Valami aztán fejen talált, és röviden összefoglalva, egy zöldláng-esszenciámat megette egy denevér. Ekkor üldözőbe vettem, és már igen messze keveredtünk Harmadszurdoktól. Egy zöld terem választotta el Harmadszurdokot a következő területig. Kristálybarlang. A mágusmutáns denevérsárkány háromszor körberepült, majd rám emelte szürkésvörös szemét, és ártatlanul pislogott rám.

- Na jó, gyere! - mondtam, mire a denevér egyre beljebb repült a zöld terembe. - Ne arra! Valyr!
A valyr valami lábhoz-szerűséget jelent magiszoniul. A denevérnek viszont névként tetszett meg. Valyr visszafordult hozzám, a vállamra telepedett, majd belém is mart picit.
- Jaj, te! - mondtam bosszúsan, mire ő csak csipogott. - Mutatni akarsz nekem valamit? Mi az?
Valyr elindult egy kisebb kápolnához, majd letelepedett egy poros könyvre. Prüszkölve szállt föl, én pedig belelapoztam a könyvbe.
- Precidák. - olvastam hangosan. - Mi a lázas ebola ez?
A kristályuralkodók története volt leírva. Ezt a helyet Rubin Róbert, Smaragd Stefán, Zafír Zoé és Gyémánt Diána alapította, és ők lettek a négy kaszt vezetői, Róbert az őrző, Stefán a sárkány, Zoé a szellem és Diána a királynő. Csakhogy száz év után a gyémántokat lassan kitermelték, és a dinasztia kihalt. Ekkor az oldalági örökös, Hegyikristály Herold lett a király. Jáspis őrzőket, lapis lazuli szellemeket és malachit sárkányokat vett magához, illetve engedte a keveredést. Róbert ekkor igényt tartott a trónra, mint alapító, Stefán Hegyikristály tanácsadója akart lenni, végül Hegyikristály elvette Zoét feleségül. Hegyikristályék később gyengültek, és Róma bukásakor mindegyik alapító elpusztult, és csak gyengekezű rokonok maradtak. Ekkor a Jáspisok, Lazulik, Malachitok, Topázok, Citrinek és Ametisztek vették át az uralmat, de hamar gyengültek ők is. Ekkor jött egy zsarnok máguskirály, aki a könnyen formálható Achátokat és Kalcedonokat tette vezetőkké, majd az Obszidián család vette át az uralmat. Ők mindenkit a sötét útra térítettek, vagy megfélemlítettek, ekkor jött az álomátok, amit csak egy oldalági francia-római örökös, Baigoune Obszidián úszott meg. Innentől varázslatok és kísérletek leírása következett, gyógyítás, segítő varázslatok, világos, egyensúlyi és sötét varázslatok, kezdőktől egészen a profikig. Néhány fejezet ki volt tépve, néhány lap lefirkálva, de egy helyreállító varázslat segítségével újra ép könyvet forgathattam a kezemben. Volt egy "Szigorúan tiltott" című fejezet, lakattal lezárva, de kinyitottam a zárat, és olvasni kezdtem. Manipuláció, átváltoztatás, halottidézés, emberi erő kiszipolyozása, és sok minden más is, világpusztító átkok, félbemaradt kísérletek. Összecsuktam a könyvet, nehogy kísértést érezzek a benne leírt varázslatok kipróbálására. A kristályok eredményes, erős, kísérletező nép volt, és elgondolkodtam, mekkora hatalma lehet annak, aki uralkodik fölöttük. Korlátlan. Izgatottan nyitottam ki újra a könyvet, elkezdtem tüzetesen végigolvasni az egészet az elejéről, tanulmányozni a varázslatokat. Valyr egyszer csak ismét a vállamba mart, mire zavartan pislogtam föl rá. Azrán támadt egy ötletem.
- Megtanítalak beszélni és varázsolni. - mondtam, végigsimítva a fején. - Egy hét múlva okosabb leszel, mint a legtöbb ember, erősebb, mint egy átlagos mágus. Mit szólsz?
Valyr egyetértően csipogott, a ruhám zsebébe csúsztattam a könyvet, és elindultam vissza Harmadszurdokba. Félúton rájöttem, hogy teleportálhatnék, így a Tanácsteremben landoltam.
- Shuan, merre vagy? - hallottam Terra hangját pont magam előtt. Csak azért nem vettem észre előbb, mert Valyr az arcomra telepedett.
- Mögötted. - súgtam a fülébe.
- Jól rám ijesztettél! - mondta Terra. - Jaj, de édes!!! Mi ez?
- Ez egy... Ő egy... Valyr. - mondtam. - Megevett valami varázsbogyót, és sárkányizé lett...
