Hirtelen felemeltem a fejem a padról. És lihegtem. Emily és Amanda ijedten néztek rám.
- Emma tényleg minden rendben van? - kérdezte aggódva Amanda. Lehet, hogy ők a legjobb barátaim, de valamiért nem merem nekik elmondani. Valami azt súgja, hogy ez az álom nem egy hétköznapi álom volt. És erről nem szabad mindenkinek tudnia. Így hát hazudnom kell nekik, hogy megnyugtassam őket.
- Persze semmi bajom csak elaludtam és rosszat álmodtam - füllentettem, ami nagyon rosszul esett és legszívesebben elmondtam volna nekik, de egy belső érzés azt súgta, hogy ne, ne, ne...
- Aludtál? Inkább elájultál, mert hiába próbáltunk felébreszteni nem sikerült. Tudod, hogy mennyire megijesztettél minket? - mondta ingerülten Emily. Megértem őket, de nem tehetek róla.
- Tudom, de nagyon fáradt voltam és legalább, így az első két órát ki fogom bírni. Amúgy mennyi ideig aludtam? - kérdeztem hátha egy kicsit eltudom velük felejteni.
- Vagy tíz-tizenöt percet körülbelül, de nem néztem - mondta Emily, majd bejött a töri tanárunk. Hála istennek, így legalább nem faggatnak tovább. Még a lányok gyorsan odasúgták nekem, hogy majd szünetben megbeszéljük.

Az óra hamar véget ért, nagy sajnálatomra, pedig most az egyszer szívesen hallgattam volna Mr. Peters-t az ókori görög csatákról. Így amint kicsengettek elindultam kifelé a teremből. De most mit csináljak, hiszen nem menekülhetek a barátaim elől örökké. Hátha elfelejtik következő szünetre. Mikor észbe kaptam már Julia osztályterme előtt álltam. Szerencsére pont nyitva volt az ajtó és láttam, hogy bent van Julia, de épp a barátaival beszélget. Mivel még nem vett észre, így tovább mentem. Mi jutott az eszembe, amikor ide jöttem hisz, ha beszélek vele hamar kifogja találni, hogy valami történt velem, és addig úgy se hagyott volna békén, amíg el nem mondom neki. Hirtelen megszólalt a jelző csengő, így elkezdtem visszafelé menni az osztály termünkbe. Már a terem előtt voltam, amikor becsengettek. Így bementem a barátnőim nem voltak bent, ezért nyugodtan ültem le a székembe. Körül néztem, hogy kik vannak bent, és kik nem mivel unatkoztam, és hátha találok addig egy beszélgető partnert. De láttam, hogy Cody-ék sincsenek bent. Valamiért rossz előérzetem támadt. Elvégre Amanda és Emily mindig visszatértek, eddig becsengetés előtt a terembe. De most nincsenek itt ráadásul az, hogy Cody-ék sincsenek itt még idegesebbé tesz engem. Így elővettem a telómat, és gyorsan ráírtam Amanda-ra és Emily-re. De egyikük sem válaszolt. Na mindegy, addig is a telómon Facebook-ot pörgettem. Egy perc múlva szerencsére Amanda és Emily is bejöttek a terembe és le is huppantak mellém. Nem sokkal később Cody-ék is bejöttek a terembe nyomukban a tanárral.

Lassan eltelt a nap, bár a szünetekben továbbra is távol maradtam Emily-től és Amanda-tól. Mivel én nekem most elmaradt az utolsó két órám, így hamarabb végeztem. Ezért, úgy döntöttem, hogy hazamegyek egyedül.

Az út békésen telt hazafele menet és legalább közben tudtam gondolkodni a mai nappal kapcsolatban. Ez nekem már sok és nagyon zavaros. Alig várom már, hogy anya haza jöjjön a munkából és elmagyarázzon mindent. És lehetőleg Julia-nak is, mert nem tudom, hogy előtte meddig fogom tudni titkolni apa halálát főleg úgy, hogy holnap este kéne haza jönnie. De ma eléggé elgondolkodtatott az az álom is, ami még a tanítási nap elején volt. És ekkor eszembe jutott az a név amit apa mondott az álmomban Greg Jackson. Apa valami olyat mondott, hogy keressem fel Greg Jackson fiát, mert ő tud nekem segíteni. Mivel fogalmam sincs róla, hogy ki az a Greg Jackson így megpróbáltam rákeresni Facebookon, ami nem nagyon sikerült mivel rengeteg embert hívnak így. Majd egy szűrővel megpróbáltam leszűkíteni ezt a kört kisebbre a város és környékére. Így már csak egyet hozott ki. Már csak remélni tudom, hogy ő az. Rögtön rá is kattintottam. És elkezdtem lefelé görgetni az oldalát. Öt közös ismerős az egyik apa volt, a másik anya, a másik három, pedig Cody, Max és Jack. Várjunk csak Cody az Jackson. De az nem lehet, akkor Cody az, aki tud nekem segíteni. De hát végtére is ez, csak egy álom volt nem a valóság, így nem kell csinálnom semmit. Mivel még csak délután egy óra van, így felmentem a szobámba és megcsinálom a házikat, meg megtanulom a leckéket. Anya amúgy is kettőkor végez, ahogy Julia is. Szóval van egy teljes órám, ami békében és nyugalomban telhet.

