- Ül.

Pein egy elfojtott vigyorral figyelte, ahogy Sakura kurta parancsára Deidara, Tobi és Kisame kihúzzák a székeket, és lehuppannak az asztal köré.

- Esküszöm, hogy beszedtem minden gyógyszert - motyogta Deidara kicsit idegesen dobolva az asztalon. - Ráírtad, mikor kell bevenni, és Kisame semmi mást nem szajkózott két órán keresztül, miután elmentetek - sóhajtotta és Sakurára bámult, ahogy az üres mosogatóhoz lépve kezet mos. - Azt hittem, kihullik tőle a hajam, olyan idegesítő volt.

- Sakura-chan, Tobi is tudja! - pattogott a széken a férfi, és a lány rávillantott egy meleg, vidám mosolyt a válla felett, ahogy megtörölte a kezét a konyharuhában. – Reggel, evés előtt a kék tabletta, tíz órakkor a por, lefekvés előtt a fehér! - hadarta az ujjait egyenként kihajtva, és meglengette a kezét a levegőben. - Tobi is akart enni belőle, de Kisame-senpai elzavarta - tette még hozzá kicsit elkámpicsorodva. Sakura egy metsző pillantást vetett Kisaméra, aki pisszegve próbálta leinteni Tobit. - Kígyósat játszunk, Kisame-senpai? - kérdezte végül ártatlanul pislogva a férfi, mire a kérdezett a tenyerébe temette az arcát.

- Remélem, nem azt akarod mondani, Kisame, hogy nem zártad el a gyógyszereket és bárki hozzáférhetett? - emelte meg a szemöldökét Sakura, míg az asztal mellé lépett és megragadta Deidara gallérját. - Vetkőzz.

- Elviszel azért előtte vacsorázni? - pislogott fel rá a szőke, Sakura pedig összeszűkült szemekkel rámeredt. - Oké, veszem már le, veszem már - motyogta Deidara és kibújt a köpenyéből, míg Kisame az asztal másik felén vihogva Itachi felé fordult, aki az ablak mellett a falnak támaszkodva nézte őket.

- Kicsit heves ma, mi? - kérdezte egy kaján vigyorral, amire egy fenyegető, sötét pillantás volt a válasz.

- Fogd be, Kisame, különben a probléma, ami az orrodat érinti kiterjed máshová is - motyogta Sakura, és mikor Deidara karja megállt a levegőben, felényúlt hogy segítsen levenni a pólóját. - Csak akkor fáj, ha felemeled? - kérdezte tőle, míg megfogta az alkarját, hogy megnézze, pontosan milyen magasságban válik kellemetlenné a mozdulat.

- Igen - felelte Deidara. - Eléggé húzódik a seb és nehéz felülni, de egyébként minden rendben. - Sakura ujjai óvatosan megnyomkodták a széles, vörös heget a hasán, mielőtt felizzott volna az ujjai körül a zöld chakra, Deidara pedig kieresztett egy megkönnyebbült sóhajt. - Köszi - mormolta hálásan, és mikor Sakura pár perc elteltével elhúzta a kezét, a heg eltűnt, csak kipirult, de gyógyult bőr maradt utána.

A lány hallotta, ahogy Pein és Itachi beszélgetnek, és Tobi valamit hadar Kisaménak, de nem figyelt, miről, csak gyors, gyakorlott mozdulatokkal átmasszírozta a szőke férfi lapockája és a válla körüli részt. Deidara hümmögve lehunyta a szemét, és az asztalra fektetett homlokkal hagyta magát, Sakura pedig egy maroknyi szőke tincset arrébb söpörve a válláról ellazította a meghúzódott izmot, majd egy villanásnyi chakrával be is fejezte.

- Tessék, jobb mint újkorában - mondta elégedetten, mikor Deidara felült és próbaképpen fel-le emelgette a kezét.

- Istennő vagy - sóhajtotta Deidara és felmosolygott rá, Sakura pedig visszamosolygott. El akart lépni mellőle, hogy Kisamét is meggyógyítsa, de a férfi elkapta a kezét és mikor meglepetten rápislogott, Deidara mosolya kiszélesedett. - Nem, komolyan - mondta lassan. - Megmentetted az életem.

Sakura zavartan legyintett.

- Ugyan, ez a munkám, Deidara, szóra sem...

- Sakura - vágott a szavába ezúttal halálosan komolyan a férfi és megszorította a kezét a kezében. - Mindannyian tudjuk, hogy hagynod kellett volna meghalni, mégis meggyógyítottál. Köszönöm. Nem tudom, hogyan viszonozhatnám, de ha van valami, amire szükséged van, csak szólj, oké? - Sakura lágyan mosolyogva bólintott, és Deidara újra megszorította a kezét. - Köszönöm.

-  Nagyon szívesen - felelte halkan a lány, a hüvelykujja végigsimított a szőke tenyerén, ahogy kihúzta a kézfejét a szorításából, és megkerülte az asztalt. – Tartsd ide azt a böhömnagy, rusnya fejedet te marha – morogta Kisaménak, aki a tenyerébe támasztott állával könyökölt az asztalon és most feléfordulva egy bájos mosollyal megrebegtette a szempilláit.

