-Miss Blake egy csapat katona tart ön felé a folyosó déli részéről. - szólalt meg hirtelen Nie. Nem válaszolhattam neki hiszen az még jobban leleplezett volna, így további jelentésig bebújtam pár szekrény mögé. Nem értettem, hogy mi volt az a nagy rendetlenség, de nem is igazán érdekelt. Hiszen nekem ez nagyon is jól jött. Az ellenség elől eltudtam bújni és nem találhattak meg.

-Attól tartok lebukott. - mondta a mesterséges intelligencia. Akkor fogadjuk őket. Türelmesen kivártam míg elmentek mellettem. Tudták, hogy ott vagyok arra azonban nem számítottak, hogy én fogom őket megtámadni. Kiléptem a rejtekhelyemből és lőni kezdtem őket. A fegyvereimen volt hangtompító legalább ezzel segítettem a dolgom, hiszen a többi katona nem halhatta a lövéseket. Mire észbe kaptak volna már halottak voltak, én pedig tovább álltam volna. Csakhogy a holtestekkel kellett valamit kezdenem. Egyesével behúzkodtam őket a szekrény mögé ahol én is meghúzódtam. Vettem egy nagy levegőt és tovább álltam. Soha nem esett nehezemre a lopakodás, bár nem szerettem. Dove - val nem ez volt a taktikánk. Egyszerűen odamentünk rárúgtuk az ellenfélre az ajtót bementünk, nyertünk és kijöttünk. Ennyire egyszerű volt. Ott azonban csak magamra számíthattam. Dove meghalt és vele együtt a régi énem is. Magamra és Nie - ra számíthattam. Közösen kellett megoldanunk azt a feladatot. Fury bízott bennem így a lehető legjobbat próbáltam kihozni a helyzetből.

-Miss Blake egy ügynök közeledik ön fele. Attól tartok ő az a bizonyos D ügynök akit a likvidálására küldtek. - mondta Nie. A vállamat megvonva folytattam az utam. Nem volt menekülési útvonal hiszen az épület annyira furán volt felépítve, hogy egy hosszú folyosó volt csupán. Vagyis én először így gondoltam. De aztán hamar rájöttem, hogy nem így van. Mindenhol titkos átjárók voltak. Az egyiket úgy sikerült felfedeznem, hogy túlságosan hozzá lapultam a falhoz, és megnyitottam az átjárót. Egy szép mozdulattal hátra is burultam, de egy szaltóval sikerült elkerülnöm az esést. A titkos ajtó amilyen gyorsan kinyílt olyan gyorsan be is zárult.

-Miss Blake azt hiszem megtalálta amit keres. - szólt Nie. Érdeklődve kezdtem el körbe nézni. A szemem gyorsan hozzá szokott a sötéthez így  meg is találtam amit kerestem. A fegyver eléggé érdekes alakú volt. Nem volt időm rendesebben megfigyelni. Csak a feladatot akartam befejezni.

-Itt nincsenek lehallgató rendszerek és kamerák. Beszélhet. - mondta Nie.

-Nie kérlek keress nekem ebből a helyből egy kijáratot. Nem létezik, hogy csak az az egy ajtó van itt amin bejöttem. - adtam le a feladatot a "társamnak". Néhány másodperccel később zörgést hallottam a hátam mögül.

-Megvan Miss Blake. Ezen az alagúton kell végigmennie és ott odaér ki rögtön az autója mellé. - hadarta Nie.

-Köszönöm. - biccentettem egyet, bár ő ezt nem láthatta. Az egyik asztalon találtam egy kötelet és azzal a hátamra kötöttem az asgardi fegyvert. Eligazítottam, majd el is indultam. Az alagútba ahogy beléptem Nie be is zárta. Így senki sem talált bizonyítékot arra, hogy én ott jártam. Vagyis de. A fegyvert magammal vittem. De egy kis idő kellett annak a bűnöző bandának, hogy le essen mi is történt. Addigra pedig én már rég az autómmal száguldottam vissza a S.H.I.E.L.D. bázisa felé. Igyekeztem ahogy tudtam és végül célba értem.

☆☆☆

-Biztos benne, hogy egy egyszerű midgardi képes lenne erre? - hallottam egy idegen hangot Fury irodájából. Annyira nem foglalkoztatott. Megvontam a vállam, majd benyitottam.

