-Még egyszer. - intett Steve. Már fogalmam sem volt, hogy mióta ütöttük egymást, de kezdett elfogyni a türelmem. Egyszerűen nem voltam formában. Egy hete kezdtem el újra az edzést, de nem ment. 

-Kész, ennyi, feladom! - ültem le kifulladva. Steve felvont szemöldökkel nézett le rám.

-Azt hittem te sosem adod meg magad. - csusszant le mellém. Szólásra nyitottam a számat, de végül nem mondtam semmit. Nem tudtam. Igaza volt. Nem akartam, de egyszerűen nem tudtam úgy harcolni ahogy azelőtt. Lehet köze volt annak amit átéltem, de képtelen voltam.

-Adj magadnak egy kis időt Nina. Meglátod hamarosan újra belejössz. - ölelte át a vállamat.

-Nem tudom Steve. Most még Sharon is lenyomna. - grimaszoltam. A név hallatán Steve megfeszült, elengedett és felállt, pedig jól esett a közelsége. 

-Oké, bocs ezt nem kellett volna. - sóhajtottam. Steve megrázta a fejét és a kezét felém nyújtotta. Megfogtam és felhúzott. Újra megpróbáltuk. Ezúttal sem ment valami fényesen de próbálkoztam. Nem számítottam rajta, hogy lassan fogok felépülni. Újabb fél óra múlva teljesen kimerültem. Alig kaptam levegőt.

-Látod nem volt ez olyan rossz. - mosolygott rám. Felvont szemöldökkel néztem rá.

-Ezt még te sem gondolod komolyan. - lihegtem.

-Ami azt illeti de. 1 hete mikor elkezdtük majdhogynem állni sem tudtál hosszabb ideig. Most meg már képes vagy könnyebbeket emelni és az állóképességed is rengeteget javult. - mondta.

-Hogy vagy képes ennyire pozítivnak lenni? - pislogtam nagyokat.

-Tudod ha az ember 70 évet jégbe fagyva tölt és elveszti élete szerelmét és a barátait muszáj, hogy pozitív maradjon. - mondta.

-Hát persze. - húztam el a számat, majd felálltam és kisétáltam a teremből. Ahogy kimondta azt a két szót nagyon szíven ütött. Steve utánam szólt, de nem figyeltem. Nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy valami bánt. Mégsem tudtam erőt venni magamon. 

-Minden oké? - ütköztem bele Dove - ba. A lány tökéletesen megtalálta a helyét a Bosszúállók között. Főleg Tony - val találta meg a közös hangot akivel együtt dolgozott a laborjában. Dove is okos volt. Felért a nagymenő Starkhoz. Sőt! Voltak dolgok amikben lekörözte. 

-Persze. - mosolyogtam rá. Boldognak kellett volna lennem, hogy visszakaptam. De valamiért nem ment. Steve jelenléte nem volt rám jó hatással. Nem tudtam, hogy még meddig tudom elrejteni az érzelmeim. Mert valami egyre jobban kezdett kialakulni bennem. 

-Nina... Tudom, hogy az elmúlt időszakban nem voltam itt neked de most már igen. És nem megyek sehova. - mosolygott rám. 

-Tudom Dove. Természetesen fordítva is így van, de most mennem kell. Később? - kérdeztem. Egy aprót bólintott, majd kikerültem és nagy léptekkel indultam meg a szobámban. Ahogy beléptem a szobámba megkönnyebűltem. 

-Miss Blake? - hallottam meg Nie hangját.

-Basszus Nie ne haragudj elfelejtettem új fülest csinálni. - túrtam a hajamba.

-Miss Carter és Mr. Stark gondoskodtak róla. Illetve innentől a telefonján is bármikor könnyedén elér. - mondta. Dove és Tony zsenik voltak. Régóta tervben volt, hogy megcsináljam de megelőztek. Ahogy leültem az ágyra feltűnt, hogy egy mappa volt rajt. Kíváncsian lapoztam bele. Nick Fury gondoskodott a figyelemelterelésről. Bár már nem volt S.H.I.E.L.D. mégis szüksége volt az embereknek segítségre. A Hydra továbbra is keményen dolgozott a saját tervükön. Coulson és csapatán múlott, hogy sikerül - e nekik vagy sem. Segíthettem volna nekik de nem tettem. Pedig minden segítségre szükségük volt. Valamiért a szívem a Bosszúállók felé húzott. Kopogásra kaptam fel a fejemet.