Mikor már mindennel készen lettem, akkor hallottam meg az autó csapódást, így odamentem az ablakhoz és megnéztem ki az. Anya kocsija állt meg a házunk előtt és ki is szállt Julia-val együtt. Majd már jöttek is befele. Lentről meghallottam, hogy anya szólít, így lementem hozzájuk. Anyán látszott, hogy ideges és szorong. Gondolom nem tudja, hogyan közölje Julia-val apa halálát. És nem tudja, hogyan fog reagálni a hír hallatán. Ha az ő helyében lennék, akkor én sem tudnám mennyire fog minket ez megrázni. Mondjuk én viszonylag jól viselem. De nekem mondjuk titkolnom kellett ma egész nap és nem tudtam senkinek sem kiönteni a lelkemet. Így most belül egy idegroncs vagyok. De jó lesz másodjára is hallani azt, hogy apa meghalt. És ráadásul el kell játszanom, hogy engem is, úgy érint ez az egész, mintha én is most hallanám ezt először. De legalább most kiakadhatok. Julia rám nézett, mert nem értette mi baja van anyának.
- Lányok mondanom kell valamit nektek, ami lehet, hogy elsőre viccnek hiszitek, de együtt megbízkozunk ezzel is - mondta feszengve.
- Anya mi a baj? - kérdeztem úgy, mintha semmiről sem tudnék.
- Emma, - nézett rám - Julia - ekkor a húgomra nézett - az apátok... - itt elcsukott a hangja és összepréselte az ajkait és a szemeit is.
- Mi van apával? - kérdezte Julia félve.
- Az apátok meghalt - mondta ki, és kitörtek a könnyei kék szemeiből. És szőke rövid haja az arcába omlott. Julia arcán látszott hogy teljesen összetört belül. És neki is eleredtek a könnyei. Én, azért próbáltam most is még tartani magam, de nem nagyon sikerült. Az én szemem is könnybe lábadt.
- És miben halt meg?- kérdezte Julia. Vajon ebben az fogja mondani, amit nekem?
- Autóbalesetben. Éppen ment volna a szállodába kijelentkezni onnan, amikor egy ámokfutó sofőr hátulról belehajtott. A szélvédő üvege szilánkosra tört és apátok, azonnal meghalt - mondta anya zokogva.
- Bocsássatok meg, de nekem ezt a hírt még fel kell dolgoznom. És most egy kis magányra vágyom - mondta Julia, majd felállt a kanapéról és már indult is volna fel a szobájába. De én gyorsan felpattantam és odaszaladtam hozzá.
- Julia, ha bármi van csak szólj nekem és én szívesen segítek neked - mondtam neki. - És ne feledd nem egyedül vagy, ránk mindig számíthatsz.- és megöleltem őt. Ő elkezdett újra sírni. Majd amikor elváltunk egymástól ő felszaladt a szobájába. Anya is felállt a kanapéról és odajött hozzám.
- Emma beszélnünk kell - mondta anya. És közben gyengéden megérintette a vállamat.
- Rendben és miről szeretnél beszélni? - kérdeztem.
- Ezt nem itt szeretném megbeszélni veled - mondta.
- Akkor hol? - kérdeztem.
- Mondjuk az udvaron - mondta, majd kimentünk a hátsó ajtón és odasétáltunk a hintaágyhoz és beleültünk. - És történt veled ma valami érdekes? - kérdezte. Komoly ezért kellett most kijönnünk. De ha már, így rákérdezett elmondom neki a reggel történteket, vagy az álmom apával. Elvégre csak egy álom nem?
- Hát ami azt illeti igen. Reggel nem sokkal az után, hogy felértem az osztályterembe. Nem éreztem valami jól magam. És utána egyik pillanatról a másikra elaludtam - mondtam remélve, hogy ennyivel megelégszik.
- Folytasd - mondta.
- Igazából az egész badarság volt. De jó - de ő csak bólogatott. Ahhh... ezt nem hiszem el. - Majd mikor kinyitottam a szememet egy olyan helyen voltam, ahol csak talaj volt a lábam alatt és azon kívül körülöttem minden fekete volt. Majd meghallottam apa hangját a hátam mögül. Majd egy kicsit beszélgettünk bár nem nagyon értettem, hogy miről hadovált... - itt anya hirtelen megszólalt.
- Miért miket mondott?- kérdezte érdeklődve.
