"Pacify her, she's getting on my nerves"

☆☆☆

Éppen az igazak álmát aludtam hónapok óta először mindenféle rémálom nélkül, mikor a fejem alatt a telefonom vadul csörögni kezdett. Morogva kezdtem el matatni a párnám alatt mire végre megtaláltam a készüléket. Nem tudtam elolvasni, hogy ki hívott mivel épp akkor nyitottam ki a szemeimet, így csak sóhajtva nyomtam a zöld gombra.

-Igen? - szóltam bele rekedt hangon.

-Csak nem most tértél magadhoz? - röhögött fel Clint a vonal másik oldalán.

-Neked is jó reggelt. - dörzsöltem meg a szemeimet.

-Zavarok? - kérdezte.

-Mostmár úgysem tudok visszaaludni úgyhogy mondjad. - nyöszörögtem. 

-Van valami híred róla? - kérdezte hirtelen mire egyből felébredtem.

-Nem. Neked? - ültem fel.

-Negatív. Hetek óta semmi. - mondta halkan.

-Ez igazából nem meglepő. Volt már ilyen. - tördeltem az ujjaim.

-Mivan ha megtalálták? - sóhajtott fel.

-Esélytelen. Sőt inkább lehetetlennek mondanám. Ne aggódj nem akarják annyira megtalálni, mint mutatják. - mondtam halkan, hogy nehogy véletlenül meghallja valaki ha éppen a szobám előtt jár.

-Tudom. Beszéltem Nat - tel erről. Sajnálja. Őszintén. - mondta.

-Mostmár késő. - sziszegtem.

-Dove próbáld meg legalább egy kicsit értékelni ezt legalább. Tudod, hogy nem mindegyikünk vallaná be. - mondta.

-Persze, igyekszem. Talán igazad van és félreértettük a dolgokat. - vakartam meg a tarkómat.

-Beszélj vele, jó? - kérte.

-Mindenképpen. Ideje lenne letisztázni. - húztam el a számat.

-Szólj ha van valami. - mondta, majd a választ meg sem várva letette. 

Morogva dobtam le magam mellé a készüléket. Sok minden kavargott a fejemben egyszerre. Valahol tudtam legbelül, hogy Nat sohasem akart volna rosszat egyikünknek sem. Az nem ő lett volna. Közben valamiért mégsem tudtam elhinni. Nem ment. Pedig annyira egyszerű lett volna. Hirtelen kopogásra kaptam fel a fejemet. Nagyot sóhajtva keltem fel az ágyamról és csoszogva indultam el kinyitni az ajtót. 

-Szia. - mosolygott le rám Steve.

-Szia. - ásítottam.

-Felkeltettelek? - kérdezte. 

-Nem, dehogyis. Miben segíthetek? - tettem keresztbe a karjaimat.

-Igazából semmiben, csak gondoltam megkérdezem, hogy hogy vagy. - vakarta meg a tarkóját.

-Vagy másról szeretnél érdeklődni. - köszörültem meg a torkomat. 

Steve kissé kínosan elhúzta a száját. Tudtam, hogy erre megy ki a játék.

-Nézd Steve ha tudnék valamit akkor sem osztanám meg veletek. Ez volt az első számú kérése. Jól van és pont elég ennyit tudnod. - mondtam.

-Nem fog velem beszélni, ugye? - kérdezte halkan.

-Nézd Steve, szerintem idő kell. Neki is és mindannyiunknak is. Nem volt szép amit csináltatok még akkor sem ha valójában nem akartátok bántani. - mondtam.

-Tudom. És Natasha is sajnálja. Előbb cselekedett, mint gondolkodott. Csak megakart védeni mindenkit. Őt is saját magától. - pillantott félre. 

Tudtam, hogy ez érzékeny téma neki is ahogy mindenki másnak is. Nem is beszéltünk róla szinte sosem. De valamiért akkor minden kibukott belőle is. 

-Gondolom ez nem tűr halasztást, ugye? Csak mert mintha egy kicsit elkéstetek volna a megbeszéléssel. - húztam egy fintorra a számat. 

Az álmosság már teljesen kiment a szememből így sóhajtva megadtam magamat.

-Jó, oké legyen. Varázsolok magamnak valami emberi kinézetet aztán lemegyek és megbeszéljük. Oké? - sóhajtottam.

 Steve bólintva hátrébb lépett és halkan megjegyezte, hogy szól Romanoffnak, aztán elment. A homlokomat ráncolva csuktam be az ajtót, aztán a szekrényemhez lépve kerestem ki magamnak aznapra valami kényelmesebb ruhát. Végül egy sima egyszerű kék pólóra és egy szürke melegítőgatyát választottam. Felvettem még hozzá a fehér tornacipőm, majd a fürdőben gyorsan fogat mostam és a hajamat egy egyszerű mozdulattal felkötöttem. Nem volt kedvem befonni és már rá fért volna a mosás. Na meg persze így sokkal praktikusabb volt, hiszen nem zavart semmiben. Végül magamhoz vettem a telefonom, majd gyorsan csekkoltam az értesítéseket, de mivel nem volt semmi érdemleges így inkább gyorsan zsebre is raktam, majd a konyhába siettem. Steve és Nat már ott voltak. Mikor melléjük értem Natasha szólásra nyitotta a száját, de aztán be is csukta szóval felvont szemöldökkel engedtem magamnak egy pohár vizet és felmásztam a konyhapultra. Steve fürkészve nézett minket felváltva. Nem szándékoztam én kezdeni, hiszen nem én voltam az aki elrontotta a dolgokat és kezelt szinte lekezelően az elmúlt időszakban. Azonban mikor már kezdtem magam kínosan érezni végül mégis én lettem az aki először megszólalt:

-Szóval? - kérdeztem. Steve egy mérges pillantást küldött felém de a lehető legkevésbé sem érdekelt.

