Kakashi egy percig toporgott az ajtó előtt, majd felsóhajtott és tétován bekopogott. Sakura szülei tegnap este értek vissza egy küldetésről, és Tsunade, mint mindig, rábízta a legkellemetlenebb feladatot. Ayame nyitott neki ajtót. Kicsit meglepődött, hogy a jounint látja, nyilván másvalakire számított.

- Ó, Kakashi, milyen jó, hogy erre jár - mosolygott kedvesen a nő. - Sakura az éjjel nem jött haza, és kicsit aggódom érte, be kell valljam. Daichi ostobaságnak tartja, tudja? Azt mondja, Sakura okos lány, és igazából már egy felnőtt nő, szóval tud vigyázni magára. Ami persze teljesen igaz, na de mégis aggódom érte, hiszen ez a dolgom.

Ayame betuszkolta a tiltakozó Kakashit a nappaliba, leültette a kanapéra és kiszaladt, hogy hozzon egy kis teát. A jounin lesújtottan bámult maga elé, és utálta a gondolatot, hogy szét kell zúzza ennek a kedves asszonynak az illúzióit.

- Nos, mi szél hozta, Kakashi? Talán csak nem Sakura miatt jött?

A nő visszatért a konyhából, és egy pohárba teát töltött, lerakta a férfi elé és várakozón nézte.

- De, ami azt illeti, valóban miatta jöttem. Szólna kérem a férjének? Amit most fogok mondani, őt is érinti.

- Igen, persze. - Ayame besietett férje szobájába. - Daichi, kérlek, Kakashi van itt, és valamit mondani akar Sakuráról.

A férfi felnézett a könyvből, amit éppen olvasott, majd felpattant és kisietett a nappaliba. Próbálta nem mutatni, de persze ő is nagyon aggódott a lányáért.

- Kakashi, tudsz valamit Sakuráról? Hol van?

A jounin szomorúan nézett fel rá, és halkan megszólalt.

- Daichi, Sakurát elrabolták.

- Kicsoda? - A férfi tágra nyílt szemmel meredt Kakashira, Ayame pedig férje ingébe kapaszkodva, rémülten bámulta a jounint.

- Orochimaru. Azt akarja, hogy gyógyítsa meg a karját. Mivel ő a legjobb, és Tsunade nem tenné meg neki, így Sakurát vitte el.

- Hányszor mondtam neki, hogy ne bohóckodjon ezzel a gyógyítással! Persze, hogy nem hallgatott rám, és ez lett a vége! A francba vele, hogy mindig nekem van igazam! - A férfi idegesen cirkálni kezdett a szobában.

- Daichi, Sakura a világ legjobb gyógyítója. Büszkének kellene lenned az eredményekre, amiket elért. Erős, fiatal nő, nem is kívánhatnál magadnak jobb gyereket - mondta határozottan Kakashi, és felállt.

A férfi tátogva meredt a jouninra, aki némán távozott.

- Igaza van, Daichi - suttogta könnyes szemmel a felesége, és a karjába kapaszkodott. - Beszéljünk a Hokage asszonnyal, elvégre az ANBU különítmény tagjai vagyunk... Biztosan tehetünk valamit érte.

A férfi kissé kábán bólogatott, majd lágyan homlokon csókolta a feleségét, és az ajtóra bámult, ami halkan csukódott be Kakashi után.

***

Hangos üvöltés rázta fel békés hangulatából Sunagakurét. A Kazekage irodájában elszabadult a pokol. Gaara félig átváltozva, hörögve térdelt az asztala mögött. Körülötte jouninok igyekeztek lefogni, hogy megnyugtathassák.

- Az az átkozott kígyó! - üvöltötte Shukaku, Gaara eltorzult hangján.

- Kazekage-sama, kérem, nyugodjon meg!

Temari rontott be az irodába.

- Gaara! Gaara, az istenért, mi történt?

- Nem bírom... visszatartani - nyögte a férfi fájdalomtól eltorzult arccal. - Vigyetek innen el...

- A francba is, nem! Nyugodj le és mondd el, mi történt! - Temari megragadta öccse vállát, és felrántotta a földről.

- Sakura... - Gaara a torkához kapott.

„Engedd, hogy elmondjam nekik! Küldök segítséget, csak nyugodj már le!"

„Megölöm! A saját kezeimmel fogom megfojtani!"

