Ott helyben elsírom magam, ha Abyss meg nem teszi előbb. Éjféllel csak bámultuk egymást, egyikünk se jutott szóhoz. A négy segédkező árnyam és a kristályok is meg voltak hatódva, Achirit majdnem feloldódott a könnyeiben, de Abyss lovagiasan letörölte őket a zsebkendőjével.
- Köszönöm. - mondta Achirit, picikét elpirult, és el is ment. Abyss teljesen elvörösödött, és csak zavartan mosolygva integetett utána.
- Szerintem tetszel az ifjú hölgynek. - bökte őt oldalba Ionas. - Gyerünk, kérd fel táncolni, csíp téged!
- Nem is tudom... Elképzelhető, hogy működne... Achirit igazán bájos teremtés. - mondta Abyss, az idegességtől lassacskán koloratúr szopránba átcsúszva.
- Szerintem édes pár lennétek. - mondta Éjfél nevetve.
- Lucian meg Sophia is, mit gondolsz? - kérdeztem hangosan, mire mindketten elvörösödtek.
- Uram, nem szeretnék ötös esküvőt... - mondta Lucian.
- És engem mégis kivel hoznál össze? - kérdezte Claudius. Lucian sunyi pillantást vetett rá, majd Citrinre bökött, és elvigyorodott. Claudius erre csak vállat vont. - Nincs ellenvetésem.
- Na, és azt hittem, én csajozok először! - mondta Ionas. Asha a szemét forgatta, majd arcon csókolta Ionast, mire ő elpirult. - Mindegy, nem a rekord számít...
- Reméltem is. - mondta Asha. - Akkor megyünk táncolni, vagy sem?
- Uram, ha szükséged van rám...
- A mai estét mindenkinek kiadom szabadnapnak. - legyintettem. - Megérdemlitek.
- Köszönjük, urunk! - mondta Lucian. - Mindannyiunk nevében.
"Szerinted mennyi engedményt kapunk még tőle?" - kérdezte Claudius, a szemét forgatva.
"Nem tudok kiigazodni rajra, kamasz." - vont vállat Lucian. - "De ha egyszer olyanja van, én nem vitatkozom vele."
"Na de mi lenne, ha rendszeresen lenne ilyenje?" - vetette föl Ionas. - "Luciant és Abysst szereti, ők tudják, ő mit szeret, és akkor... talán..."
"Ezt verd ki a fejedből!" - mondta Abyss szigorúan. Lucian fagyos pillantást vetett rá, és a fejét csóválta. Én csak nevettem, mire ők összerezzentek, és egymásra pillantottak.
"Mindent hallottam." - mondtam. - "Talán nem kéne ilyen hangosan gondolkodnotok engem érintő témákról."
"Fenébeee...!" - mondta Ionas. - "Mondd csak, uram, nem akarsz véletlenül egy hét szabit adni... Holnaptól?"
"Csak rontasz a helyzetünkön, Loki, ments meg ettől az idiótától..." - forgatta a szemét Lucian.
"Nem szeretném, ha most összevesznétek. A mai nap az enyém, nem kívánok a vitáitokkal foglalkozni." - mondtam.
"Bocsánat, urunk." - mondta Lucian és Ionas.
- Jó szórakozást, urunk! Önnek is, Éjfél úrnő. - mondta Claudius, majd árnyaim eltűntek.
- Végighallgattam a kis beszélgetéseteket. - mondta Éjfél csak úgy mellékesen. - Egész mókás volt, de most már más szórakozásra vágyom... Drága uram.
- Óhajod parancs, királynőm! - mondtam. - Szabad egy táncra?
- De még milyen szabad! Csak a tiéd vagyok.
Lassúzni kezdtünk egy halkabb melódiára, majd az első tánc után azonnal megrohamoztak a gratulálók tömegei, ami után végig kellett táncolnom az estét teljesen random nemesek lányaival. Tiszta felüdülés volt, mikor végre ismerősökkel táncolhattam, mint Achirit vagy Sophia. Közben Éjfélt is elhívták táncolni, legutoljára Ionast kapta. Már mindketten untuk az egészet, és lejártuk a lábunkat, így csak leültünk, és hallgattuk a zenét.
- Mindjárt tömegiszonyom lesz. - mondta Éjfél, de azért már messziről mosolyogva integetett a következő gratulálónak. - Fáj a lábam.
- Az enyémre nem egyszer rátapostak. - mondtam. - Az enyém csak hús, amíg azé a... Kristályé kemény atomrácsos szilícium-dioxid, szóval iszonyat.
