-Ez jó volt! - pacsiztunk le Dove - val. Pár nappal később kezdtem egyre jobb formát mutatni és végre már a társamat is megizzasztottam kicsit. Igyekeztem nem nagy elvárásokat felállítani magamnak de nem volt könnyű. 

-Oké próbáljuk meg még egyszer utoljára. - mondta. Abban a pillanatban nyílt a terem ajtaja és Steve lépett be.

-Dove egy pillanatra kérlek! - szólt a barátnőmnek. Féloldalasan rám pillantott, majd futva megindult. A táskáinkhoz sétáltam ahova le is huppantam. Kihalásztam belőle a vizemet és majdnem egy huzamra meg is ittam. Dove 10 perc múlva sem ért vissza így egy - két nyújtás után felkaptam a táskám és elindultam ki. Nem messze a falnak támaszkodva állt Steve szembe vele pedig Carson. Felvont szemöldökkel pillantottam rájuk, de többet nem pazaroltam rá. Megvontam a vállam és a lépcsőket kettesével szedve indultam meg a szobámba. Steve ezek szerint nem járt sikerrel. A barátnőjével és egy barátjával indult útnak felkeresni Buckyt. A szobámba felérve ledobtam a táskámat gyorsan átöltöztem, majd az ajtómat bezárva indultam meg le. Egy nagyobb méretű fekete pulcsit, egy fekete farmert és egy szintén fekete bakancsot viseltem. A telefonomat a hátsó zsebembe helyeztem a másikból pedig kivettem a napszemüvegem amit felvettem. Gyalog indultam útnak. Igazából fogalmam sem volt, hogy merre is kellene mennem de végül egy kávézóban kötöttem ki. Egy ideig egyedül ültem ott amikor valaki hirtelen lehuppant elém. Fel sem tűnt, hogy Steve az amíg meg nem szólalt.

-Beszélnünk kell. - mondta halkan.

-Nem hinném, hogy kellene. - mosolyogtam rá. Nem akartam. Mindennél jobban el szerettem volna kerülni. Nem volt jó hatással az ítélőképességemre. 

-Nina.. Ez nagyon fontos. - tördelte a kezeit.

-Ja, hát nem hinném. Menj mond el Dove - nak. - morogtam. Nem volt valami jó hangulatom és igyekeztem ezt vele tudatni, azonban annyira ez nem hatotta meg.

-Ha nem jössz magadtól, majd viszlek én. - dőlt hátra keresztbe tett karokkal.

-Esélyed sincs. - húztam össze a szemeimet. Ez nem volt igaz, mert a jelenlegi állapotomban simán legyőzött volna és ezzel ő is tökéletesen tisztában volt. 

-Jössz vagy én vigyelek? - vonta fel a szemöldökét. Egy ideig mérlegeltem. Nem volt túl sok választási lehetőségem így megadóan felsóhajtottam. Semmi hangulatom nem volt hozzá és ezt ő is pontosan látta. Vigyorogva követett. Egészen a közeli parkig sétáltunk ahol leültünk az egyik padra.

-Szóval? - kérdeztem keresztbe tett karokkal. Az egyik jó tulajdonságom közé tartozott, hogy bármilyen helyzetben is voltunk nem tudtak érzelmeket leolvasni az arcomról. Steve mérlegelt, hogy mégis hogyan kellene belekezdenie. 

-Figyelj.. Sajnálom. Mégis jól jönne a segítséged. - mondta zavartan. Felvont szemöldökkel néztem végig rajta. Nem akartam túl bunkó lenni, de meg volt a véleményem a helyzetről.

-Igen? És mégis miben? - dőltem hátra a pad támlájának. Az égre nézve vártam, hogy mondjon valamit, de csak a tekintetét éreztem magamon. 

-Miss Blake ha tudni szeretné a Kapitány szívverése felgyorsult. - szólalt meg Nie a fülesemben. Nem válaszoltam neki csak megeresztettem egy apró mosolyt. Nem akartam elbízni magam hiszen akármitől is lehetett.

-Dove azt mondta, hogy te bárhol képes vagy megtalálni akárkit. - mondta. A számra harapva kaptam felé a fejemet. 

-Jó ez igaz. - vontam meg a vállam. Az egyik erősségem közé tartozott az eltűnt személyek felkutatása. Na meg persze az elfogása. Ebben verhetetlen voltam mindig is.

-Megtaláltuk, de olyan gyorsan meglépett előlünk. Az az érzésem van, hogy Sharon inkább csak hátráltat minket. Szándékosan. - mondta halkan.

-Hát persze. Mit is vártunk tőle. - forgattam meg a szemeimet. Rogers szúrós szemekkel nézett rám. 