„A francba veled, megöljük, oké? Ígérem, megölheted! Csak állj le, kérlek, mert így nem tudok segíteni!"

Gaara zihálva bukott előre, de Kankuro elkapta és leültette a székbe. Temari aggódva térdelt le elé és megszorította öccse térdét.

- Sakura? Mi van vele? Miatta vagy ilyen zaklatott? - faggatta idegesen.

A múltkori chuunin vizsga idején Temari elég sokat volt Konohában, és sokszor összefutott a lánnyal, aki mindig barátságos volt vele. Megrémisztette a gondolat, hogy valami baja lehet.

- Elrabolták - lihegte Gaara, és kezét a halántékára szorította.

- Kicsoda? - hörrent fel meglepetten Kankuro, és leguggolt Temari mellé.

- Orochimaru... a karja.

- Mit akar tőle? - ráncolta a homlokát a barna hajú férfi.

- Nem, nem. - Temari megrázta a fejét. - Azt mondja, Orochimaru karja.

- Hogy jön ide Orochimaru két béna keze?

A szőke kuonichi szemei tágra nyíltak, és megdöbbenten bámult öccseire.

- Sakura orvos!

- És? - Kankuro szemöldöke a magasba szaladt.

- Azért vitte el, hogy meggyógyítsa? - Temari Gaarára nézett, aki bólintott.

- Akkor sem értem ezt az egészet - rázta a fejét Kankuro. - Oké, ez eléggé aggasztó, de mért akadtál ki ennyire, öcskös?

A Kazekage komoran nézett bátyjára, nyelt egyet és halkan megszólalt.

- Nem én. Az Ichibi.

***

- Azt mondtad, ott lesz, Orochimaru. - Sasuke tajtékzott a dühtől.

Tegnap este már fáradt volt ahhoz, hogy kérdőre vonja mesterét, így megvárta vele a reggelt.

- Ott is volt.

- Hát, én nem futottam össze vele. Pedig olyan szívesen meginvitáltam volna egy családi vacsira - gúnyolódott.

- Sasuke, az egész Akatsuki végignézte a mi kis akciónkat. Ami pedig a vacsorát illeti, majd legközelebb megejtitek. - Orochimaru derűsen figyelte ideges tanítványát, ahogy fel-alá járkált előtte.

- Mért nem szóltál? Megölhettem volna egy szempillantás alatt... - Sasuke elsiklott a kígyó megjegyzése fölött, és tovább cikázott.

- Ha továbbra is folytatod ezt a mászkálósdit, el fogok szédülni - figyelmeztette Orochimaru, mire a fiú megtorpant és rámeredt. - Még nem vagy elég erős hozzá.

- De most gyenge, a fenébe is! - Sasuke ingerülten csapott az asztalra. - Romlik a látása, érted? Nem szeretném kockáztatni, hogy valami miatt rendbe jöjjön, mielőtt találkoznánk. Növeli az esélyeimet.

- Hiába rossz a szeme, ha te mindent elkapkodsz. - A kígyó kissé már unta az Uchiha értelmetlen duzzogását. - Legyél türelemmel. Nemsokára beteljesül a bosszúd.

- Itachi az egyetlen célom, és már csak a karod áll köztünk. Ha meggyógyította, megkeresem és megölöm őt. Nem várhatok tovább. Meg fogja találni a módját, hogyan javítsa meg a látását... - Sasuke Orochimaru felé indulva kissé már kétségbeesetten ecsetelte a helyzetet, de ekkor félbeszakították.

- Orochimaru mester, elhoztam a lányt.

Sasuke megfordult. Kabuto és Sakura minden bizonnyal elcsípték a fiú utolsó szavait. A lány egy pillanatra felé nézett, de arcán nem tükröződött semmilyen érzelem. Nyugodt volt és hűvös. Magabiztosan Kabuto előtt lépkedett feléjük, arcán gúnyos mosoly ült, ahogy elismerően Orochimaru karjait vizslatta.

„Szép munkát végzett, Sarutobi-sama" - gondolta a lány, és megállt Orochimarutól kétlépésnyire.

Sasuke unottan figyelte őt. Kicsit ugyan meglepte, hogy Sakura nem esik össze sírva, de hát eddig is tudta, hogy fejlődött valamicskét.

