"This world can hurt you
It cuts you deep and leaves a scar
Things fall apart
But nothing breaks like a heart

☆☆☆

-Kösz a fuvart Tony. - szálltam ki a gépből. 

Persze ezt nem hallhatta hiszen csak a rendelkezésemre bocsátotta az egyik gépét sofőrrel meg minden egyébbel együtt. Noha visszavonult bármiben számíthattam rá. Ő volt az akiben tényleg megbíztam. Közben a telefonom csörögni kezdett, amit gondolkodás nélkül kaptam fel meg sem nézve, hogy ki is keres.

-Minden rendben? - kérdezte Wanda köszönés nélkül.

-Persze. Most értem ide, megyek megnézem azt a lakást amit Stark szerzett aztán körbe járok hátha találok valamit. - mondtam.

-Oké. Szólj ha van valami. - mondta. 

-Persze, mindenképp. - feleltem, majd letettem. 

☆☆☆

Nos a terveim elég rendesen füstbe mentek, hiszen szépen elterveztem, hogy gyorsan eltalálok a lakáshoz amit kaptam az ittlétem idejére. Kissé nehezen tájékozódtam el a teljesen idegen környezetben. De nagyjából másfél óra szenvedés után sikerült is. Csak gyorsan ledobtam a táskáimat, magamhoz vettem néhány fegyvert és visszaültem az autómba. Mindent vittem magammal ami csak kellhetett. Még gázmaszkot is, hisz sosem lehetett tudni, hogy mi várt rám.

-Péntek kérlek tárcsázd nekem Rogerst. - szóltam a mesterséges intelligenciának. 

Mielőtt elindultam volna Tony gondoskodott róla, hogy ne legyek teljesen egyedül és megbabrálta egy kicsit a cuccaim. Így került az autómba Péntek.

-Azonnal Miss Carson. - mondta és már tette is a dolgát. Pár csörgés után Steve már fel is vette.

-Minden rendben? - kérdezte azonnal köszönés nélkül.

-Persze, csak egy kis problémába ütköztem a tájékozódás terén, de már elindultam a főtérre vagy hová. - magyaráztam vezetés közben. 

-Eddig van valamid? 

-Nem. Nem láttam semmit amíg a lakásig nem értem. - mondtam.

-Rendben. Szólj ha van valami vagy segíteni kell. - sóhajtott. 

Tudtam, hogy nehezére esett megengedni, hogy egyedül menjek. De ha netalántán az történt amit egyikünk sem akart, akkor muszáj volt, hogy csak én legyek ott. Az egyedüli aki még maximum velem tarthatott volna az Clint. De ő is kiszállt ahogy Tony. Bár egy telefonba került volna és azonnal a segítségemre sietne de nem akartam elszakítani a családjától. Okkal maradt távol.

-Rendben. - mondtam majd bontottam a vonalat.

 Szerencsére a főtérre már könnyebben eljutottam. Plusz sokat segített az is, hogy a helyet elég ramaty állapotban hagyták. Kicsit távolabb parkoltam le, hogy ne keltsek túl nagy feltűnést. Persze egy Bosszúálló mindig azt tette. Nem akartam nagy dobra verni a jelenlétem csak szerettem volna egy kicsit körbe szaglászni. Csakhogy ahogy átakartam bújni a sárga szalag alatt a kint helyszínelő rendőrök azonnal észrevettek. 

-Fel a kezekkel és lépjen vissza! - kiabált rám az egyik.

-Na ne már srácok segíteni jöttem. - tártam szét a karjaimat. 

-Idegenek nem mehetnek be oda. - mondta a másik.

-Hátrébb vagy lövök. - kapta elő a fegyverét.

-Most tényleg nem ismernek meg? - fintorogtam. 

A két rendőr kissé értetlenül pillantottak össze. 

-Oké, akkor esetleg szeretnének jelvényt vagy ilyesmi? Mondjuk a Bosszúállóknak nincsen, maximum a S.H.I.EL.D.-est tudom megmutatni. - vontam meg a vállamat.