- Neked miből van... Bocs, nem csak a molekuláid érdekelnek, de... Tilos a génlopás, aztán...
- Hát... Fehérjékből... Vagyok összerakva. Kén, nitrogén, hirdogén, oxigén, szén. És nyolcvan százalékban vízből.
- De izgalmas! Öt elemből állnak az emberek, akár öt fő elemág is lehetne... A kén az elsődleges, levegő és a tündérek, a hidrogén a víz, a szén a föld és kristályok, a tűz az oxigén, a nitrogén pedig az ötödik... Minden egybe vág a legendákkal!
- Úgy mint?
- Az emberek harmadrangú elementálok, akiket közösen teremtett a Tíz nép. Csakhogy ti mindent használhattok, nem ütközik a génjeitekkel... Ó, szia... Izé... Hogy hívnak, na... Malachit!
Egy újabb gratuláló. Éjfél gyorsan le is pattintotta, majd elgondolkodva nézett az ajtó felé. Én csak unottan fogadtam két újdonsült rajongómat, akik nem egyszer eltiporták a lábam, és szinte hálát adtam Baigounénak, hogy megérkezett, és lefoglalta őket.
Rip, és ennyit a rajongóimról... 😅
Ezután csodálatos, háromfogásos vacsorát költhettem el a nemesekkel, illetve a testőrökkel, és szinte alig volt bárki, akit ne ismertem volna Kalcedon Karl kertésztől kezdve Gránát professzoron át Poppy Ametiszt főtanácsosig. Szegény fickót gyerekkorában lánynak nézték.
Próbáltam érdeklődve végighallgatni ugyanazt a sablon bemutatkozást századjára is, de valahogy nem úgy sikeredett a dolog.
- Üdv, Felség, én Karneol Kristof vagyok... - kezdte.
- Várj, kitalálom, azért vagy itt, hogy hódolatodat fejezd ki csodás személyem iránt és segítsd a munkám a szolgálataiddal. - morogtam.
- És azért jöttem, hogy csodálatomat fejezzem ki lenyűgözőséged iránt, és amiben tudok, segítselek.
- Ugyanaz. - legyintettem. - Főnemes, vagy udvari bolond? Ha az első, ott balra az ajtónál találhat még helyet a többi "egyedi" hódolóm közt, ellenkező esetben, arra van az ajtó. - idézőjelet rajzoltam az ujjaimmal, majd jeleztem, melyik irányba találja a kijáratot. Kedves hódolóm azonban nem mozdult, csak fél lépésnyit jobbra, hogy helyet adjon a következőnek.
- Aláírást esetleg nem akarsz osztogatni? - kérdezte Éjfél kuncogva.
- De vicces vagy, drágám! - mondtam. - Miért nem csinálod inkább te?
Kilöktem Éjfélt a tömegbe, és azok készségesen meg is rohamozták. Éjfél gyilkos pillantást vetett rám, én csak elégedetten hátradőltem, és elfogyasztottam a vacsorám. Egészen addig, míg nem jött Baigoune.
- Nocsak, nocsak. - mondta Baigoune. - Az Árnykirály. Ismét találkozunk.
- Aha. - mondtam bizonytalanul, és ide-oda toszigáltam a húst a tányéromon. - Rég volt már, nem igaz, sógor?
- Édesrégen. Sógor. Na és, milyennek találod őt?
- Kit?
- A húgomat. Jól csókol?
- Mi közöd hozzá? - kérdeztem ingerülten.
- Ó, semmi, csak úgy nézel Éjfélre... Terra drága igazán féltékeny lehetne. Vagy ez csak színjáték? A házasság, meg a csók, meg minden, a hatalomért?
- A házasság szükséges lépés volt ahhoz, hogy az Obszidiánok Kristálybányában maradhassanak. - mondtam. - Mellesleg nem színjáték, de nem kötöm az orrodra, mivel töltjük a szabadidőnket.
- Ó, igen, már látom, te lettél a következő áldozat. Angyali húgocskám néha csak fog egy random férfit, kicsit eljátszadozik vele, aztán egy hónap után félredobja. Ha nagyon unatkozik, kettőt szédít egyszerre. De nagyon elkanyarodtunk a tárgytól. Mit keresel itt?
- Egyesítem a juikat.
- Várj, és ezt úgy tervezed, hogy te leszel a királyuk?
- Talán nem bízol a sikeremben? Tudod jól, Baigoune, ki vagyok, mire vagyok képes, és milyen ambíciózus vagyok.
