Ahogy benyitottam a szobámba, egy horda manót és iszonyatos rendetlenséget találtam bent, illetve azt a bizonyos manót, aki szolgának nézett.
- Jé, a csicska! - mondta, és felkelt Necro vackából.
- Hehe, nem. Itt nincsenek... "csicskák". - rajzoltam idézőjelet a kezemmel, majd mielőtt idegességemben kihúzom a karmaim, gyorsan elrejtettem a kezem. - Ez egy rendes királyság, alapvetően türelmes királlyal.
- Jó, megmondod neki, hogy ezt a szobát ki kéne takarítani? Iszonyat büdös van.
- Mert ez egy fiatal sárkány szobája, úgyhogy ha itt talál titeket, kicsit mérges lesz. Ahhoz ne nyúlj hozzá!
- Miért? - tette le az egyik könyvemet a manó.
- Azt csak az uralkodó veheti kézbe, másokat... Nos, elveszi a lélekenergiáikat, biztos fájdalmas átok. De ha nem hiszel nekem, próbáld ki!
A manó inkább letette a könyvet, aztán reggelizni hívott mindenkit. Öt perc sem telt bele, az étkező és a tanácsterem is megtelt éhes manókkal, és még egy achátpatkányt is megkóstoltak. Hogy szerencsétlen állat hogy élte túl, arra még nem sikerült rájönnöm, de azonnal egy sátánista rúnát kapartam a falba, és üzentem Nacralnak, biztos, ami biztos.
"Apródögszállítmány várható."
"Megint mi történt?"
"Betörtek, és szó nélkül elfoglalták az otthonom."
"Majd akkor írj, ha tényleg fontos, ne fárassz most ilyenekkel, még Jonakhim fiát takarítom. Ehnetis már hiányolt."
"Majd írok neki. Dolgom akadt."
A manók éppen bányászgatni mentek, amikor gyorsan összetereltem őket, hogy úgy mégis tisztázzam velük, mi a helyzet.
- Srácok, itt nem dolgozhattok, itt rendes, átlagos kristályok laknak. Mi van, ha kibányásztok egy kisgyereket? Nektek hogy esne, ha nektek esnének fejszékkel meg kiskalapácsokkal?
- De... Ez a megélhetésünk.
- Sajnálom, de mint ti is a ti népeteket véditek, én is az enyémeket. De... Tudok egy helyet, ahol már nem lakik senki, nincs nagyon messze, elviszlek titeket oda. Távol van az emberektől, úgyhogy békésen ellehettek magatoknak. Na?
A manók kissé bizonytalanok voltak, majd bólintottak. Ez nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam.
Annak idején Tertilius Nagyúr megmutatta, hol élnek vagy éltek harmadelementálok, és még mindig tisztán emlékeztem minden egyes kis pontra a világtérképen. Szicília környékén volt egy teljes mágikus öv, ahonnan az elementálok ide költöztek inkább, helyet hagyva a többieknek, mint az aprónépek.
Felvettem az utazótalárom, aztán jobb ötletem támadt. Nyitottam egy átjárót, átlöktem mindenkit rajta, aztán még az átjáró nyomát is eltüntettem. Jöhet a rendrakás.
Egész estig dolgoztunk Gránáttal, Straennel és Citrinnel, aki mindenben lelkesen segédkezett, aztán kimerülten dőltem arccal előre a párnámba.
- Otthon, édes királyságom! - motyogtam a huzatnak, aztán erőt vettem magamon és elmentem fürdeni, majd amennyire csak tudtam, utánanéztem az elemi artifaktizmusnak. Beláttam, hogy az őserők visszahozása több energiámat veszi igénybe, mint eddig bármelyik másik varázslatom. Kezdjük ott, hogy kitanulni a mágikus tárgyak művészetét. Hacsak...
