Most van szept. 10 és teljesen ki vagyok. A tegnapot nem is tudom hol kezdjem.. Egész jó napom volt, azon kívül hogy 1. Órám matek volt. Ja amúgy most angol van xd. Szóval tegnap mint eddig tök jól el voltam, mentem Mikivel baromkodni meg ilyenek.
Szeptember 16.
Ezt kilencedikéről és onnan tovább kezdtem el de angol volt úgyhogy gyorsan abba hagytam. Azt akartam írni hogy Miki haza fele egyszer csak így azzal jön hogy szeret... Gáz volt és a reakcióm még rosszabb volt de mindegy. Azóta már pár nap eltelt. Megfáztam múltkor és ezért Niki később jött, folyton itt hagyott és nem aludt velem. Fájt.. És előtte össze vesztünk, utált és nem bízik bennem úgy jött. Életem legrosszabb napjai közé tartozik az a nap. De már szinte az összes... Egy szánalmas szar vagyok. És felesleges. Kevés ilyen felesleges ember van mint én.. És egyre rosszabb minden. Már nem érdekel szinte semmi, meg se merek néha szólalni ezért nem tudom mit írjak Nikinek, vagy hogy ezt folytassam e. Már szinte semmi boldogság nincs bennem. Néha egy egy vicces pillanat van de ennyi. Beszéltem Nikivel és attól se lett jobb.. Féltékeny vagyok.. Olyan jó neki. Én már tényleg ott tartok hogy rám nézett a tesi tanár és azt mondta annyi életkedvem van kedve támadt eret vágni. Ja és vasárnap miután a reggelt végig sírtam kimentem mikivel. Azt hazudtam Rékával megyek, de a sok séta után ami 2 és fél kilométer volt csak oda elmentünk barnihoz kihívtuk, sétáltunk még. Majd Miki mivel rollerrel volt Barni meg biciklivel mondta várjam meg haza kíséri mondtam jó, leültem de aztán Mikinél maradt a telefonom és nem tudtam hol vagyok (mint kiderült ő se) vártam 45 percet azt se tudtam hol egyedül telefon nélkül majd 150 pulzussal (ami nálam életem rekordja) sírva mentem az autópálya mellett mert arról tudtam az utat az Auchanba elmentem odáig megtettem 20 000 lépést aznap, vízhólyagosra jártam a lábam nagyon fájt. Egy ezer forintos volt mindenem és végig mentem sírva az Auchanon vettem egy fel literes vizet egy pogácsát és egy százas zsepit. Csak sírtam és sírtam.. 3 órát késtem otthonról mert a buszt pont lekéstem ott ment el a szemem előtt az még egy óra volt. És ott ültem egy bácsi mellett váltottunk egy két szót és ajánlott cigit. Én meg csak ott sírtam mellette. Fel ültem a buszra négyre otthon voltam úgy hogy 11 kor mentem. Haza értem beléptem az ajtón és azzal a lendülettel újra sírtam. Elmondtam anyámnak, nem örült.. És ja. Az is életem egyik legrosszabb napja volt. És most ott tartok hogy minden nap sírok újra, semmitől nem vagyok boldog csak ha velem van Niki, de ő kezd meg utálni és nem is bízik bennem. Nem hiszem hogy tényleg velem akár lenni.. Mindig az a zene megy a fejemben Conantől.. A Heather. És azok amiket mondott, amilyen volt múlthéten.. Annyira még ember nem utált engem.. És nem tudom mit csináljak.. Féltékeny vagyok és szánalmas, felesleges és nem tudom miért nem vagyok képes meghalni. Amikor már mindentől agyfaszt kapok sírok mindig és nem vagyok boldog mi értelme hogy éljek? Az egyetlen ember akitől jó kedvem van is sokkal jobban meglenne nélkülem. Én szeretem és lehet ez az ami miatt nem vagyok képes meghalni.. De mi van ha ő már nem szeret igazán? És ha mégis? Most megsértem? Megbántom? Azt nem akarom... De mindent megbántam az elmúlt pár hétben és akármennyire is sajnálom már nem tudom vissza csinálni.. És elbasztam. Ha nem bízik bennem, vagy nem szeret azt megértem.. Elég nehezen de megértem. De akkor minek éljek? Az életcélom nem sikerült és feladtam, vele akarok lenni mindig és hiányzik de ő nem így van ezzel.. Akkor miért hagyna itt ha ő is velem akar lenni? Jó értem szar kedvem van és nincs már kedvem sok mindenhez úgyhogy nem vagyok valami jó társaság, de ha egyedül maradok még tovább csak rosszabb lesz. És nem értem miért van ez, miért kell ezt átélnem? Miért van ekkora fájdalom minden után.. Miért vagyok ennyire féltékeny mindenkire, és miért nem tudok boldog lenni. Borzalmasan rossz érzés van bennem minden nap.. Nagyon rossz úgy felkelni hogy sírok, hogy felesleges vagyok és hogy minden amit teszek hülyeség. Most is sírok már egy ideje. Niki elment aludni mert neki van élete. Én meg csak azt szeretném hogy valaki itt legyen velem mindig.. De nem lesz senki és egyre szarabbul fogom magam érezni napról napra Niki itthagy valaki másért és boldog lesz én meg meghalok remélem. Nem kell többé borzalmas emberek között élnem, és a fájdalom is megszűnik majd. Jobban hangzik mint hogy tovább folytassam.. De amíg van reményem egy apró is hogy Niki még szeretni fog nem vagyok képes meghalni..