"I look after you"

☆☆☆

-Szóval úgy gondolja, hogy itt lesz? - kérdezte Péntek.

-A Bp csak egyetlen várost jelenthet. Az pedig Budapest. Teli találatnak kell lenni. - mondtam.

-És ha nem találja itt? 

-Akkor keresek valamit amit itt hagyott. - sóhajtottam, és a reakcióját meg sem várva szálltam ki az autóból. 

Pár utcával arrébb tettem le, mint ahol a célom volt. Nem akartam feltűnést kelteni, hiszen onnan befelé már csak privát parkolók voltak. A helytől deja vu - m támadt. Rég volt mikor utoljára ott jártunk. Mindennek a kezdete az a hely volt. Ahogy egyre közelebb értem szinte sokként ért, hogy az egykori luxus ház helyén egy szinte teljesen összeomlott romhalmazt találtam.

-A picsába. - szorítottam ökölbe a kezeimet. 

A düh hirtelen lett úrrá rajtam, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment. Tudtam, hogy nem szabad hagynom, hogy eluralkodjon rajtam mert arra nem volt szükségem. Gyorsan elszámoltam magamban háromig és elindultam. Az ajtó előtt megálltam és az emlékek hatására eleresztettem egy halvány mosolyt.

-Nos, akkor helló újra. - mondtam, majd beengedtem magamat. 

Ahogy beléptem a dohos szag kicsit megcsapta az orromat, de nem törődtem vele. Tudtam, hogy hova menjek legelőször. Reméltem, hogy időben vagyok, de ahogy közelebb értem ahhoz a szobához egy kicsit elbizonytalanodtam. Tudtam, hogy találni fogok valamit de abban nem voltam biztos, hogy mit. Nagy levegőt véve beléptem. Minden ugyanúgy nézett ki, mint amikor utoljára jártunk. Annyi különbséggel, hogy a hely ezúttal teljesen elhagyatott volt. Egy valami azonnal feltűnt ahogy körbe néztem. A laptop nem volt az asztalon, így hát azonnal odamentem és a fiókokat kezdtem átkutatni. Egyikben sem találtam semmi érdekeset. Bár nem is tudtam, hogy mi az amit keresek. Mikor már kezdtem volna ideges lenni épp megcsörrent a telefonom így felpattanva gyorsan megnéztem, hogy ki az aki keres. Steve neve jelent meg a képernyőn. Lehunytam a szemeim és elszámoltam háromig mielőtt felvettem volna. 

-Mi a helyzet? - szóltam bele, amint megjelentek a másodpercek jelezve, hogy tart a beszélgetés.

-Itt minden rendben. De ahogy elnézem a híradót neked van dolog bőven. - mondta.

-Miért mi történt már megint? - kérdeztem meglepődve, miközben kihangosítva letettem a telefont az asztalra. 

-Varsót evakuálni fogják. 

-Ja, azt tudom. - morogtam, miközben éppen a szekrényeket néztem át. 

Mindenféle papírok voltak ott. A legtöbb üres. Hirtelen esett le, hogy mit mondtam.

-Ja mármint nem úgy értettem csak közben keresek valamit. - húztam a számat. 

Teljesen megfeledkeztem arról, hogy arra is figyeljek amit mondok. Hiszen teljesen úgy jöhetett le neki ez alapján, hogy engem nem is érdekel ami éppen ott történik. De valójában ez nem így volt. Csak túl sok minden forgott kockán, és egy kicsit kezdtem szét esni. Sok volt az elmúlt pár nap.

-Értem. Elintéztem neked a terápiáidat. - mondta ki hirtelen.

-Mii, tényleg? - álltam meg hirtelen.

-Igen. Intézkedtem a kormánynál is. 

-Elmondtam, hogy teljesen megbízható vagy amit Stark és a többiek is alátámasztottak. Orvosi papírokat is kaptak rólad, úgyhogy amíg tart a küldetésed mellőznek. - hadarta el.

-És ha visszaérek? - kérdeztem meg ami igazán érdekelt.

-Arról még nem esett szó. De szerintem nincs mitől tartanod. 

-Köszönöm Steve. Ez sokat jelent. - mosolyodtam el egy pillanatra. 

-Ugyan, nem tesz semmit. - mondta. 