Átöltöztem, lementem az egyik laborba a jegyzeteimmel, aztán megpróbáltam megidézni egy manakutat. Csakhogy a harmadik próbálkozásnál sikerült kiégetnem a talárom, úgyhogy ezt az ötletet inkább elvetettem.
- Mi lenne, ha inkább nyitnál egy ideiglenes kaput Magiszonra? - kérdezte Kharin.
- Sosem hagysz nyugton egyedül dolgozni, ugye? - kérdeztem.
- Hát, nem azért vagyok. Szóval, áthoznád az őserőket.
- Igen. És ahhoz kell egy kis plusz energia.
- Csak a tíz kardra lesz szükséged, és egy nagy tisztásra, vagy... Nem is! Stone Henge tökéletes lesz.
- Stone Henge? Miért?
- Van egy idézői varázslat, amihez csak alapszintű artifaktianizmus szükséges.  Összegyűjtöd a tárgyakat, amik az idézettedhez kötődnek, körberakod, hogy energiamezőt alkoss, aztán az idézettek neveit felsorolod. Az energialökés akkora lesz, hogy a kapucsapdát is kinyitja, és ha minden jól megy, még neked is ad egy kevés ősi energiát... Ha jól sejtem, ezt nem lesz nehéz befogadnod. Hiszen másodszintű Falánk vagy.
- Valóban... Honnan tudsz róla?
- Nemrég jöttem rá én is, amikor egyből nekiestél volna egy manónak. Bevallom, nagyon meglepődtem rajta. Ilyen vérszomjat ritkán tapasztalni, én is beleborzongtam.
- Várj, miért kell tíz kard, ha az öt jui őserőhöz öt kard is elég?
- Az álszent választ mondjam, vagy az önös célút?
- Kezdd az álszenttel!
- Az őserők gyengék, kell nekik a fivéri támogatás, meg amúgy is, így meg tudják osztani az erejüket. - mondta Kharin, a pilláit rebegtetve, mire halkan kuncogtam. - Ennyire viccesen hangzik? A valóságban annyira nem az. Az őserők konkrétan kiégtek az átjutás során, így kószaenergiák keringenek folyamatosan a két világ körül. Hogy az egyensúly ne boruljon föl, a kiszek is kószaenergiát küldtek szét. Ha aktiválod a tíz kardot, összegyűjti ezeket, aztán az őserők halandóempátiája miatt biztos, hogy adnak ebből egy kicsit, csakhogy, ha felbomlik az idézőkör, szintén nyers energiához jutsz. A tízféle energiára pedig szükségem lesz még.
- Mire készülsz, Mester?
- Kapu Magiszonra. Jelenleg az őserők és a pápa kiváltsága a kapunyitás, és nekem a halálom előtt csak egy pici hiányzott ahhoz, hogy sötét oldalról tehessem ezt meg... Ez épp elég lesz, de rád is szükségem van. Ha egyedül csinálnám ezt végig, elhalványulnék, kikopna az erőm belőled, és kószaerővé lennék. Nem lenne szerencsés.
- Majd megidézlek a pálcával. - mosolyodtam el.
- Ügyes, de ne merészeld! Ha egyet idézel, lekötöd. És utálom a rabságot... Jut eszembe, mi lett Jonakhim fiával, aki le mert kötni?
- Halott. - vontam vállat.
- Jó. - mosolyodott el Kharin. - Most pihend ki magad, aztán olvasd el az Idézetek Könyvét! Az elején bevezető lekötések vannak, nagy idézéseket az első harmada körül találsz, ami nekünk kell, a hatszázhuszadik oldalon lévő hetes lábjegyzet. Ó, a könyv érdekessége, hogy emberlakta területen van jelenleg, egy kis könyvtárban, botanikai lexikonnak álcázva. Kicsit nehéz, de szerintem boldogulsz majd vele. Sajnos most mennem kell, ha van valami, szólj!
