☆9☆
-Hogy vagy? - ült le velem szemben Steve.
-Jól. Azt hiszem. - kortyoltam bele a hideg üdítőmbe. A varratok miatt egy fekete rövidnadrágot, és egy színben passzoló trikót viseltem. Ritka volt, hogy engem ilyen felszerelésben láthatott bárki. Nem igazán szerettem.
-Fury készíttetett neked egyenruhát. - mondta. Felvont szemöldökkel néztem rá.
-Mit intézkedik megint a hátam mögött az a vén róka? - sóhajtottam.
-Ne aggódj semmi extra. És semmilyen logó nincs rajta. - nevetett fel. Egy apró mosolyra húztam az ajkaim.
-Azért vannak vele kapcsolatban fent tartásaim. - húztam egy pimasz mosolyra az ajkaim. Steve nevetve rázta meg a fejét. Az igazság az volt, hogy jól éreztem magam a társaságában, és ez nagyon zavart. Nem akartam érzelmileg kötődni senkihez, azonban be kellett látnom, hogy éppen az történt.
-Mi a baj? - kérdezte felvont szemöldökkel Rogers. Fel sem tűnt de egy ideje csendben ültünk, és meredten néztem magam elé.
-Nincs semmi. - erőltettem magamra egy mosolyt. Steve aggódva figyelt. Már épp szólásra nyitotta a száját amikor felpattantam.
-Ne haragudj, de mennem kell. Később beszélünk. - makogtam zavartan. Nagy léptekkel indultam meg a lépcső felé.
-Wooo! Hova hova kicsi lány? - lépett arrébb Clint, ugyanis a nagy sietségben majdnem neki mentem.
-Bocsánat. - szóltam oda neki, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat indultam meg a szobám felé. Egy kis magányra vágytam. Elakartam magamban rendezni a dolgokat. Szükségem volt rá, hiszen nem tudtam, hogy mennyi időt kell várnom a következő találkozásra Dove - val. Fel kellett készülnöm minden eshetőségre. Már egy ideje egyedül ültem az ágyamon amikor valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere! - szóltam neki. Fél pillanattal később Natasha jelent meg az ajtómban. Komoly arccal fürkészett. Gondoltam, hogy komoly dologról lehet szó.
-Öltözz fel. Fury eligazítást tart. - mondta, majd a válaszomat meg sem várva csukta be az ajtót és ment el. Nagyot sóhajtva kezdtem el szülődni. Felkaptam magamra a szokásos ruháimat, az övemet és a csizmámat amibe belesüllyesztettem a késeimet. A kardomat a hátamra erősítettem. A pisztolyaimat feltöltöttem és a szokásos helyére tettem. A hajamat a szokásos módon fontam, illetve felcopfoztam, majd elindultam le. Steve - en kívül már mindenki ott volt. Nem sokkal később egy szőke lánnyal jelent meg. Mindkettejüknek az arca kissé piros volt, és a hajuk szanaszét állt.
-Jég herceg kandúrosat játszhatnál később is! - szólt oda neki Tony viccesen. Szemforgatva néztem a párost. A lányt nem ismertem, de elsőre nem nyerte el a tetszésem. Bár nem is nekem kellett, hogy bejöjjön. Steve - nek minden bizonnyal ő volt a barátnője. Vagy mi.
-Most, hogy mindenki ide ért azt kell, hogy mondjam Stark ismét jó munkát végzett. - mondta Fury. 3 napon belül kétszer dicsérte meg Tonyt. Ez már haladás volt.
-Mit találtak? - kérdeztem hirtelen. A szőke felvont szemöldökkel mért végig. Nem értette, hogy én ki is vagyok és mit keresek ott.
-Egy felvételt. De nem hinném, hogy jó ötlet lenne ha... - kezdett a magyarázkodásba Nick. Lelkileg már felkészültem mindenre.
-Nem érdekel Nick! Látni akarom. Most! - léptem közelebb hozzá.
-Nem tudom, hogy ki vagy de vigyázz a szádra! - szólt nekem a szőke.
-Van valami problémád? - fordultam felé.