- Mindig olyan szépeket mondasz nekem, édesem – sóhajtotta ábrándosan, Sakura pedig a szemét forgatva arrébb hessegette a kezét, hogy felemelje az állát és szemügyre vehesse a törött orrát. – Hogy is tudnék nemet mondani neked? – búgta a férfi, aztán felszisszent és újra megszólalt, mikor a lány kicsit sem finomkodva megtapogatta a bedagadt sérülését. – Pláne, ha ilyen gyengéd vagy – tette hozzá még morgolódva, teljesen kiesve a szerepéből.

- Nagyon szép munka, Itachi – nézett fel Sakura egy ragyogó mosollyal. – Rég láttam ilyen tiszta törést.

- Köszönöm – felelte büszkén a férfi az ablak mellett. – A továbbiakban is bármikor szívesen bemutatom rajta, ha kell.

- Mindenképpen szólok, ha szükségem lesz rád – bólintott határozottan egy mosollyal Sakura és újra megfogta Kisame orrát. – Amennyiben Kisame időzítése ilyen marad, lehet szükségünk lesz rá – motyogta, az említett pedig újra felszisszent, mikor a lány kedélyesen megpaskolta a törés helyét.

- Ezt most muszáj? – kérdezte kellemetlenül fészkelődve, mire Sakura szélesen rávigyorgott.

- Nem, ez csak fakultatív – felelte a lehető legédesebb hangján, Kisame pedig elfintorodott, majd az arckifejezése által kiváltott fájdalomtól halkan felmordult. – Mit gondolsz, örülne egy színben passzoló karikának mondjuk... a jobb szeme körül? – kérdezte Sakura elgondolkozva Itachit, míg az állát fogva Kisame arcát forgatta, mintha azon tanakodna, melyik oldalán mutatna jobban a monokli.

- Szerintem jól állna neki – vágta rá Itachi. – De azt mondom, legyen szimmetrikus.

- Igen, a szimmetria jó dolog – értett egyet Sakura, majd elengedte Kisame állát, és felhúzott szemöldökkel ránézett. – Mint ahogyan a kopogás és az előreküldött üzenetek is, ugye, Kisame?

- Ja, ja. Nagyszerű– morogta egyetértőn Kisame. – Most már meggyógyítasz, csillagom? – kérdezte kicsit türelmetlenül az asztallapon dobolva.

- Nem tudom, még mindig elég mérges vagyok – felelte a lány lassan és figyelte, ahogy Kisame felsóhajtva a szemét forgatja.

- Oké, bocsánat – bökte ki végre. – Tudod, hogy nem szándékos volt, édesem.

- Köszönöm – biccentett elfogadva a bocsánatkérést Sakura, és Kisame orra egy perccel később újra a régi volt. – Tessék. Fáj még?

- Nem – válaszolta Kisame az orrát tapogatva, aztán rávigyorgott. – Hol hagytad a melltartód, szivi? – érdeklődte kajánul, és Sakura méltatlankodva fejbe verte.

- Mi lenne, ha csak öt percig nem lennél segg, Kisame? – kérdezett vissza egy fáradt sóhajjal.

- Akkor az nem én lennék – tárta szét a karját a férfi, aztán előrehajolt és Sakura arcába pislogott. – Nem, tényleg, hol hagytad el? – Mikor a lány újra felemelte a kezét, hogy megüsse, hátrahőkölt és mentegetőzve a maga elé emelte mindkét nagy, kék tenyerét. – Nem azért, komolyan – mondta gyorsan. – Csak elég... egyértelmű.

Sakura lepillantott a pólójára, aztán zavartan összefonta a karjait a mellkasa előtt.

- Nem elhagytam, nem is volt rajtam – világosította fel kelletlenül Kisamét. – Összefutottunk pár fejvadásszal idefelé, és van egy seb a lapockámon, amit csak irritálna az anyag.

- Sakura-channak bibije van? – hajolt oda hirtelen Tobi szomorúan pislogva, és a lány elmosolyodva a férfi hajába túrt.

- Semmi komoly, Tobi, ne aggódj – mondta kedvesen, és Tobi felvidulva bólogatott.

- Az jó, mert akkor Sakura-chan tud játszani Tobival, igaz? Tobi nagyon szeretne Sakura-channal fogócskázni!

Sakura egy vidám mosollyal kinyitotta a száját, hogy válaszoljon neki, de nem volt alkalma megszólalni.

- Miért van még itt?

A komoly hangra a lány Pein felé fordította a fejét és egy pillanatra nem értette, hogy került Itachi a konyha másik felébe, a másik férfivel szembe.

Pein Itachira bámult, de az nem válaszolt neki, Sakura pedig egy hirtelen gyomorgörccsel pillantott egyikőjükről a másikukra. Tudta hogy róla van szó, de nem értette a hirtelen kérdést.

- Azt kérdeztem, miért van még itt? - ismételte el halkan Pein, a hangjában nem volt semmilyen érzelem az enyhe érdeklődésen kívül, talán csak egy árnyalatnyi valami másból, valami sötétebből, és Sakura megborzongott. - Azt mondta, meggyógyította a szemedet.

- Igen, meggyógyította - felelte lassan Itachi, közömbösen a szavaitól fenyegetőbbé váló rinnenganokba meredve, és hirtelen úgy tűnt, mintha egyikőjüknek sem lenne szüksége pislogásra.

Sakura tekintete Itachiéról Pein arcára vándorolt, majd mikor meglátta a férfi elsötétedő arckifejezését gyorsan előrébb lépett és megszólalt.

