"My foes and friends watch my reign end
I don't know how it could've ended this way"

☆☆☆

-Az A körzetben minden tiszta. - jelentettem.

-Vettem. - válaszolta Max.  New York egyes részleteit felosztottuk körzetekre. Mindegyik kapott egy betűt ami alapján beazonosítottuk őket. 

-Egyenlőre a B-ben is minden rendben. - mondta Sky.

-D unalmas. - sóhajtott Nina.  Na igen, nem hazudtolta meg magát szokás szerint. Nem is vártam tőle mást. 

-Örülj neki amíg nem az életedért fogsz harcolni. - dunnyogta Steve.  Egy kicsit még mindig mérges volt Ninára amiért meghozta a döntését, de tudta ő is, hogy nincsen más választásunk. Csupán reménykedhettünk, hogy beválik a terve és igaza van. 

-Jó jó persze, tudom. - mondta. Szinte láttam magam előtt ahogy forgatja a kék szemeit. 

-Nyugi, majd én vigyázok rá. - sóhajtott Wanda.  Rajtuk múlott igazából minden. Bele sem gondoltam először, hogy mekkora teher került a Maximoff lány vállára azzal, hogy rá bíztuk szinte Nina életét, hiszen ha arra kerülne a sor ő az egyetlen aki megtudja menteni. 

-Mozgást látok a C és a D körzet határánál. Steve különösen legyél figyelmes tőled nem messze van bármi is az. - mondta Max. 

-Vettem. - válaszolt Steve.  Egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni. Tehát elkezdődött a buli. Innentől nem volt visszaút. Tudtam, hogy most mindent bele kell adnunk, hogy nyerhessünk. A szokásosnál is jobban igyekeztem koncentrálni.

-Dove tőled északra lövöldözés van. Civilekre lőnek. Oda tudsz menni? - kérdezte Max.

-Azonnal indulok. Hányan vannak? - kérdeztem, miközben bepattantam az autómba és beütöttem a GPS-be a címet amit időközben a lány már átküldött nekem.

-Passz. Nagyjából 5-6-an. Nekem nem egyszerű fegyveres embereknek tűnnek. Szerintem beindult az akció. - hadarta.

-Úton vagyok. - mondtam, miközben nagy gázt adva elindultam. 

-Steve minden rendben? Nem látlak a térképen. - mondta Max.  Azonban válasz nem érkezett.

-Steve? - szólította meg újra. 

Semmi reakció.

-Picsába. Ez ő lesz. - káromkodott Nina.

-Skyler erősítés kellene Dove - nak. Mennyi idő alatt érsz át? - kérdezte.

-Elindultam már. 5 perc és ott vagyok, nélkülem ne kezdj bele semmibe. - mondta Griffin.

-Értettem. - válaszoltam. Ellenben egyesekkel én nem akartam vakon belerohanni soha semmibe, így inkább kivártam az erősítést és nem szálltam harcba senkivel.

-Steve a kurva életbe hol vagy? - hallottam meg Nina aggódó hangját.  Egy kicsit mindannyiunkat aggasztott, hogy a férfi nem ad magáról semmilyen életjelet.

-Odamegyek. - mondta Blake.

-Eszedbe ne jusson! - ellenezte Sky.

-Nem fogom hagyni, hogy Luna egy ujjal is ártson neki. - mondta ingerülten.  Nagyon jól tudtam, hogy mi játszódott le benne. Ugyanazt érezte amit akkor, amikor betett az autóba, majd meghaltam. Nem akarta elveszíteni. Minden egyes alkalommal amikor valaki fontos lett neki végül elveszítette, ezt pedig nem hagyhatta. Pláne nem ezúttal.

-Ha itt végeztünk kitalálunk valamit addig maradj a pozízicódón! - adta ki az utasítást Skyler.

-Aha, gondolhatod. - jött azonnal a pimasz válasz.

-Nina... Menj. - mondtam ki nem is gondolkodva.

-Mi? - kérdezte meglepődve egyszerre Max és Sky.

-Ha Steve Lunánál van akkor nincs sok ideje mielőtt megöli. Nina és Wanda megtudja akadályozni, de időben kell odaérniük mielőtt még késő lesz. Szóval menjetek. Ha végeztünk, majd mi is segítünk. Nincs jobb ötletem, de időnk sincs kitalálni egy tervet. - hadartam.

