Végre hazaszabadultam az ősbuliról, és Christina úrnő is megígérte, hogy az átjárós incidens titokban marad, így átlagban nyugis napnak nézhettem elébe.
A népem már nagyon várt, az alsó réteg körbehordozott a nagyteremben, majd a trónteremben, a nemesek beszélgetni próbáltak velem, míg végre el nem tűntem szem elől. Végre csend? Dehogy. Necro és Lilith egyszerre ugrottak a nyakamba, majd Lilith félrehúzódott, és meghajolt előttem. Csak azt figyeltem, Necro hogyan vizslatja őt végig. Talán szerelmes az én nagyfiam?
- Felség, eljöhet Necro játszani? - kérdezte Lilith, és nagyokat pislogott rám élénkzöld szemével.
- Attól függ, hova. - mondtam.
- Csak Harmadszurdokig mennénk. - csipogta Lilith. - Nem lennénk ott sokat, csak körbenéznénk. Légyszi, felség!
Lilith a lábamhoz dörgölőzött, és végig a tekintetével szuggerált. Kíváncsi voltam, milyen különleges képesség rejlik még benne, így kellettem magam kicsit, hátha felfedi nekem.
- Nem is tudom... - mondtam. - Elengedjelek titeket felnőtt felügyelet nélkül?
- Tudunk vigyázni magunkra! - csattant föl Lilith, kihúzta a karmait, és rámorgott az egyik egérlyukra.
Az egér, ami kifelé készült, visított, majd halottnak tettette magát. Lilith elmosolyodott ezen, megfogta az egeret, feldobta a levegőbe, majd egészben lenyelte, és színpadiasan meghajolt. Necro lelkesen tapsolt, hozzá repült, és a fogával megcsípte a fülét.
- Naa!!! - jajdult föl Lilith, és megbökte Necrót, majd hátulról a vállamba csimpaszkodott, és szuggerált. Ha tudná, hogy rajtam nem fognak az elmetrükkök...
- Jól van, legyen! - mondtam. - De! Éjfél előtt hazajöttök, különben szólok Gránát atyának, és alapos fejmosást kapsz, ifjú hölgy! Értve vagyok? Ez rád is vonatkozik, Necro.
- Igen, igen! - bólogatott Lilith, majd egy kis fiola vért csúsztatott a zsebembe. - Köszönöm, felség, maga a legjobb fej felnőtt!
Hízelgés és megvesztegetés. Nos, ki tudja használni a természetes adottságait, az biztos.
- Necro, jössz? - kérdezte, és megcsípte Necro fülét.
- Egy pillanat, menj előre! - mondta Necro, Lilith pedig elment. Necro nagyot sóhajtott, és elpihent a nyakamban.
- Na, mi az? - kérdeztem. - A nagy fiam szerelmes?
- Neeem... - mondta Necro kínjában vigyorogva. - Jó, de anyának még ne mondd el!
- Jó, nem mondom el. Na és, milyen Lilith?
- Csodálatos. - áradozott Necro. - Olyan okos, ügyes és olyan jól lehet vele játszani! Nem olyan lányos, imád vadászni, varázsolni, kalandokat keresni...
- És tudja, mit érzel iránta?
- Hát... Azt nem. - pirult el Necro. - Apa, hogyan kell kedveskedni egy lánynak? Úgy értem, te meg anya annyira boldogok vagytok együtt, és mindig kedveskedsz neki, Lilith szülei meg rég elváltak, és nem tudom, mit tegyek, hogy én vele lehessek...
- Először is légy határozott, de ha olyanja van, hagyd, hogy babusgasson kicsit! Nem kell megvédened mindentől, de öntsd ki neki a lelked! Apróságokkal lepd meg, amiket szeret, és... Ne légy túl tolakodó.
- Hú. Oké. Ennyi mindenre odafigyelni nem kis dolog. Kösz, apa, majd jövök! Na jó, utalj rá anyának, mert én félek kimondani!
Necro elrepült, én pedig nevetve hátradőltem, és vártam Éjfélt. Nemsokára meg is jött, ledőlt mellém az ágyra, és a halántékát masszírozta. Láthatóan nagyon nyűgös volt, hosszú napja lehetett.
- Mi történt? - kérdeztem, és megcirógattam Éjfél arcát.
- Hagyjuk! - legyintett Éjfél, és bosszúsan kifújta a haját az arcából.
- Na, nekem bármit elmondhatsz, hagy segítsek! - mondtam, és megpusziltam az arcát. - Kérlek, Éjfél, nem szeretem, ha nem mosolyogsz rám...