- A szeme jó - mondta halkan, és Pein rákapta a metsző pillantását, a lány pedig újra összefonta a karjait maga előtt. - Még mindig kezelés alatt áll - tette hozzá. - A tüdeje miatt. - Sakura tekintete egy másodpercre Itachiéba fúródott, mielőtt visszanézett volna Peinre. - Kiskorában megfertőződött a tuberkulózis egy mutálódott változatával. Mikor megvakult, az immunrendszere nem bírta a terhelést és súlyosbodott az állapota. Meg tudom gyógyítani, de szüksége van egy műtétre. Dióhéjban ennyi.

Pein az arcát fürkészte, majd Itachira meredt, de még Sakura is érezte a pillantásában a gyilkos indulatot, holott nem rá irányult.

- Ezt mégis mikor tervezted elmondani nekem? - kérdezte végül kísértetiesen lassan Pein, Itachi pedig rezzenéstelenül bámult rá, és mindannyian tudták, hogy nem fog válaszolni. - Adtam neked egy ultimátumot, Itachi - emlékeztette keményen a férfi, és Itachi válla megfeszült. – Látom, még emlékszel rá. Helyes. - Pein elfordult az Uchihától és Sakurára nézett, a tekintete még mindig éles volt. - Milyen műtét?

- Ki kell tisztítanom a tüdejét, mert folyamatosan vérrel telítődik és csak ritkán tudja felköhögni, vagy legalábbis nem elég gyakran - kezdte gyorsan Sakura, a nyugtalan tekintete újra Itachira vándorolt, mielőtt visszaterelte volna Peinre. - A tüdőkapacitása elég alacsony. A fertőzést folyamatosan kezelem, de már annyira roncsolódtak a sejtjei, hogy csak közvetlen chakrakezeléssel tudom visszaállítani a károsodást.

- Mennyire kockázatos?

- Általánosságban húsz százalékos a halálozási ráta, de meg tudom csinálni.

- Mi a garancia rá, hogy nem ölöd meg és fogod rá valami műhibára? - kérdezte komoran Pein és egy csúnya pillantást vetett Kisaméra, mikor az felhorkant a lány háta mögött.

- Pein, az a csaj ott előtted konkrétan a halálból rángatta vissza Deidarát - szólt közbe Kisame mit sem törődve a rá szegeződő fenyegető szemekkel. - Ne nézz így rám, faszul viselkedsz és ezt te is tudod.

- Nem kértem a véleményedet - sziszegett rá Pein és a tekintete visszatért Sakurára. - Mi a garancia?

- Nem tudom - vonta meg a vállát a lány tanácstalanul. - Nagyon sok műtétet végeztem már el sikeresen és nem áll szándékomban megölni Itachit, ha ez megnyugtat. De ha ragaszkodsz valamilyen biztosítékhoz, hát legyen. Ha Itachi meghal a műtét alatt vagy a szövődményektől, akkor visszaad...

Itachi felkapta a fejét és kinyitotta a száját, hogy elhallgattassa, mielőtt felajánlja Sasori gyűrűjét, de nem volt alkalma megszólalni.

- Akkor maradsz. A helyén - vágott a lány szavába Pein. -  Nem árt, ha van köztünk valaki, aki tud gyógyítani.

Sakura a férfi kinyújtott kezére nézett, majd mikor meglátta, hogy Itachi megmozdul a másik háta mögött, gyorsan a tenyerébe csúsztatta az ujjait.

- Rendben.

- Francokat - sziszegte Itachi, de Pein nem foglalkozott vele.

- Azt akarom, hogy végig ébren legyen - mondta Sakurának elengedve a kezét, és a lány megrökönyödve rápillantott. - Tudom, hogy képes vagy egy marék péppé változtatni az agyát a chakráddal, és nem kockáztatom meg.

- Sakura... – Mindketten figyelmen kívül hagyták Itachi morgását.

- Pein, nem akarom bántani Itachit. Nem akarom megölni, se gondolkozás-képtelenné tenni - mondta végül lassan Sakura.

- Azt akarom, hogy végig ébren legyen - ismételte meg nyomatékosan Pein.

- Pein, hadd döntse el... - kezdte tétován Deidara.

- Hagyd már békén, basszameg - mordult rá Peinre Kisame, mire Deidara elhallgatott.

- Azt mondtam, hogy kussolj el, Kisame - csattant fel Pein, de a tekintete egy pillanatra sem engedte el a lányét.

- Ez... hülyeség - lehelte Sakura fáradtan és lehunyta a szemét. - Növeli a kockázatot és teljesen felesleges.

- Nem tudod megcsinálni? - kérdezte a férfi, mintha egyáltalán nem is fogta volna fel az érveit, holott Sakura pontosan tudta, hogy szándékosan hagyja figyelmen kívül, amit mond.

- De igen, Pein, meg tudom csinálni, de attól még hogy valamit meg tudok csinálni, nem azt jelenti, hogy jó ötlet - felelte a lány lassan elveszítve a türelmét. - Például most pofán verhetnélek, mert meg tudom csinálni, de elég nagy hülyeség lenne - tette hozzá kicsit élesebben. - És mivel tudom, hogy hülyeség, ezért nem teszem meg.

Sakura hallotta, hogy a háta mögött Deidara, Tobi és Kisame összekuncognak, de nem foglalkozott vele, csak Pein hajthatatlan, makacs tekintetébe kapaszkodott a sajátjával.

