Itachi majdnem elbotlott abban az ostoba kádban, mert a figyelme éppen máshol időzött. Valahol rózsaszín hajtincsek, csipkés fehérneműk és forró csókok között. Arról már nem is beszélve, hogy Sakura szája a nyakára tapadt, a fogai finoman megkarcolták a bőrét, pontosan azon a helyen, ami olyan érzékeny volt, hogy borzongást küldött le a gerincén.

A keze nagyon szeretett volna már csupasz bőrt érinteni, de ahhoz előbb el kellett jutniuk az ágyig, és... ez a szoba vajon mindig is ilyen nagy volt? Mikor a lábszára az ágyba ütközött egy megkönnyebbült szusszanással leültette rá a lányt, akinek úgy tűnt, esze ágában sincsen békén hagyni a nyakát. Már éppen nyúlt volna, hogy lehámozza róla a ruháját, de Sakura megragadta a karjait, és a következő pillanatban már ő ült az ágyon, a lánnyal az ölében.

- Remélem nem gondoltad, hogy mindig te fogsz csinálni mindent - mondta egy mosollyal, mikor meglátta Itachi arcát, ahogy kicsit meglepetten rápislog.

- Nos, általában én vagyok, aki... - Itachi elhallgatott, aztán csak mosolyogva rábámult, és a derekára simította a kezét. - De nem fogok panaszkodni. Csak vegyük le ezt a vackot végre - motyogta végül.

- Hé, nekem tetszik ez a vacak - mondta kicsit méltatlankodva Sakura, aztán újra Itachira nézett és felnevetett az arckifejezésén. - Jól van, már veszem is le. Milyen türelmetlen vagy - kuncogta halkan, míg Itachi keze végre rátalált a cipzárra a lány karja alatt, és villámgyorsan lehúzta, hogy aztán segítsen neki kibújni belőle.

- Bocsáss meg, de nekem is vannak határaim - mormolta a szájára. - Valahol itt vannak - tette még hozzá, míg végigcsókolta a nyakát és a szegycsontján állt meg. - Igen, azt hiszem, itt. - Sakura csiklandósan felnevetett, mikor a férfi egy elégedett szusszanással a mellei közé simította az arcát.

A lány letolta a derekáig a ruháját, és Itachi felemelte a fejét, hogy elférjen. A sóvárgástól sötét sharinganok végigfutottak a fekete csipkébe burkolt mellein, a finoman átsejlő, halvány rózsaszín mellbimbókon és mikor felnézett a zöld szemekbe, hallotta, ahogy Sakurában bennakad a levegő attól, amit a tekintetében látott.

- Arra gondoltam, hogy valami ilyesmi tetszene neked - mondta végül lassan az alsóajkába harapva, a hangjában ott rezgett egy hajszálnyi bizonytalanság, és valami már abból az erőtlenségből is, ami képes volt az őrületbe kergetni.

- Szerintem rajtad még egy krumpliszsák is tetszene - ismerte be egy vigyorral Itachi. - De azért örülök, hogy inkább ezt választottad. Gyönyörű vagy.

Sakura halkan nevetve kipirult, és előrehajolt, hogy megcsókolja.

- Most megpróbálod lebeszélni rólam a ruhát, ugye? - kérdezte kuncogva.

- Működik? - kérdezett vissza Itachi, míg a szája végigkalandozott a melle felső vonalán.

- Határozottan - hümmögte a lány a hajába csúsztatva az ujjait.

Mikor Itachi felemelte a fejét, a kicsit kába zöld szemek találkoztak a bíborvörösen izzó sharinganokkal. Sakura ujjai ráérősen a tarkóját simogatták, ahogy a szája a szájához ért, majd az állára nyomott egy apró csókot, és a lány felállt, lesimította a csípőjéről a ruhát.

Itachi tenyere a combján egy pillanatig ott tartotta maga előtt, mielőtt hagyta volna visszaülni az ölébe, hogy kiélvezhesse a látványt. Egyértelmű volt, hogy elérte a célját azzal, amit viselt, mert teljesen elcsavarta a fejét vele. Követte az alakja vonalát, rásimult a bőrére, valahogy hangsúlyosabbá téve a színeit is, mindet; a haja puha rózsaszínjét és a szemének még a félhomályban is szinte vibráló zöldjét. Éppen annyit takart belőle, amennyit kellett, miközben az anyagából kifolyólag igazából nem is takart semmit. Tetszett neki. A gesztus főleg.

Annak ellenére, ami történt, tényleg akarta ezt az egészet. Őt. Annyira, hogy hajlandó volt kezdeményezni, átvenni az irányítást kicsit egy már ismerősebb terepen. Nem csak hagyta magát elcsábítani, hanem ő maga is csábítani akart, és ez volt az, ami véglegesen kisöpörte a fejéből a kétségeket, hogy minden ellenére helyesen cselekszik.

Mikor a lány visszacsúszott az ölébe, a keze máris rajta volt, a fenekét markolta, a derekán simított végig, és Sakura addig fészkelődött, amíg az ölük össze nem ért. Egy kiszámítottan lassú mozdulattal a csípője megmoccant a tenyere alatt, és még a ruháin keresztül is érezte a teste melegét, ahogy a merevedéséhez simul. Itachi a lány dekoltázsába sóhajtott, mielőtt újra felemelte volna a fejét, hogy megcsókolja a nyakát egészen a torka mellett, aztán lassan végignyalta a bőrét, míg elégedetten hallgatta azt az aprócska, izgatott hangot, amit Sakura kiadott.