- Tisztában vagyok vele, de a földi Kharinnausz kevés egyedül a juik összefogására. Csak mert a mi legendáink valóban téged jósolnak meg, a többieket nehéz lesz meggyőzni. Ixivast, na meg a kis békeszerető energoszokat még csak-csak, de az ércek meg a tündérek? A tündéreknek büszke a királynője, az érceknek meg fém van az agyuk helyén. Előbb megölnek, aztán kérdeznek.
- Már félig halott vagyok, csak megkönnyítik a dolgom. És ott lesz a reinkarnációm. A tündérek büszkeségét is játszi könnyen megtörhetem.
Farkasszemet néztem Baigounéval, majd Éjfél visszajött, arcon csókolt, és őrjítően lassan simogatta az arcom, közben kis csókokkal elhalmozva.
- Mondtam már, hogy ne ingerelj. - tiltakoztam.
- Úgysem hallgatok olyan parancsra, ami nem a javam szolgálja... - mondta Éjfél.
Gyors csókot váltottunk, aztán Éjfél kicsit beszélgetett Baigounéval, majd mikor Baigoune elment, kicsit enyelegtünk.
Amikor éjfélt ütött az óra, végre sikerült elmennünk. Éjfél azonnal a szobámba húzott, és amint becsuktam az ajtót, ő már az ágyamon hasalt.
- Nos, mihez volna kedved?
- Hm, nem is tudom. Elment az életkedvem.
- Pedig abban reménykedtem, neked van ötleted, mit is csinálhatnánk.
- Nem igazán. - húztam el a szám.
Valaki kopogott, először nem válaszoltam, majd amikor újabb, ritmusos kopogást hallottam, elmosolyodtam, és ajtót nyitottam. Két vámpír állt az ajtóban, ahogy arra számítottam.
- Pater! - kiáltották egyszerre, és azonnal megrohamoztak. Játékosan morogtunk egymásra, kicsit birkóztunk, aztán csak a padlón kötöttem ki.
Éjfél kíváncsian figyelte végig, ahogy Valyr és Derlaq felhúz, majd egy kis csomagocskát nyújtanak át nekem. Tündérpor volt benne. Megmutattam Éjfélnek is, aki csak hümmögött.
- Tetszik? - kérdezte Valyr félénken. - Megláttuk, gondoltuk, örülni fogsz neki.
- Sajnos nem találtunk jobb minőségű ajándékot. - mondta Derlaq. - Csak egy kis apróság.
- Apróság, mi? - kérdezte Éjfél. - Ez itt színtiszta tündérpor.
- Nem tudtatok volna jobbat hozni. - mondtam. - Köszönöm!
- Ó, ezt is nézd meg! - mondta Valyr izgatottan, csettintett, mire egy kis rongybabaszerű lény mászott elő, és szalutált nekem, majd kis tűzijátékot varázsolt. Valyr és Derlaq büszke szülős tekintettel figyelték. - Hát nem édes kis csatamágus zombi?
- Nem rossz, tényleg, és... Honnan van?
- Uhrin nagybácsi kislánya.
- Uhrin nagybácsi?!
- Az a vámpírzombi, mivel pater már nem lehet, így nagybácsi.
- Jó, de... Na jó, ne menjünk bele ennyire a részletekbe! Szóval ez a zombi az unokatestvéretek.
- Úgy bizony! Sheilának szoktuk hívni, mert annyira hasonlít rád. Egyelőre tetszik neki a név. Ha... Te is beleegyezel, pater.
- Jól van... - mondtam zavartan, Éjfél pedig halkan kuncogott. - Te meg úgy mégis min nevetsz?
- Csak olyan furcsa, hogy a... Gyerekeid idősebbek nálak...
- Kisemlősök, kicsit hamarabb érnek, mint mi. - legyintettem. - Majd' elfelejtettem, most már hivatalosan is nagyszülő lettél.
- Dédszülő. - javított ki Derlaq. - Már a negyedik generációnál tartunk. Olyan gyorsan felnőnek!
- Azt hittem, vámpírok vagytok. - mondta Éjfél zavartan.
- Kész sértés, dravesek vagyunk. - mondta Valyr, majd át is változott. Éjfél nem győzte csodálni.
- Lenyűgöző. - mondta Éjfél. - Hol találtál rájuk?
- Nos, Harmadszurdokban történt, egy kis baleset... Ez a drága Valyr megette a zöldláng-esszenciámat.
- Várj egy kicsit, te teremtetted őket?
