- Kabuto, hozd a gyógyszereimet.

- Igenis, Orochimaru mester.

Az ezüstös hajú, orvos ninja átvágott a szobán. Az ajtóban kis híján összeütköztek Sasukéval. Sietős lehetett a dolga, és valami fontosra készült - ezt árulta el feszült arckifejezése.

- Á, te is itt vagy. Rég nem találkoztunk. Mi járatban?

- Nem tartozik rád. Hagyj egyedül bennünket Orochimaruval. - Sasuke nem kért, hanem parancsolt, és ez eléggé fel tudta bosszantani Kabutót.

- Már megint tiszteletlenül beszélsz a mesterről. Azt ajánlom, fékezd a nyelved, különben...

- Különben? - nézett le rá gúnyos félmosollyal az Uchiha.
Szemei szinte vérben forogtak, és Kabuto ekkor megértette, hogy nem ez a legjobb alkalom udvariasságra tanítani az Uchihát. Némán, és eléggé dühösen ment a dolgára.

- Ejnye, ejnye, türelmetlen, fiatal barátom - kuncogott halkan Orochimaru az előbbi kis közjátékon. - Egyre méltóbb leszel a hírnevedhez. A rideg, arrogáns Uchiha kölyök, Orochimaru tanítványa...

- Nem érdekel a hírnevem. Egyvalami számít, és az a...

- Bosszúd. Tudom. Hallottam már elégszer - komolyodott el kissé a kígyó. - Ezúttal mit akarsz? Megint megölni a kis kísérleti patkányaimat?

- Nem érdekelnek a férgeid. Meg akarom ölni a bátyámat, Orochimaru.

- Már megint nem figyeltél, Sasuke. Nem gondolod, hogy hátrányban lennénk az Akatsuki ellen? - hívta fel a fiú figyelmét az Uchiha számára lényegtelen körülményre.

- Én csak a bátyámat akarom.

- A társai nyilvánvalóan meg fogják védeni. Szükségük van rá.

- A te hibáid miatt nem tudok olyan gyorsan fejlődni, és most még a bosszúmat is hátráltatod? - fortyant fel a fiú.

- Ne felejtsd el, mennyi mindent köszönhetsz nekem. - Orochimaru tekintete fenyegetővé vált.

- Nem hálátlan vagyok, csupán türelmetlen. Itachi állapota jelenleg pont megfelelő a terveimhez. Könnyedén legyőzhetném őt. Nem akarom megvárni, amíg erősebb lesz.

- Ez érthető, viszont pontosan tudod, mi is a gyógyulásom akadálya.

- Persze. A vénlány makacssága. Nem kellett volna győzködnöd. Elég lett volna, ha elkábítod és elhozod ide. Utána elérhetted volna nála a megfelelő hatást.

- De nem tettem. Ő nyilvánvalóan nem fog segíteni rajtam. Kéne valaki más, egy orvos ninja, aki ismeri ezt a technikát.

- Úgy tudom, csak Tsunade tudja használni.

- A tudása és használata egy technikának, két különböző dolog, Sasuke. - Orochimaru nyelve lassan végigsiklott alsó ajkán és arca töprengő kifejezést vett fel.

- Orochimaru mester, a gyógyszere - lépett be Kabuto.

- Mondd csak, Kabuto... Emlékszel még, mikor a Kyuubival harcoltam?

- Hogyne, Orochimaru mester - bólogatott buzgón a férfi.

- Volt ott egy szanitéc ninja is. Egy fiatal lány.

- Igen, uram. A lány az Ötödik tanítványa, és... - Kabuto szeme hirtelen tágra nyílt és rámeredt Orochimaru diadalmas arcára.

***

Sakura kontyba csavarta könyékig érő, rózsaszín tincseit, és felvett egy fehér köpenyt. A vizsgálóasztalon most nem egy beteg feküdt, hanem egy hatalmas madár. Sakura egy pillanatra megtorpant és még egyszer átgondolta a lehetőségeit, majd száját összepréselve az asztal mellé lépett. Éppen a kezét emelte a madár fölé, mikor kinyílt az ajtó. A lány megfordult és rámosolygott az érkezőre.

- Szia. Megint gyakorolsz?

- Muszáj - nevetett Sakura zavartan, és leengedte a kezét.

- Még mindig azt mondom, hogy lazítanod kéne.

A lány némán figyelte, ahogy Neji átvág a termen és megáll a vizsgálóasztal túloldalán. Aktiválta a byakuganját és alaposan szemügyre vette a madarat.

- Már nincs benne élet. Nem tudsz vele mit csinálni - szólalt meg újra a férfi.

- Én... Tévedtem - jött zavarba megint Sakura és elfordult, hogy Neji ne láthassa az arcát.

- Valami baj van?

- Nem, nem semmi. - A lány Neji felé fordult, és mosolyt erőltetett az arcára.

„Vajon most miben mesterkedik? Valamire készül..."