-Van! Nem tudom ki a francnak hiszed magad, hogy ilyet megengedsz magadnak! - fintorgott. Magabiztosan közelebb léptem hozzá. Egy fél fejjel magasabb voltam nála, így le kellett néznem rá.
-Na ide figyelj szöszi! Jobb ha nem ütöd bele az orrod az én dolgomba. - húztam egy gonosz mosolyra a számat.
-Elég lesz! - szólt ránk Nick. Azonban én nem mozdultam, és a lány sem.
-Nina! - fogta meg a vállam Romanoff.
-Nina? Nina Blake? - esett le neki. Egy mosoly kíséretében lassan megfordultam és visszasétáltam Nick - hez Natasha kíséretében.
-Mutasd! - tettem keresztbe a karjaim. Fury sóhajtva biccentett Starknak aki azonnal a kezébe vette az irányítást és beterelt minket egy kisebb terembe. Jarvis elsötétítette a helyet, és kivetítette a felvételt. Egy óvodában történtek a dolgok. Az egyik pillanatban a gyerekek nyugodtan játszottak egymással, a másikban berobbant az épület oldala és katonák léptek be. Legelöl az a bizonyos személy. Egy kardot tartott a kezében amivel az első kisgyerekhez lépett. Nem lehetett több 4 évesnél. Érzelem és habozás nélkül választotta le a fejét a testétől. Körülöttem mindenki meghökkenve kapta el a fejét egyedül én is Fury néztük a képernyőt. Ökölbe szorított kézzel meredtem a videót nézve.
-Kérem a címet. - mondtam mikor vége lett.
-Nina.. - lépett mellém Clint.
-Tudom.. Az én hibám. Nem voltam képes megtenni, de ezt most nem fogja megúszni. - mondtam idegesen.
-Az ügynökeim már kint vannak a helyszínen. - mondta Nick.
-Kérem a címet! - ismételtem meg önmagamat. Natasha aggódva pillantott felém.
-Nem mehetsz oda! - jelentette ki határozottan Nick.
-Nick nem mondom még egyszer! - szórtak szikrát a szemeim. Engem akart megvédeni, de nekem semmi szükségem nem volt rá. Dove az én társam volt.
-Én sem fogom magamat megismételni. De ha tovább akadékoskodsz bezáratlak a toronyba. - mondta elém lépve.
-Ez most nem játék. Ez egy hadüzenet nekem! Egyedül engem akar. - néztem a szemébe. A többiek csendben figyelték a jelenetünket.
-És nem fogsz belemenni a játékába! Nem vagyok hajlandó elveszíteni még egy ügynököt. - mondta halkan, hogy csak én hagyjam.
-Nem fogsz. De nem fogom hagyni, hogy még egy ilyen megtörténjen. Minden egyes perc számít, és te is tudod. - mondtam.
-Megígértem a szüleidnek, hogy vigyázok rád. - mondta halkan.
-Az istenit ők meghaltak, Dove pedig él! - emeltem fel a hangom.
-Dove? Mint Dove Carson? - szólalt meg Steve barátnője. Inkább nem vettem tudomást róla, de igenis zavart a jelenléte.
-Lehet. De akkor sem fogsz a biztos halálba rohanni. Terv kell! - mondta egyre ingerültebben.
-Fury utoljára szóltam! - fordultam ismét felé. Közben a felvételt Tony visszaváltotta élőre. Így láthatták ahogy az ügynökök helyszínelnek. Aztán történt valami. Hirtelen robbanás rázta meg a helyet. A S.H.I.E.L.D emberei egyesével haltak meg. Egy ideig nem láttuk, hogy ki tette aztán egy alak lépett be a kamera elé.
-Nina Blake tudom, hogy hallasz! Gyere és rendezzük le a múltkorit. Ha nem, még több ember meg fog halni! - húzta egy gonosz mosolyra az ajkait, majd bele lőtt a kamerába. A Bosszúállók zavartan néztek először egymásra, aztán Nickre végül pedig rám.
-A címet. Most! - mondtam neki határozottan.
-Nem mehetsz egyedül. - rázta meg a fejét.
-Fedezlek! - lépett mellém Clint.
2021.01.26.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top