-Kösz Dove. - mondta Nina. 

-Ezért még számolunk. - lépett hirtelen Sky az autóm mellé.  A vállamat megvonva ugrottam ki a kormány mögül. Egy gombnyomással bezártam az autóm és elindultunk a cél felé. Tudtam, hogy Skyler most mérges rám, de nem érdekelt. Igazat kellett adnom Ninának. Fordított esetben, engem sem érdekelt volna ha ilyenről van szó. Senkit sem hagyhattunk hátra. Ezt az elvet mindig is vallottam, azután pedig főleg, hogy a Hydra bábja lettem. 

-Átküldöm nektek Steve utolsó észlelt helyzetét. - köhintett Max.  Griffin megcsóválta a fejét, de inkább nem mondott semmit. Több tapasztalattal rendelkezett még nálunk is, és egy elismert ügynöknek számított még a S.H.I.E.L.D. idejében. Pontosan tudta, hogy mit csinál. Meglepett mikor találkoztunk. Rá abszolút nem számítottam. És mégis annyi év után képes volt utánunk jönni, hogy kisegítsen. 

-Látom a célszemélyeket. - szólalt meg hirtelen.  Felnézve már én is láttam őket. Egy félkörben állva éppen kivégeztek valakit. Ökölbe szorított kézzel néztem ahogy miután irgalmatlanul kivégeztek egyszerűen csak belé rúgva indulnak tovább. Még nem vettek minket észre, és ez nem is volt hátrány. Egy pillanat alatt biztos lettem abban, hogy ezek Luna emberei voltak, és, hogy nem lesz túl könnyű dolgunk. Egymásra nézve biccentettünk, majd a fegyvereinket előkapva lőttünk. Mire észbe kaptak már volt két halottjuk. Így már csak négyen maradtak. Így is túlerőben voltunk, de ez volt a legkisebb problémánk abban a pillanatban. Veszélyesebb helyzetből is kerültünk már ki győztesen, így nem számított. A maradék négy azonnal felfegyverkezve indult meg felénk. Pontosan nem tudták, hogy hol bújtunk meg csak a lövés irányából tudtak következtetni. Az egyik épület sarkában guggolva vártuk, hogy újra letudjunk rájuk csapni. Egyre közeledtek, így nem volt más választásunk. Leadtunk pár lövést. Ebből szerencsére volt találatunk, és így lett egy újabb halottjuk. Persze ők sem hagyták már ezt tétlenül és azonnal válaszoltak is. Már pontosan tudták, hogy merre vagyunk így határozottan indultak meg felénk hárman. 

-Fent vagy lent? - kérdezte Sky két lövés között.

-Lent. - válaszoltam rá se nézve.  Válasz nélkül biccentett, majd kettőt hátralépve megfordult és eltűnt a következő sarkon. Közben felém záporoztak a golyók. Egyre csak közeledtek. Próbáltam minél több lövést leadni, de nem akartam megkockáztatni, hogy esetleg találat érjen. Azonban nem kellett sokáig várnom az erősítésre. Skyler hamar felért az egyik alacsonyabb épület tetejére és onnan kezdett el tüzelni. Hamar sikerült likvidálnia kettőt belőlük, hiszen erre nem számítottak. Az utolsó férfi egy nagyot káromkodva kezdett el Sky felé lőni. Több sem kellett nekem kilépve a rejtekhelyemről lőttem fejbe.

-Ez szép volt. - csapta össze a tenyereit Sky, majd fél perccel később már mellettem is állt.

-Attól tartok nem maradtok társaság nélkül. - köhintett Max.

-Hol vannak? - kérdeztem.

-A hátatokba akarnak kerülni. - mondta. 

-Remek. - forgattam meg a szemeimet, majd gyorsan újra töltöttem a tárakat. 

-Nina merre vagytok? - kérdezte Max. Válasz azonban nem érkezett. 

-Eltűntek a térképről. Remélem minden rendben van velük. - sóhajtott halkan.  Skyler szólásra nyitotta az ajkait, de végül nem mondott inkább semmit, csak csendben elindult az ellenkező irányba mint ahonnan a támadást vártuk. Ő akart a hátukba kerülni. 