Éjfél a szemét forgatta, majd hagyta, hogy kényeztessem kicsit, végül csak elmondta, mi bosszantotta föl ennyire. Apró, élőlényekre jellemző dolgok, mint a nyafogás, felesleges beszélgetések, meg egy öt hónapja felbukkant udvarló. Azt hittem, felrobbanok, de csak megöleltem Éjfélt, az arcát simogattam, majd egész közel hajoltam a füléhez.
- Van egy jó hírem, ami biztos feldobja a napod. - súgtam. - Azazhogy rögtön kettő.
- Na és, mi lenne az? - kérdezte Éjfél unottan.
- Még mindig szeretlek.
- Akkor menj és koptasd le a betolakodót.
- Biztos, hogy előbb nem akarod hallani a másik hírt?
- Annyira "különleges"?
- Jaj, ne csináld ezt, szerelmes a világ! Nem tehetsz ellene!
- Cupido biztos jókedvében volt.
- Úgy bizony! Ha már Necrót is eltalálta... Jobb, ha megyek fürdeni, elvégre az ősöknél nem kaptam tiszta vizet.
Elindultam a fürdő felé, Éjfél pedig felpattant, és mögém settenkedett.
- Igaz, amit mondasz? - kérdezte izgatottan.
- Elképzelhető. - mondtam, majd besurrantam, és Éjfélre csaptam az ajtót. - De lehet, hogy csak kihasznállak!
Vizet eresztettem a medencébe, közben a kulcslyukon keresztül figyeltem Éjfélt. Egy ideig várt, majd az ajtónak dőlt, és nagyot sóhajtott.
- Shuan, kérlek, ne csináld ezt! - mondta. - Fárasztó napom volt.
Nem szóltam semmit, kinyitottam az ajtót, a forró vízbe rántottam Éjfélt, és hosszan, szenvedélyesen megcsókoltam.
- Shuan, tönkreteszed a ruhám... - kezdte Éjfél, majd inkább a vállamra hajtotta a fejét, és nem szólt semmit.
- Kár, hogy el fog ázni. - mondtam, és megsimogattam az arcát.
- És ha azt mondom, megvonom magam tőled, míg nem kapok rendes információt? - kérdezte, gonoszan mosolygott, és már odébb is úszott.
- Csak belemész a játékba? - kérdeztem. - Úgysem bírod öt percnél tovább.
- Azt hiszed?
- Nélkülem üres és szürke az életed, egyetlenem.
Éjfél összefonta a karját a mellkasa előtt, és a fejét csóválta.
- Annyira gyerek vagy még.
- Nos, ez a gyermeteg lelkű urad - kezdtem. - úgy tudja, Necro fülig szerelmes egy Lilith nevű fiatal törpe zöldsárkányba.
Éjfél közelebb úszott, megcsókolt, majd kimászott a partra, és intett, hogy kövessem.
Lassan elmondtam mindent Éjfélnek, míg visszamentünk a szobánkba, ő pedig a mondandóm végeztével édes csókjaival kényeztetett.
- Ez már nagyon hiányzott. - mosolyodtam el.
- Legközelebb ne csinálj ostobaságot! - mondta Éjfél, és megcsípte az arcom. - Szóval, a fiunk szerelmes.
- Attól tartok. Pár év, és kibírhatatlan anyós leszel... - Éjfél szúrós pillantást vetett rám, majd tarkón csapott. - Aú! Azért ne rajtam gyakorolj! Jesszus, ez rohadtul fájt, ugye tudod?
- Sajnálom. - mondta Éjfél, és nyelvet öltött rám. - Megérdemelted. Te is szörnyű leszel, ha megöregszel.
- Bagoly mondja...
Egy ideig csendben ültünk egymás mellett, majd mindketten elnevettük magunkat.
Aztán kopogtattak, és mentem ajtót nyitni. Straen kissé megszeppenten állt ott, valószínű kellemetlen vagy rossz hírrel jött. Az ajtófélfának dőltem, és vártam az "ítéletet".
- Nem akartam zavarni... - kezdte.
- Hát, pedig sikerült. - mondtam. - Lépjünk túl rajta! Fontos ebben a pillanatban, vagy tarthatnék egy szabadnapot itthon?
- Attól tartok, sürgős.
- Jól van, nyögd ki!
- Az úrnőtől jövök, és azt mondta, idejön Chrystal főhercegnő a balkáni barlangokból.
- Tessék?! - kérdezte Éjfél, hangmagasságban megütve Abyss-t.