- Mágikus mutáció? Azta! Szeretném látni azt a bogyót...
- Utolsó magnak tűnt. - mondtam. Egy picit rosszul esett hazudni Terrának. De a másik verzió a következő: "Képzeld Terra, sikerült esszenciát kivonnom a zöldláng varázslatomból, de az egyetlen darabot felzabálta egy denevér, így sikerült úgy mutálnom, mint annak idején a kristályok az embereket. Én vagyok a következő őrült tudós, aki ilyesmit csinál. Leszel a bűntársam? Akarom mondani... Ugye, milyen aranyos Valyr? Szeretnél belőle egy egész rajt? Megkaphatod szülinapodra..."
- Jobb így. - mondta Terra. - Egy ilyen bogyó katasztrófát is okozhat.
- Na, de nézd, milyen aranyos! - mondtam.
- Egy épp elég belőle... - forgatta a szemét Terra, majd megenyhült. - Megsimogathatom?
Féloldalasan elmosolyodtam, Valyr előröppent a ruhám ujjából, és Terra keze alá dörgölőzött. Terra földön túli simogatásmámorban részesítette új kiskedvencemet, aki szinte dorombolt az örömtől. Egy ideig megbabonázva figyeltem a jelenetet, majd visszahívtam Valyrt.
Elhagytuk Harmadszurdokot, majd még Terra szobájában is Valyrral foglalkoztunk, amíg álomport nem szórtam rá. Ekkor lefektettem aludni, majd visszatértem Terrához.
- Nagyon aranyos. - mondta Terra. - Talán édesebb, mint egy átlagos denevér.
- Igen, iszonyatosan édes. - mondtam. - Engem is tudnál úgy simogatni, mint őt?
- Parancsolsz? - kérdezte Terra, majd lassan végigrajzolta a csuklómon lévő rúnát. - Valahogy így gondoltad?
- Uramisten, ez fantasztikus. - mondtam lassan. - Magasságos mélység, hogy a fenébe csinálod?
- A rúnádból energiát szabadítok fel, és úgy tűnik, ezt nagyon élvezed. Remélem, megfelelően teljesítettem a kérésed.
- Mintha lángra lobbantottál volna, és úgy kezdted volna simogatni a legcsiklandósabb pontjaim. Abszolút. Imádlak.
Hosszú csókot váltottunk, majd még ökörködtünk egy kicsit délig. Ebéd után zenélgettünk, majd este fáradtan dőltem az ágyamba. Valyr az orrával piszkált engem, amíg föl nem keltem, és megpróbáltam szavakat tanítani neki.
- Szőlő. - mutattam a gyümölcsre, de Valyr felé sem szagolt. - Ehető. Hogy akarsz megnőni, ha nem eszel? Enni, érted?
Valyr nem kezdte el enni a szőlőt, viszont a gyomra hangosan megkordult. Húst is kínáltam neki, majd a zöld lángjaimat. Azt megette. Amikor már nem tudtam többet megidézni, ő még mindig éhesen nézett rám.
- Nincs több. - mondtam kimerülten, majd támadt egy ötletem. Megvágtam a csuklóm a rúnám mentén, és Valyr felé nyújtottam. - Gyerünk, nincs más. Vagy eszel, vagy nem. Hajj, mutatom, hogy kell.
Lenyaltam egy kis vért a csuklómról, majd Valyr felé nyújtottam. Valyr megszagolta, a fogával feltépte egy eremet, majd mohón fogyasztani kezdett. Ekkor kegyetlenül letéptem őt magamról, és az asztalomhoz támolyogtam.
- Nem tudsz mértéket tartani?! - kérdeztem, mire ő nagy szemeket meresztett rám. - Ne nézz így, nem vagyok végtelen forrás... Öt perc, oké? Éhes vagy még?
- Nem, jóllaktam. - szólalt meg Valyr koloratúr szopránban, és elégedetten cuppantott.
- Magasságos, te az én teremtményem vagy, ugye? - kérdeztem, nem kis büszkeséggel a hangomban. - Ki a legügyesebb kis denevér? Hát te, már beszélsz is! Bizony, hamarosan varázsolsz is, és... lesz belőled egy egész raj, úgy ám!
"Egy egész, embergyilkos faj." - gondolta a merészebbik énem. Azonnal próbáltam kiverni a fejemből a gondolatot, de csak gyökeret vert. Elgondolkodtam, mit tehetnék egy csapat Valyrral. Hírszerzés, talán, kis eséllyel manipuláció. Ha a denevérek harapását összekötném egy manipulatív átokkal...
"Verd ki a fejedből!" - visítottam, de az új hatalommal kecsegtető kísérlet jobban vonzott.