Nem is tudtam, hogy mit mondjak neki. Megbíztak bennem, és azt akarták, hogy egyedül intézzem el a dolgokat.

-De ha bármi van kérlek ne tartsd magadban. - mondta óvatosan.

-Jól vagyok. Tényleg. - hazudtam. 

-Biztos? - kérdezte.

-Persze. - folytattam a hazugságokat. 

-Kérlek Dove ne kelljen csalódnom benned, ha bármi van... - kezdett bele a szokásos szövegébe.

Kissé olyan volt mintha aggódna értem. Részben megértettem hiszen évekig egy gyilkoló gép voltam, de miután Tony rendbe tette a fejemet nem volt vele gond a legtöbb esetben.

-Tudom Steve. Nem fogsz ne aggódj. Remélhetőleg hamarosan végzek itt és megbeszéljük ha visszaértem. - sóhajtottam fel, miközben folytattam a dolgok átnézését.

-Kell segítség? - kérdezte.

-Nem, minden rendben. De most le kell tennem, majd hívlak ha van valami. - mondtam.

 Nem akartam túl sokat telefonálni, hiszen még sötétedés előtt végezni akartam.

-Oké. Hívj ha kell valami. Szia. - mondta.

-Szia Steve. - nyomtam ki a hívást, majd a telefonom felkapva indultam meg a következő hely felé amit átakartam nézni. 

Az a nappali volt. Tudtam, hogyha ott járt akkor olyan helyeket kell keresnem ahol mindketten egyszerre voltunk, vagy történt valami érdekes. És ebből abban a házban nem sok volt. 

-Nos nézzük. - tettem csípőre a kezem és körbe néztem. 

Ugyan én ott nem jártam de a TV, amivel megúsztuk a lebukást ott volt. Gyorsan meg is találtam. Azonban nem egyben. A földön hevert összetörve. Ahogy közelebb léptem észrevettem, hogy a képernyőnek a darabjai mindent beterítenek. 

-Kinek állt szándékában széttörni? - fintorogtam.

 Éreztem, hogy az nem Nina volt. Legbelül tudtam, hogy ő nem törne csak úgy szét semmit. Akárhogy néztem egyre biztosabb lettem benne, hiszen semmiféle üzenet nem volt ott. Sóhajtva indultam meg ki és vettem az irányt fel a lépcső felé. Már csak egy hely volt ahol találhattam valamit. Az utolsó lehetőségem. Hiszen ha ott sem volt semmi akkor elakadtam. Akkor nem volt hova tovább. A telefonomon a zseblámpát bekapcsolva léptem be az ajtón. Sokkal könnyebben kinyílt, mint az utolsó emlékeim szerint. Tehát előttem valaki járt már ott. Sietősen indultam meg fel a lépcsőkön ami felvitt a tetőre. De legnagyobb csalódottságomra ott sem találtam semmit. Ahogy kinyitottam a tetőre vezető ajtót, kissé szomorkásan leültem az épület szélére. 

-És most hogyan tovább? - sóhajtottam fel.

 Nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Hogy mi a következő állomás. Vagy csak én nem vettem volna észre valamit? Az lehetetlen, hiszen mindent alaposan átnéztem. És akkor bevillant. Nem abban az épületben kellett keresnem. Ahogy lenéztem bevillant. Itt ugrottunk le és alkalmaztuk először a köteles menekülést, amit a S.H.I.E.L.D. Akadémián is előszeretettel alkalmaztak. Az ajtó csak egy jel volt. Hogy ott járt. Amikor mi jártunk ott szorult, mert senki sem használta. És mivel az épület évek óta lakatlan volt, így nem valószínű, hogy bárki is járt volna ott. Persze volt rá esély, de én hinni akartam abban, hogy ez valamiféle jel volt. 

-Nos, hát akkor alkalmazzuk a kedvenc lelépős számunkat. - húztam egy fél mosolyra az ajkaimat, és az övemről lecsatoltam a kis szerkezetet ami nem egyszer megmentette az életünket. 

A kezeimmel lendületet vettem és leugrottam, majd megnyomtam a gombot, mire a kötél kioldott én pedig biztonságosan földet értem. 

-Na ez még mindig jó buli. - motyogtam, majd visszaakasztottam a helyére. 