- Ha nem lesz végig ébren, nem műtheted meg - mondta határozottan a férfi és ezzel úgy tűnt,  lezártnak tekintette a témát, mert elfordult és kisétált a konyhából, maga mögött hagyva a sikeresen felidegesített Sakurát.

A lány összeszorított fogakkal Itachira pillantott, aki sötéten izzó sharinganokkal, ugyanolyan dühösen bámult rá vissza, mint amilyennek ő érezte magát, majd az asztal felé fordult. Mikor ránézett a díszes hármasra az asztalnál, a fiúkból kitört a röhögés, bár Sakura biztos volt benne, hogy Tobinak fogalma sincs róla, mi ilyen mulatságos.

- Például most pofán verhetnélek - utánozta a lányt magas fejhangon Kisame, és vihogva letörölte a könnyeit. - Ez király volt, édesem.

Sakura idegesen rábámult, majd bosszankodva legyintett.

- Kösz.

*****

Sakura bement a hálóba, hogy feltegyen egy kötést a vállától a köldökéig, mert nem akarta, hogy Kisame a továbbiakban is a melleivel beszélgessen, Itachi pedig mereven, dühösen utánabámult, ahogy becsukta maga mögött az ajtót.

- Bírom ezt a csajt, van benne spiritusz. - Kisame még mindig röhögve szintén a lány után bámult. - Utoljára Konan tette így helyre még három évvel ezelőtt, emlékeztek? Duzzogva téblábolt egész nap, mint egy kis taknyos, akinek megtiltották, hogy ebéd előtt sütit egyen. Á, a régi szép idők - sóhajtotta nosztalgikusan a plafonra pislogva.

- Tobi is szereti Sakura-chant, Tobi is! - mondta gyorsan a férfi és nyugtalanul pislogott körbe, mintha attól félne, nem hiszik el neki.

Itachi egy gyors pillantást vetett rájuk, majd ellökte magát a konyhapulttól és Sakura után ment. Az ajtónyitás hangjára a lány gyorsan eltakarta magát, de mikor meglátta, hogy ki slisszol be a résnyire nyitott ajtón, leengedte a kezét.

A zár egy halk, határozott kattanással a helyre ugrott, és Sakura felsóhajtva körbetekerte a mellkasát a kezében tartott kötszerrel.

- Oké, tudom, hogy mérges vagy rám, de kihagyhatnánk ezt a veszekedést most? - kérte nyugtalanul hátat fordítva Itachinak, aki az ajtónak támaszkodva némán, rezzenéstelen arccal meredt a tarkójára.

- Nem - felelte lassan a férfi és mögé lépve kivette a kezéből a kötszert, hogy segítsen neki. - Teljesen megőrültél? - kérdezte végül egy hosszú, feszült perc elteltével, a hangjában méreg bújt meg.

- Nem, teljesen logikusan viselkedtem - felelte Sakura, aztán mikor megérezte Itachi metsző pillantását a profilján felsóhajtott. - Jó, talán nem teljesen logikusan, oké? De túl vagyunk rajta, és felesleges eltúloznod.

- Eltúlzom? - morogta hitetlenkedve Itachi, a keze megállt a hátán. - Sakura, majdnem elárultad neki, hogy nálad van Sasori gyűrűje, ami - szeretnélek rá emlékeztetni - , egyenlő egy öngyilkossággal, arról nem is beszélve, hogy éppen most egyeztél bele, hogy csatlakozol az Akatsukihoz, ha nem sikerül a műtétem.

- Igen, tisztában vagyok vele - vágta rá kicsit gúnyosan a lány, aztán fáradtan felszusszantott, és nyitott tenyérrel megdörzsölte az arcát. - Jó, tisztázzunk valamit. Annak az esélye, hogy a műtéted alatt bármi rosszul sül el gyakorlatilag egyenértékű a nullával. Másfél százalék, és az is csak azért, mert tudom, hogy mindig helyet kell engedni a megmagyarázhatatlannak, ha történne valami baromi esélytelen és drasztikus, mondjuk bemasírozik az ajtón Orochimaru tütüben és kinyír, mielőtt befejezhetném, szóval...

- Nem vagy vicces - jegyezte meg Itachi helytelenítően, míg megkötötte a kötszert a karja alatt.

- De, egy kicsit az vagyok - mosolyodott el halványan Sakura. - Nem fogom veszélybe sodorni Narutót és Konohát - mondta végül csöndesen, míg megfordult és megfogta Itachi kezét. - Tudod, hogy nem tennék ilyet. De nem lesz semmi gond, Pein pedig feldughatja az ajánlatát ahova akarja, oké?

- Nem tetszik, hogy ilyen messzire mész - kezdte a férfi lassan, minden szót mérlegelve és az összekulcsolódott ujjaikról felpillantott Sakurára. - Nem tetszik, hogy ilyen messzire mész értem - mondta a zöld szemeket fürkészve a lány pedig rámosolygott.

- Olyan messzire megyek, amilyen messze csak kell, és ezt nagyon jól tudod - felelte lágyan és a hüvelykujjával megsimogatta Itachi kézfejét. - Tudtad, hogy így lesz. Tudnod kellett. Ismersz eléggé.