Megismételte a mozdulatot és figyelte, ahogyan a lány teste reagál rá; a csípőjének ezúttal öntudatlan mozdulata és a halk nyögése kellemes feszültséggel töltötte el a hasát és a mellkasát, a combizmai megrándultak Sakura alatt, mert mozdulni akart, előre és hátra, újra meg újra. A lány félhosszú körmei a bőrébe kaptak a hátán, és ő a derekát fogva finoman a vállába mélyesztette a fogait a fehérneműje pántja mellett. Észrevette már, hogy szeret karmolni, ahogy azt sem bánja, ha óvatosan megharapja, sőt, mintha még jobban felizgatta volna, és az agya egy pillanatra eltévelyegve arra gondolt, hogy talán egy kicsit vadabbul fogja szeretni a szexet, ha már elég magabiztos.

A lehetőség gondolata, hogy esetleg ő lesz az, akivel ki akarja majd próbálni a határait, forró szikrákat gyújtott a bőrén és nem bírta megállítani az ujjait, mielőtt durvábban rámarkoltak volna Sakura csípőjére. A lány egy percig sem panaszkodott, a körmei égető érzést hagyva maguk után végigszántottak a hátán, a lehajtott feje a nyakhajlatába simult, hogy kíméletlenül megszívja a bőrt a nyakán, és Itachi felszisszent.

- Ne élj vissza vele - mormolta rekedten, egy kicsit sem szemrehányón és Sakura a nyakába nevetett, mielőtt elfúlt volna a hangja, mert Itachi a derekánál fogva magához préselte az ölét.

- Mert te sem teszed, ugye? - nyögte a lány, és megcsókolta az állkapcsán, majdnem a füle alatt, aztán végig az arcán a halántékáig, míg Itachi teljesen felé nem fordította a fejét, hogy a szájával elkapja azokat a finom ajkakat és addig csókolja, amíg el nem zsibbadnak tőle.

Sakura nyelve végigsiklott az övén, forró volt és merészebb, mint eddig bármikor. Valószínűleg mert tudta már, hogy ezúttal nem lesz visszakozás, nem lesz, aki félbeszakítsa őket, hogy nem fogja kérni, hogy álljanak meg. A tenyere alatt a csípője lassan ringatózott, minden egyes moccanását érezte, és Itachi ujjai a csipkén át vágyakozva dörzsölték a bőrét, a hüvelykujjával apró köröket írva le az oldalán. A merevedése megrándult, mikor arra gondolt, hogy nemsokára ruha nélkül fogják ugyanezt csinálni, Sakura halk, kezdődő zihálása pedig felgyorsult és hangosabb lett, mintha csak hallaná, mire gondol.

Szinte kapkodva nyúlt a pólójához, hogy levegye róla, és Itachi a karját felemelve hagyta magát, egy pillanatig sajnálva, hogy el kell engednie a lányt hozzá. Nem sok ideje volt a sajnálkozással foglalkozni, mert Sakura az ölében a térdére csúszott, hogy a mellkasára görnyedve megcsókolja a valahol a szíve tájékán. Nem nagyon tudott ennél lejjebb menni, holott Itachi pontosan érezte a szándékot abból a kapkodó félcsókból, amitől megrándult a mellizma, és a tenyerét a hátára simítva rávette a lányt hogy felegyenesedjen.

- Feküdj le - mondta halkan, a hangja még mindig egy rekedt káosz volt, és Sakura megborzongva megcsókolta, mielőtt a vállára támaszkodva átemelte volna a lábát a csípőjén, hogy feljebb mászva az ágyon megtegye, amire kérte.

Itachi utánafordult, ahogy felállt egy pillanatra, a szemeit figyelte, azokat a ködös, várakozó szemeket, a hullámos tincseket, ahogy szétterülnek a párnán, és a nadrágját lerúgva csatlakozott hozzá. Mellé feküdt, az oldalára fordulva lekönyökölt mellé, mert azt akarta, hogy rendesen hozzáférjen, ahogyan Sakura is hozzá; egy percig sem álltatta magát vele, hogy nem fognak elkalandozni az ő kezei is.

A tenyere máris a mellén járt, végigsimított rajta, az ujjai hegyével leheletfinoman körberajzolta a mellbimbóját, ami megkeményedett és összehúzódott az érintése alatt, míg Sakura kíváncsi keze az oldalán siklott végig, le az alsónadrágja vonaláig, mielőtt visszatért volna a hasára, egyenként körbecirógatva a hasizma kockáit, mintha csak ellenőrizni akarná, hogy megvannak-e még.

- Simán tudnék rajta sajtot reszelni - nevette a lány, Itachi pedig megcsókolta a vállát.

- Még sosem próbáltam - vallotta be mosolyogva. - Mondjuk nem is hiszem, hogy szeretném - nevetett bele végül a vállgödrébe, és Sakura kuncogva hozzásimult.