-Gyere. - kiabáltam. Fél másodperccel később Steve jelent meg. Kíváncsian nézte, hogy mégis mit lapozgatok annyira.

-Azt hittem a S.H.I.E.L.D. - nek annyi. - mondta.

-Annyi is. - mondtam fel sem nézve. Tovább olvasgattam. Egy iskolai bál volt a helyszín. Oda kellett mennem és elvegyülni. 

-Figyelj.. sajnálom ha valamivel megbántottalak az előbb. - vakarta meg a tarkóját.

-Nem történt semmi. - válaszoltam továbbra is olvasva. Tetszett valójában a feladat. Nem volt sok időm a felkészülésre. A bál időpontja vészesen közelget a fizikai állapotom pedig alulról verdeste a nullát. Tehát mindent bele kellett adnom.

-Biztos? - ácsorgott tanácstalanul.

-Persze. Ülj le nyugodtan. - pillantottam rá. Rogers egy ideig mérlegelt de aztán helyet foglalt mellettem az ágyamon. 

-Tartozok neked egy vallomással. - mondta halkan. Felkeltette az érdeklődésem így a mappát becsukva néztem fel rá.

-Egy ideig távol leszek. - mondta. 

-Értem. - motyogtam. 

-Bucky a gyerekkori legjobb barátom életben van. - mondta ki hirtelen.

-Mi? - kérdeztem értetlenül.

-Lezuhant egy vonatról és azt hittem, hogy meghalt. De valahogy túlélte és a Hydra megmentette. Kimosták az agyát és a katonájukká tették. Emlékszik rám Nina. - mondta. Átéreztem a helyzetét. Hiszen nemrég velem is ez történt.

-Hmm. - motyogtam. A fejemben már különféle összeesküvés elméletek kezdtek el lezajlani. 

-Szerintem ez nem véletlen. Valami célja van a Hydrának. Szerintem az a szervezet vagy micsoda amelyik Dove - ot irányította a Hydra egyik ágazata. Mi van ha sokkal mélyebbek a gyökerek mint hittük? - kezdtem el fel alá sétálni.

-Talán igazad van. - mondta Steve.

-Nem. Biztos, hogy igazam van. Dove sokkal erősebb és az arcán lévő sebek is napról napra gyógyulnak pedig nem kellene. Mi van ha megpróbálják a szuper katona szérumod lenyúlni? Lehetséges, hogy Bucky esetében nem sült el jól, ezért kerestek egy gyengébb alanyt akit könnyebben tudtak befolyásolni. - magyaráztam folyamatosan.

-Nina te egy zseni vagy. - mosolygott rám.

-Oké a bál ráér. Van ennél sokkal de sokkal fontosabb dolgunk. Meg kell találnunk Buckyt. - mondtam határozottam.

-Köszönöm Nina igazán kedves tőled, de Sam és Sharon már megígérték, hogy segítenek. - mondta halkan. Az arcomra fagyott a mosoly. Én hülye segítettem neki erre lepattintott. Hát persze. Nem is tudom, hogy mit vártam.

-Ebben az esetben. - intettem a fejemmel az ajtó felé. Talán kicsit bunkónak tűntem de nem érdekelt. Steve vette a lapot felállt és kiindult. Mikor mellém ért szólásra nyitotta a száját, de nem mondott semmit csak kisétált. 

-Picsába! - rúgtam bele egyet az ajtóba. Mérges voltam. Nem rá hanem magamra. Az érzelmeim kezdték átvenni felettem az irányítást ez pedig nagyon nem volt jó. Nem engedhettem, hogy Steve miatt elveszítsem a józan eszem. Így hát összeszedtem magam és az edzőterembe mentem. Kiadtam magamból minden dühömet. Nem tudtam, hogy mi mást tehetnék. Utáltam, hogy kezdtem beleszeretni Steve Rogers - be. Vagy már megtörtént volna? Magam sem tudtam, de azt igen hogy az érzés nem volt kölcsönös.

2021.02.13.

Sziasztok! A mostani részt egy pár nappal előbb hoztam, mint terveztem ennek az oka, hogy ma van egy éve, hogy publikáltam az első részét a történetnek. Úgy terveztem, hogy a mai napon kerül, majd ki az utolsó rész, de ez egyéb okok miatt máshogy alakult. Ebből az egyik a folytatás történet (spoiler). Szóval itt szeretném bejelenteni nektek, hogy az utolsó rész után a történet nem ér véget. Sőt! Hamarosan hozok, majd egy kis "előzetest" belőle. 

Következő rész érkezése: 2022.04.30.