Az üveg hirtelen betört mögöttem. Apró darabokban hullt a földre. Jónéhány belém állt de nem tudtam vele foglalkozni.

-Nem tudnál jobban a gázra lépni? - sziszegtem idegesen.

-Igyekszem. De sok a civil! - szólt hátra.

-Akkor menjünk kevésbé forgalmas helyre! - kaptam ki a táskámból egy pisztolyt. Az üvegekkel nem foglalkozva fordultam meg az ülésben. Feltérdeltem és lőttem. Szerencsére a célzással nem voltak gondjaim, bár a közelharc mindig is jobban ment.

-Próbáld meg kilőni a kereküket! - mondta Rogers, majd hirtelen jobbra kanyarodott.

-Azon vagyok! - támaszkodtam meg, nehogy a gyors fordulás miatt elburuljak. Nem kellett sokat várnunk az ellenfeleinkre. Szinten rögtön utánunk meg is érkeztek. Sikeresen leadtam 2 lövést. Az első a kereket érte míg a második a sofőrt.

-Újabb társaságunk akadt! - szólt hátra nekem Steve. A vállam fölött hátrapillantva néztem, hogy mi folyik előttünk. Két autó tartott nagyon gyorsan felénk. Nagyjából 400 méter volt köztünk. Nekem támadt egy nagyon jó ötletem. A két első ülés közt előre ugrottam.

-Engedd le az ablakot. - mondtam.

-Nem lehet. Meghibásodott a rendszer! - mondta idegesen. A vállamat megvonva a könyökömmel bevertem az ablakot. Nem törődve az ott maradt kis üvegekkel kihajoltam rajta, majd a lábammal feltoltam magam, míg már az ablakban álltam. Vettem egy lendületet és felbukfenceztem az autó tetejére. Hasra feküdtem és a két kezem a pisztollyal a kezemben előre helyeztem, hogy tudjak lőni. Azonban nem rögtön tüzeltem. Kivártam az alkalmat. Amikor már csak 100 méterre voltak meghúztam a ravaszt. Egymás után sok lövést adtam le, mígnem kiürült a táram. Nem az összes, de valamennyi betalált. A sofőröket kilőve ügyesen visszamásztam az anyós ülésre. Közben persze szerencsésen felvágtam a combom.

-Jól vagy? - sandított rám Steve.

-Persze. - biccentettem nem is foglalkozva a vérzéssel.

☆☆☆

-Milyen utatok volt? - jött ki Clint. Akkor még nem is vette észre, hogy mi történt az autóval. Legelőször a véres ruhám tűnt fel neki, majd az hogy a hátsó szélvédő, illetve az anyós ülés felőli ablak nem volt a helyén.

-Veletek meg mi történt? - fordult Steve felé. Nem igazán foglalkoztam vele hiszen nem tőlem kérdezte. A hátsó ülésről gyorsan kiszedtem a cuccaim és a fiúk mellé álltam.

-Nocsak Rogers rád már ennyit sem lehet bízni? - jött ki Tony. Rögtön elkezdték egymás vérét szívni én pedig szemforgatva inkább bementem. Talán egy kicsit bunkó voltam elvégre azelőtt még sosem jártam a Bosszúállók bázisán. De nem voltam hajlandó a veszekedést hallgatni. Ahogy beléptem a hatalmas épületbe hirtelen egy fura érzés futott végig rajtam. De ahogy jött úgy el is múlt.

-Nina Blake! Meglepő, hogy végül mégis csak itt látlak. - jött le Natasha a lépcsőről.

-Akárcsak engem Romanoff ügynök! - tettem keresztbe a karjaim.

-Gyere megmutatom a szobád. - indult meg.

☆☆☆

A buli már javában zajlott nekem azonban nem volt erőm, hogy lemenjek és részt vegyek rajt. Pedig muszáj volt, hiszen megígértem. Erőt vettem magamon és úgy ahogy voltam leindultam. A véres ruhámat már átvettem egy színben ugyanolyan szettre. Annyi különbséggel, hogy bakancs helyett egy magasított sarkú bokacsizma volt rajtam. Bár kivételesen fegyver nem volt nálam. Gondoltam ha kell, majd szerzek egyet. Mikor leértem egyenesen a bárhoz mentem.

-Valami ütőset kérek! - ültem le egy székre.