Az épület oldalát kezdtem el vizsgálni ami tele volt grafitikkel. Kerestem valamit ami kicsit kitűnt a tömegből. Egy átlagos szemmel néző embernek az összes különleges lett volna. De nekem nem. A legtöbb átlagos rajz volt. Volt egy azonban ami nekem érdekesnek tűnt. Egy lányt ábrázolt aki körül sárga fény jelent meg. Rögtön tudtam, hogy ez az amit én keresek. Közelebbről átvizsgálva volt valami különleges benne. Nem tudtam megmondani, hogy mégis mi az de úgy éreztem, hogy később még hasznos lehet így lefényképeztem. 

-Gyerünk már. - doboltam az ujjaimmal a másik karomon, hiszen ez még mindig nem volt elég.

Ebből nem volt még min elindulnom. Aztán megláttam a festéstől jóval lejjebb, szinte már a földnél egy #1 feliratot. Ebből tudtam, hogy kell valahol lennie még. Ahogy körbe jártam az épületet megtaláltam a második rajzot is. Ezen is megtalálható volt a sárga fény, de máshogy jelent meg. Ezúttal nem szerepelt ember a rajzon. Csak és kizárólag a sárga fény ami körül vészjóslóan szürke foltok jelentek meg. Mintha ez akarta volna ábrázolni a közelgő fenyegetést. Semmi arra utaló jelet nem láttam, hogy lenne következő része, így tanácstalanul ácsorogtam. Annyi azonban feltűnt, hogy a két rajz sok mindenben különbözött egymástól. A másodikat már nem ugyanaz csinálta, mint az elsőt.  Mire kitaláltam volna, hogy hogyan tovább egy kezet éreztem meg a vállamon. Felvont szemöldökkel fordultam meg, ahol egy alacsony idős emberrel találtam szembe magamat. 

-Te vagy az a bizonyos Dove? - kérdezte rekedtes hangon.

-Attól függ ki kérdezi. - tettem keresztbe a karjaim.

-Azt nem tudom. Én csak teljesítem azt amire megkértek. - mondta.

-Pontosan mire is kértek meg? - billentettem oldalra a fejemet. 

-Hogy rajzoljam azt ott meg mögötted. - mutatott a rajzra. 

Mire megszólalhattam volna az idős ember folytatta:

-Elmondta, hogy el fogsz jönni. Így vártam. De előbb érkeztél, mint gondolta volna. Ezt át kell adnom neked. - nyúlt a zsebébe ahonnan elővett egy papírt.

-Jól sejtem, hogy az első képet a feladó készítette, ugye? - kérdeztem miközben átvettem a lapot.

-Igen. - felelte.

-Mi történt vele? - kérdeztem halkan.

-Nem tudni. Pár hete megjelent és itt tengette a napjait a ház körül, majd eltűnt és napokkal később újra itt volt. De akkor már teljesen máshogy viselkedett. Mintha kezdené elveszteni önmagát. Azt mondta, hogy sietnie kell és, hogy veszélyben van. - mondta.

-Hova ment? 

-Bárcsak tudnám, de nem mondta el. Mielőtt elment megkért, hogy fejezzem be a rajzát és, hogy adjam ezt át neked. Bárki is vagy tudta, hogy jönni fogsz. Szegény kis Aurorank vajon mi lehet vele? - sóhajtott fel. 

Nem válaszoltam hiszen nem tudtam, hogy mit kellene mondanom. Nina középső neve volt az Aurora az édesanyja után de sohasem használta. Nem értettem, hogy miért azon a néven mutatkozott be. 

-Mondott még valamit? - kérdeztem.

-Csak, hogy adjam ezt át neked. Remélem, hogy tudsz neki segíteni. Nélküle talán már nem is élnénk. - sóhajtott fel.

-Remélem én is. - mondtam, majd széthajtottam a félbegyűrt lapot és olvasni kezdtem.