- Itt bujkál még kettő - jegyezte meg a lány, mielőtt a szája a felkarja belső felére tapadt volna, az ujjai már egészen lent jártak, míg Itachi a hajába fúrva az arcát gyengéden megmarkolta a mellét. - Lenyűgöző - tette még hozzá pajkosan.

- Kicsit lejjebb van még valami, ami sokkal lenyűgözőbb - mormolta derűsen a füle mögé Itachi, az ujjai pedig megtalálták az utat a fehérneműje alá.

- Azt mondod? - kérdezte halkan nevetve Sakura. - Azt hiszem, ezt meg kell nézzem magamnak. - A tenyere az alsónadrágján át a férfiasságára simult, lassan végigsimított rajta, és Itachi csípője önkéntelenül is megmozdult az érintése alatt. - Jó alaposan - tette még hozzá egy kacér mosollyal, és a férfi válaszul végighúzta a hüvelykujját a mellbimbóján, amitől Sakura megremegett.

- Csak nyugodtan - felelte Itachi rekedten. - Rengeteg időnk van.

A szavaitól a lány egy elégedett sóhajjal megfeszítve a hátát, a tenyerébe simította a mellét, és Itachi engedelmesen újra rámarkolt, mielőtt fölé hajolt volna, hogy a fekete csipkén át végignyaljon a mellbimbóján. Sakura felnyögve megszorította a merevedését, már amennyire átérte az alsónadrágjától.

- Vedd le - kérte és a hangjában megremegett az az erőtlen, vágyakozó, vadító felhang, amitől Itachi férfiassága megrándult a lány tenyerében, és egy mély, öntudatlan torokhanggal válaszolt.

Sakura nem várta meg, hogy megmozduljon, kicsit felemelkedve, félig a fenekén, félig a csípőjén az alsónadrágja alá csúsztatta a kezét, hogy levegye róla, és Itachi boldogan segített neki.

Mikor újra a tenyerébe zárta ezúttal már minden zavaró tényező nélkül, az érintése bátrabb volt, mint először, de egy hajszálnyit még mindig bizonytalan, és Itachi a kézfejére simítva a kezét megigazította az ujjait.

- Így jó? - suttogta Sakura a kulcscsontjára, és a hangja meg az érintése kettősétől Itachi felmordult.

- Igen - felelte végül fojtottan, míg újra a lány nyakához hajolt, finoman megszívta a bőrét, az ujjai gyengéden a kemény mellbimbóját dörzsölték. - Túl sok rajtad a ruha - lehelte sürgetőn a nyakába.

- Nem nevezném soknak - nyögte Sakura. - De szerintem tudod, hol kell kikapcsolni.

- Hm, finom célzás talán? - kérdezte Itachi két csók között, és a lány lassan megmozdította a kezét, fel és le.

- Gondolod? - kérdezett vissza halkan nevetve, mikor a férfi a nyakának simítva az arcát halkan, fojtottan felnyögött.

Itachi tenyere végigsimított a hasán, élvezte a bőrének a fehérneműjén is átsütő melegét, elidőzött a köldöke körül, és a finom cirógatástól Sakura egy elégedett sóhajjal végigsimított a merevedésén, mielőtt újra köré fonta volna az ujjait. Ahogy lassanként rátalált egy ritmusra, amitől a férfi hasizmai megfeszültek és a zihálása felerősödött, Itachi keze is lejjebb csúszott, végigsiklott az ölén, míg meg nem találta, amit keresett.

A patent halk hanggal engedett a lány lába közt, és Itachi ujjai szinte azonnal rátaláltak arra a forró nedvességre, amitől türelmetlenül lüktetni kezdett Sakura őt kényeztető markában. A lány nyöszörgése a füle mellett meglódította a szívét, az eddiginél is őrültebb dobogásra váltva, és bár nagyon szerette volna végre lassan belécsúsztatni az ujját és mohón figyelni, ahogy elélvez, ahogy olyan gyönyörűen elélvez tőle, nem akart sietni.

Minden egyes másodpercet ki akart használni, amit kapott, arról nem is beszélve, hogy nemsokára túljutnak egy határon amit még eddig nem léptek át. Tudta, hogy Sakura az új, ismeretlen helyzetbe kerülve újra feszültté válik majd, a kérdés csak az volt, mennyire. És azt is tudta, hogy minél jobban felizgatja, minél jobban az orgazmus szélére sodorja magával, annál könnyebben fog tudni ellazulni újra.

Mikor lassú, finom érintésekkel simogatni kezdte, a lány légzése zihálásba csapott, a keze néha elvesztette a ritmust, amivel őt ingerelte, de nem bánta. Legalább nem fog idő előtt végezni. Kínos lenne pont most. Az arcát figyelve a szájába vette a mellbimbóját a csipkén keresztül, és mikor Sakura a karjának tapadva megfeszült testtel felnyögött, a tőle nedves mutatóujja pontosan akkor ért hozzá a legérzékenyebb pontjához, hogy fokozza a gyönyörét. A lány nyöszörögése hirtelen elfulladt az érzéstől, rajta pedig izgatottság futott végig. Olyan könnyű volt eljuttatni idáig és annyira tetszettek neki azok az érzéki, vadító hangok. Nem gondolta volna, hogy még jobban fel tudja izgatni bármivel is, de megtette, és még csak nem is próbálkozott.