Kharin eltűnt, én pedig visszamentem a szobámba, Necro a csillárról lógott le éppen, majd lepottyant az ágyra, átfordult, és csak bosszúsan fújt.
- Jaj, te! - mondtam. - Te még mindig betegstátuszban vagy.
- Csak játszottam. - mondta Necro. - És már egész jól vagyok... Csak szédülök picit.
- Talán mert fejjel lefelé hintáztál a csilláron.
- Lehet...
- Vigyázz kicsit magadra, jó? Nem leszek mindig ott, hogy segítsek. Sőt, lehet egyszer neked majd kell segítened rajtam vagy anyán. És még később, te fogsz vigyázni a saját gyermekeidre. De ha egyet is fejre ejtesz, vagy megég, odamegyek, megtalállak!
Necro elnevette magát, majd nagyon komolyan bólintott. Megsimogattam, aztán lefektettem aludni, és hamarosan én is kidőltem.
Másnap reggel egy valódi, nem maradékos gyros fogadott, és egy jó erős kávé. A szolgáló nem győzött hangot adni az örömének, miszerint csak ránk, a kristály elitre kell főznie. Ezt csak megmosolyogtam, aztán megérkezett Éjfél és Necro is. Necro helyén, mellettem egy palacsintatorony mosolygott az érkezőkre, Necro nem győzött hálálkodni.
- Egy palacsinta a kis hercegnek. - mondta a szolgáló mosolyogva.
- Köszönöm szépen! - mondta Necro, aztán nekilátott az evésnek.
- Szabad tudnom felség, mikor tervezi az őserők idehozását?
- Pff, fogalmam sincs. - mondtam, a kávémat kavargatva. - Talán fél év, tíz hónap... Ahogy időm és energiám jut rá. Még csak a tervezésig jutottam.
- Ha gondolja, szervezhetünk egy ünnepséget Christina úrnő tiszteletére.
- Jól hangzik! - mondta Éjfél. - Az esküvőnk óta nem volt itt bál vagy ünnepség. Mit gondolsz, mivel díszítsük fel a Nagytermet?
- Részletkérdés, még majd megvitatjuk. - ígértem.
- Biztos kimerült lesz, addigra előkészítem neki a kijelölt csarnokát. Lakhatóvá kell tenni.
- Majd az árnyaim elintézik. De mondom, ezek csak apróságok ahhoz képest, hogy áthozom. Köszönöm szépen, ez isteni volt!
- Örülök, hogy újra vidámnak látom, felség.
- Szinte szárnyalok a boldogságtól.
Amint visszamentünk a szobánkba, Necro elhasalt az ágy közepén, majd a hátára fordult, úgy nézett rám a paplan takarásából.
- Mit cukiskodsz itt, hm? - kérdeztem, és megvakartam a füle tövét, mire egyre közelebb kúszott a kezem alá. - Finom volt a reggeli?
- Jaj, tele vagyok... Végre. - mondta Necro, és dorombolni kezdett.
- Te ilyenkor átmész macskába, vagy mi?
- Igen, most valahogy nincs kedvem innen elmozdulni... Ellustultam.
- Kár, pedig épp azon gondolkodtam, tanítanálak kicsit, és játszhatnánk a passzív képességeiddel. Ha már jobban érzed magad.
- A passzívjaimmal? - fordult a hátára Necro, és kíváncsian fürkészte az arcom. - Az mi?
- Energiavisszatöltés, mágikus érzék, ösztönös öngyógyítás, ilyesmi klassz varázslatok.
- Jól hangzik, de... Az a baj, hogy még mindig gyengének érzem magam. És nem tudom, miért.
- Fekete lángot nehéz irányítani, nemhogy megidézni, és elég energiaigényes. Mindent pusztító sötét tűz, amit ha irányítani tudsz, hasznodra válhat a komoly varázslatokhoz. De... Figyelj, nagyon, nagyon büszke leszek rád akkor is, ha nem sikerül többször.