"Kedves Dove!
Nem tudom, hogy olvasni mikor fogod olvasni ezt a levelet vagy, hogy egyáltalán megfogod - e kapni de remélem, hogy igen. Ha késő lesz már tudnod kell, hogy nagyon sajnálom a történteket, igyekeztem megelőzni a világvégét. Ha minden a terv szerint halad, és rájössz, hogy valami nincs rendben akkor talán előbb is megkapod. Nem magyarázhatok el itt mindent, hiszen ha rossz kezekbe kerül a levél akkor az még közelebb sodorhatja a katasztrófát. Tudom, hogy mire gondolsz most de inkább felejtsd is el. Nem kell, hogy megtalálj mert azzal csak téged is veszélybe sodornálak. Szóval most az egyszer tedd meg amit kérek és menj haza. Ha én elbukok a Bosszúállókra marad a feladatot, hogy megakadályozzák amit én nem tudtam. Valószínűleg most a pokolra kívánsz, hogy ennyit utaztál feleslegesen de mindenkinek jobb lesz ha most kiszállsz. Feltéve, hogy még minden a helyén van. Ezúttal nem lesz több nyom, sem célzás, hogy hova kell menned. Nem fogsz megtalálni. Nagyon szépen kérlek menj haza és csinálj úgy mintha mi sem történt volna amíg meg nem oldom amit elrontottam. Hamarosan találkozunk!

                                                                                                                                                                            Nina"

-Na meg tudod mikor! - horkantam fel. 

-Mi történt? - kérdezte az idős ember.

-Mikor kapta ezt a levelet? - hagytam figyelmen kívül a kérdését.

-Azt hiszem, hogy 2 napja. - gondolkodott.

-Picsába! - káromkodtam. 

Tényleg nem tudtam, hogy hogyan tovább. Látszott, hogy nagyon gyorsan írta le a mondanivalóját, és kicsit zavaros is volt nem teljesen értettem. 

-Minden rendben? 

-Meg kell találnom. - hajtottam félbe a papírt és tettem zsebre.

-Sajnálom, de ebben nem tudok segíteni. Nem mondta, hogy hova megy. - rázta meg a fejét.

-Semmi baj, majd kitalálok valamit. - vakartam meg a tarkómat.

 Az idős ember halványan elmosolyodott, majd hirtelen csúnyán köhögni kezdett. 

-Jól van? - kérdeztem lehajolva hozzá.

-Persze - persze. - legyintett mintha semmiség lenne.

-Tudok valamiben segíteni? 

-Köszönöm, maga igazán kedves de nem hiszem. - mondta.

-Akkor legalább ezt fogadja el. - vettem elő a pénztárcám és vettem elő belőle egy kis pénzt.

-Ezt nem fogadhatom el. - rázta meg a fejét.

-Kérem tegye el. Többet segített, mint gondolja. - mosolyodtam el halványan. 

Az idős ember óvatosan elvette a pénzt, majd elsántikált. Egy kis ideig néztem ahogy szép lassan eltűnik a szemem elől, és végül én is elindultam az autómhoz vissza. Pár perc séta után már bent is ültem a volán mögé.

-Péntek! - szólítottam meg a mesterséges intelligenciát.

-Igen Miss Carson? - kérdezte azonnal.

-Nézd át kérlek a környék összes kameráját. Bármit amit csak találsz. Keresd rajta Ninát. Bárhogy kinézhet most, de gyanítom, hogy szőke lányt kell keresnünk. - mondtam miközben elindítottam az autót.

-Azonnal nekilátok, de bele fog telni egy kis időbe. - mondta.

-Csak csináld. - sóhajtottam fel. 

☆☆☆

Egy ideig céltalanul jártam Budapest utcáit, majd inkább visszatértem a quinjet - hez amit a városon kívül hagytam egy kisebb eldugott helyen. 

-Azt hiszem találtam valamit. - szólalt meg hirtelen Péntek több óra keresgélés után. 

Nem volt könnyű dolga de bele adott mindent.

-Had lássam. Küldj át mindent a telefonomra. - vettem elő a készüléket. 

Péntek válasz nélkül tette a dolgát. Átküldte a gyanús felvételt. Kint már korom sötét volt, és én is már kezdtem álmos lenni, de nem volt időm pihenni. Amint megérkezett a videó azonnal el is indítottam. A felvételen is sötét volt, az egyik közeli parknál volt. Nem volt rajta semmi különös csupán egy Ninára hasonlító lány sétált.

-Nem értem erre miért mondtad azt, hogy gyanús. - morogtam. 

