-Nem Nie...Ez lehetetlen. A saját szememmel láttam ahogy meghal...a temetését is én szerveztem meg. - suttogtam megtörten.

-De mivan ha mindez csak megtévesztés volt? Ha valójában Carson ügynököt csak elrabolták? - kérdezte. Megráztam a fejem, majd gázt adva indultam el hiszen feltartottam a forgalmat. Az agyam folyamatosan kattogott. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy Dove nem halt meg. A szemeim előtt újra lejátszódott az utolsó pár közös percünk.

☆Visszatekintés☆

-Hah! Ezt kapd ki! - intéztem el egy újabb katonát. Dove a szemét forgatva ütött ki egy újabb ellenfelet.

-Nehogy azt hidd, hogy ma te nyersz! - bökött oldalba.

-Ugyan már Carson! Mindig én nyerek. - villantottam egy fél mosolyt. Közben egyre többen jöttek. A helyzet kezdett izzasztó lenni és kezdtem érezni, hogy abból nem mászunk ki egyszerűen. Azonban támadt egy ötletem.

-Látod azokat a hordókat mögöttünk? - fordultam a lány felé.

-Mind robbanószer. Ha Nie rá tud csatlakozni a rendszerükre akkor fel tudjuk robbantani. - mondtam.

-Rajta vagyok. - hallottam a mesterséges intelligencia hangját.

-Jó ötlet. Mennyi idő kell hozzá? - kérdezte Dove.

-Amennyit csak szerezni tudnak. - adta meg a gyors választ Nie. Féloldalasan Dove - ra néztem és egy aprót bólintottam. Mindketten tudtuk, hogy mindent bele kell adnunk. De azonban az sem volt elég.

-Fedezel? - vettem le a hátamról a kardjaim.

-Mint mindig! - töltötte tele a tárait. Egy ugrással kint termettem a fedezékünkből és futva indultam meg az ellenfél felé. Az első két katonához bukfencezve értem oda. Abból guggolásba érkeztem és egy hátra feléből előre nyúló mozdulattal végig vágtam a térdhajlataikat, majd felállva tovább futottam. A két sebesültet Dove elintézte. A következő ellenfelem egy asztal mögött bújt, onnan kihajolva tüzelt ránk folyamatosan. A falhoz futottam és féloldalasan ráugrottam ahonnan pedig a lábammal tovább lendítettem magam. Így értem el a kitűzött célszemélyhez. Az egyik kardomat belé állítottam, majd a másikat a hozzám legközelebb eső emberbe dobtam. Kihúztam az addigra már összeesett és elvérzett katonából a kardom és tovább mentem a másikért. Az alatt az 5 méter alatt 3 katonát öltem meg. Nem volt bűntudatom. Muszáj voltam megtenni, hiszen ha nem mi akkor ők. Miközben én a kardjaimmal  irtottam őket Dove sem maradt tétlen. Az egyik túl közel került hozzá ő azonban nem vette észre. Valahogy a hátába kerültek én pedig túl későn vettem észre. Mire kikaptam egy kést a zsebemből és eldobtam ő addigra már lőtt. Nagyjából 4-5 lövést leadott. Folytatta volna, azonban akkor már késő volt. Megöltem mire újra meghúzhatta volna a ravaszt.

-Nie indítsd az autót! Azonnal hozd be az épületbe! - futottam Dove mellé. A falnak dőlve ült véresen.

-Hé! Ne aggódj! Minden rendben lesz. Itt vagyok! - guggoltam le mellé, közben folyamatosan tüzeltem.

-Miss Blake több idő kell, hogy feltudjam robbantani a helyet. - mondta.

-De nincs időnk! - sziszegtem idegesen.

-Akarja, hogy erősítést hívjak? - kérdezte. Azonban addigra már egy kész tervel álltam elő.

-Nem. Csak hozd az autót és elviszed Dove - ot. A saját kezemmel fogom kinyírni ezeket! - téptem le a polómról közben egy jókora darabot. Megpróbáltam elállítani a vérzést nem sikerült.

-Nina...Sajnálom..-suttogta a lány megtörten.

-Hé..hé... nem lesz semmi baj meglátod. Nie kivisz.. - pofozgattam kissé, hogy magához térjen.

-Én nem fogom ezt túlélni. Nekem már annyi. - mondta.