-Jó, bocs de nem kedvelem. - vontam meg a vállaim.

-Tudom. - sóhajtott fel.

-Segítek, de nem ígérek semmit. - mondtam megadóan. Szükségem volt egy kis magányra.

-De vannak feltételeim. - emeltem fel a mutatóujjam. Steve várakozóan bólintott. 

-Az első, hogy senki nem üti bele az orrát a dolgomba. Szeretem magam intézni a dolgokat ez alól egyetlen kivétel van és az Dove. A második, hogy egyenlőre csak másodlagosan kezelem az ügyet a bál után pedig minden erőmet rá fordítom. A harmadik, hogy ha menni kell egyedül Dove jön velem. - soroltam.

-Oké az első kettővel egyet értek. De a harmadikat nem tartom jó ötletnek Nina. - rázta meg a fejét.

-Én pedig nem kérdeztem, hogy mit tartasz annak vagy mit sem. Dove jöhet egyedül velem, mert benne megbízok. - mondtam komolyan. Rogers talán egy kicsit a szívére vette amit mondtam  nem tudom de bólintott egyet. 

-Ha arra kerül a sor úgy is hívni fogunk, de szeretném bizalmasan kezelni. Nem bízok Sharon - ban. Még a végén kiadná másnak is az információkat. - sóhajtottam fel.

-Nem hinném, hogy nekem keresztbe akar tenni. - rázta meg a fejét Steve. 

-Neked lehet, hogy nem igazad van. De nekem minden áron. És nem fogok senkit veszélynek kitenni. Főleg nem Buckyt vagy téged. - mondtam.

-Köszönöm Nina. - mosolyodott el.

-Nincsmit. Viszont szeretném ha te most leginkább a csapatnak segítenél. Tony megint bulizni akar. - forgattam meg a szemeimet. 

-Hallottam róla. - nevetett fel. Kezdtünk eltérni a témától és én egy kicsit sem bántam. Jól éreztem magam Steve társaságában. Nem lett volna szabad elvállalnom, de mégis megtettem. Tudtam, hogy mit érez.

-De ígérd meg, hogy nem fogsz olyan hülyeséget bevállalni mint Dove - nál. - mondta komoran. 

-Ha arra kerül a sor teszem amit tennem kell. Bármibe is kerül. - emeltem rá a tekintetem. Ez igaz is volt. Mindig ezt tettem. A saját érdekeim kerültek az utolsó helyre míg másokét előtérbe helyeztem. Ez így volt helyes.

-Komolyan mondom Nina. Ne keverd magad veszélybe. - fogta meg a kezemet.

-Egész életemben ezt csináltam. Fury a legveszélyesebb küldetésekre küldött Peggy pedig támogatta. Szerinte az ilyen helyzetekből tanultam és ettől lettem az aki vagyok. - mondtam. Szinte soha senkinek nem beszéltem Peggy - ről. Míg tudott a S.H.I.E.L.D. - et szolgálta. 

-Elnézést.. kiről beszéltél az előbb? - távolodott el azonnal. 

-Peggy Carter. - mondtam. Ott abban a pillanatban esett le. Ő volt az a nő akibe annyira szerelmes volt. Visszavonulót fújtam azonnal. Nagy levegőt vettem és elindultam vissza a toronyba. Steve utánam szólt valamit, de újra nem törődtem vele. Persze, hogy csak annyira érdekeltem mint egy munkatárs. Hirtelen nem is értettem saját magamat, hogy miért képzeltem többet bele. Zsebre tett kézzel haladtam a gondolataimba merülve. 

2021.02.14.

Sziasztok! Hamarosan elérkezünk a könyv végéhez már csak 4 rész van hátra belőle. De a történet nem ér véget. Sőt! Ami azt illeti, ez még csak a bevezetés arra ami Ninára és Dovera vár. Hamarosan többet is megfogtok tudni, addig pedig itt egy kis előzetes a következő "kalandjukból":

"-Szóval nem csak a tiéd van neki, hanem sajátja is? Nagyszerű. - horkantottam fel.

-Szóltam, hogy maradj ki belőle. Ez sokkal mélyebben gyökerezik, mint azt valaha is gondoltuk. Itt már nem csak a Hydráról van szó. Hanem valami teljesen másról is Dove. - szorította ökölbe a kezét. Sosem láttam még azelőtt ennyire tehetetlennek. Fogalma sem volt arról, hogy mégis ezúttal hogyan nyerhetnénk.

-Te sem tetted meg mikor kimosták az agyamat. A minimum, hogy veled tartok. - mondtam.

-Akkor együtt fogunk meghalni. - mondta keresztbe tett karokkal."

Írjátok meg, hogy mit gondoltok. Hamarosan jelentkezem, addig is az erő legyen veletek!