- Valami tűzről beszélt meg többről is. Utána azt mondta, hogy keressem meg valami... Greg Jackson-nak a fiát. Majd azt mondta apa, hogy terhes vagy és hogy lány, de bármi van akkor is tartsd meg őt. Bár ez szerintem csak egy buta álom volt nem? - kérdeztem, mert elvégre az egész álmom badarság volt főleg az ezt követő része az álmomnak.
- Kérlek folytasd mi történt ez után? - kérdezte látszott rajta, hogy tud valamit amit én nem és úgy látja, hogy van valami köze az álmomhoz. Na jó anya most már nagyon kíváncsivá tett. Hát jó inkább teszem amit mond.
- Ez után egy nagyon nagy hülyeség történt, amit nem tudom honnan vettem - anya bólintott hogy folytassam. - Apa keze felett megjelent egy kis lángcsóva, majd az átnyújtotta nekem odanyúltam érte, aztán mikor átjött az én kezem felé, apa elkezdett halványulni. Utána mikor teljesen eltűnt alattam elkezdett velem együtt felemelkedni a talaj, majd azt a rész ami felemelkedett elkezdte jégfal körül venni és még a tetejét is. Majd nagyon erős szélvihar lett körülöttem. És egyszer csak a földből víz kezdett feltörni. Én féltem, hogy kialszik a láng, így amikor elég nagy volt már a víz elkezdtem úszni. Ja és a másik kezemben volt egy pálca. Amikor már nem sok hely maradt, így vettem egy utolsó mély levegőt, azután a víz alá buktam, de azt a kezemet a magasba tartottam amelyikben a lángcsóva volt. És egy pár másodperc múlva felébredtem - fejeztem be. Anyán látszott, hogy most valamit mondani szeretne nekem.
- Rendben... szerintem itt az ideje, hogy megtud mi az igazság, de ezt amit mondani fogok nem mondhatod el senkinek - nem értem mi lehet ez a nagy titok. - Először is elmesélem, hogy én és apátok...mi...vagyunk - ezt meg hogy érti anya hiszen ők a szüleim, de érdekelt mit fog mondani, így bólintottam, hogy folytassa nyugodtan. - Szóval én egy boszorkány vagyok...- MI BOSZORKÁNY? De hisz boszorkányok csak a mesékben vannak. Így elkezdtem nevetni anya előbbi kijelentésén.
- Anya ez jó vicc volt, majdnem bevettem - már úgy nevettem, hogy még a könnyem is kicsordult. De ahogy anyára néztem észre vettem, hogy komolyan gondolja az egészet, így lassan lecsillapodtam. - Ja hogy ez nem kamu. Akkor folytasd tovább - mondtam neki.
- És az elődeim különböző elemeket birtokoltak szóval apád, amikor azt mondta, hogy talán több elemet is birtokolhatsz, akkor erre gondolt - tágra nyílt szemekkel néztem rá. Ezek szerint talán én is, ilyen fura lény vagyok. Dehát a boszorkányok csak a mesékben vannak. Nem lehet ez a valóságban is jelen.
- Akkor ezek szerint én is ilyen boszorkány vagyok, aki ráadásul elemeket is birtokol? - kérdeztem rá.
- Igen. De ezt csak egy hónap múlva a születésnapodon szerettük volna veled közölni veled - mondta szomorúan. - De hát ez van. És most, hogy tudod ezeket szeretném, ha suli után, akkor ha már persze minden megtanultál elmegyünk gyakorolni a boszorkány erődet - ez a kijelentése igen csak fellelkesített.
- Akár már most is kezdhetjük - jelentettem ki.
- Nem ma még nem lehet a Julia biztos elkezdene gyanakodni és utána már hamar rájönne mi van a háttérben - várjunk csak, ha én boszi vagyok, akkor lehet, hogy Julia is az, de akkor neki nem lenne jó, ha ő is tud róla, hogy ő is boszi. Olyan fura kimondani, hogy boszorkány vagyok olyan abszurdnak tűnt eddig és erre most kiderül, hogy igaz.
- Anya az nem lehet, hogy Julia is boszorkány úgy mint mi? - kérdeztem lelkesen.
- Lehet, de akkor vele is csak tizenhat éves korában lehet közölni - jelentette ki. Hát jó ha akkor, akkor nem tudok mit tenni.

Még kicsit beszélgettünk, utána bementünk.

Sziasztok! Látom még nem annyira népszerű ez a storym, de mondjuk Emma történte még csak most kezd beindulni. Remélem tetszik ez a rész, de kérlek benneteket, hogy kommentben írjatok le, hogy mi a véleményetek róla. És el ne felejtsetek vote-olni. Minden jót kívánok mindenkinek és vigyázzatok magatokra!❤ Puszilok mindenkit!
Lily122915