-Dehogy késő. Emlékszel? Mi mindent megoldunk. Ezt is megfogjuk. - szorítottam meg a kezét, majd leadtam közben pár lövést. Nie fél perccel később meghozta az autót.

-Nina ígérd meg, hogy vigyázol magadra.. te nem halhatsz meg. - köhögött fel vért.

-Megígérem. Hamarosan találkozunk. - ültettem be az autóba, majd rácsuktam az ajtót.

-Nie vidd a legközelebbi kórházba! Szólj Furynak. - adtam ki a parancsot.

☆Visszatekintés vége☆

A fürdőszobámban üveges tekintettel néztem a tükörképem. Újra lejátszódott bennem az utolsó harcunk. Elcsesztem. Akkor és ott nem lett volna szabad Dove hátát védtelenül hagynom. Az én felelősségem lett volna őt fedeznem. Vagy nekem kellett volna ott maradnom, bár köztudott volt, hogy közelharcban én voltam a jobb Dove pedig tüzelésben. És ez lett számára a vég. Hallottam, hogy valaki kopog azonban nem tudtam vele foglalkozni. Hirtelen felindulásból lendítettem meg a jobb öklöm és törtem össze a tükröt. Egy nagy levegőt véve vertem bele még egyet. Csörömpölve esett szét az egész a földre. Egyet hátralépve néztem ahogy a darabok szétszóródnak a csempén. Ahogy az életem is tette. Az egyik pillanatban minden rendben volt, aztán a másikban semmi.

-Jól van? - hallottam egy idegen hangot a hátam mögül. Támadásra készen fordultam meg, azonban kissé meghökkenve vettem észre, hogy Steve Rogers állt mögöttem. Egy kérdő tekintetet lövelltem felé.

-Elnézést, hogy így beállítottam a lakásába. Azt hittem, hogy valami baj van. Esetleg megtámadták. - magyarázta ki magát.

-Azt hiszem ha meg is támadtak volna egy - kettőre rendet teremtettem volna. - döntöttem kissé oldalra a fejem. A kezeim keresztbe fontam a melleim előtt.

-Megkérdezhetem, hogy mi történt? - kérdezte hirtelen. Idegesen vettem egy nagy levegőt. Általában nem mutattam ki az érzelmeim az emberek előtt, ott azonban minden feltört bennem.

-Semmi olyan amit ne tudnék megoldani. - válaszoltam.

-Hiszen maga vérzik! - kapott aakezem után én azonban egyet hátraléptem. Nem akartam, hogy Amerika Kapitány gyengének higgyen.

-Köszönöm az aggodalmát Kapitány, de jól vagyok. Csupán egy apró baleset történt. Megtudom oldani. Különben is..miért jött? - kérdeztem félrebillentett fejjel.

-Fury ügynök küldte ezt. - vette elő a zsebéből a jelvényem..

-Köszönöm, ám én befejeztem a S.H.I.E.L.D. - el. Ezúttal Nick túl messzire ment. - mondtam.

-Nem ismerem magát, de kezd egyre érdekesebb lenni a dolog. - támaszkodott neki az ajtófélfának.

-Mégis milyen dolog? - vontam fel a szemöldököm.

-Elnézést..ez kissé félreérthető volt nem szántam annak. Csupán arra céloztam, hogy egy ilyen tehetséges ügynök mint maga csak úgy otthagyná az ügynökséget, mert Bosszúállóvá akarták tenni. - magyarázta.

-Nos, nem értettem bele a dologba semmi olyan dolgot. Nem kell bocsánatot kérnie. Az, hogy én miért döntöttem így annak megvan a maga háttere. - mondtam.

-Carson ügynök, igaz? Elnézést ha túl tapintatlannak tűnök. - kérdezett rá egy kényes témára. Megpróbáltam összeszedni magam, hogy válaszolni tudjak, bár kissé nehezen ment.

-Igen, róla van szó. Hol hallott Dove - ról? - billentettem oldalra a fejem.

-Személyesen is ismertem. Párszor együtt dolgoztunk. Bár nem sokat tudok a haláláról. Fury maga titkosította. - mondta.

-Sosem mesélte, hogy ismeri a Bosszúállókat. - húztam egy félmosolyra a szám.

-Talán vannak dolgok amiről senki sem tud, csak az érintett felek. - nézett mélyen a szemembe..

-Lehet. - bólintottam.

2020.02.24.