Sakura egy nyögéssel rámarkolt a merevedésére, a másik keze a lepedőt markolta, az ujjpercei elfehéredtek. Mikor a férfi mozdulatai felgyorsultak, ő is gyorsított a tempón, Itachi pedig finoman a vállát harapdálva felnyögött. Lejjebb csúsztatta az ujjait, le egyenesen a bejáratához, az arcát fürkészve hagyott neki pár másodpercet, hogy rájöjjön, mire készül. Az alkarjának tapadó combjában megfeszült az izom, és a szemét lehunyva az alsóajkába harapott, de nem adta semmi jelét, hogy meg akarná állítani, vagy hogy eluralkodna rajta a riadtság, így végül újra megmozdult, és lassan, centiről centire belécsúsztatta a mutatóujját.

Sakura szélesebbre tárva a lábait letaglózva felnyögött, a teste megfeszült, és Itachi az éhes tekintetével szinte magába szívta a látványt, ahogyan a fejét hátrafeszítve újra teljesen átadja magát a vágynak. A hüvelykujja visszatért a csiklójára, hogy ugyanolyan magasra hajszolja, mint előtte. Alig várta, hogy újra láthassa azt a különösen szép orgazmusát, ami azt az izgatóan erőtlen reszketést hagyja a bőre alatt.

Sakura lehunyt szemmel koncentrált az új érzésre. Azt hitte fájni fog, vagy legalábbis kellemetlen lesz, de ez... ez jó volt. Attól a gyorsan múló szorongástól és a pillanatnyi félelemgombóctól eltekintve a gyomrában az elején, mikor megérezte a gyengéd nyomást, ugyan meglepődött rajta, de élvezte. Azt hitte, nem fog tudni igazán Itachira figyelni, mert átmossák majd az emlékek, de eszébe sem jutottak. Csak arra a finom, lassú mozgásra figyelt belül, azokra a minden egyes mozdulata végén felgyúló apró szikrákra, amik mintha végigpattogtak volna benne, a hasában, a gerincén, rendszertelen, kapkodó remegéssé változtatva a szívverését.

Sakura keze öntudatlanul megállt, amikor először megérezte azt a hirtelen felcsapó érzést minden egyes óvatos, de határozott mozdulatnál, és a keze most szinte kétségbeesetten Itachi vállát kereste, de csak a felkarját találta meg. Kapaszkodnia kellett, mintha attól félne, hogy lezuhan, az ujjai belevájtak a férfi bőrébe az ANBU tetoválásán, és egy pillanatig úgy tűnt, mintha csak a mintát akarná elrejteni, rápréselni a saját tenyerére.

Nagyon közel volt már, de Itachi mintha szándékosan lassított volna a tempón, és a lány kicsit türelmetlen nyöszörgéssel megmozdította a csípőjét, hogy szavak nélkül is elmondja, mit szeretne. Itachi a szája szélén egy öntudatlan mosolykezdeménnyel, vágyakozástól forró tekintettel figyelte, ahogy a hasa megfeszül a mozdulattól, ahogy átfordítja a fejét, mintha a párnába akarná rejteni az arcát. Levegő után kapkodva, nyugtalanul mocorgott, szinte már vergődött a karja alatt, a körmei kis híján kilyukasztották a bőrét, amíg figyelte, ahogyan a mellei, azok a gyönyörű, kerek kis mellek gyors tempóban süllyednek és emelkednek a légzése ritmusára.

- Itachi...

Basszus. Elfelejtette, hogy mit művel vele a hangja ilyenkor. Az a csábító, gyenge hang, amiben sürgetés és egy hajszálnyi frusztráltság rezgett, mintha forrón végigsimított volna a testén, sajgó vágyakozást küldve az ölébe. Félig feltérdelve mellette még mindig lassan mozdítva a kezét épphogy csak egy kicsit fokozta a nyomást a csiklóján, amíg el nem kezdett remegni alatta, aztán újra megváltoztatta az irányt, hogy olyan komótosan ahogy csak tudja, egészen belécsúsztassa a mutatóujját, míg el nem érte azt az érzékeny pontot, amitől a lány nyögése hangos, artikulálatlan és pokolian izgató hangokba váltott.

Itachi hevesen zihálva a mellére tapasztotta a száját, gyengéden a fogai közé vette a kemény, rózsaszín mellbimbóját, de csak egy pillanatra volt képes megfosztani magát a látványtól, ahogy az a csodálatos test megfeszül és remeg, egyre közelebb érve az orgazmushoz. Nem tudta pontosan, mi őrjíti meg ennyire ebben a képben. Talán, ahogy elveszti a kontrollját, ahogy a csípője akadozó, ösztönös mozdulattal elébe megy az övéinek, talán az, hogy kétségek nélkül feltárulkozva előtte teljesen rábízza magát. Talán a szemei gyors, ködös, sóvárgóan forró zöldje, ahogyan a résnyire nyitott szemhéja alól rávillan, könyörgőn és követelőzőn egyszerre, vagy a hangja, ahogy egészen erőtlenné válik a gyönyörtől, vagy a combjában a reszketés, amit valamiért eszméletlenül izgatónak talált. Talán mindez együtt.