-Én meg egy személyit. - vigyorgott vissza a lány. Felvont szemöldökkel néztem rá, majd a kabátom egyik belső zsebéből kiszedtem a S.H.I.E.L.D. - es jelvényem. Ahogy a lány elolvasta hebegve elnézést kért, aztán elém rakta a kért italt. Amikor fizetni akartam közölte, hogy állja a körömet. A vállamat megvonva húztam le. Éreztem, hogy az alkohol marja a torkomat, de nem érdekelt. Az azelőtti pár nap miatt kénytelen voltam felejteni. Újra. Pedig azt hittem túl jutottam azon a korszakomon. Hát nem sikerült. Egymás után kértem ki az ütősebbnél ütősebb italokat, de megsem éreztem.

-Mégegyet kérek! - intettem.

-Nem lesz ez egy kicsit sok? - nézett rám keresztbe font karokkal a szőke lány.

-Nem. - könyököltem az asztalra. Fél perc múlva már hozta is az italom. Jobb kezemmel megfogtam a poharat és lehúztam a tartalmát. Hirtelen minden ember a pult felé kezdett el nyomorogni én pedig inkább kijöttem onnan. Nem szerettem az embereket. Miután Dove meghalt szerettem egyedül lenni. Sőt! Igényeltem az egyedüllétet. Sokkal egyszerűbb volt minden. Csak magamra és Nie - re számíthattam.

-Miss Blake nem ivott túlságosan sokat? - kérdezte Nie.

-Nem. - válaszoltam röviden, majd utat törtem magamnak ki az erkélyre. Ahogy kiléptem vettem egy nagy levegőt. Megkönnyebűltem, hogy egy kicsit magamban lehettem. Bár nem tartott pár percnél tovább. Hirtelen valaki mellém lépett ami elég váratlanul ért.

-Nem fázol? - kérdezte Steve.

-Nem. - adtam meg a gyors választ.

-Stark téged keresett egész este. - mondta a korlátnak támaszkodva, majd a fejét felém fordította és kék szemeivel az arcom kezdte el fürkészni.

-A pultnál voltam. - mondtam felé sandítva.

-Ittál igaz? - kérdezte halkan. Egy aprót biccentettem.

-Fury mesélt néhány dolgot rólad. - fordította el a fejét és a távolba meredt.

-Most jön az a rész, hogy nem én vagyok a hibás a történtekért? - horkantam fel.

-Igen. Pontosan most. - egyenesedett fel.

-Tudod Steve bármit is gondolsz rólam az nem úgy van. Te nem ismersz engem. Egyikőtök sem. És jobb lesz mindegyikőtöknek, hogyha távol tartjátok magatokat tőlem. Ennyit tudok értetek tenni. - mondtam ki amit komolyan is gondoltam.

-Amerika legnagyobb hősei vagyunk. Nem kell megvédeni minket. Pláne nem tőled. - mondta. Felvont szemöldökkel néztem rá.

-Tudom, hogy ok nélkül senkit sem bántanál. - suttogta, majd jobb kezét a vállamra tette.

-A halál a nyomomban jár. Akárhová megyek követ. Tartsd távol magad tőlem. A te érdekedben. - léptem egyet hátra, majd besétáltam. Ahogy beértem egyenesen a pulthoz mentem. Kikértem jónéhány üveg piát magamnak és azt felkapva indultam meg fel a szobámba. Elég volt nekem annyi az emberekből. Amikor ott álltunk kettesben Steve - vel valami elindult bennem. De nem tudtam, hogy mi. Érdekelt a férfi, többet akartam megtudni róla de tudtam, hogy nem szabad. Hiszen akihez én közel kerültem az meghalt. Mindig is így volt. A szüleimmel kezdődött, majd Dove - val folytatódott. Ezért löktem el magamtól Fury - t is. Hiszen ha ő meghalt volna azt már képtelen lettem volna elviselni. Ő volt a családom. Ezért inkább eltaszítottam magamtól minthogy neki is baja esett volna. Ezért nem engedtem közel magamhoz Steve - t vagy a többi Bosszúállót. Mindenkivel csak felszínesen ismerkedtem meg. A szobámba beérve az ágyamra ültem. A táskámból kivettem a laptopom és egy random filmet elindítva elkezdtem inni.

2020.02.24.