- Az, hogy tudom, nem azt jelenti, hogy tetszik is a helyzet - motyogta Itachi maga elé és csak akkor nézett fel, mikor Sakura lábujjhegyre állt, hogy arcon csókolja.

- Nem is kell, hogy tetsszen. Elég, ha csak elfogadod - mondta nyugodtan mosolyogva, aztán elengedte a férfi kezét, hogy visszavegye a pólóját. - Át kell nézzem a holmimat, ha végig ébren kell tartsalak, kell egy csomó minden, amit nem hoztam el - sóhajtotta homlokráncolva és kinyitotta az éjjeliszekrény fiókját, a fejét rázva morgolódott. - Mikor már azt hittem, hogy minden sínen van, tessék. Jön Pein és az egészet újra meg kell tervezzem.

Lázasan kutakodott a tekercsek között, kettőt az ágyra dobott, míg Itachi még mindig kicsit vonakodva az egész helyzettől, a mozdulataitól jobbra-balra ingó hajfonatát bámulta.

- Sakura... - kezdte tétován, de a lány a szavába vágott, mielőtt folytathatta volna.

- Itachi, Pein tudja, hogy beteg vagy. Most már teljesen felesleges tiltakoznod, akkor is rákényszerít, hogy hagyd magad, ha nem akarod. Ne pocsékold a levegődet erre. Nem fogom meggondolni magam, és Pein sem fogja hagyni, hogy kihagyd a műtétet, mert szüksége van rád - mondta nyugodtan Sakura, míg kinyitotta az egyik tekercset, átfutott rajta a tekintete. - Szükségem lesz egy kis segítségre, amíg a tüdődön dolgozom - mormolta végül, és egy pillanatig elgondolkozva az ajtóra meredt. - Pein a hátam mögé fog állítani valakit a műtét alatt, hogy figyeljen, ugye?

- Valószínűleg - biccentett Itachi a lány fürkészve, míg próbálta kitalálni, mire gondolhat.

Sakura bólintott és a tekercset az ágyra dobva az ajtóhoz lépett. Mikor kinyitotta, a szélesen vigyorgó Kisaméval találta szemben magát, de egy kicsit sem tűnt meglepettnek tőle, hogy ott találja.

- Harcoljunk , csillagom - utasította könnyedén a férfi és Sakura gondolkozás nélkül bólintott.

- Oké - mondta. - Mondd csak, Kisame, milyen erős a gyomrod pontosan? - kérdezte komolyan, mire a férfi gyanakodva ránézett.

- Ha azt akarod megtudni, édesem, hogy kidobom-e a taccsot, ha kibelezett embereket látok, akkor a válaszom nem - felelte a lányt méregetve, mintha nem értené, mire akar kilyukadni.

- Helyes. - Sakura mosolyogva kinyújtotta a kezét, és Kisame tekintete újra gyanakvóvá vált. - Mutasd a kezed.

- Minek? - kérdezte kicsit nyugtalanul, de megadóan felemelte a kezét, Sakura pedig kíváncsian összemérte az övével. Az apró keze és a vékony ujjai szinte nevetségesen kicsinek hatottak Kisame kétszer akkora tenyeréhez viszonyítva. - Bakker, de pici vagy - csodálkozott a férfi és érdeklődve figyelte, ahogy Sakura megfordítja a kezét és alaposan szemügyre veszi a körmeitől kezdve a csuklójáig, amit nem ért volna át az ujjaival. - Mit csinálsz, csillagom?

- Sebeket keresek. Karcolás, vágás, körömfertőzések, ilyesmi - motyogta a lány és visszafordította maga felé Kisame tenyerét.

- Hé, tökéletesen rendben tartom a kezem - tiltakozott kicsit sértődötten Kisame.

- Látom - biccentett elégedetten Sakura, aztán elengedte a férfi kezét. - Ne lakkozd ki a körmöd holnapig - mondta neki, és Itachi aki a háta mögött állt, eddig némán és érdeklődve figyelve az eseményeket végre rájött, mit akar.

- Biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezte Itachi összefonva a karjait a mellkasán.

- Micsoda? - kérdezte most már határozottan idegeskedve Kisame és a tekintete nyugtalanul Itachi és a lány arca között cikázott. - Mi a jó ötlet?

- Üdvözlöm a fedélzeten, Kisame nővér - mosolyodott el édesen Sakura, mire a férfi riadtan rápislogott, Deidara pedig hangosan felröhögött az asztalnál.

***

Tobi, Itachi és Deidara között ülve, tátott szájjal bámulta, ahogy Kisame és Sakura harcolnak és néha lelkes tapsolással jutalmazta a látványosabb mozdulatokat. Mindannyian átjöttek a ház mögötti tisztásra, mert senki nem akart szembenézni Konan haragjával, ha rájön, hogy szétbarmolták a kertjét.

Kisame nevetve meglengette a Samehadát, és a lány lebukva előle belevágott a kézfején ragyogó chakrával a lábszárába. Itachi sharinganja követte Sakura mozdulatát, ahogy a férfi háta mögé kerül, de mielőtt újabb sérülést okozhatott volna, a Samehada vállon találta és kis híján teljesen elvesztve az egyensúlyát megtántorodott. A lábuk alatt Kisame víz alapú technikáitól csúszós sártengerré változott az egész tisztás, és ez sem segített neki sokat. Mindketten nyakig mocskosak voltak.