"Lenne egy hű sereged, kémek, aprószolgák, szolgaszaporítók, ráadásul ellenállhatatlanul édesek..."
Valahogy csak sikerült elaludnom, végig a seregről ábrándoztam, a leendő jui királyi feladatról, és a vele járó óriási hatalomról. Ácsingóztam rá, Kharinnak igaza volt.
Éjjel mégis fölkeltem, megidéztem az árnyaim, akik meglepetéspartit szerveztek nekem. Imádtam a felhajtást magam körül. Kharin az ajtófélfának dőlve figyelt végig.
- Látom, kísérleteztél. - mondta végül Kharin. - Ugye tudod, milyen borzasztóan büszke vagyok rád a kis teremtésed miatt?
- Köszönöm, mester. - biccentettem. - Lenne egy kérdésem. Hogy a fenébe etessem, ha csak a véremet és a lángjaimat hajlandó enni? Egy idő után elfogy mindkettő, de annyira falánk...
- Meg kell húzni a határokat. - mondta Kharin. - Tudom, milyen elbűvölő tud lenni, de nem mehet az összes energiád az ő etetésére. Hacsak meg nem hálálja valahogy.
- Beszél. - mondtam büszkén. - És varázsolni is megtanítom majd. Alakváltó lesz. Képzeld csak el, egy egész raj sárkánydenevér! Mit meg nem lehetne velük tenni! Minden árnyra jut majd egy. Ráadásul, Valyr nőstény, majdcsak sikerül valahogy! Teremtek neki egy hímet... Aztán a párzásukkor elindul a fajnemzés. Erőssé és dominánssá teszem az új gént. Aztán más, normális denevérek közé eresztve az én kicsijeimet, ha felnőnek, egész rajokat változtatnak át! Mit szólsz?
- Mennyire szaporák? - kérdezte Kharin. - Először ki kéne próbálni, szaporodóképesek-e.
- Az ordító mélységre, Valyr még fióka!!! - mondtam.
- Jó, jó, tudom, majd felnő. Tisztában vagyok vele, hogy még fióka, csak most lett az, ami, félted a kis szemed fényét, meg minden. Gratulálok, apa lettél!
A fejemet ráztam, Kharin csak nevetett, a fürdőbe vonult, és intett, hogy kövessem. Gyorsan utánasiettem, levettem a talárom, elővettem a kristálykönyvet, majd a parton könyökölve olvastam a medencében. Kharin erre bő negyed óra után figyelt fel.
- Az micsoda? - kérdezte, és kikapta a kezemből a könyvet. - Tiltott rítusok, mágikus mutáció, erőátadás... Ó! Végül csak elloptad a kristályok naplóját.
- Ezt meg hogy érted? - kérdeztem.
- Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a közös tudatalattinkba rögzítetted a napló megszerzését. - kezdte Kharin, lassan körözve az ujjaival a vízben. - Aztán a jó ég tudja, hogyan, előtört ez a gondolatod, rávetted Valyrt, hogy vezessen oda, és most itt vagyunk.
- Mármint te hoztad felszínre a tudatalattink titkos vágyát. - mondtam.
- Csak segítettem, hogy rájöjj, mit akarsz. - súgta Kharin a fülembe. - Határozatlan vagy. Még vívódsz a mit akarok és a mit merek közt. Légy merész! Rúgd fel a szabályokat! Több vagy annál, mint hogy lekössenek, és ne tudj fejlődni.
- Mit is mondtam neked a fülbe duruzsolásról? - kérdeztem egy kis éllel a hangomban.
- Ki kéne használnod neked is. Nagyon hatásos, mégis egyszerű manipulatív mágia. Megtanítalak rá, hogyan kell. Szirén vagy, még túl is szárnyalhatsz. Komolyan mondom, irigylem a génjeid néha, beleszülettél a jóba.
- És mikor kezdesz el tanítani, mester? - kérdeztem ugyanazzal a hangsúllyal, mint ő. - Tudásra szomjazom, és egész Magiszonon a legjobbtól akarok tanulni. Ugye nem vonsz meg tőlem egy forrást sem? Szükségem van továbbá a Föld legnagyobbjainak tudására.
- Kezdetnek nem rossz. - mondta Kharin mosolyogva, majd visszaadta a könyvet. - Éjfélkor kezdünk. Addig van még egy óránk lazítani.
- Élvezd a pezsgőfürdőt, Kharin mester! - mondtam, és egy kis követ oldottam föl a vízben, ami pezsegni kezdett, majd színes hab lepte el a vizet.
Elégedetten dőltünk hátra. Kezdenek a terveink szerint alakulni a dolgok.