- Itt vagyok, essünk túl rajta - szólalt meg a lány. Határozottan csengő hangja betöltötte a termet. Fuuma lépett be a helyiségbe, minden bizonnyal hallotta Sakura szavait.

Kabuto az ajtóban állt és a lányt figyelte. Ha egyszer csak ájultan összeesik a szervezetére mért terhelés miatt, tudta, hogy ő lesz érte a felelős.

- Nahát, ilyen sietős? - Orochimaru elvigyorodott.

Imponált neki a lány magabiztossága és hidegvére. Tsunadéra emlékeztette még a tartása, a hangszíne is.
- Ami azt illeti, igen. Ma éjjel én vagyok az ügyeletes a kórházban.

Orochimaru felnevetett.

- Ez érdekes. Ilyen biztosra veszed, hogy ma már elmehetsz? Talán ilyen gyorsan képes vagy meggyógyítani a karom? - kérdezte mohón, és kíváncsian figyelte az előtte álló Sakurát.

- Képes lennék rá, de inkább arra gondoltam, hogy milyen gyorsan tűnnék el erről a helyről.

- Tehát arra számítasz, hogy elengedlek?

- Miután nem leszek hajlandó nővérkéset játszani neked, Orochimaru, így kénytelen leszel - mosolygott rá a lehető legerőltetettebb mosolyával.

Fuuma belemarkolt Sakura hajába.

- Egy fél nap velem, és magad fogsz könyörögni, hogy meggyógyíthasd - morogta dühösen a fülébe.

Sakura előhúzott a fegyvertartó tokjából egy kunait, és oda sem nézve belevágta Fuuma gyomrába.

A férfi hátraesett, felszisszent a fájdalomtól és dühösen nézett fel Orochimarura.

- Mi a faszért vannak nála a fegyverei? - hörögte és kirántotta a kunait a hasából.

- Mert nem félnek tőlem, nyilvánvaló - felelt neki a lány, majd Orochimaru felé fordult. - Tartsd távol tőlem a kutyádat, Orochimaru, vagy megölöm.

- Fuuma, kérlek, gyere ide mellém. A kislány nem kedvel. - Gakushi feltápászkodott, majd a kígyó mellé sétált, és gyilkos tekintettel kezdte el méregetni a lányt. - Tehát nem akarod teljesíteni a kérésemet.

- Eszem ágában sincsen elárulni a falumat - nevetett föl Sakura. - Pláne nem miattad, Orochimaru. Semmi értelme nem lenne.

- Nem pusztítottam el Konohát, kislány. - A férfi szórakozottan megnyalta a szája szélét, mire Sakura összerezzent az undortól.

- De amint meggyógyítalak, az első dolgod az lesz, hogy ezt megteszed.

- És ha nem? Ha megígérem neked, hogy azután sem pusztítom el a falud? - érdeklődött Orohimaru kíváncsian.

A lány gúnyosan felkacagott, és kényelembe helyezte magát egy széken. Keresztbe tette a lábait, kezét a karfára fektette, és onnan nézett fel a kígyóra.

- Csak a barátaimat ölöd meg? Kösz, nem.

- Nahát, esze is van nem csak nagy szája - morogta Fuuma.

- Téged senki nem kérdezett - közölte vele Sakura komoran.

- Kivágom a nyelvedet, és akkor alkalmad sem lesz rá, mit szólsz? - sziszegte felé a férfi, és elindult volna, de Sasuke elkapta a karját.

- Állj le.

- Szóval nem. - Orochimaru felsóhajtott és folytatta. - Nos, rendben, ez esetben viszont, legnagyobb sajnálatomra, meg kell kérjem Kabutót...

- Bízd rám.

Sakura tekintete találkozott a sharingannal, és egyetlen másodperc alatt végigfutatta az agyában az ismert káromkodások listáját, de nem talált semmi helyzetre illőt.

- Nem hiszem, hogy te lennél a legalkalmasabb erre a feladatra, Sasuke - nézett rá meglepetten a kígyó.

- Adj egy napot. Utána meggyógyít.

Sasuke meredten bámulta Orochimarut. A kígyó pedig nem volt vak. Nagyon is észrevehető volt, hogy a lány ujjai tanítványa minden egyes szavára megrezzentek, akárhogyan is próbált érzelemmentes maradni.

„Hát igen, ez az Uchihák reszortja, kislány..."