Itachinak el kellett ismernie, hogy Kisame jobb edzőpartner Sakurának. Míg a férfi nagy termetű volt és erős, Sakura jóval kisebb volt nála. A méretkülönbség adott valamennyi előnyt a lánynak, de nem sokat. Kisame egy hajszállal volt lassabb nála, és Sakura többnyire ki tudta használni azt a pár tizedmásodpercet, amíg a másik lendületbe hozta a Samehadát. Ha a lány használta a chakráját mindkettejük fizikai ereje brutális volt, és ez valamennyire kiegyenlítette az esélyeket. Kisame chakramennyisége valószínűleg nagyobb volt, mint Sakuráé, bár ezt nem tudhatta teljesen biztosra, de látta, hogy nem használja a pecsétjeit.

Sakura egész testét védte a chakrapajzsa, rásimult a bőrére, így Kisame egyik durvább ütése sem sebesíthette meg közvetlenül, de az egyik alkalommal, mikor váratlanul eltalálta a hátán, a lány előrezuhant a karjára. A reccsenés alapján eltörhetett a csuklója, de Itachi azóta sem látta jelét, hogy fájlalná, ugyanúgy használta mint a másikat és kellett egy kis idő, hogy rájöjjön, hogy a chakrájával tartja az eredeti helyén a csontot.

Mindkettejük taijutsuja jó volt, de Kisame sokkal több ninjutsut használt a lánynál, aki viszont a genjutsu terén mozgott többet -, amiben Kisame sosem volt túl tehetséges.

Az állóképességük is közelebb volt a másik határaihoz, mint Sakura és az ő esetében, Itachi pedig feltekintve az égre megállapította, hogy már másfél órája nyúzzák egymást. A pillantása Peinre tévedt, aki az egyik fa tövében ülve a tisztás szélén figyelte az edzést, a szemei minden egyes mozdulatot követtek és úgy látszott, a figyelme teljesen ki van élezve Sakura mozdulataira. Egyáltalán nem tetszett neki Pein viselkedése. Sem a hirtelen jött makacssága, ez a megfigyelő és méricskélő pillantás pedig végképp nem. Nem volt rá jellemző, hogy ilyen messzire hajlandó legyen elmenni egy vitában, ahogy az sem, hogy ennyire láttatni engedje, hogy dühös, de értette, hogy miért viselkedik így.

Itachi tekintete visszatért Sakurára. Kisame éppen a szabad kezével hátulról átkarolta a nyakát, hogy mozgásképtelenné tegye a szorításában, de a lány csak belevájta mindkét kezének ujjait a vastag alkarjába és előrehajolva egy kis chakra segítségével átdobta a vállán, Deidara pedig két ujját a szájába dugva éleset fütyült. Itachi szája sarkába halvány mosoly ült, ahogy figyelte, hogy Kisame a földön nyekkenve hatalmas adag sarat csap fel egészen Sakura feje búbjáig. A lány sarat köpködve az alkarjával megpróbálta letörölni a maszatos arcát, de csak rontott a helyzeten.

- Fúj, azt hiszem, lenyeltem egy litert ebből a mocsokból - fintorogta, aztán egy vigyorral Kisame fölé hajolt, aki még mindig kiterülve lihegett egy nagyobb tócsában. - Minden oké odalent, nővérke?

Kisame összeszűkült szemekkel rábámult.

- Kislány, te aztán bírod szusszal - morogta végül, és Sakura ránevetett.

- Ja, Tsunade egyszer edzés címszó alatt oda-vissza futtatott Konoha és a határ között három teljes napig - mondta büszkén. - Ne tudd meg, milyen szar menet közben enni.

- Kábé mint szembeszélben hugyozni, gondolom - vigyorogta Kisame.

- Fogalmam sincs, az milyen, de ja. Azt hiszem, olyan - biccentett Sakura nagyokat pislogva és a jobb csuklója köré kulcsolva az ujjait meggyógyította a csontot. - Sérülés?

- Karcolások - legyintett Kisame felülve és figyelte ahogy eltűnik a lány chakrapajzsa. A tekintete megállt Sakura hasán, ahonnan egy másodperccel később szívódott  fel a zöld chakra, aztán felpillantott rá. – Rosszul csináltad – mondta. – Azt a jutsut. A vízfalat. Nem tettél bele elég chakrát. A második kézjelnél kell megküldeni, nem az utolsónál – magyarázta egy vigyorral, aztán legyintett, mikor Sakura kinyitotta a száját, hogy rákérdezzen a részletekre. – Majd megmutatom.

Sakura egy mosollyal bólintott, majd hátranézett a válla fölött Itachira. Pein felé biccentett, a férfi pedig egy lassú pillantással jelezte, hogy érti, ugyanakkor a tekintete azt is elárulta, hogy nem örül neki, de a lány azzal már nem foglalkozott.

- Megyek, beszélek Peinnel – mondta Kisaménak és megveregette a felkarját. – Menj, tisztítsd ki a sebet a lábadon, később begyógyítom.

- Nem kell, majd begyógyul magától – felelte a férfi, aztán Pein felé pislantott. – Ne idegesítsd fel nagyon – mondta még homlokráncolva, majd átsétált Tobiékhoz és lehuppant eléjük a földre.