- Még semmi nem biztos, lehet, hogy csak körülnéz, lehet, itt marad egy kis ideig... De a bátyja, Lucas alig egy héten belül ideköltözik. És üzeni, hogy a kezed csókolja, Éjfél... Felség. - forgatta a szemét.
- Képes volt az az aljas bájgúnár futárnak használni? - kérdezte Éjfél. - Jaj, Straen!
Straen vállat vont, jelezve, ő is csak áldozat. Éjfél bosszúsan kifújta a haját az arcából, és a szőnyeg rojtjait piszkálta.
- Na jó, de előbb kapsz tőlem valamit, drága Straen. - mondtam, és átkaroltam a vállát, mire ő nagyot nyelt.
- És mi lenne az... Felség? - kérdezte Straen.
- Egy feladat. Mégpedig hogy szerzel egy normális futárt, és idehozzátok nekem Velencéből Annabelle di Grechót.
- Mire készülsz? - kérdezte Éjfél.
- Annabelle van olyan bosszantó, kiűzi őket innen.
- Te ezt nem gondoltad rendesen át, drágám. Chrystalról van szó, nem dobhatod ki csak úgy. Százévenként hivatalos ide.
- A francba. Fél óra múlva kérek mindenkit a nagyterembe! Straen, kérlek, szólj Gránátnak és Citrinnek!
- Igenis! - mondta Straen, és el is tűnt.
- Én is jöjjek? - kérdezte Éjfél.
- Csak hogy ne forrjon fel az agyvizem öt perc után. - mondtam, nagyot sóhajtva. - Az élőlények annyira irritálóak.
- Persze, tudom. - mondta Éjfél, és az arcom simogatta. - Ne aggódj, ezen is túl leszünk, sőt, majd nevetünk rajta, hogy kidobtuk őket.
- De ha az a Lucas a közeledbe merészkedik, egyesével letördelem az ujjait.
Éjfél csak mosolygott a kijelentésemem, majd a nagyterembe mentünk. Röviden átbeszéltük, hogy és mint lesz ez a találkozó.
A világban élő kristályok százévente egyszer elzarándokolnak az elementáliai központba, azaz ide, majd átlagosan egy hónap után távoznak. Elvileg a századfordulókor lenne megejtve ez a csúcstalálkozó, de az ősök visszatérése alkalmat adott az előhozatalra. Remek.
Chrystalról pedig csak annyit, hogy övé a második legnagyobb kristályközpont, ő maga kristályszellem, és Éjfél gyerekkori barátja. Repestem az örömtől, mikor megtudtam, hogy a bátyja, Lucas Éjfél gyerekkori szerelme volt. Megpróbáltam úgy tenni, mintha kicsit sem zavarna, hogy idejön a feleségem volt szerelme, és továbbra is udvarol neki. Apróság.
Az ősök továbbra sem térnek vissza a saját népükhöz, Christina úrnő kivételével, aki eljön és marad a találkozóra.
Valaki öljön meg, de azonnal.

Körülbelül két hónappal később jött az első néhány vendég. Necro és Lilith épp fogócskázásból tért vissza, mikor a kocsiból kilépett egy jádesárkány. Biccentett Gránátnak, majd meghajolt előttem.
- Jáde atya a kínai Jáde Könyvtárból! - jelentette be Citrin, mire az összegyűlt nemesek tapsolni kezdtek.
Straen és az őrzők a nagyterembe kísérték Jáde atyát és ötfős jádesárkány kíséretét, majd jött a következő kocsi. Egy félvér szellem lépett ki rajta, félig kalcedon, félig jégszirén.
- Wineterre Ice főhercegnő a skandináv Ékkősellő-barlangból. - mondta Citrin.
Őt maga Straen vezette el a nagyteremig, majd őket követte a főhercegnő tízfős kísérete, a félvér tűz-érc férje és öt, Necróval egyidős gyermekük.
Miután több kocsi nem érkezett, bementünk a Nagyterembe, és behozták az ételt. Diszkréten kaptam külön véres bort, mert már egy hete nem gyilkoltam meg semmit, és már hiányzik a vér íze.
Kicsit beszélgettünk, majd egy rövid táncmulatság következett, ahol megjelent Christina úrnő is.
- Szerecsés vagy, Jövendölt, hogy az őserővel élhetsz együtt. - jegyezte meg Wineterre főhercegnő.
- Hidd el, ha az én cipőmben járnál, nem mondanád ugyanezt. - mondtam. - Félvér emberként, aki ráadásul élőhalott...
- Ja, persze. Én is kirekesztve éreztem magam mindig. Aztán rátaláltam a férjemre.