- Nos, rendben. De ne öld meg, még szükségem van rá - legyintett végül, mintha valami csöppnyi bosszantó problémát hárítana másra.

- Abban egyeztünk meg, hogy a lánnyal nekem kell foglalkoznom - horkant fel ingerülten Fuuma.

- Sasuke levette ezt a terhet a válladról, Gakushi, így legalább van időd a vadászatra. - Orochimaru pillantása éles volt, mint a borotva, jelezve, hogy nem tolerál semmilyen tiltakozást.

Fuuma lenyelte, amit mondani készült. Agresszív alkat volt, de tudta, hogy a kígyó szemrebbenés nélkül megöli, ha ellenszegül a parancsainak, vagy megkérdőjelezi a döntéseit.

Sasuke megragadta Sakura karját. A lány egy pillanatig a meglepettségtől meg sem tudott szólalni.

- Gyere.

Kirángatta a teremből és végigráncigálta egy hosszú folyosón. A csuklójába hasító fájdalomtól észhez tért és megtorpant, mire a fiú erősebben megrántotta a karját.

- Sasuke, engedj el, ez fáj! - kiáltott fel.

- Azt hiszed, más megkímélne? - morogta az Uchiha, de eleresztette és megfordult.

Sakura ijedten dörzsölte a csuklóját. A fiú közelebb lépett hozzá és a falhoz szorította.

- Mért csinálod ezt, Sasuke? - A kuonichi nyelt egyet, és közvetlen közelről bámulhatott bele az ismerős fekete szemekbe. - Mért akarsz te megkínozni?

- Csak az enyém vagy, Sakura - suttogta Sasuke válaszképpen, majd újra elkapta a lány csuklóit.

- Miről beszélsz? Engedj el! - A rózsaszín kétségbeesetten próbált szabadulni, de nem ment.

- Azt teszek veled, amit akarok, és te nem tehetsz ellene semmit.

Sasuke rezzenéstelen tekintettel figyelte, mintha csak belé akarná szuggerálni az előbbi mondatát.

- És mégis mit akarsz? Tudod egyáltalán? Mert nekem nem éppen úgy tűnik, hogy azon kívül, hogy megöld a bátyád bármi is hajtana! - tört ki idegesen a lány, és felhagyott a keze rángatásával.

Csak fájdalmat okozott magának, haszna nem volt a vergődésének. Sasuke közelebb hajolt hozzá, és forró lélegzetétől libabőrös lett.

- Van egy nagyon régi vágyam, Sakura - suttogta a fülébe.

A lány megrezzent és megpróbálta elhúzni a fejét, de Sasuke magától elhúzódott tőle.

- Mi... mi az? - kérdezte elszorult torokkal.

- Egyet tippelhetsz. Ha viszont nem találod el...

- Akkor? Mi lesz, ha nem találom ki? - Sakura tekintete Sasuke sharinganjaiba ütközött, és attól, amit bennük látott őszintén megijedt, így szorosan lehunyta a szemét. - Nem ölhetsz meg, Orochimarunak szüksége van az erőmre.

- Annyi minden van, ami rosszabb a halálnál, édes Sakura.

A lány nyelt egyet és ijedten nézett fel Sasuke vöröslő szemeibe. Még sosem nevezte így. Csak Naruto hívta őt ezen a becenéven, és egyenesen rémisztő volt, olyan szájából hallani, akiről tudta, hogy bántani fogja. És élvezni is.

***

Neji eszeveszett tempót diktált. Többször is utána kiabáltak, hogy várja be őket, de mintha meg sem hallotta volna. Csapata többi tagja igyekezett tartani a lépést, de így is lemaradtak több mint tíz méterrel a háta mögött.

„Ha az a nyomorult Uchiha egy ujjal is hozzád ér, Sakura, akkor nem érdekel, mit szólsz hozzá, vagy hogyan fogsz tiltakozni, de én leszaggatom a kölyök fejét az biztos. Mégis, hogy képzeli, hogy csak úgy elvihet Konohából? Az az otthonod. Boldog voltál, és az a féreg fogja magát, megjelenik a színen, magához édesget, te meg még hagyod is magad! Ne aggódj, veled is lesz megbeszélnivalóm, picinyem."

A Hyuuga lenézett és figyelte, ahogyan cipője talpa éppen csak súrolja a faágakat. Mintha repülne. Hirtelen agyába villant egy régi jelenet, még a játszótérről, mikor gyerek volt, és meghallotta két felnőtt beszélgetését.