Aztán hirtelen megértettem. A lány szembe fordult a kamerával. Néhány pillanatig csak nézte, majd kissé oldalra billentette a fejét és a szemei sárgán kezdtek el világítani, majd a kamera elsült. 

-Ez biztosan ő. - pattantam fel. Fel alá kezdtem el járkálni. Nem tudtam, hogy hogyan tovább. Hogy merre induljak el.

-Péntek terjeszd ki a keresést. 

Javítsd fel valahogy a videó minőségét és ha kell a környező országokban is keress bármi gyanúsat. Nem baj ha eltart egy darabig. - hadartam.

-Azonnal. - válaszolta. 

Nagyot sóhajtva huppantam le vissza a székemre. A fejemet a kezeimbe temetve próbáltam gondolkodni. Sok minden nem állt össze. Nem tudtam megérteni, hogy mi történik körülöttünk. Nagyobb volt a baj, mint én azt hittem abban biztos voltam. De nem akartam a Bosszúállókat hívni. Felesleges pánik keltés lett volna amíg nem tudtam, hogy mekkora a baj és nem találtam meg Ninát. Beszélnem kellett vele. Hiszen ő tudta egyedül, hogy mi is történt valójában. Egyedül maradtam ezzel. Nem volt helyes, hogy elhallgattam amit tudok de nem tehettem mást. Nina érdekében. És nekem ő minden előtt szerepelt. Kis híján ő az életét adta értem szóval nem hagyhattam magára. Mindig ott voltunk egymásnak. Ez azután sem változott, hogy a Hydra elvett tőlem szinte mindent. Az egyetlen egy dolog amit megőriztem az évek alatt az ő volt. Még ha akkor nem is tudtam róla, hiszen nem emlékeztem rá. Ő volt mindenem. Minden ami megmaradt egy reményekkel teli élethez. Amit egykoron úgy éreztem, hogy jelent valamit már nem számított. Megöltem rengeteg embert. Akiknek családjuk volt. Voltak akiknek a gyerekei várták, hogy végre haza érjen. De sosem mentek. Tettem róla. Mindannyian azt hiszik, hogy egy csúnya baleset áldozatai lettek. Ha az igazat tudnák a gyászon az sem segíteni. Pedig sokszor gondoltam arra, hogy felkeresem a családokat, ha nem is mindet legalább valamennyit és elmesélem, hogy mi történt. De min is változtatott volna? Az emberek legtöbbje engem hibáztatott volna, ami csak felzaklatta volna őket. Ahogyan engem is. Volt amikor már megbékéltem a helyzetemmel és kezdtem elfogadni. De hogy el lehet - e ezt teljesen valaha? Nem. Soha. És valahol a nagyvilágban Bucky szinte ugyanazon ment keresztül mint én. Ő talán sokkal jobban szenvedett, mint én hiszen az ő életéből közel 70 évet vettek el. Megígértem Steve - nek, hogy segítek megtalálni és egészen addig amíg Varsóban meg nem jelent az a szőke lány és el nem hozta egy közelgő katasztrófa esélyét rajta is voltam az ügyön. Emlékeztem rá. Ő volt a tökéletes Tél Katonája. A Steve - ben szereplő szérum, Bucky - ban is meg volt. Legalábbis valami hasonló. Miután Rogers lett Amerika Kapitány a Hydra is akart magának egy hasonló erővel rendelkező gyilkoló gépet. Mert nekik arra kellett. Hogy ne nekik kelljen bepiszkolni a kezüket. Később a projectet megpróbálták kiterjeszteni, de mindannyiunk szerencséjére ez nem sikerült. A szuper katona szérum belém nem ért el. Valami miatt én nem kaptam meg. Nem