-Blake ügynök! Sikerült megszerezni a...? - kérdezte. Azonban rögtön befejezte a beszédet ahogy levettem a hátamról. Fel sem tűnt, hogy a Bosszúállók egész csapata bent állt az irodában.

-Khmm Fury...nem szeretne minket bemutatni? - kérdezte egy vörös hajú nő. Ekkor vettem észre a csapatot. A kezeim keresztbe tettem és felvont szemöldökkel vizslattam őket.

-De. Ő Nina Blake az egyik legjobb ügynököm. Blake ők a Bosszúállók. Natasha Romanoff, Tony Stark, Bruce Banner, Thor, Clint Barton és Steve Rogers. - mutatta be őket. Hirtelen túl sok név volt, de nem foglalkoztam a megjegyzésükkel hiszen azt hittem nem találkozunk többet.

-Örök hálával tartozom neked Lady. - lépett közelebb Thor.

-Csak a munkámat végeztem. - vontam meg a vállam.

-Ez egy felbecsülhetetlen értékű fegyver. Ha bármiben segíthetünk én és Asgard népe rendelkezésedre állunk. - biccentett.

-Köszönöm. - tettem én is ugyanígy.

-Olyan ismerős vagy valahonnan. - vakarta meg a szakállát Stark.

-Sok helyen jártam már. Bár ugyanezt nem tudom elmondani rólad. - vontam meg a vállam. Nick összehúzott szemöldökkel figyelt. Kérdő tekintettel fordultam felé, azonban választ nem kaptam.

-Én szívesen látnálak a csapatban. Ez nem semmi teljesítmény. - mondta Barton.

-Köszönöm, ez igazán megtisztelő de nem dolgozom csapatban. - mentettem mi magam azonnal. Menni akartam már, mert a társalgás kezdett folytogatni. Nem voltam én ilyenhez hozzá szokva.

-Kár. Ha esetleg meggondolod magad szólj. - kacsintott rám Stark.

-Nem fogom - ráztam meg a fejem - mindenesetre köszönöm a lehetőséget.

-Talán igazatok van. - szólalt meg Nick. Gyilkos tekintettel meredtem rá. Fújtatva csóváltam meg a fejem.

-Nina Blake és a Bosszúállók... Igazán remek ötlet.. - mondta Fury. Ott elpattant bennem valami. Nagy léptekkel indultam meg az asztalához amin ő támaszkodott. A kabátom egyik belső zsebéből kivettem a jelvényem amit az asztalra raktam.

-Végeztünk. - mondtam, majd megfordultam és amilyen gyorsan csak tudtam kisétáltam onnan. Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó vettem egy nagy levegőt. Minden ami addig nyomasztott még rosszabb lett. Nick sosem erőltette a csapatmunkát, de amikor ott ki mondta azokat a szavakat feltépett olyan régi sebeket amiket sosem lett volna szabad. A zsebemből kivettem a napszemüvegem és felvettem. Egyenesen a garázsba mentem ahol bepattantam az autómba és haza indultam.

-Nie kérlek fogalmazd meg a felmondásomat. - szólaltam meg hirtelen.

-Miss Blake, biztos benne? A S.H.I.E.L.D. nélkül... - kezdett bele valamibe, azonban én közbe szóltam.

-Mától semmi közöm a S.H.I.E.L.D. - hez. Nick Fury most nagyon csúnyán félrelépett és ott szúrt belém ahol a legjobban fáj. - sziszegtem.

-Megkérdezhetem, hogy mi történt odabent? - kérdezte.

-Persze. Azt akarta, hogy csapatban dolgozzak pedig tudja, hogy Dove az egyetlen társam. Ő meghalt én pedig többé nem vagyok hajlandó mással dolgozni. - hadartam.

-Megértem Miss Blake. Az volt az első és utolsó bevetésem önökkel. A lehető legjobb csapatot alkották. Azonban nekem lenne egy felvetésem. - mondta.

-És pedig mi lenne az? - kérdeztem. Nie hallgatott. Nem értettem, hogy miért. Hiszen egy mesterséges intelligenciának nincsenek érzései, azonban sokszor úgy éreztem, hogy az enyémnek vannak.

-Mivan ha Carson ügynök életben van? Ha D ügynökként tevékenykedik most? - kérdezte. Hirtelen sokként ért a felismerés és a fékre léptem.

2020. 02. 22.