Sakura figyelte, ahogy mond valamit Deidarának és összenevetnek, aztán megfordult és óvatosan elindult Pein felé a csúszós sártengerben. Mikor kiért a száraz részre, már a férfi előtt állt. A rinnenganokba bámult, és leeresztve a vállát felsóhajtott.

- Szükségem van egy pár dologra ahhoz, hogy biztonságos legyen ébren tartani Itachit a műtét alatt. Felírom, mielőtt elmentek. – Pein bólintott, és a lány leült mellé a földre. – Reggel szeretném kezdeni, minél korábban, annál jobb. Hosszú lesz. Tíz, tizenkét óra... Nem tudom pontosan megmondani. Főleg így, hogy több mindennel kell majd foglalkoznom, ha ébren van. Fog tudni beszélni egy bizonyos részig, ahol a tüdeje legkárosodottabb területén dolgozom majd, de pislogással tudtok kommunikálni akkor is, ha ragaszkodsz hozzá. Nyaktól lefelé teljesen érzéstelenítem. Lehet kicsit tompa lesz, előre szólok. Nem biztos, hogy mindig tisztán tud majd válaszolni, és lehetséges, hogy el fog aludni közben. Utána három vagy négy napnyi teljes ágynyugalomra van szüksége, mielőtt talpra áll, de akkor már csak gyógyszert kell szednie hozzá, hogy ne legyenek utóhatások. Mivel általában egy egész csapattal műtök, kell majd egy kis segítség. Ha a rendelkezésemre bocsátanád Kisamét holnapra, azt megköszönném. – Pein rásandított a szeme sarkából, mintha azt kérdezné, miért pont Kisamét, aztán újra mereven maga elé bámult, mikor Sakura halványan rámosolygott. – Azt mondtad, Kisame szereti... felfedezni az emberi test rejtelmeit, emlékszel? Azt mondta, nem fog hányni és Itachi jobban megbízik benne, mint Deidarában – mondta lassan. – Gondolom, végig itt akarsz majd lenni te is. – Pein biccentett, és a lány tükrözte a mozdulatot. – Oké. Van még valami, amit szeretnél tudni?

- Majd megkérdezem, ha eszembe jut bármi – felelte Pein közömbösen maga elé meredve, aztán újra Sakurára sandított. – Amíg Itachi harcképtelen, hagyok mellettetek valakit, aki figyel rátok.

- Köszönöm – mondta Sakura egy halvány mosollyal, aztán követve a férfi tekintetét Itachira nézett, aki Kisame mellett ülve őket figyelte. – Ugye tudod, hogy már legalább ötször megölhettem volna, ha akarom? – kérdezte töprengve és Pein felé fordította a fejét. – Ahogy hagyhattam volna meghalni Deidarát is.

- Hálás vagyok neked Deidara életéért, ahogyan Itachi sharinganjaiért is  – kezdte lassan a férfi, mintha úgy kellene kipréselnie magából a szavakat. – De nem értem, hogy miért teszed. Hogy miért mentetted meg, hogy miért gyógyítod meg Itachi tüdejét is, mikor csak a szeme volt az alkunk tárgya. Visszamehettél volna Konohába, Itachi elkísért volna, miután az öccse megtalált titeket. Valószínűleg biztonságosabb is lett volna, ha hazamész. Nem értem a motivációdat.

- Mert nincs mit megérteni rajta – nevetett halkan Sakura és figyelte, ahogy Itachi és Kisame összenéznek, majd Itachi visszanéz rá és egy félmosollyal újra mond valamit a társának. – A gyógyításért teszem. Az emberi élet túl értékes ahhoz, hogy veszni hagyjuk, Pein. Tudom, hogy sok rossz fakad az életből – kezdte lágyan és Peinre nézett, aki érdeklődve az arcát fürkészte. – De rengeteg jó is. – A hangja pont olyan puha volt, mint a tekintete, és a férfi lekapva róla a szemét, elmerülten figyelte, ahogy egy hangya a szandálja orrához közelít. – Egy emberi élet túl csodálatos dolog ahhoz, hogy veszni hagyjuk. És a lehetőségek... nem tudhatod, hogy egy másik ember létezése hogyan hat majd a tiédre. – Egy percig hallgattak, és Sakura leszakított egy fűszálat, az ujjai között görgetve elgondolkozott. – Mi történik majd veled, amikor eltörlöd az emberiséget, Pein? Te életben maradsz majd, vagy ugyanúgy meghalsz, mint mindenki más? – kérdezte halkan.

- Nem az a célom, amit neked mondtam akkor – felelte nemet intve a férfi. – Blöff volt, azért mondtam, hogy ne kelljen igazán magyarázkodnom és kíváncsi voltam, mit mondasz rá. Hogy mit mondasz egy ilyen oltári nagy ostobaságra. Teszteltelek. Nem áll messze attól, ami történni fog, de nem ez az igazság. Amikor az összes bijuu a kezünkben lesz, nem elsöpröm az emberiséget a hatalmukkal. – Pein hátradöntötte a fejét a fa törzsének és a levelek táncát figyelve az enyhe szélben folytatta. – Megteremtem nekik a boldogság illúzióját. Leveszem a terhet a vállukról. Nem fog létezni többé háború vagy éhezés, és nem lesz fájdalom sem. Csak boldogság lesz. Egy olyan világ, ahol minden álom beteljesül, egy olyan világ, ahol nincsenek vesztesek, csak győztesek, egy...