tudtam, hogy miért de nem bántam. Sőt! Így is túlságosan sokat ártottam. Mi lett volna ha beadják? Bucky több embert ölt meg, mint én. Jóval. A legkeményebb küldetéseket mind neki szánták. Tudtam, hogy  őt is meg kell találnom. De önző módon Ninát előbbre helyeztem. Főleg ha a veszély akkora volt mint ahogy ő gondolta. Őt is elkapta a Hydra. Nem egyszer. Volt amikor miattam került élet halál közé. Aztán pedig még egyszer kézre kerítették. Fél évre elvesztettük. Kerestem mindenhol. Rengeteget nyomoztam utána. Próbáltak leállítani, de nem hagytam magam. Amikor elakadtam, akkor Steve - el Bucky után indultam. Kemény időszak volt. Kettő lehetetlen küldetés. Tudtam, hogy nem tűnhetett el csak úgy nyomtalanul. Igazam is lett. Egyszer csak a semmiből került elő. Nem tudtam meg, hogy hogyan lépett le. Nem is firtattam. Nekem az volt a lényeg, hogy biztonságba tudjam minél előbb. Ezért is segítettem neki akkor nyomtalanul eltűnni. Kiakarta deríteni egymaga, hogy hogyan jutott hozzá ahhoz az erőhöz amit birtokolt. Veszélyes is lehetett volna ez főleg rá nézve, de annyi év után bíztam benne, hogy ahogy minden mást is azt is megoldja. És majdnem sikerült neki. Nem tudtam pontosan, hogy mi történt pontosan, de mindenképpen ki kellett derítenem. Ő sem hagyott volna soha hátra hiába mondtam neki azt, hogy menjen. Fordított esetben ő már eljutott volna hozzám. Kettőnk közül ő volt a jobb ügynök. Ezt mindenki tudta és elismerte. Erre született. Amióta csak ismertem ő akart lenni a S.H.I.E.L.D. legjobb ügynöke. Akit mindenki elismer és bármilyen küldetésre elmerik küldeni, mert tudják, hogy az biztosan sikeresen teljesítve lesz. És végül ez így is lett. A legjobbak közt volt  számon tartva. Csak aztán kiderült, hogy a Hydra belülről végig ott volt. Szép lassan épültek be a legmagasabb körökbe és vették át teljesen az irányítást. Majdnem eltüntettek több millió ártatlan embert, de Fury már gyanítani kezdte a dolgokat még a tragédia előtt. A Kapitány és a csapata mentették meg a világot. Ha ők nincsenek Fury számára hiába válnak világossá a dolgok nem tudott volna semmit tenni, hiszen nem tudhatta, hogy kiben bízhat. Ott voltam aznap én is. Harcoltam olyanokkal akikről azt hittem, hogy barátok, de valójában sosem voltak azok. Pillanatok alatt szabadult el aznap a káosz. Sokan meg is haltak. A Hydrának az sem számított ha a sajátjait kellett megölni a győzelem érdekében. Majdnem sikerült is nekik. Aznap mi is majdnem elvesztettük Steve - et. Ha Bucky nem nyeri vissza az emlékeinek egy részét, akkor bele fullad a vízbe. Nem találtuk volna meg időben. De ő vállalta ezt a kockázatot is a barátjáért. Ha nem lett volna nekem Nina biztosan irigyeltem volna a barátságukat. A végsőkig képes volt elmenni érte. Gyerekkoruk óta ott voltak egymásnak. Barnes sokszor mentette meg Rogers - et még a szuper katona szérum és a sereg előtt. Miután Steve szülei meghaltak a barátja maradt az utolsó fontos dolog az életében. A végsőkig kitartottak egymás mellett. Ahogy mi is.