-Fura. Ezek most csak ketten vannak. - mondta Max.  Felvont szemöldökkel haladtam meg Griffin mellett. Ez valóban fura volt, hiszen már pontosan tudták, hogy könnyen túlerővel állhatnának ki ellenünk amivel nem biztos, hogy megbirkóznánk, mégis csak ketten jöttek. Lunának volt egy terve, de nem tudtam, hogy mi lehet az. Hiszen nem véletlen lehetett az, hogy ilyen kevesen voltak. 

-Valami nagyon nincs rendben. - mondtam halkan.

-Tudom. Hamarosan kiderül, hogy mi légy résen. - válaszolta. Innentől nem szóltunk egy jó darabig egymáshoz egy szót sem. Minél rövidebb úton próbáltunk meg mögéjük kerülni. Ez hamarosan sikerült is. 

-Itt vannak. - szólalt meg hirtelen az egyik.  Meglepődve néztünk össze. Nem értettem, hogy honnan tudják hiszen a lehető leghalkabban haladtunk. Egyre inkább úgy éreztem, hogy valami nagyon nincsen rendben. 

-Hol? - kérdezte a másik.  Azonban választ nem kapott, mert a társa csak egyszerűen megfordult és az irányunkba lőtt. Szerencsére éppenséggel egy konténer mögött guggoltunk amiről lepattant a golyó, de már tudták, hogy hol vagyunk. 

-Hát ez remek. - sóhajtottam, majd kihajolva leadtam pár lövést, amit azonnal viszonoztak. Ők fedezék nélkül voltak, azonban nem sokáig, mert beugrottak az egyik ház sarkához.

-És most? - kérdezte Skyler. 

-Gyanítom most már számítanak arra, hogy mögéjük akarunk kerülni, úgyhogy ez nem igazán játszik. - grimaszoltam.

-Akkor kéne egy terv. - adott le egy pár lövést.

-Na nem mondod! - horkantam fel.  Mintha ez nekem nem jutott volna már eszembe. Ugyanakkor abban a pillanatban semmi ötletem nem volt. Tudtam, hogy nincs időnk a szórakozásra, de egyszerűen semmi sem pattant ki a fejemből. 

-Max hallgatom a lehetőségeinket! - mondtam két lövés között. 

-Nem sok minden van. Számítani fognak a tetőre és arra is, hogy mögéjük akartok majd kerülni, szóval az egyetlen lehetőség a közelharc marad. - hadarta.

-Fedezel? - fordultam felé.  Mire ellenezni tudta volna a tervem kiugrottam a fedezékből és megindultam feléjük. Nem voltak messze maximum 20 méterre. Miközben futottam folyamatosan tüzeltem. Ezt nem ronthattam el, és abban nagyon reménykedtem, hogy megúszom épp bőrrel. Szerencsére a célzással soha nem volt semmi problémám, így az egyiket gyorsan sikerült leszednem. Ugyan nem kapott halálos sebet, de harcképtelenné tettem. Már csak egy maradt. Sky sem tétlenkedett és azonnal a segítségemre sietett. Ketten együtt nagyon hamar végeztük az utolsó ellenséges férfival.

-Na azt kell mondjam, hogy a neheze gyanúsan ezután fog jönni. - rázta meg a haját, hogy kihulljon belőle a sok por és kosz ami időközben belekerült. 

-Egy hajmosás mindenesetre ránk férne. - vontam meg a vállam. 

-Ne is mond. - sóhajtott, miközben eltette a fegyverét. 

-Max, van még esetleg hívatlan vendég a közelben? - kérdeztem.

-Nem, egyenlőre nem látok. Mindenesetre a többikről még mindig nincs semmi hírem. - mondta.

-Utána járunk. - indult el Griffin az autóm irányába.

-Te vezetsz! - passzoltam le a kulcsomat.

-Miért én? Azt hittem szeretsz sofőrködni. - lepődött meg. 

-Valóban, amikor épp nem a barátaim miatt vagyok ideges. Most fixen közúti balesetet okoznék. - mondtam. 