„Hogy is volt? Ráverek a fenekére, meghúzom a haját és a hátamon cipelem hazáig. Igen, ezt mondta az a nő, a lányáról. Valami rosszat csinálhatott."

Neji elmosolyodott, és bólintott.

„Igen. Érted megyek, ráverek a fenekedre, meghúzom a hajad, és aztán a hátamon cipellek hazáig. Őrült nőszemély. Sose tudod, mikor kell segítséget kérni, nem igaz? Vagy ha tudod is, nem teszed."

Újabb emlék úszott be gondolatai közé, és ő átadta magát neki.

„- Sakura, miért akartál orvosnak tanulni? - Neji a kórházi ágyon ülve szelíden tűrte, hogy a lány letekerje a kötést felsőtestéről.

Sakura keze egy pillanatra megállt, felnézett a férfira, majd elmosolyodott és folytatta a munkáját.

- Nem akartam többet azt látni, hogy valaki megsérül a közelemben, és nem tudjuk időben eljuttatni egy kórházba. Mellesleg, én nem vagyok olyan tehetséges, mint ti. Itt mindenki neves családokból, dicső múlttal és különleges vérvonallal rendelkező klánokból származik, de én nem. Nincsen különösebb tehetségem, soha nem is volt. Talán az egyetlen, amire büszke lehettem, az a tökéletes chakra kontrollom volt. Ez pedig elengedhetetlen egy orvos ninjánál. Akkoriban érkezett a faluba Tsunade-sama. Azt hiszem, nagyon hamar tisztelni kezdtem őt. Tsunade-sama a legjobb gyógyító, okos és persze hihetetlenül erős. Én is erős akartam lenni. Elegem lett abból, hogy mindig Naruto végzi a piszkos munkát helyettem, míg én csak ülök ölbe tett kézzel. És Sasuke is... - Sakura egy picit elhallgatott, majd felkapott egy fehér törölközőt, és belemártotta a fertőtlenítővel kevert vízbe. - Nem akartam többé a hátukat nézni - suttogta szinte már csak magának, aztán felrezzent és rámosolygott. - Nagyon szépen gyógyulsz. Nemsokára hazamehetsz, Neji. Hinata biztosan örülni fog, hogy minden rendben veled.

- Igen, biztosan - felelte a Hyuuga, és elgondolkozva figyelte, ahogy Sakura fertőtleníti a sebeit."

Neji halkan felsóhajtott.

„Ostobaság... Nézhetik ők a hátadat. De aztán tényleg csak a hátadat!"

A férfi kissé megrezzent arra, micsoda gondolatok járnak a fejében.

„Elképesztő, mennyi baromság jut eszébe egy embernek pár perc alatt... Sakura, megyek, érted. Hallod? Megyek. Itt vagyok már. Csak bírd ki még egy kicsit, nagyon szépen kérlek!"

***

- Küldjetek egy csapatot Konohába. A legjobb jouninjaink közül válogassatok.

- Igenis, asszonyom.

Temari felsóhajtott és belépett a Kazekage irodájába.

- Maradj már nyugton, igen, felfogtam... - A halk motyogás az íróasztala felett görnyedő Gaarától jött, akinek még mindig pokolian zúgott a feje.

- Gaara? Kihez beszélsz?

- Az Ichibivel folytatok igencsak magasröptű társalgást - nyögte fáradtan a férfi.

- Mit mond neked? - kérdezte Temari kíváncsian.

- Azt, hogy akármi is történjék, Sakurának nem eshet bántódása.

- Gaara, ez egy kíméletlen démon, nem hiszem, hogy aggódna egy emberért - ráncolta a homlokát a kuonichi, mire öccse fájdalmasan felhördült.

- Ne mondj ilyeneket, böki a csőrét - nyögte ki nagy nehezen. - Nekem sem árul el többet, nehogy azt hidd.

- Én azt hittem mindent tudsz, amit ő is.

- Csak arról tudok, amit megoszt velem, és jelenleg nem hajlandó többet mondani, csak azt hajtogatja, hogy Sakurának vissza kell kerülnie Konohába.

- Egyáltalán nem értem. Hiszen Sakura csak egy...

Gaara felszisszent, mire nővére gyorsan elhallgatott.

- Igen, Temari, én is tudom.