Eredetileg úgy tervezte, hogy ez lesz az a pillanat, amikor fölé térdel és végre, végre beléhatol, mert most volt a leginkább ellazulva hozzá, most, amikor a gondolatait homályos köd lepte el, mert a teste, az ösztön átvette az írányítást, de egyszerűen olyan veszettül vadító látványt nyújtott, hogy képtelen volt rávenni magát, hogy abbahagyja egy pillanatra is. Azt akarta, hogy elélvezzen, hogy érezhesse az ujja körül lüktetve összeszoruló izmait, a reszketést a combjában, hogy kieresztve a hangját nyögdécseljen alatta, amíg kifulladtan zihálva verejtéktől csúszós bőrrel széthullva nem fekszik a gyűrött lepedőn, elégedetten és könnyebben, mint valaha.

Itachi csípője magától mozdulva Sakura lábszárának nyomta a merevedését, ahogy a másik kezével a mellét kezdte masszírozni. A sharinganok a vágytól súlyosan figyelték, ahogyan hangosan felnyögve, gyönyörtől feszülő testtel elélvez, a hangja pedig gyenge nyöszörgésbe fulladva mintha végigfutna a testén teljesen ellazítja az izmait.

Nem húzta el a kezét rögtön, még egy kicsit rásegített, hogy elnyújtsa az orgazmusát, amennyire csak tudja, és mikor a lány karja lehanyatlott az ágyra, és hevesen zihálva ellazult, csak akkor távolodott el tőle. Már teljesen fölötte térdelve figyelte, ahogy Sakura szempillája finoman megrebben, mielőtt résnyire felnyílt a szemhéja és az a jóllakott, zöld villanás a tekintetében felforrósította az ágyékát.

Mikor a lány meglátta, mit művel, hogy kiszámított lassúsággal, a szemében kaján csillanással a szájába csúsztatja az ujját, ami az imént még benne volt, hogy lassan lenyalja a nedvességet róla, megrökönyödve felnyögött és lehunyta a szemét.

- Jézusom, ezt ne csináld - lehelte forrón, a hangja remegett, mint ahogyan a teste is az előbb, és Itachi egy halk, vonzóan rekedt nevetéssel felcsúsztatta a hasán a fekete csipkeanyagot, hogy megcsókolhassa a felhevült bőrt a köldöke mellett.

Fölé hajolva, a bordái felé haladva a nyelvével apró, forró köröket rajzolt a bőrére, a tenyere a mellét kereste, és mikor megtalálta gyengéden végigsimította. Sakura vékony ujjai a karján vándoroltak, fel a válláig, hogy aztán a karja alatt folytassa a mozdulatot, az oldalán és a hátán. A derekánál a körmei finoman a bőrébe kaptak, kicsit még mindig erőtlenül, és ahogyan a szíve lassan újra lenyugodott, a légzése is összeszedettebbé vált.

Itachi, mikor a lány egy mosollyal rámarkolt a fenekére egy mordulással ráfeküdt, egy pillanatnyi hezitálás után leeresztve a csípőjét is. Mikor a férfiassága a még mindig nedves szeméremajkaihoz ért, megremegett, ahogyan Sakura is alatta, a szeme felpattant és megtalálta az ő izzó, sóvárgó tekintetét, míg levegő után kapott. A férfi a nyakára hajolva megpróbálta elűzni a hirtelen támadt feszültségét azzal, hogy a szokásosnál is gyengédebb csókokkal halmozza el; nem akarta, hogy féljen attól, ami jön, és úgy vágjon bele, hogy nem képes élvezni semennyire sem, amit csinálnak.

Sakura meleg tenyere végigsimított a hátán, egy kicsit remegve, tétován.

  - Befejezhetjük itt, ha azt akarod - lehelte a nyakába lágyan Itachi, mielőtt a lány derekát simogatva óvatosan megszívta a puha bőrt a nyakszirtjén.

- Itachi... - suttogta Sakura, az arcát az arcához simítva megcsókolta az állkapcsát. - Téged akarlak.

A férfi ujjai belekaptak a lány feje mellett a párnába, egy selymes, rózsaszín tincs megakadt két ujja közt, és egy ösztönös, fojtott torokhanggal Sakura vállába harapott.

- Valószínűleg fájni fog, de... - kezdte rekedten, mikor rátalált a hangjára, de a lány a szavába vágott.

- Tudom, nem kell mondanod - vágta rá a hangjában egy mosollyal. - Csak gyere...

Itachi nyelt egyet, és feltérdelt, magával húzva Sakurát is, hogy át tudja húzni a fején azt a fekete csipkecsodát, és figyelte, ahogy a hullámos, rózsaszín tincsek a meztelen vállára és a mellére hullanak, míg arra gondolt, hogy mennyire óvatosnak kell lennie. Nem csak, hogy ne okozzon fájdalmat, hanem hogy véletlenül se csináljon bajt odabent. A tekintete végigcsúszott a testén és egy pillanatra megállt a lapos hasán, mielőtt felnézett volna Sakura kicsit ideges mosolyára.