-Jó, oké legyen. De csak most az egyszer! - emelte fel a mutatóujját.  Ezután már nem sokat beszéltünk. Mindketten siettünk, hogy minél előbb eltudjunk indulni. 

-Küldöm az utolsó észlelt helyüket. - mondta Max. 

-Vettem - válaszoltam.  Legnagyobb szerencsénkre nem volt túl nagy a forgalom. Igazság szerint már azt sem tudtam, hogy New York melyik részén vagyunk, de különösen nem is érdekelt. Az egyetlen ami a szemem előtt lebegett az az volt, hogy megtaláljuk a többieket lehetőleg épségben. Más nem számított. 

-Most érünk a D körzet határához. Nem sokára megérkezünk. - jelentett Max - nek Skyler.

-Értettem. Próbálok keresni egy másik frekvenciát, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat. Jó lenne tudni, hogy mitől szakad meg. - morogta.  Kezdőhöz képest kiváló munkát végzett. Büszke voltam rá. Pár napja még terepen sem járt, és most már felvette a tempót velünk. Szükségünk is volt rá, hiszen nélküle nem ment volna minden olyan könnyen. Jobb is volt, hogy a háttérben maradt főleg, hogy még sérült is volt.

-Minden rendben? - kérdeztem.

-Persze. Jól vagyok. - motyogta, de tudtam, hogy nem igazán rám figyel éppen.  Hallottam ahogy az ujjai járnak a billentyűzeten. El nem tudtam képzelni, hogy mit csinálhat ennyire a gépen, de akkor az volt a legkevesebb. 

-Itt vagyunk. Hallasz még? - kérdezte Sky, miközben leparkolt.

-Igen. Egyenlőre tisztán és érthetően. - válaszolta Max.

-És most? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Körbe nézünk. - vonta meg a vállát, miközben kinyitotta az ajtót.  Nagyot sóhajtva én is kiszálltam. Miután bezárta a zsebébe süllyesztette a kulcsot, és elindultunk. Igazából nem is tudtam, hogy mit is kellene keresnünk. Tehetetlennek éreztem magam.

-Valami kiindulási pont esetleg? - kérdeztem.

-Egyenlőre semmi, de rajta vagyok, hogy szűkítsem a kört. - motyogta.  Nem igazán ránk figyelt. Nagy volt mindannyiunkon a nyomás. Csak reméltem, hogy nem fog összeroppanni alatta. Mi többiek azért már nagyjából hozzászoktunk, de ő még nem volt tapasztalt. 

-Oké, most már kaptam egy közelebbi képet arról, hogy Steve hol tűnt el. Egy sarokra van tőletek. Legyetek résen. - mondta.  A következő pillanatban már pittyent is a telefonom jelezve, hogy átjött a cím. Gyors tempóban indultunk meg. Nem kellett sokat mennünk, csupán 200 métert. 

-Itt nincs semmi. - grimaszolt Skyler.  Már majdnem feladtam amikor hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg a hátunk mögül.

-Dove! - kiabált Wanda.  Megfordulva észrevettük az egyik épület sarkában ácsorgó lányt. Futva indultam meg hozzá. Látszólag semmi baja nem volt ami egy pillanatra megnyugtatott csakhogy a többiek sehol nem voltak.

-Hol vannak? - kérdeztem.

-Nem.. nem tudom. - mondta halkan.

-Hogy érted azt, hogy nem tudod? - kérdezte Sky.

-Mielőtt ideértünk megszűnt mindenkivel a kapcsolat. Nina találomra elindult egy irányba és végül itt kötöttünk ki ahol már várt minket. Azt mondta, hogy ha bármivel is próbálkozunk akkor megöli Steve - et. Harcolni esélyünk sem volt. Azt akarta, hogy Nina menjen vele cserébe pedig elengedi. Nem tehettem semmit. - csóválta meg a fejét csalódottan.

-Gondolom nem tartotta a szavát. - szorítottam ökölbe a kezem.

-Nem tudom. Mire bármit is tehettem volna eltűntek. - mondta.

-Meg kell őket találnunk. - sóhajtott Sky.

-Akárhol lehetnek. - motyogta Wanda.

-Max, hallasz? - kérdezte Max.

-Szerencsére tisztán és érhetően. - válaszolt a lány.