- Nincs kedved... - a férfi megköszörülte a torkát, majd lassan folytatta. - Nem volna kedved eljönni velem? Izé, sétálni.

Sakura hitetlenkedve nézett fel a Hyuuga fiúra, majd tanácstalan arckifejezését látva kacagni kezdett.

- Ezt értsem úgy, hogy elhívsz randizni?

- Nem, nem én csak... - Neji elhallgatott és kifelé bámult az ablakon. - Igen. Eljönnél velem? - halványlila szemeit a meglepett lányra függesztette.

Sakura egy pillanatig döbbenten állt, majd a férfi mellé lépett és belekarolt.

- Nagyon szívesen - mosolygott fel Nejire, mire a férfi arca ellágyult.

- Akkor menjünk. - Bólintott, és kivezette Sakurát a szobából.

***

Sűrű köd ereszkedett le a tájra, elfedve a magas hegyeket a távolban. A halálos csönd éppúgy terpeszkedett végig rajta, akár a köd. Nagy cseppekben esett az eső. Egy magányos fa állt a puszta kellős közepén villámsújtottan, ezernyi ostromot túlélve a hosszú idők során.

Halk csilingelés hasított a ködbe, széjjelszaggatva az örökös csöndet, ami a föld felett szinte testet öltve lebegett. Egy magas alak közeledett a tejfehér párában. A csilingelés egy percre sem szűnt meg, hallhatóan az ismeretlen lépteihez igazodott a hangja. Egy rövid, barna hajú férfi szemlélte a közeledő árnyat. Egy nagyobb kövön ült, a háza nem volt messze innen, és hazafelé megállt pihenni hosszú útja után.

A köd lassan szétvált és felfedte az ismeretlen fekete köpenybe burkolt, tekintélyt parancsoló termetét. Fejét bambuszkalap fedte, erről lógott az aprócska csengő, ami lassan ringatózott, követve a férfi mozdulatait. Lassú, nyugodt léptekkel egyenesen a másik felé tartott, aki egykedvűen szemlélte.

A csilingelés hirtelen elhallgatott.

- Maga Akinari Keiji?

- Én vagyok - felelte a férfi és most már kíváncsibban méregette az előtte álló idegent. - Ki küldte hozzám?

- Kasumi mondta el, hol találom.

- Á, Kasumi. Rég nem láttam. Jól van?- lágyult el Akinari mélybarna tekintete.

- Igen - bólintott a férfi.

Szűkszavúsága hamar ráébresztette a másikat arra, hogy üzletelni jött, és nem a rég látott rokonokról cseverészni, így gyorsan rá is tért a lényegre.

- Mi a neve?

- Yahiko.

Az informátor hunyorítva, gúnyos mosollyal nézett fel a magát Yahikónak nevező férfira.

„ Szóval vezetéknevet nem kapok. Így is jó."

- Mi járatban?

- Információt szeretnék egy bizonyos személyről és a családjáról. - Mikor a férfi nem válaszolt semmit, folytatta. - Érdekelne Mitsuko Nagakawa és a leszármazottai.

Akinari elkomorodott.

- Jöjjön velem - hajolt meg tisztelettel a férfi előtt, és vezetni kezdte a sűrű ködben.

Pein némán követte egy fából készült, aprócska kunyhóig. Akinari bevezette őt a szobájába és hellyel kínálta az alacsony asztal előtt.

- Kér egy kis frissítőt? Fárasztó a két napos út, ami hozzám vezet. - Az informátor Pein minden egyes mozdulatát követte a tekintetével, ahogy az leült.

- Nem - válaszolt hűvösen a férfi és levette bambuszkalapját.

A barna hajú feltűnés nélkül végignézett rajta.

- Ha megbocsát, én viszont hozok magamnak egy italt. Egy perc és itt is vagyok. - Kiment a konyhába, ecsetet és papírt ragadott, majd villámgyorsan írni kezdett.

„Egy Yahiko nevű, vörös hajú, különös szemű férfi, fekete köpenyben, amin vörös felhők vannak, Mitsuko Nagakawa és leszármazottai után érdeklődött."

Üzenetét hengerbe csavarta és sólyma lábára kötötte. A madár halkan, nagy szárnycsapásokkal elszállt a hírrel Konohagakure felé, ő pedig egy üveg sakéval tért vissza a szobában várakozó Peinhez.

- Elnézést, nem szoktam italozgatni megbeszélés közben, de nem mindennapi, hogy a hölgyről érdeklődnek - foglalt helyet a férfival szemben.

- Elhiszem, de az én esetem korántsem szokványos.

Semmilyen szempontból. Kíváncsian várom, mit tud nekem mondani. - Az informátor fenyegetést vélt kihallani a szavai mögül.

- Csak egy kis kitérőt engedjen meg nekem, uram - mosolygott Peinre Akinari. - Megkérdezhetném, mért érdekli a második Hokage felesége?