Zavart volt és kissé bizonytalan, de visszadőlt az ágyra, és a kezét felé nyújtva magára akarta húzni.

- Egy pillanat - mormolta Itachi, az ujjait az ujjai közé csúsztatva kihúzta az éjjeliszekrény felső fiókját, míg érezte magán a lány kíváncsi pillanatását.

Mikor megértette, hogy mit csinál, a másik kezét is felemelve egy mosollyal visszacsukta a fiókot, mielőtt a másik egyáltalán belenyúlhatott volna.

- Arra semmi szükségünk, Itachi - mondta halkan, az ujjai a csuklójára fonódtak, és a férfi letámaszkodott a dereka mellé. - Hagyd rám.

- Biztos vagy benne? - kérdezte rekedten Itachi és maga sem tudta, mire érti, az óvszerhasználatra, vagy magára a szexre.

- Igen - felelte határozottan Sakura, egy lágy de ideges mosollyal átkarolta a vállát, hogy magához húzza. - Gyere - suttogta újra izgatott várakozással, és Itachi örömmel megtette.

Újra ráfeküdt, miközben próbált a lehető legkevesebb súlyt a hasára helyezni, az ölük újra összeért, és érezte, ahogy Sakura mellbimbói megkeményedve a mellkasának feszülnek. A lány egy nagy, mély lélegzetvetellel végigsimította a hátát a lapockái között, Itachi pedig újra a lába közé nyúlva belécsúsztatta az ujját. Arra gondolt, hogy egy kicsit meg kell könnyítenie neki az egészet, míg a tekintete a lányéba kapaszkodott, ahogyan figyelte, hogy apránként újra elhomályosodnak a zöld szemek, és képtelenek elfordulni a sharinganjairól, mintha odaszögeztek volna a pillantását.

Sejtette, hogy látja a szemében a forró, vágyakozó gondolatokat, mert a szívverése felgyorsult az övé alatt, a légzése felszínessé és egyenetlenné vált, ahogy még egy ujja csatlakozott az előzőhöz. Forró volt, nedves és pokolian szűk, ő pedig azt akarta, hogy élvezze, amikor szeretkeznek. A nyögései a szíve ritmusával együtt a fülében doboltak, és lehajtva a fejét mohón megcsókolta, jóformán felfalta türelmetlenségében.

- Azt hiszem, gyors leszek - mormolta a szájába egy kicsit elégedetlenül magával, és mikor Sakura vágyakozó nyögésétől felszakadó forró lélegzete elöntötte a vállát és a nyakát, felgyorsultak a mozdulatai. - Nagyon gyors - morogta a hajába. - Ne haragudj, másodjára már türelmesebb leszek - sóhajtotta végül rekedten, és Sakura egy aprócska, hitetlenkedő hanggal belevájta a körmeit a derekába.

- Másodjára? - kérdezte zavartan, a hangja remegett, és erőtlenül elcsuklott a végén. - Jézusom, Itachi még ezt sem...

Még ezt sem fejezték be, igen. Ahogyan a lány sem a mondatot és tudta, hogy azt már nem is fogja, mert az a hang teljesen elvette az eszét, és mindkét kezével a combját markolva közelebb húzta magához, hogy a lábai közé helyezkedjen, Sakura pedig zavartan pislogva a szájába harapott, mikor a merevedése hozzáért odalent.

A szájára hajolt, lassan, érzékien csókolta meg, hagyott neki időt, hogy megszokja az érzést, de tudta, hogy még mindig feszült, mert a szemei résnyire nyitva maradtak, ahogyan az övéi is. A nyelvük egymásnak simult, a tekintetük összefonódott, és Itachi a lehető leglassabban megmoccant, a lány rátapadó tenyere alatt megmozdult a csípője. Épphogy csak becsúszott a szeméremajkai közé, egyetlen lökésnyire az áhított forróságtól és Sakura halkan, reszketősen kifújta a levegőt, amit visszatartott. Mikor megállt, a szeme is kinyílt, és sóvárgó, de nyugtalan fény villant a tekintetében.

Itachi lassan a csípőjére simítva a tenyerét megmozdult, anélkül hogy beléhatolt volna, finoman mozogni kezdett és a mellét, a vállát csókolgatva, a bőrét cirógatva megvárta, míg megnyugszik. Úgy tűnt, túl sokáig is várt, mert Sakura alaposan meglepve egy halk, türelmetlen nyöszörgéssel megmozdult alatta, és a férfi megrökönyödve a nyakába hördült, amikor minden akadály nélkül, kis híján félig belecsúszott a lüktető forróságba.

- Lassan - sziszegte a bőrére, és Sakura egy nyögéssel a nyakába harapott, amitől a hasizmai összerándultak, és egy hajszállal beljebb mozdult a lányban. - Így nagyon hamar vége lesz - zihálta figyelmeztetően, míg Sakura lábai a dereka köré fonódtak.

- Nem baj - suttogta félig nevetve, félig nyöszörögve a lány. - Majd másodjára...

A lábai megszorultak a derekán, és Itachi egy nyögéssel megadva magát teljesen hozzásimult, tövig belécsúszott és Sakura válaszul a fülébe nyögött.