-Meg kell őket találnunk. Lehetőleg minél előbb. Bármi ötlet ami alapján megtudjuk őket találni? Akármi? 

-Ha minden igaz akkor van egy ötletem, de nem biztos, hogy működni is fog. A fülesben kell lennie egy jeladónak. Csak azt kell megtudnom, hogy melyikeket vitték magukkal. Na meg persze ha egyáltalán még náluk van. Kell egy kis idő. - hadarta.

-Mennyi? - kérdezte Wanda.

-Nem tudom. Eltarthat egy ideig ha nem tudom beazonosítani, hogy melyikek vannak náluk. Addig jobb lenne ha visszajönnétek és előállnánk egy tervvel. - mondta magabiztosan. Mosolyogva hallgattam. Tetszett, ahogy egyre jobban belemerül és feltalálja magát. 

-Öööö bocsi, egy kicsit azt hiszem elragadtattam magam. - dadogta zavartan.

-Max... Nyugi. Csak így tovább. - mondtam nyugtatásképp. A lány még motyogott valamit, de azt már nem értettem rendesen. 

-Igaza van. Menjünk vissza amíg ki nem találunk valamit. Itt csak célpontok lennénk. - mondta Skyler, majd a válaszunkat meg sem várva indultunk meg vissza az autóhoz.  Nem lepett meg, hogy Nina így cselekedett. Sosem kockáztatta volna mások életét. Most azonban újra elveszettek voltunk. És most már Lunánál volt amit már olyan régóta akart. Már semmi sem akadályozta meg abban, hogy elvegye az erőt Ninától, és ezzel beteljesítse az akaratát. Az idő egyre csak szorított és nekünk már megint nem voltunk semmink. Ráadásul most már kettővel kevesebben is maradtunk. Ezúttal Steve - ért is aggódnunk kellett. Mindegyikük feltette volna az életét a másikért, Luna pedig ezt nagyon jól tudta. Éreztem, hogy ezt ki is fogja használni. Attól tartottam, hogy nem találjuk meg őket időben, és későn fogunk odaérni. Max - en még nagyobb lett a nyomás, és nem voltam benne biztos, hogy ez jó hatással lesz - e rá. 

-Gondolom vezetni nem akarsz. - köhintett Sky.

-Most nem igazán. - mondtam halkan, majd a választ meg sem várva ültem be hátra.  Wanda és Skyler meglepődve néztek össze de nem mondtak semmit. Nem akartam, hogy esetleg a Maximoff lány úgy érezze, hogy őt hibáztatom, mert nem így történt. Csak kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magamat. Most még jobban oda kellett tennünk, mint eddig. Nehéz volt megbírkózni a tudattal, hogy én beszéltem erre rá Ninát. Hiszen én támogattam, hogy menjenek Steve után. Azt kellett volna neki mondanom, hogy várjanak meg minket, de mégsem tettem. Talán ha együtt megyünk, akkor lebeszélem a hülye tervéről. Próbáltam felülkerekedni ezen az érzésen, de nem igazán ment. Szarul éreztem magamat, hiszen ha valaki én megállíthattam volna. 

A számat rágva bámultam ki az ablakon. Nagyot sóhajtva döntöttem hátra a fejemet az ülésre. Azt akartam, hogy végre vége legyen. Az elmúlt hetek megterheltek. Keveset pihentem, annál többet voltam talpon. De, hogy is gondolhattam pihenésre mikor a legjobb barátomat talán éppen kivégzik? A fejemet megrázva próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat. Nem. Őt nem lehet olyan könnyen megállítani és eltenni láb alól. Sokan próbálták már, és senkinek sem sikerült. Legalábbis ezzel próbáltam magamat nyugtatni, mert ha valami baja történne abban biztos voltam, hogy sosem tudnék megbocsájtani saját magamnak. 

Nina akaratos volt, és vakon belerohant mindenbe, nekem pont ezért kellett volna megakadályoznom. Mégsem tettem, ami azt illeti csapdába sétált. Mert én azt mondtam, hogy menjen. Ha én ellenzem talán kétszer is meggondolja, hogy mit kellene tennie. De én sem gondolkodtam. Nem tudtam, hogy kiért kellene jobban aggódnom. Steve ugyan szuper katona, de az ereje mégsem ért fel Lunáéhoz. Villám gyorsan tudná megölni. Valamiért azt éreztem, hogy mindketten életben vannak. Ebben bíztam. 