- Csak kísérletezgettem, de... Valami olyasmi. Átestek egy mutáción, aztán ez a gén vált dominánssá az utódláskor is, szóval... Mondd meg, milyet és hányat kérsz, megnézheted a kis rajt, választhatsz közülük.
- Tudod, nekem ez a kettő tetszett meg. Ha te vagy a paterük, én pedig a te feleséged, végül is, lehetek a mater, nem igaz?
- Nekem határozottan logikusnak tűnik ez a gondolatmenet, mit gondolsz, Valyr? - kérdezte Derlaq.
- Valóban, végtére is... Jól van mater, de kesz egy-két kemény feltételünk. Ki akarjuk próbálni a kristályvért.
- Ez érdekes kísérlet lesz. - mondtam. - Fogakra vigyázni, ez keményebb lesz, mint az alma!
- Pater, már sziklákon is gyakoroltunk, kiszívtuk belőle az összes vizet. - forgatta a szemét Valyr, de ahogy mosolygott, látszott a sérült szemfog.
- Jaj, szegénykém! - mondta Éjfél, ujjával megkocogtatta a fogat, és akkor megszúrta magát. - Jól van, megkapjátok egy-egy ujjam, oké?
- Vigyázz, nagyon mohók! - mondtam halkan. - Öt percig két dravest etetni is már fárasztó.
- El tudom képzelni, milyen lenne egy unokás roham. - nevetett Éjfél.
- Ritka esemény... - mondtam. - De amúgy fegyelmezettek, szóval...
- Fogadjunk, hogy nekem meg se fog kottyanni tíz perc.
- Nem tartom jó ötletnek. Nem, vérrel nem játszunk. Valyr, Derlaq, még tíz másodperc. Mostantól. Tíz, kilenc, nyolc...
Elkezdtem visszafelé számolni, majd egyhez érve Valyr és Derlaq elengedte Éjfélt. Éjfél kimerülten dőlt le az ágyra, Valyr és Derlaq aggódva nézett egymásra.
- Jól vagy, mater? - kérdezte Valyr aggódva, közben gondosan bekötözte Éjfél két ujját.
- Jól... Vagyok. Gyorsan regenerálódom. - mondta Éjfél, és már fel is pattant, mintha mi sem történt volna. Derlaq elgondolkodva nézett körbe, majd apró kristályokat idézett meg látszólag a semmiből. Éjfél tágra nyílt szemmel figyelte, Valyr és Derlaq kicsit játszottak az új képességükkel, aztán mosolyogva fordultak felém. Éreztem, hogy az arcom büszke vigyorra húzódik, és megsimogattam a két draves fejét.
- Tudjátok, kik az én tehetséges kis kedvenceim. - mondtam vigyorogva. - És hogy kik lesznek az energoszi helytartóim.
- De... Ezt hogy...? - kérdezte Éjfél.
- Egyszerű vérmágia... Kicsit továbbfejlesztve. - mondtam. - Egy idő után rájöttem a mágiájuk mechanizmusára, ami mágust egyszer... Megkóstoltak, ha megfelelő a manakoncentráció a vérében, átveszik a képességei esszenciáját, amit az elméjük kibont, aztán jön a szokási időszak, a kísérletezgetés...
- Pater, asszem baj van. - mondta Derlaq. - Valyrt megette a virág.
- Megette a... Hogy mi?
A szoba közepén egy húsevő virág díszelgett, benne a csapdába esett Valyr. A szemem forgattam, csettintettem, mire a virág azonnal hervadni kezdett, és addig száradt, amíg csak hamu maradt belőle.
- Ne aggódj, megoldom. - mondtam. - Legközelebb óvatosabban! Te tényleg a szezonálgeneráció tagja vagy.
- Kifejtenéd? - kérdezte Éjfél.
- Képes vagy a tavasz erejének uralására. Mint én a télére. A juik Odaát mind szezonálok, de itt csak kevesen vagyunk.
- Mint Titánia vagy Aurum. Így már világos. Aurum Nyárszülött, Titánia hercegnő udvara pedig egy igazi kis őszi kert. Gyönyörű. De hogy tanuljam meg használni ezt az erőt?
- Kharin, holnap, a labirintusban.
"Ne beszélj a nevemben tanításról, amíg nem konzultálsz velem." - mondta Kharin.
"Úgyis tudom, hogy beleegyezel."
"Túl jól ismersz. Nem bánom."
- Holnap reggel. - mondtam. - Kharin megígérte.
- Jól van. - mondta Éjfél.