Necro bólintott, majd befúrta magát az ölembe, és fészkelődni kezdett. Éreztem, hogy reszket, így ahogy csak tudtam, melengettem. A zöld lángok érintésekor Necro megnyugodva felsóhajtott, és a vállamra támasztotta a fejét.
- Engem a sárkányok érdekelnének. - mondta végül. - A történetük, a képességeik, az elterjedtségük, a határok és a korlátok.
- Van egy-két könyvem. Kharin rajong értük, és sokakat megfigyelt közelről is. Amíg teljesen felépülsz, addig azt olvasgathatod. Van egy kis dolgom.
- Jó.
Összehívtam a tanácsot, majd megvártam, míg mindenki a terembe ér és helyet foglal. Aztán belekezdtem a mondandómba.
- Holnap este bált szeretnék tartani. - mondtam.
- Bált? Ilyenkor? - kérdezte Straen. - Minek?
- Mindjárt itt az ősz, és milyen idilli lenne már egy utolsó nyár esti táncmulatság! - mondtam. - Olyan szívet melengető nyárbúcsúztató lenne, nem?
- De jó ötlet! - mondta Citrin. - Én abszolút támogatom.
- Végül is, rég nem szólt már zene ezekben a csarnokokban. - mondta Gránát. - Ám legyen. De milyen zene illene ehhez az apropóhoz?
- Részletkérdés. - mondta Straen. - Szóval, nyárvégi bál. A meghívottak?
- Mindenkit meghívunk, elvégre, azért gyűlünk össze, hogy minél többen együtt mulassunk, nem?
- És a gyerekek? - kérdezte Citrin.
- Tudom is én, játszanak majd valamit együtt! - legyintettem.
- A programok? A dekoráció? Az étel-ital?
- Fogalmam sincs, lepjetek meg! De valami nyáriás-őszies legyen!
- Jól van, de ki szervezze meg?
- Nem tudom, még majd ötletelek... Ó, megvan! Ott és ott lesz két svédasztal szezonális gyümölcsökkel, a Nagyteremben lesz a bál, és... Te jó ég, Éjfél születésnapja aznap lesz!
- Mi lenne, ha a tánc nyitása előtt köszöntenénk föl? - kérdezte Gránát.
- Tökéletes. Ezen még ötletelünk. - mondtam, aztán sietve távoztam. Necro jött velem szembe, kétségbeesett arcot vágva.
- Én nem készültem... - kezdte.
- Van ötletem, nyugi! - mondtam. - Eléggé csak körvonalas, de még nem volt időm a részletekre...
- Beavatsz?
- Be, egy pillanat... Gyere!
Behúztam Necrót egy rejtett folyosóra, és elmondtam neki az eddigi ötleteim. Necro figyelmesen hallgatott, majd elhúzta a száját.
- Ez édeskevés. De, az alapötlet jó. Akkor most mondom az én ötleteimet...
A délután elég volt arra, hogy mindent összeszervezzünk Éjfél tudta vagy gyanúja nélkül.
Éjfél estére kicsit nyúzott volt, így csak gyorsan fürdött, átöltözött, majd eldőlt az ágyon.
- Hé, minden rendben? - kérdeztem, és megcirógattam az arcát.
- Persze, csak kicsit fáj a fejem, de nem vészes. - mondta Éjfél.
- Biztos? - kérdeztem aggódva, és megcsókoltam.
- Persze... De, máris jobban vagyok.
- Gondoltam. - mosolyodtam el. - Na és, mivel akarod tölteni az estét, szívem választottja?
- Veled. - mondta Éjfél, és hosszú csókot váltottunk. - Necro?
- Azt mondta, Valyrral és Derlaq-kal alszik, szóval, kettesben maradtunk, csak te meg én.
- Készülj fel rá, hogy nem foglak aludni hagyni.
- Hát persze, hogy nem.