-Nézd Dove rengeteget gondolkodtam és igazad volt. - sóhajtott fel.

-Aha, tudom. - vontam meg a vállam lazán. 

-Dove! - szólt rám mérgesen Steve. 

-Nem akartam, hogy ez legyen. Ott abban a pillanatban az tűnt a lehető legjobb döntésnek és elszúrtam. Sajnálom. - mondta. 

Tudtam, hogy komolyan gondolja. 

-És akkor az elmúlt hónapokra valami magyarázat? - tártam szét a karjaimat. 

-Nem akartam veled ellenségesen viselkedni, de úgy gondoltam, hogy a történtek után a legjobb az ha egy ideig jegelem a kapcsolatunkat. - vonta meg a vállát.

-Aha, tényleg jobb volt így. - legyintettem. 

Steve megkönnyebülve sóhajtott fel. Talán ő várta legjobban, hogy béke legyen. Noha korántsem volt minden rendben. A tüskék bennem maradtak és nem tudtam, hogy valaha minden a régi lesz - e. Nem volt egyszerű rendbe hozni a bizalmat. Azt mindketten elvesztették, akár szándékosan akár nem.

-Akkor béke? - nyújtotta felém a jobb karját Nat. 

Néhány másodperc gondolkodás után leugrottam a pultról és elé léptem.

-Csak ha nem lesz több ilyen. - emeltem fel a mutatóujjam. 

Natasha azonnal biccentett egyet jelezve, hogy megértette. 

-Akkor béke. - ráztam vele kezet. 

Mikor reggel Clint hívására ébredtem nem gondoltam volna, hogy még aznap sikerül rendezni a kapcsolataimat a csapatban. De talán pont ő kellett ahhoz, hogy rendbe tegyem őket. Hiszen sokáig nem folytatódhatott az ellenségeskedés. Tudtam, hogy nekik sem volt egy könnyű időszak. Főleg Nat - nak hiszen megkellett birkóznia Bruce hiányával is. Róla azóta sem tudtunk semmit, de a megfelelő emberek rá voltak állítva az ügyre. Előbb utóbb a nyomára fognak akadni. Ebben biztos voltam. Steve-nek sem volt könnyű. Kissé az ő helyzetét látta ebben a történetben. Mikor ő utoljára eltűnt 70 évre a jégbe fagyva ragadt és elvesztette Peggy-t, na meg persze mindenki mást is. 

-Van valami ügy mára? - kérdeztem.

-Nincs. Mindenhol nagy a csend. - mondta Steve. 

-És még én azt hittem, hogy Bosszúállónak lenni izgalmasabb lenni, mint különleges ügynöknek. - horkantam fel.

-Inkább örülj neki amíg nyugalom van. - mondta Natasha.

-Nem vagyok ehhez még mindig hozzászokva. - vontam meg a vállamat.

-Hát sosem lehet igazán megszokni. - mondta Rogers.

 Valami nem volt rendben vele. Láttam rajta, hogy fejben nem volt ott velünk noha sejtettem, hogy mi is az ami igazán zavarja. 

-Ja azt meghiszem. - léptem a hűtőhöz. 

Kezdtem megéhezni így gondoltam összeütök valamit amikor a telefonom váratlanul megint csörögni kezdett. Nagyot fújtatva csuktam vissza a hűtőajtót, és vettem elő a készüléket. Tony neve villogott a képernyőn, így sejtettem, hogy valami történt. Ahogy fogadtam a hívást Stark megsem várta, hogy megszólaljak azonnal beszélni kezdett:

-Kapcsold be a TV-t. - mondta idegesen.

-Oké. És mégis melyik csatornára? - kérdeztem.

-Tök mindegy. Akármelyikre. - mondta, majd letette. 

Nat és Steve érdeklődve néztek mire csak megvontam a vállamat. Nem tudtam, hogy mi történik így tettem amit Tony mondott. Azonban egyikünk sem számított arra amit látott. 

-Itt vagyunk Varsó központjában és amint látják valami nagyon szokatlan történik. Valamilyen sárga fény kezdte el megszállni a főteret és... - hirtelen megszakadt az adás. 

Mindhárman hirtelen összenéztünk. Ugyanaz jutott az eszünkbe.

-Nem. - ráztam meg a fejemet.

-Remélem igazad lesz. - mondta halkan Rogers.

-Oda megyek. - indultam meg a szobám felé. 

Tudtam, hogy mennem kell. Még azelőtt, hogy újra egymásnak feszülünk. Ha tényleg arról volt szó amire gondoltunk akkor cselekednem kellett azonnal. Nem hagyhattam cserben. Még egyszer nem.

2022.01.31.

☆☆☆