Sakura kíváncsian Peint bámulta és egy pillanatra olyan érzés futott át rajta, mintha hallotta volna már ezeket a szavakat valahol, mégsem tudta, hol, ez pedig zavarta. A lány felkapta a fejét, mikor egy hangos kiáltás félbeszakította Pein mondandóját.

- Sakura-sama! Itthon vagy?

Sakura egy mosollyal felállt és bocsánatkérőn lepislantott a férfira.

- Bocsáss meg. Később folytatjuk.

Pein kíváncsian az arcát fürkészve bólintott, és a lány sietős léptekkel elindult, hogy megkerülje a házat.

*****

Itachi követte a tekintetével Sakura vigyázó lépteit a miniatűr mocsáron keresztül, amit Kisaméval csináltak, és figyelte, ahogy határozottan megállt Pein előtt, aki felnézett rá.

Kisame éppen egy víz elemű jutsuval a gyors megoldást választva, lemosta magáról a sarat, Tobi pedig hangosan nevetett, mikor a férfi sűrű, kék haja a homlokára és a fülére tapadt.

- Kisame-senpai nagyon csúnya vagy így! - kuncogta, mire a kékbőrű szélesen rávigyorgott.

- Kösz, narancsfejű.

- Tobi nem narancsos! - kiáltotta méltatlankodva Tobi és kinyújtotta a nyelvét Kisaméra, aki kiröhögte. - Tobi inkább szomjas - tette még hozzá kicsit tanácstalanul és Deidarára nézett. - Deidara-senpai, Tobi kaphat iszót?

- Van még tea a konyhában - mondta Deidarának Itachi, és a szőke egy rövid biccentéssel, Tobival a sarkában eltűnt a ház sarkán.

Itachi tekintete újra visszatért Sakurára, aki már Pein mellett ült, és a férfi szinte védekezőnek ható testtartását fürkészte.

- Nem tetszik neki, hogy tündérke ekkora befolyással van ránk - mondta vigyorogva Kisame, míg átült mellé, és Itachi egyetértőn bólogatott. - Deidara az életével tartozik neki és úgy tűnik, hogy most már te is. Tobi ragaszkodik hozzá, azt hiszem, még Konan is eléggé kedveli, ő pedig Peinre van nagy befolyással. Fogalma sincs, mi történik, ha? - kérdezte Kisame, a hangjában egy kis kárörvendés bújt meg, mintha szórakoztatná a helyzet.

- Nem, nem hiszem, hogy értené mi folyik éppen - ismerte el töprengve Itachi, a pillantása Peinről Sakurára vándorolt. - A legszebb az egészben, hogy Sakura még csak nem is szándékosan csinálja - mosolyodott el végül halványan. - Egyszerűen csak ilyen. Még nem vette észre ő sem, hogy lassan sarokba szorítja Peint, de Kisame, ha egyszer észreveszi, ott fogja kihasználni a helyzetet, ahol csak tudja.

- Arra befizetek - vihogta Kisame a tenyerét dörzsölve. - Nem gondoltam volna soha...

- Nem. Én sem - mormolta egyetértőn Itachi és figyelte, ahogy Sakura egy fűszállal játszik. - Gyereket vár - bökte ki halkan, Kisame pedig felsandított rá.

- Gyors voltál - mondta elismerően vigyorogva, mire egy csúnya oldalpillantás volt a jutalma. - Szívás - sóhajtotta végül elkomolyodva Kisame, és Itachi szája egy halvány, kicsit gúnyos félmosolyra húzódott.

- Ja. Gondolom az - felelte kicsit tétován és lesütött szemmel egy értelmetlen mintát rajzolt a porba a mutatóujjával. - Eddig nem voltam benne biztos, de egy ideje gondolkodtam rajta. Hogy is mondjam... elég... szeszélyes. - A kékbőrű felhorkantott mellette, mire Itachi halványan elmosolyodott. - És védi a hasát. Amikor edzettünk, azt hittem rosszul láttam azt a chakravillanást, de nem. A bőre alatt volt a chakrapajzsa, csak elmozdult. Másra koncentrált egy pillanatig, azt hiszem. Nem akarja, hogy tudjam. - Itachi egy utolsó vonalat húzott a mutatóujjával, aztán felemelte és a nadrágjába törölte a kezét. - Szeretem, Kisame - mondta halkan és érezte, hogy a társa rámered.

- Dupla szívás - morogta Kisame együttérzőn, és Itachi felnevetett, mikor megpaskolta a hátát.

- Az - felelte szélesen vigyorogva a férfi míg az egymást keresztbe-kasul átszelő vonalakra meredt a porban.

Csöndben ültek egymás mellett egy darabig, aztán egyszerre mindketten felemelték a fejüket, mikor egy kisfiú hangja Sakurát hívta. Figyelték, ahogy a lány nyakig sárosan, egy széles mosollyal elsiet mellettük. Itachi szeme hosszú pillanatokig arra a pontra meredt, ahol Sakura eltűnt a sarkon és a mosolya bár lassanként elhalványult, de nem tűnt el.

Érezte a hátán Kisame kíváncsi tekintetét, ahogy azt próbálja kiolvasni a testbeszédéből, hogy most sajnálnia kéne őt, vagy örülnie nekik, de mivel még ő sem volt tisztában vele, mit érez pontosan, nem foglalkozott vele.

Majd csak lesz valahogy.