-Semmi. - szólalt meg Péntek. 

Hirtelen kaptam fel a fejemet hiszen egy kicsit elkalandoztam.

-Keresd tovább. - sóhajtottam fel.

-Miss Carson szerintem nem jó felől közelítjük meg a dolgokat. - mondta.

-Mit javasolsz? - tettem keresztbe a karjaimat.

-Semmi gyanúsat nem találtam. Mi lenne ha ártatlan dolgokat néznénk át? - kérdezte.

-Ezt meg, hogy érted? - huppantam le a monitor elé.

-Itt van például egy fodrászat előtti térfigyelő kamera. Ennek a lánynak a kinézete rendkívül hasonlít Miss Blake - hez. Pár órával később ugyanez a lány ki jön kék hajjal. - magyarázta.

Közben pedig levetítette az említett felvételt.

-Tudni, hogy ezután hova ment? - kérdeztem.

-Igen. Egy közeli turkálóba. Itt nem töltött sokat csupán 20 percet, de ki már teljesen másik ruhában jött ki. Gondolom ismerős lehet a megjelenés. És ha jól észleltem akkor fegyvere is van. Kettő. Az egyik a jobb bokánál a másik pedig jobb kéznél az övön. - mondta.

-Állítsd meg kérlek a felvételt ha idenéz. - haraptam be a számat.

-Sajnos nem tudom. Nincs ilyen. Rendkívül pontos. Mindig úgy fordul, hogy az arcát soha ne mutassa. 

-Akkor ez az egyetlen amin eltudunk indulni. Hova ment ezután? - kérdeztem.

-Egyenlőre nem tudom. Még át kell néznem az elmúlt pár nap felvételeit. - válaszolta.

-Rendben. - mondtam, miközben az asztalról felvettem a fülesem és felhelyeztem a fülembe.

Magamhoz vettem a kocsi kulcsot és a fegyverem is bele tettem az oldalamon lógó tokjába.

-Szólj ha találtál bármi érdekeset én elmegyek és körbe járom a két helyet hátha említett valamit. - mondtam, majd Péntek válaszát meg sem várva indultam meg az autómhoz.

Szerencsére a fodrászat és a turkáló viszonylag közel voltak így mindenféle fennakadás nélkül oda jutottam. Az üzletbe belépve azonnal körbe néztem. Nem volt ott senki. A hely nem volt valami túl nagy. Az ajtóval szemben volt egy nagy tükör ami előtt asztal és két szék volt, mellette pedig egy ajtó. Tőlem jobbra kanapé volt, balra pedig szekrények. Mire tovább indultam volna az ajtóhoz, addigra kinyílt és egy nálam nem sokkal fiatalabb lány lépett ki. Ahogy meglátott meglepődve nézett. Nem számított rám. Alacsonyabb volt, mint én. Világosbarna haja hullámokban omlott a vállára rendezetten. Egy fekete melegítő nadrágot viselt, egy barna toppal és egy fehér cipővel.

-Segíthetek valamiben? - kérdezte.

-Ami azt illeti igen. Információ kellene az egyik vendégedről. 

Körülbelül velem egy magas szőke kék szemű lány. Nem olyan régen járt írt. Hajat vágatott és festetett kékre.- mondtam keresztbe tett karokkal.

-Ó igen tudom. Azt hiszem Aurora a neve. - gondolkodott hangosan. 

-Minden érdekelne vele kapcsolatban. - mondtam.

-Megkérdezhetem, hogy miért? 

-Nem. - válaszoltam határozottan.

-Nézd, nincs erre időm. Jobb ha elkezdesz beszélni. - morogtam.

-Nem hiszem, hogy kellene. - mosolyodott el gúnyosan.

-Szerintem meg igen. - viszonoztam, és a kabátom alá benyúlva a belső zsebből igyekeztem minél előbb kihalászni a volt S.H.I.E.L.D.-es jelvényem.

-Most megpróbálsz azzal megfenyegetni? - szúrta ki azonnal az oldalamon lógó pisztolyt.

-Eszembe sem volt. - mondtam. 

Szerencsére megtaláltam amit kerestem, és szét nyitva megmutattam neki.

-S.H.I.E.L.D. mi? - horkant fel.

-Ha azt mondom, hogy Bosszúálló vagyok jobban tetszene? - raktam el szemforgatva a jelvényt.

-Szóval miben lehetek segítségére Carson ügynök? - kérdezte gúnyosan.

-Mondj el mindent róla. Veszélyben van, és bármi amit mondasz segíthet abban, hogy megmentsem. 

-Oké, legyen. Egyébként az én nevem Maja. - mutatkozott be.

-A lényeget. - sürgettem.

-Pár hete jelentkezett be hajfestésre, de aztán két időpontot is lemondott. Nem mondta, hogy miért de sürgős dolga támadt. Csak azért nem zavartam el harmadszor, mert már járt nálam és ismertem. - mondta.

-Mióta? - kérdeztem.

-Nem tudom pontosan. Néhány évvel ezelőtt járt nálam egyszer. Jó ember ismerő vagyok, ő pedig sokat segített akkor. Mindegy. Szóval befestettem a haját, de nagyon idegesnek tűnt közben. Folyamatosan az óráját figyelte. Mikor rákérdeztem nem mondott semmit. - hadarta.

