamarabb egyet. Persze próbáltam lebeszélni róla, de megy a saját feje után.

Sakura mosolyogva nézett fel Gaarára.

- Nincs mitől félned, hiszen Temarinak nincs is barátja! Vagy valamiről lemaradtam? - csodálkozott a kuonichi.

- Nem tényleg nincsen neki, de... még lehet. - Gaara elfordította a fejét, mintha csak a lemenő napot nézné.

- Ó, így már értem - nevetett fel Sakura, majd egy kedves mosollyal a férfi karjára tette a tenyerét, mire Gaara ránézett. - Ne aggódj. Nem lesz semmi baj. Egy szerelem nem alakul ki két nap alatt. Észre fogod venni, ha a nővéred kiszemel magának valakit.

Gaara éppen meg akart szólalni, mikor meglátta, hogy egy szőke hajú jounin rohan feléjük.

- Kazekage-sama! - kiabált valamit lóbálva a kezében. - Egy üzenet Homokrejtekből!

A férfi szinte kitépte a másik kezéből a papírt. Gyorsan átfutotta a rövidre fogott tájékoztatást, majd Sakurára nézett.

- Baj van. Sunagakurét megtámadták. Mennem kell.

A lány ijedten bólintott.

- Szólok Tsunade-samának, hogy küldjön erősítést! - kiáltott még a rohanó Gaara után.

„Köszönöm."

***

- Aha! Megvagy! - üvöltött fel lelkesen Naruto, és beesett a kocsma ajtaján.

Jiraya kipislogott egy szöszi háta mögül és felröhögött.

- Figyeljétek a kölyköt! Mit keresel itt, kisfiú?

A lányok felkuncogtak a legendás sannin körül.

- Mi az, hogy kisfiú, hegyi kéjenc? - pattant fel Naruto a földről, és öklét rázva megindult Jiraya felé.

- Naruto? Mit keresel te itt?

- Éppenséggel téged, vénség!

- Vénség? Nem is vagyok én öreg, igaz lányok? - A férfi nevetve rácsapott az egyik lány fenekére.

- Ebből elég! - Naruto dühösen kirántotta a részeg Jirayát a tucatnyi nő alól és végigráncigálta az utcán. - Most szépen megyünk és megebédelünk, aztán visszatuszkolom a löttyedt hátsó feledet Konohába!

- Ugyan már, Naruto! Hiszen csak szórakoztam kicsikét!

- Egy kicsikét, mi? Itt dekkolunk egy hete, hegyi kéjenc! - üvöltötte le a fejét a szőke.

- Oké, oké - emelte fel a kezét Jiraya. - Holnap elindulunk - mondta, majd halkan folytatta. - Hjaj, azok a szép lányok... csak mert a kis lökött be van sózva...

Naruto azonban már nem figyelt rá.

- Nézd, hegyi kéjenc! Itt egy postás! Küldök egy levelet Konohába, hogy hamarosan megérkezik Naruto, a következő Hokage! - kiáltott fel, majd hihetetlen gyorsasággal célba vette szerencsétlen postást.

„Nem fogják elhinni, hogy változott volna bármit is."

Jiraya a fejét csóválva tanítványa után indult.

***

Orochimaru elégedetten vigyorgott le az előtte térdelő férfira.

- Hallgatlak, mester.

- Volna egy feladatom számodra, Gakushi. Nemsokára útra kelünk, hogy elkapjunk egy kislányt, aki segíthet a kis problémámon. A lány élve kell nekem. Ez fontos, úgyhogy azt ajánlom, ne szúrd el!

- Értettem, Orochimaru-sama. Pontosan mi lesz a feladatom?

Gakushi Fuuma felpillantott, és tekintete egy vészjóslóan szikrázó sharingannal találkozott. Sasuke ingerülten felmordult, mire a férfi újra Orochimarura nézett.

- Te fogod vezetni a seregem Konoha ellen. Szükségem lesz kis híján minden emberemre. Tsunade biztosan a tőle meg szokott vehemenciájával fogja védeni a kis tanítványát, ez pedig elég kellemetlen lehetne számunkra, ha nem készülnénk fel kellőképpen. Ha pedig felgyógyulok, végre a földdel tehetem egyenlővé a szánalmas kis faluját. - Orochimaru elégedetten mosolyogva hátradőlt, és az asszony elszánt arca rémlett fel lelki szemei előtt.

„Akkor is megtörlek, ha ott halok meg a lábaid előtt, Tsunade!"