A férfi megsejtette, hogy Dove emlékei kezdtek visszatérni és lecserélte. Ő maga volt aki onnantól foglalkozott velem. Soha nem éltem át olyan fájdalmakat, mint abban a maradék időben. Szinte éveknek tűnt. Egy reggel aztán a férfi nyomában megjelent valaki más is. Dove nulla érzelemmel az arcán közeledett felém kezében egy pisztollyal. Lehunytam a szemeim és sóhajtottam egyet. Kimosták az agyát. Újra. Legalábbis azt hittem.

-Öld meg! - kapta meg az utasítást. Ám ahelyett, hogy velem végzett volna a férfi kapta meg a golyót. Az élettelen teste nagyot csattant a padlón. Dove nem tétlenkedett felkapott egy kést és kiszabadított. Nagy nehezen sikerült feltámaszkodnom. 

-Foglak. - támasztott meg. Nem éreztem túl jól magam. Napok óta nem mozogtam rendesen csupán annyit amikor a mosdóba kellett mennem és oda is szigorú őrizettel. Enni és inni is alig kaptam ami meglátszott rajtam.

-Oké. Most kiszabadítalak innen. - mondta, majd kinyitotta az ajtót és két lövést leadott az őrökre. Valahol nekem itt teljesen kiestek a dolgok. Annyi meg van, hogy az adrenalin vitt előre, de többre nem emlékeztem. Legközelebb mikor magamhoz tértem Bruce laborjában találtam magam. Mellettem Fury ült aki azonnal felugrott, hogy magamhoz tértem.

-Hol van Dove? - kérdeztem halkan.

-Nyugalom. Feküdj vissza. Stark megműtötte hamarosan itt lesz. - nyomott vissza az ágyra. Nem válaszoltam csak eleget tettem a kérésének. 

-Egy chip volt a fejében amivel irányítani tudták. Stark kiszedte. - mondta el a történteket.

-Meddig voltam kiütve? - kérdeztem.

-2 hónapig.. - válaszolta halkan. A szemeim azonnal tágra nyíltak. 

-A sebeid nagy része begyógyult, de néhány repedésed maradt. Kómába estél és az sem volt biztos, hogy valaha is felébredsz. - mondta. Csendben hallgattam végig. Néhány perc múlva kopogást hallottunk. Tony és Steve lépett be az ajtón. Mögöttük pedig... nos az a személy akinek az életem köszönhettem. Felugrottam mit sem törődve a belém kötött infúzióval és a nyakába ugrottam. A tű csattanással ért a földre a kezemből pedig folyni kezdett a vér.

-Sajnálom. - suttogta a fülembe Dove. Sikerült megmentenem. Ez pedig kárpótolt mindenért.

-Nem. Az én hibám volt az egész. - léptem egyet hátra lassan. Mosolyogva nézett végig rajtam. Az izmaim leépültek, és fogyni is rengeteget fogytam. Úgy néztem ki mint egy élő csontváz.

-Köszönöm Tony. - fordultam a zseni felé. Sokkal tartoztam neki amiért megmentett mindkettőnket. És persze Bruce - nak is.

-Nos hát igazán nincsmit. De lehetőleg ne vadulj meg többet. - fordult Dove felé aki lesütött szemmel bólintott. A hirtelen mozgástól megszédültem és ha Steve nem kapja el a derekam biztosan összeesek. Zavartan túrtam bele a hajamba. Rogers az ajkaimat bámulta, és én is az övét. Nem engedhettem a csábításnak szóval óvatosan leráztam magamról a kezét és arrébb léptem. Dove felvont szemöldökkel vizslatott. Grimaszolva megráztam a fejemet jelezve, hogy nehogy most belekezdjen.

-Carson csatlakozott hozzánk. - mondta Steve.

-És szeretnénk ha te is. - fejezte be a mondatot Tony. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Tanácstalanul néztem körbe.

-Meggondolom. - nyögtem ki végül. Hirtelen el sem hittem, hogy Dove megtette. Mindig is egyedül az én társam volt erre hirtelen csatlakozott egy szuperhős csapathoz. Ez kissé sokkolt.

-Nincs többé S.H.I.EL.D., valamivel el kell ütnöm a szabadidőm. - vonta meg a vállát.