- Nem fáj? - lihegte kicsit bizonytalanul Itachi, miközben egy pillanatig igyekezett nem arra gondolni, hogy talán lehet meg sem kéne többet mozdulnia, ha nem akar azonnal elélvezni.

- Egy kicsit - nyögte Sakura és lehunyt szemmel az alsóajkába harapva megpróbálta visszafogni a boldog mosolyát. - Csak egy... egy kicsit. Gyere, igen...

Itachi halkan, rekedten a nyakába nevetett, aztán felszisszent, mikor végre megmozdult. Tulajdonképpen még mindig szűznek számított, ami a részleteket illette és nagyon szűk volt, teljesen körbeölelte, annyira szorosan, hogy a legkisebb rezzenésétől is megrándult benne, ami persze csak még tovább ingerelte.

- Basszameg - morogta a mellébe markolva, és eltávolodott volna kicsit, de Sakura lábszára a fenekén egy rövid, határozott mozdulattal visszahúzta magába. - Sakura, komolyan mondtam - lehelte a fülébe.

- Kívánlak, Itachi - súgta a lány forrón, míg felemelve a fejét megcsókolta a vállát. A kezei a karja alatt a lapockájára simultak, teljesen magához szorítva minden porcikáját. - Szeretkezz velem.

És Itachi már nem foglalkozott vele, hogy megpróbálja visszafogni magát, az elképesztő érzésre koncentrált, ahogy megmozdult, lassú, finom ringatózással újra és újra elmerült benne. A lány egyre bátrabb és hangosabb nyögései, az alatta készségesen mozduló csípője elárulta, hogy nagyon is élvezi, és ez őt is alaposan felizgatta.

Sakura a férfi lapockájába mélyesztve a körmeit, lehunyt szemmel a verejtékkel lepett kulcscsontjának támasztva a homlokát hagyta, hogy szétáradjon benne a gyönyör, amit Itachi okozott. Az az aprócska, sajgó fájdalom, az a kicsike szúró érzés ugyan ott volt, de nem figyelt rá, mert sokkal jobban érdekelte a másik érzés, ami eluralkodott rajta; a vágy teljesen átmosta. Elméletben mindent tudott a szexről, de a gyakorlati tudása szánalmasan kevés volt, és a tapasztalatai borzalmasan rosszak. Azt hitte, fájni fog. Hogy annyira fog fájni, hogy azt kívánja majd, hogy gyorsan vége legyen, hogy megadja a férfinak ugyanazt az élvezetet, amit tőle kapott, de a lehető legkevesebb fájdalom árán. És most itt volt, pokolian élvezte, ahogyan Itachi gyengéd lökései lassan egy kicsit vadabbá, akadozóbbá válnak, ahogy egyre közelebb sodorják a férfit az orgazmushoz.

Gyorsabb és nyersebb mozdulatokkal csúszott újra meg újra a teste legmélyére, anélkül, hogy egy pillanatig is erőszakos vagy figyelmetlen lett volna, és ettől nem csak az öle forrósodott fel újra, hanem a szíve is átmelegedett. Még akkor is figyel rá, amikor éppen elveszti az önuralmát. A karjai szorosan a mellkasa köré fonódtak, az ujjai a vállaiba kapaszkodtak, ahogy felemelve a fejét kíváncsian lenézett a kettejük teste közötti résre. Figyelte, ahogy azok a gyönyörűen kidolgozott hasizmok minden egyes lökésétől ritmusosan megfeszülnek és elernyednek, a látvány és az érzés pedig, ahogy teljesen elmerül benne egy hangos nyögést szakított fel belőle.

A fejét a visszaejtve a párnára hallgatta Itachi fékevesztett zihálását, figyelte a széles vállán lecsúszó fekete tincseket, a nyakszirtjén végigcsorgó izzadságcseppet és az arcát az arcához simítva mélyen belélegezte az illatát. Megborotválkozott, mielőtt elindultak, és még mindig erősen érezte rajta az arcszesze vadító illatát. Nem tudta megmagyarázni miért, de teljesen felizgatta, és az öle megrándult, Itachi pedig levegő után kapva lehajtotta a fejét, hogy mohón a szájára tapadjon. Olyan hevesen és türelmetlenül csókolta, mintha mindjárt vége lenne a világnak, a derekát markolva tövig lökte magát benne, és Sakurában egy pillanatra egyszerre szikrázott fel a gyönyör és a fájdalom. Nem foglalkozott egy percig sem az utóbbival, arra koncentrált, hogy Itachi zihálva, a fogait összeszorítva feltámaszkodik a feje mellett, hogy a lábai közé csúsztassa a kezét, hogy megpróbálja belőle újra kicsalni az előbbi nyögést.

Látta rajta, az izmai feszülésén, hogy mindjárt elélvez, de visszafogja magát a kedvéért, és majdnem odanyúlt, hogy elhúzza a kezét és rávegye, hogy végre saját magára koncentráljon. Egyetlen gondolat tartotta vissza csak; ha neki újra orgazmusa lesz, már Itachi sem fogja tudni visszatartani a sajátját. Arról nem is beszélve, hogy úgy vette észre, szereti figyelni, amikor elélvez tőle, hogy felizgatja, ő pedig végtelenül kívánatosnak érezte magát attól a forró, éhes tekintettől, ami most is rászegeződött, mintha örökre az agyába akarná égetni a meztelen testének emlékét.