- Nekem van egy félérc barátom, Anaka Aurum. Na, ő is egy fura szerzet. De a legnagyobb állat a földön az olasz.
- Jaj, nem bírnám őket... A közeledési hajlamuk, pfuj!
Mindketten nevettünk, majd Straen épphogy nem ütközött nekem.
- Hajj, mi van már megint?! - kérdeztem, a szemem forgatva, majd szigorúan meredtem Straenre.
- Itt van Chrystal! - mondta Straen, összerezzent egy pillanatra, majd állta a pillantásom.
- Hol?
- Kristálybánya, megjöttem! - mondta a Chrystal nevezetű jelenés, egyelőre emberi alakban.
Ahogy közelebb jött, láttam, hogy vegyeskvarccal van dolgom. Egy eleven, levakarhatatlan, közvetlen élőlény.
- Egyenesen Krétáról... - sóhajtott Wineterre, mire az ereimben megfagyott a vér. Kréta, a szülőhelyem. Csak egy éves voltam, mikor anyám onnan átköltözött velem Sireniába, de még emlékeztem az ottani tengerillatra, a napsütésre, néhány ottani elementálra...
- Shuan, minden rendben? - kérdezte Wineterre.
- Persze, semmi gond. - mondtam pókerarccal. - Csak azt szerettem volna megtudni, hogy krétán mind a tíz népből élnek elementálok?
- Igen.
- És előfordult már valaha, hogy elementáliaiak mentek át Krétára?
- Nem volt túl gyakori, de... Te most anyukádra gondolsz.
- Ennyire nyilvánvaló?
- Csak tipp volt. Annyit mondhatok neked, hogy a szirének nagy utazók. Én már tizenöt éves koromra bejártam a három kontinenst. Anyukád is nagy kalandor volt. - mondta, és belebokszolt a vállamba. - Rajtad is nyomot hagyott.
- Kösz. - mosolyodtam el. - Örülök, hogy megismertelek.
- Na ja. Feldobtad a napom.
Wineterre elvonult, és épp beszélgetni próbált Éjféllel, de őt Chrystal foglalta le. Előbb belerohanva megölelte, majd elengedte, és folyamatosan csacsogott. Éjfél némán segítséget kért, mire Wineterre vállat vont, és elment.
- Helló, elrabolhatom kicsit Éjfélt, kösz. - siettem oda, és elhúztam Éjfélt. Chrystal csak meglepetten pislogott, így ki tudtam menekíteni Éjfélt.
- Kösz, életmentő vagy. - mondta, és arcon csókolt.
- Érted bármit. Együtt maradunk, és elszállásoljuk a vendégeket, jó?
Éjfél bólintott, majd Straennel, Gránáttal, Citrinnel és az úrnővel kiegészülve megmutattuk a vendégek ideiglenes szállását, majd mikor az őrzők bevitték a csomagokat, körbevezettük őket a barlangrendszerben. Amíg távol voltam, kicsit átalakult, így néhány újdonság engem is meglepett és lenyűgözött.
Egészen Harmadszurdokig elmentünk, majd bizonytalanul Christina úrnőre pillantottam.
- Tovább menjünk? - kérdeztem.
- Miért ne? - kérdezett vissza az úrnő, és elindult.
A kapuőr, Le Cit megemelte a kalapját, majd odébb állt, hogy bemehessünk.
- Legyetek üdvözölve Harmadszurdokban, a Kőzetek otthonában! - mondta.
- Wow. - mondta Wineterre.
- Nekem is ez volt az első benyomásom. - mondtam mosolyogva. - Lenyűgöző.
- Hihetetlen atmoszférája van ennek a helynek! - lelkendezett Chrystal, majd a karomba csimpaszkodott. - És ez tényleg kevert lények otthona?
- Igen, az. - mondtam, és leráztam magamról Chrystalt. Ezzel egyidőben egy csapat draves zúgott lefelé, majd elrepültek Erthália felé, csak kettő landolt mellettem, és vámpír alakot öltöttek.
- Helló, pater! - mondták egyszerre, majd Éjfélre és Necróra mosolyogtak. - Mater, frater... Ó, vendégek!
- Na igen, ők a draveseim. - mondtam, a takróm vakarva. - Nem egészen legális úton születtek.
- Gondoltam. - forgatta a szemét Christina úrnő. - De aranyosak.
- Köszönöm. Mellesleg, itt születtek.
Elgondolkodva figyeltem a plafonon játszó draveseket, elmosolyodtam, aztán Chrystal ismét belém csimpaszkodott, és folyamatosan szóval tartott. Hogy hiányzott már valaki igazán tenyérbemászó az életemben!