-Bosszúállókat emlegetett? - kérdezte meglepetten a társától.

-Baszki azért mert még nem találtam ki magamnak valami fancy szuperhős nevet még a csapathoz tartozok. Kezdem kissé feszélyezni magamat, hogy nem ismernek meg. - dunnyogtam. 

-Mi folyik ott? - jött oda egy harmadik valószínűleg a fönőkük.

-Ez a nő beakart hatolni a tett helyre. - válaszolt neki az egyik.

 A rendőr kissé meglepetten nézett rám.

-Fiúk tudjátok, hogy kivel beszéltetek? - sóhajtott fel. 

Úgy látszott, hogy nem igazán volt a helyzet magaslatán és valószínűleg elege lehetett a két alkalmazottjából. 

-Nem. - mondták egyszerre.

-Az isten szerelmére egy Bosszúálló áll előttetek! - csattant fel. 

Erre mindketten felém kapták a fejüket és tátott szájjal néztek.

-Menjen nyugodtan nézzen körbe és szóljon ha segíthetünk valamiben. - mondta, majd nekem több figyelmet nem is szentelt mert a kollégáinak ugrott. 

Néhány pillanatig még hallgattam ahogy rendbe rakja őket, majd a vállamat megvonva indultam inkább az utamra. A Kastély - tér épp állapotban biztosan szép lehetett, de úgy ahogy én láttam elmehetett volna egy apokalipszis filmben. Az épületek le voltak omolva és mindenhol törmelék volt. Kettőt nem tudtam anélkül lépni, hogy ne lett volna valami az utamban. Nagyobb volt a pusztítás, mint azt én el tudtam volna képzelni. Ahogy tovább mentem egy nagyobb törmelék adag alatt egy nő teste feküdt. Tudtam, hogy meghalt de mégis leguggoltam mellé, hogy ellenőrizhessem a pulzusát. Amikor jobban megláttam feltűnt valami furcsaság. A bőre szinte teljesen kifakult. Mintha valami teljesen leszívta volna a színét. Azonnal elővettem a telefonomat és lefényképeztem.

-Péntek kérlek küld át a képeket Tonynak. - mondtam, majd zsebre tettem a készüléket.

-Azonnal. - hallottam a választ.

 Felálltam és a nadrágomat leporolva mentem tovább. Nem tudtam, hogy mégis mit kellene keresnem. Próbáltam ott lenni fejben, de nehezen ment. A repülőút egy kissé kimerített. Nem tudtam megint aludni. 

-Miss Carson Dr. Edward keresi önt. - mondta Péntek.

-Baszki. Nekem ma vele lenne találkozom. Kapcsold. - mondtam, majd kivettem a zsebemből a fülesem.

-Üdvözlöm Carson ügynök. Nem felejtett el valamit? - kérdezte.

-Ami azt illeti de. Nem lehetne, hogy elhalasszuk a következő pár alkalmat? - sziszegtem. 

-Ezt mégis hogy gondolja? Tudja, hogy mikkel jár ha nem jelenik meg, ugye? - háborodott fel.

-Persze, hogy tudom de most éppen Varsóban vagyok . - vakartam meg a homlokom.

-Mégis mi a fenét keres maga ott? - akadt ki teljesen. 

Nos, nem vagyunk éppen öri barik. Ha tehetné azonnal sittre vágna.

-Hát gondolom nézett híradót, szóval találja ki. - morogtam. 

Kezdett felhúzni. Szivem szerint kértem volna magamnak egy új dokit de így is sok volt a rovásomon még akkor is ha nem tehettem róla. 

-Legyen. Maximum 1 hete van, hogy visszajöjjön vagy magára küldöm a hatóságot. - mondta.

-Rendben. - mondtam, majd megszakítottam a hívást. 

