Hát egy szünet után újra itt vagyok ezzel a gyönyörű zenével. Már egy fél órája úgy volt hogy alszom de nem hagytak a gondolataim... Mamámnál vagyok szombat óta. Azthiszem aznap sírtam az se hagy nyugodni. Már rég nem sírtam ennyit. Na mindegy. Ami nem hagy még nyugodni az amit mamám mesélt mikor voltunk sétálni. Nagyon rossz emlékeket idéz fel... Gondolta mesél nekem apámról. Ott kezdte hogy a papámat nagyon szerette (nem az ő apját hanem anyámét mert a sajátjával elvileg össze vesztek sokszor) és hogy nagyon jól kijöttek egymással. És azt kérdezte öcsém hogy újra élesztették e... Hát mondom ez hülye... Attól se tudok aludni hogy azt mondták akkor halt meg mikor megszülettem és a kórházban, úgyhogy lehet pont egy helyen voltunk akkor... Na de ez után mamám el kezdett mesélni arról is amikor mind együtt éltünk ő, anyum, apum, én és öcsém. Eszembe jutott hogy miután mamám elment 1-2 évre rá házakat nézegettünk anyámmal és öcsémmel... Anyám nagyon el akart költözni és az nem volt kérdés mi is akarunk e menni... Legalábbis szerintem mert egyik reggel arra keltem hogy apám már elment és a cuccokat is el kezdték pakolni mert megvolt az új ház. Na és hogy miért? Apám nagyon agresszív típus volt és sokszor megvert vagy megrángatott minket, de a kiabálás se volt ritka... Erről is mesélt mamám hogy mikor ott lakott velünk ezt nem bírta nézni.. De erre én se nagyon szerettem volna emlékezni. Viszont már hiszem hogy megváltozott apám. Szeret minket, és már nem kiabál mikor ott vagyunk is kedves. Sokat változott. Ahogy anyám bátyja is.. Ő itt lakik mamámnál, de lett barátnője és most nincs itt, sőt nagyon sokat káromkodik iszik a sörök alapján és mamámmal se kedves... Rossz látni hogy 2 gyereke van és már mind a kettő itt hagyta. Anyám nagyon messzire költözött és nem igazán beszélnek a bátyja pedig most nagyon furcsa lett. Na ezért nem kell nekem gyerek... Jó nem csak ezért de na. Én így is egy roncs vagyok. És azt is megkaptam az elmúlt pár napban hogy idegesítő vagyok és nem akar senki velem lenni ja meg hogy hülye vagyok és túl sokat sírok "ami nagyon idegesítő" és gyerekes vagyok túl könnyen megsértődök... Na de mindegy inkább nem folytatom. Ha én szomorú vagyok annak van oka... De ha valaki mesél valami elég szomorú dolgot mint mamám aki azt is mondta hogy 2 testvére meghalt én lefagyok. Onnantól csönd van. Lehet ezért nem mondok semmit mikor sírok... Elég szar szokás hogy nem beszélek azokról a dolgokról amik szarul esnek. De ezen próbálok változtatni. Ez egy ok hogy miért írjam tovább az életem. Bár múlt héten elég szar kedvem volt minden nap és nem írtam. De nem is beszéltem... Jó nem vagyok valami jó társaság (ezt is megkaptam) de van ez így. Nem mindig tudok beszélni, pedig mindig van valami a fejemben de most itt mamámnál se beszélek valami sokat. Tök antiszoc vagyok. De hát ez van ha valaki akit szeretsz azt mondja mindenkit jobban szeret nálad. Az a "sorrend" azóta a fejemben van és kísért. Elég jó oka volt egy időben hogy miért nem szerettem senkit.. Mint leírtam nem igazán volt jó kedvem régebben se mert nem mindenkinek van összetartó és szerető családja akiktől mindent megkap. Van aki az anyjával és az egyetlen testvérével akivel nincsenek jóba egy albérletben lesz válás után barátok nélkül és annyit dolgozik és utazik az anyja hogy késő este jön haza... Na de ezt inkább hagyom már így is elég szar kedvem van. Végül jól jártam és örülök hogy élek, van egy családom és barátaim. Nem is tudom mit kezdenék ha vissza kéne mennem a panelba ahoz az iskolához ahol mindenki utál.