-Nem mondott esetleg bármi olyat ami teljesen átlagosnak tűnt, de esetleg fontos lehet? Bármi segítség lehet. - mondtam.

-Nem, nem emlékszem semmi ilyesmire. Annyit mondott még, hogy átutazóban van és, hogy gyorsan lelép. 

-Gondolom azt nem tudod, hogy mégis hova. - sóhajtottam fel.

-Mondani ugyan nem mondta, de a telefonján lehet, hogy véletlenül láttam, hogy repjegyeket nézegetett. - vonta meg a vállát.

-Hova? - kérdeztem. Kezdtem unni, hogy mindent úgy kellett kihúznom belőle.

-Többet láttam nem tudom, hogy hova ment végül. Szerepelt ott Bécs, Barcelona és talán még New York is. - gondolkodott.

 A homlokomat ráncolva próbáltam összerakni a képet. Bécsben járt már egyszer egy küldetésen egyedül. Barcalonát sosem említette, így azt ki is zártam. New York - ot láttam a három opció közül a legesélyesebbnek.

-Azt hiszem többet segítettél mint gondolnád. - mondtam

-Ó igazán?  - lepődött meg. 

Válaszra sem méltatva kaptam elő a telefonomat és csatlakoztattam rá a fülesre ami egész végig a fülemben volt. 

-Ennyiből, hogy jöttél rá, hogy hova ment? Több lehetőség is van. - mondta.

-Nem kell neked mindent tudnod. - mondtam, majd kiléptem az ajtón, és azonnal tárcsáztam Tonyt.

-Miben lehetek szolgálatodra? - vette fel első csörgésre.

-Ami azt illeti semmiben. Visszamegyek New Yorkba. - mondtam.

-Ezt most nem értem. Minek jössz vissza? - kérdezte meglepődve.

-Úgy tűnik, hogy a keresgélés a végéhez ér. - sóhajtottam fel.

-Gondolom nem mondasz semmi egyértelműt. - mondta. 

Szinte láttam magam előtt, ahogy megforgatta a szemeit.

-Aha, ezt jól gondolod. Találkozzunk ha visszaértem. - sétáltam az autómhoz. 

Közben alaposan figyeltem magam körül a környezetet, hiszen sosem lehet elég óvatosnak lenni.

-Ha jól sejtem másnak erről ne szóljak.

-Egyenlőre elég ha te tudod. 

-Baj van?

-Egyenlőre nem tudom. Majd azt ketten eldöntjük. - mondtam, miközben beültem a volán mögé.

-Oké, de ha harcolni kell akkor rám ne számíts. Tudod kiszálltam. - horkant fel.

-Remélhetőleg előbb megakadályozzuk a dolgokat, minthogy arra sor kerüljön. De ne aggódj erre nem fog sor kerülni. - mondtam.

-Ne kiabáld el.

-Nem állt szándékomban. Lerakom, majd beszélünk. - mondtam, majd a válaszát meg se várva kinyomtam a telefont. 

A zsebembe süllyesztettem, és elindultam vissza a quinjethez. Tudtam, hogy valami nagyobb dolog húzódik meg a háttérben, mint azt mi gondolni mertük. Csak azt nem tudtam még, hogy ez mégis hány ember életét veszélyezteti. Valami csúnya dolog történt. Ebben biztos voltam, hiszen ezúttal Ninának nem volt konkrét úti célja. Nem véletlenül nézett több helyet is. Idegen országba cél nélkül sosem ment. Ha arra került volna a sor, akkor onnan nem tudott volna menekülni, ezért zártam ki azonnal Barcelonát. Régebben emlegette párszor, hogy szívesen elmenne de sosem került rá sor. Bécsben egyszer Fury - val járt, de ott sem lehetett semmi konkrét célja. Számára a legbiztonságosabb opció az New York lehetett hiszen ott minden lehetősége meg volt a menekülésre. A Bosszúállók a közelben voltak mindig. Ha nem is mindannyian, de a bázison legalább 2-3-an mindig voltunk. Így hát nem tartottam kizártnak azt sem, hogy oda tart. De ebben sem lehettem száz százalékig biztos. Ahogy többet már semmiben sem.

2022.04.02.

☆☆☆