Ehhez volt a legkevésbé kedvem. De a dilidoki volt az egyetlen egy feltétele annak, hogy nem kell börtönbe mennem. Valahogy a nagy fejeseket nem hatotta meg az amit velem tettek. A lehető legkevésbé sem. Ők csak azt látták, hogy mit tettem. Senki nem kérdezte meg tőlem, hogy megakarom - e csinálni vagy sem. Irányítottak, mint egy bábot és nem tehettem az ég világon semmit. Ha küzdöttél ellene csak még rosszabb lett. Újra és újra kimosták az agyamat, míg kérdés nélkül tettem amit mondtak. Mindenféle ellenkezés nélkül. A tél katonája program kegyetlen volt. És halálos is egyben. Több száz embert távolítottunk el közösen. Bucky volt a másik tökéletesre sikerült alany. Ő még mindig kint volt valahol és bujkált. Párszor sikerült a nyomára bukkanom, de nem tudhatta, hogy már megszabadultam a Hydrától vagy sem így nem bízott bennem. Senkiben sem. Menekült és bújkált. Én pedig mindent megtettem annak érdekében, hogy megtaláljam főleg kevesebb sikerrel. De megígértem Stevenek, hogy nem adom fel.

-Miss Carson most Mr. Stark keresi. - szólalt meg Péntek.

-Kapcsold. - mondtam.

-Találtál még hullát? - kérdezte Tony.

-Egyenlőre csak ezt az egyet de gyanítom, hogy a többi is így fog kinézni. - mondtam.

-Igen, ezt én is így gondolom. Olyan mintha valami kiszívta volna belőle az életet. 

-Találtam még egyet. - vettem észre ezúttal egy férfit.

-És? Igazam van vagy igazam van? - kérdezte magabiztosan. 

A szememet megforgatva fényképeztem le és küldtem át a milliárdosnak.

-Nos, nem tévedtem. Van pár ismerősöm a környéken kiküldöm őket, hogy vizsgálják meg az egyiket. - mondta.

-Kösz Tony. - mosolyodtam el halványan.

 Értékeltem, hogy segít. Hiszen neki is nyomós oka volt arra, hogy otthagyta a csapatot. Hiszen Pepper volt a mindene. Családot szeretett volna. Tudtam, hogy így van akkor is ha sosem mondta. Nagyra becsültem, hiszen képes volt mindent feladni amit évekig csinált. Noha nem teljesen de mégis. Önként döntött úgy, hogy visszavonul Pepper - ért. Nem számolt senki azzal, hogy valaha visszatér. Esetleg ha igen nagy a baj, de még akkor sem várta volna el tőle senki. Ahogy most sem. Egy percet nem kellett volna arra szánnia, hogy nekem segítsen mégis megtette. Mert tudta azt amit mindannyian. Hogyha az történt amire gondoltunk, akkor Natasha - nak végül igaza lett. És talán ez volt az ami aggasztott. Nagyon nem akartam, hogy utólag igaza legyen és szerintem még ő maga sem. 