Felnyögött, mikor a férfi egy, a többinél hosszabb lökéssel újra mélyre csúszott benne, vissza ahhoz az érzékeny ponthoz odabent, míg a hüvelykujja a csípője mozdulataival egyszerre erősen végigsiklott a csiklóján. Mintha gyorsabb lett volna, mint az előző, körkörös kézmozdulatok, és Sakura felcsúsztatta a karjait a hátán, míg az ujjai a hajába nem túrtak és lehúzta magához Itachi fejét, hogy zihálva és hevesen megcsókolja. A férfi nyelve az övéhez ért, az ujja hirtelen és erőteljesen végigsimított rajta. Sakura abban a pillanatban élvezett el másodszorra, reszketve, Itachi szájába nyöszörögve összerándult, a férfi pedig egy kontrollálatlan, fojtott nyögéssel újra tövig csúszott belé, a csípője keményen a combjainak szorult.

Sakura érezte, ahogy elélvezett benne, forróság ömlött el odabent, és levegő után kapkodva, őrülten kalapáló szívvel magához ölelte Itachi remegő, izmos, izzadt testét. Hallgatta, ahogy zihálva próbál levegőhöz jutni ő is, a lába alatt még egyszer-kétszer megmozdult, talán, hogy elnyújtsa az érzést, és a lány a nyakába hajtva a kipirult, verejtékező arcát elrejtette az elégedett mosolyát.

Percekig így maradtak, amíg a szívverésük normális tempójúra lassult és a légzésük zihálásból még mindig gyors, de jóval nyugodtabb szuszogásra váltott.

- Igen, jól vagyok - suttogta egy mosollyal a hangjában Sakura, megelőzve a kérdést, és oldalra fordítva a fejét lágyan arcon, majd halántékon csókolta Itachit, aki végighúzva az orra hegyét az állán, megkereste a száját. Az ujjai gyengéden cirógatták a lány oldalát, aki libabőrösen belekuncogott a csókjukba. - Élvezted?

-  Ha nem tűnt fel, akkor most elég csalódott vagyok - mormolta a szájára Itachi rekedten.

- Legalább most már tudod, hogy milyen, amikor butaságokat kérdezel - nevette halkan Sakura, és egy sóhajjal leeresztette a lábát, hogyha Itachi akar, ki tudjon húzódni belőle, de nem mozdult, csak a fejét a vállára fektetve nézte, ahogyan az ütőere dobol a nyakán.

- Nem fájt? A végén? Kicsit elragadtattam magam - motyogta halkan.

Azt akarta mondani, hogy szereti. Azt akarta kérdezni, hogy hajlandó lenne-e élete végéig mellette maradni, legyen az holnap, vagy huszonöt év múlva. Az ujjai Sakura bordáin jártak, a leheletfinom, csiklandós érzéstől a lány a vállába kuncogott, mielőtt a forró, nedves szája rátapadt a bőrére.

- De, biztosan. Nem tudom, nem arra figyeltem - vallotta be végül mosolyogva.

- Reggelre fájni fog - sóhajtotta Itachi álmosan, és megcsókolta a nyakát. - Bocsáss meg.

- Miért? - szusszant fel kicsit bosszankodva a lány és hátraejtette a fejét a párnára. A rózsaszín, hullámos tincsek visszahullottak a vállára megcsiklandozva Itachi arcát. - Miért kérsz bocsánatot? A két orgazmusomért, vagy azért mert örömet okoztál? Azért mert segítesz felejteni? Itachi...

- Azért mert csak ennyit tudok adni - lehelte a bőrére a férfi, és a pillanatása találkozott a zöld szemekkel, amikből a szavaira eltűnt a nyugtalanság, és valami súlyos bánat tűnt fel benne.

- Ne csináld ezt velem, Itachi - súgta halkan. - Ne csináld. Pontosan elég, amit adni tudsz. Elég. Tökéletes. Pont ennyire van szükségem, és boldoggá teszel. Semmi más nem számít. Megmondtam, hogy tudom, mit csinálok.

- Legalább te tudod - sóhajtotta végül Itachi, egy kicsit elhúzódott tőle és aztán a hátára fordult az ágyon, Sakura pedig utána, mintha mágnes lenne a testében, ami ellenállhatatlanul vonzza magához.

A lány a combját felhúzva a férfi combján az oldalához simult, és Itachi kinyújtva a karját helyet hagyott neki, hogy a vállára fektethesse a fejét.

- Igen, elég, ha én tudom - mosolyodott el finoman Sakura, a mutatóujja finoman, kíváncsian megérintette a férfi mellbimbóját, mielőtt a szíve fölé simította volna a tenyerét.

Itachi már félálomban mormogva valamit, a derekára csúsztatta a kezét és magához szorította, az ujjai félig a hasán pihentek, a halántéka a feje búbjának dőlt. A lány mosolyogva felsandított a csukott szemhéjára, a nyugodt, ellazult vonásaira.

Ha Itachi tudná, amit ő tud, ha belelátna a fejébe... Igen. Pontosan elég, ha ő tudja, mit csinál. Egyelőre.