Pokoli egy út volt. És ezek után minden csak még rosszabb lett. Semmi sem akart nekünk elsőre sikerülni. Pedig annyira akartam hinni abban, hogy végre újra minden a régi lesz. Hát jó nagyot tévedtem, mert kezdett kicsúszni az irányítás a kezeink közül végleg. Egyetlen épp ötlet sem állt össze a fejemben. Kapkodni kezdtem a levegőt és éreztem ahogy a pánik teljesen eluralkodik rajtam. A hányinger hirtelen tört rám, és ha Skyler nem veszi észre, hogy valami nincs rendben velem, akkor biztosan kidobom a taccsot a hátsó ülésre. Legnagyobb szerencsémre már ismert eléggé ahhoz, hogy lássa, hogy baj van így az első lehetőségnél lehúzódott. Még szinte meg sem állt mikor kiugrottam. Nagyjából kettőt léptem belőle, és minden amit a mai napon elfogyasztottam ki is jött.

-Minden rendben? - lépett mellém Wanda. 

-Persze. - motyogtam. Egy kicsit szédültem is, és ha Sky nem hoz nekem vizet akkor biztos vagyok benne, hogy még el is ájulok.

-Mióta? - kérdezte.

-Mi? - kérdeztem vissza.

-Mióta vagy pánik beteg? - tette keresztbe a karjait.

-Nem vagyok. - ráztam meg a fejem.  Ugyan néha tényleg rám jöttek ilyesfajta rohamok, de csak általában akkor ha a kelleténél jobban a múltban vájkálódok.

-Dove nem vagyok hülye. Mi hozza elő? - vonta fel a szemöldökét.

-Indulunk kellene. - mondtam, majd meg is indultam.  Ám amikor mellé értem elkapta az alkarom és magával szembe fordított.

-Ez nem játék! - csóválta meg a fejét rosszallóan.

-Nem érünk most erre rá. - sziszegtem.  Szinte kitéptem magamat a szorításából, és beültem vissza a hátsó ülésre. Láttam, hogy Wanda és Skyler még váltanak pár szót, majd ők is beültek és végre elindultunk. Útközben fogalmam sincs, hogy mikor de sikerült elaludnom amit egy kicsit sem bántam. Igazság szerint minden voltam csak kipihent nem az utóbbi időben. Nem ez volt a legalkalmasabb időpont az alvásra, de ha már mást nem tehettem legalább összeszedhettem magamat egy kicsit. Tudtam, hogy valami nincs rendben velem, hiszen az utóbbi időben szinte bármi kiválthatott nálam egy kisebb pánikrohamot. Soha nem volt ilyesfajta problémám, pedig volt pár nem túl szép végkimenetelű küldetésünk. Azonban már a legapróbb dolog is kitudta váltani. Ugyan ha lekötöttem magamat, és nem hagytam, hogy a gondolataim átvegyék az irányítást, akkor nagyjából rendben volt minden. 

De voltak ezek a pillanatok amikor bármit csináltam, akkor sem tudtam felülkerekedni az érzéseimen. Fájt. Hibásnak éreztem magamat sok minden miatt. Ezzel a tudattal volt a legnehezebb élni. Megöltem annyi embert, és most talán még a legjobb barátom is miattam fog meghalni. Nem engedhettem. Valamit tennünk kell minél előbb. De mit? Az egyetlen opciónk az volt, hogyha Max megtalálja őket, de egyenlőre felőle sem hallottunk semmit. Ahogy a fejem koppant az ablakon egy pillanatra magamhoz. Körbe néztem az autóban, majd szinte vissza is esett a fejem és aludtam tovább. Mindenkire rá fért volna a pihenés, de senki sem tudott aludni rajtam kívül. Én is valószínűleg csak a kimerültség miatt, vagy talán azért, mert így sikerült elnyomnom a bűntudatot. Nem tudtam, de nem is érdekelt. Az egyetlen ami számított az az volt, hogy legyen egy tervünk minél előbb. Bármi ami használható. 

☆☆☆

2022.06.24.