☆☆☆

Este mentem vissza a lakásomra. Nem találtam szinte semmit. Ha volt is ott valami a törmelék mindent betemetett. Nem tudtam, hogy milyen nyomon kellene elindulnom. Pedig ha valamiben akkor ebben jó voltam. És egyszerűen nem ment. Szükségem lett volna egy kis alvásra de nem tudtam lehunyni a szememet. Nem akartam újra átélni azokat a pillanatokat amikor kioltom azokat az életeket. Vissza szerettem volna tekerni az időt, hogy ne úgy történjenek a dolgok de nem tehettem. Igyekeztem megbékélni vele hiszen mindennek valamilyen oka van. Ebben mindig is hittem. De, hogy mi azt nem tudtam. Sokszor játszottam el a gondolattal, hogy mi lett volna ha esetleg valahogy másképp alakulnak a dolgok. Valószínűleg nem lennék tagja a Bosszúállóknak hiszen akkor a mi kis csapatunk tovább tevékenykedett volna. De lehet, hogy kiszálltam volna az ügynökségtől és családom lenne. Bár ezt tartottam a legkevésbé valószínűnek. Régen szerettem volna, de aztán letettem volna. Azok után pedig amiket tettem önzőség lett volna gyerekeket kitenni annak, hogy az anyjuk egy gyilkoló gép volt. És mindenkit el tett láb alól. Az nem lett volna helyes. Így hát erről a vágyaimról nagyon gyorsan le is mondtam. Megtehettem volna, hogy felveszek egy teljesen új személyazonosságot és eltűnők, de nem akartam megtenni. Hiszen az emlékek ettől nem tűntek el. Azok örökre velem maradtak. Én pedig nem akartam senkinek sem magyarázkodni. A barátaimat sem akartam kitenni annak ami velem történt. Ha a csapat tudta volna, hogy sokszor mi játszódott le bennem nem biztos, hogy engedték volna, hogy velük maradjak. Többé nem igazán tudtam eldönteni, hogy mi is a helyes és mi az ami nem. Nick Fury hiába intézkedett személyesen értem, hogy ne kerüljek egy örökkévalóságra börtönben az ő keze sem ért el már túl sokáig, noha megvoltak a kapcsolatai már ő sem az volt aki egykoron. A S.H.I.E.L.D. megbukásával úgy gondolta, hogy ő is elbukta a küldetését. Hiszen nem vette észre azt ami az orra előtt volt. Ahogyan nagyon sokan mások sem. A Hydra mindvégig ott volt bent és senki sem vette észre. Bár az utolsó pillanatban már Nick gyanakodni kezdett, azonban nagyon régen késő volt. Pierce nagyon jól tudta, hogy esetleg veszélyt jelenthet majd, ezért megpróbálta kiiktatni. Azt hitte, hogy sikerrel járt de Fury okosabb volt ennél és mindenkit átverve rendezte meg a halálát. Egyedül Maria Hill volt aki tudott róla és segítette. Majdnem több millió ember vesztette életét mert vakon megbíztak a vezetőségben. Én soha nem kedveltem az igazgatót. Bár nem is találkoztam vele túl sokat. Volt rá példa, hogy minket akart a különleges alakulatába személyes testőrségnek, de nemet mondtunk rá. Valószínűleg azért, hogy maga mellé állítsunk. Akkor nem tudott volna bevenni a tél katonája programba hiszen Nick folyamatosan tartotta volna velünk a kapcsolatot. Mindenki tudta az ügynökségnél, hogy milyen kapcsolatot is ápoltunk vele. Szinte mintha az apánk lett volna. Sokan emiatt protekciósnak tartott minket, de egy cseppet sem izgatta egyikünket sem. Megtettünk mindent amit kellett. Ketten jártunk a bevetésekre és egy jó csapatot alkottunk. Túlságosan jót ahhoz képest, hogy csak ketten voltunk. Erre figyelt fel Pierce is. Egy időben képesek lettünk volna otthagyni az ügynökséget ha nem hagyta volna abba a folyamatos nyaggatást. Visszagondolva észre kellett volna vennünk, hogy mennyire gyanús is volt az, hogy folyton a legjobb ügynököket akarta maga mellé. Félt. Vagyis inkább tartott attól, hogy az ellenségei észreveszik, hogy mit is tervez a háttérben meghúzódva. Persze utólag már mindenki sokkal okosabb. Valamiért én nem gondoltam arra, hogy az ellenség akit kihaltnak hittünk valójában mindvégig ott volt köztünk meghúzódva. Közeli barátaink árultak el minket, és akartak megölni. Első kézből tapasztaltam azt a káoszt ami aznap történt. Egyedül voltam fent az épületben a többiek mind mind a saját dolgukat csinálták. Nem tudtam, hogy ki az akiben bízhatok. Mindenki lőtt mindenkire. Soha nem felejtem el azt a napot ahogy próbáltam menteni akit lehetett. A rémálmaimban ez is visszatért, de mindig más végkimenetellel. Mindig úgy folytatódott a történet, hogy Pierce és a Hydra nyert, engem pedig visszaszereztek. Újra meg újra kimosták az agyamat mire újra visszakapták a tökéletes gyilkológépüket. Még a gondolatába is beleborzongtam. 

2022.02.01.

☆☆☆