-Várjunk. Mi van? - ráztam meg a fejemet tanácstalanul. Túl sok infó volt egyszerre. Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam.

-Úgy ahogy mondja. A Hydra beépült és belülről végzett vele. - mondta Steve.

-Te! Te már akkor tudtad! - mutattam idegesen Fury - ra.

-Persze, hogy tudtam. Vagyis inkább csak sejtettem. Szerinted miért támogattam a hirtelen jött ideiglenes visszavonulásod? - vonta fel a szemöldökét.

-Te sunyi róka! Segíthettem volna! - dőltem hátra sértődötten.

-Ugyan kölyök mindannyian tudjuk, hogy Dove volt az első számodra. - mondta Tony. A vállamat megvonva forgattam meg a szemeimet. Starknak ugyan volt egy stílusa, de az biztos, hogy ha bárkinek szüksége van segítségre az elsők közt van ott. 

-Mikor mehetek ki innen? - kérdeztem. Jó pár furcsa pillantást kaptam. Szerettem volna minél előbb visszatérni a régi formámba.

-Hó - hó ne siessünk ennyire előre. Először egy halom vizsgálatot fogok elvégezni rajtad. Kapitány megvár ne aggódj. Néhány már nem számít neki. - kacsintott. Tágra nyílt szemekkel néztem rá. Nem értettem, hogy ez mégis honnan jött neki. 

-Nem vagyok vagy. - kacsintott, majd megfordult és elsétált. Dove mellettem hangosan nevetni kezdett mire reflexből odavágtam neki egyet ököllel. Ügyesen arrébb lépett előle és tovább nevetett.

-Na azt hiszem magatokra hagylak titeket. Később még benézek. - paskolta meg a vállam Fury.

-Nick? - szóltam neki, mire megállt és érdeklődve nézett vissza.

-És akkor most velem mi lesz? - kérdeztem halkan. Tudta, hogy mire gondolok. Az egész életem a S.H.I.E.L.D. - nek szenteltem. Így már nem maradt semmilyen cél a szemem előtt. Fury Dovera, majd Stevere nézett akik megértették és kimentek. Nick visszasétált az ágyam mellé.

-Őszinte leszek veled Nina. Kevés ilyen tehetséges ügynököm volt mint amilyen te vagy. Nagy része, mint kiderült a Hydra embere volt vagy meghalt. Esetleg visszavonult. A lényeg, hogy nagyon kevesen vagytok és a világnak szüksége van ilyen emberekre mint te. Vagy elpazarlod a tehetséged, vagy pedig beállsz valamelyik csapatba. - mondta komoran.

-Várjunk.. Hogy érted, hogy valamelyikbe? - vontam fel a szemöldököm kíváncsian. 

-Nem remélek túl sokat, de Coulson és a csapata próbálják újjá szervezni a S.H.I.E.L.D. - et. De ha megfogadod a tanácsom én nagyban gondolkodnék a helyedben. - intett a fejével a kint beszélgetők felé.

-Szerinted csatlakoznom kéne hozzájuk? - kérdeztem halkan. Komolyan elgondolkodtam rajta abban a percben.

-Carson is csatlakozott. Ez jelent valamit. - veregette meg a vállam, majd otthagyott a gondolataimba merülve. Helyet cserélt Steve - vel. Dove kintről kacsintott egyet, majd Fury nyomában eltűnt a szemem elől.

-Hol van a barátnőd? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Steve meglepődött a kérdésemtől. 

-Sharon? - kérdezett vissza.

-Nem, a marslakók. - vágtam le egy fintort. 

-Nem kell vele foglalkoznod. - mondta, majd beállt közénk a csend. Én nem akartam semmit mondani, ő pedig nem tudott. Egy ideig így ültünk csendben, de aztán erőt vett magán:

-Aggódtunk érted. Tényleg azt hittem, hogy többet nem látunk. - mondta halkan.

-Engem nehéz eltenni láb alól. - húztam egy félmosolyra a szám. Steve nevetve megrázta a fejét.

-Hihetetlen, hogy egy ilyen helyzet ennyire nem viselt meg. Sokan azt hittük, hogy ez jelenti, majd az ügynökséged végét. - mondta.

2021.02.12.