-Sikerült megtörnöd végre? - lépett be a férfi. Dove épp a kését törölgette amit néhány pillanattal azelőtt rántott ki a vállamból. 

-Még nem. De hamarosan fel fogja adni. - mondta magabiztosan. Túlságosan biztos volt magában. Éppen ezért igyekeztem kitartani. Ameddig csak tudtam. 

-Nem úgy tűnik! - guggolt le elém és az arcomat kezdte el vizslatni. Az államnál fogva felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek. Nem tétlenkedtem és arcom köptem. Idegesen pattant fel és törölgette az arcát. Morogva kapta fel az áramos botot az asztalról és vágta belém. Mikor elvette erősen kapkodtam a levegőért. Tudtam, hogy bármennyire is tartottam magam mégis csak emberből vagyok és a testem egy idő után felfogja adni. Ezért volt szükségem egy tervre. Csakhogy Dove nélkül esélytelen volt. Igyekeztem megtalálni a lelki gyenge pontját. Tudtam, hogy emlékszik néhány dologra, de szükségem volt minden információra, hogy mégis mik azok. A férfi még szólt pár szót Dove - nak, majd elment. 

-Ha így folytatod előbb meghalsz mint, hogy hasznod lesz. - mondta ki hangosan amit gondolt.

-Akkor legalább egy olyan ember fog megölni aki fontos nekem. - köhögtem fel vért. Dove összeráncolt szemöldökkel nézett rám, aztán megrázta a fejét.

-Sosem értettem, hogy hogyan tudsz ennyire nyugodt és erős maradni ilyen helyzetekben is. - kezdeményezett beszélgetést.

-Nem tudom. - nevettem fel. Minden mozdulat fájt, de pár apró szisszenésen kívül nem adtam hangot neki. Összeráncolt szemöldökkel kapcsolta be az asztalon elhelyezkedett régi rádiót. Épp egy interjú ment Sharon - nal és a Bosszúállók néhány tagjával. Felvont szemöldökkel hallgattam.

-Úgy látom a csapat elég hiányos. Nem hallom köztetek Thort, Bruce Bannert és Nina Blake - t sem. - mondta. A nevem hallatán felnevettem.

-Nos, igen. Az utóbbi nem a csapat tagja. Ami őt illeti csatlakozott az ellenséghez valójában egy kém volt. - mondta komolyan. Egyikük sem mondott erre semmit. 

-Ez igaz? - kérdezte a többieket. Sharon esélyt sem hagyott, hogy elmondják amit akarnak. Végig csak ő beszült. Tudtam, hogy ő volt az aki leszervezte az interjút, mert maguktól biztosan nem nyilatkoztak volna. 

-Ennek a lánynak elég nagy szája van ahhoz képest, hogy nem tud semmit. - mondta halkan Dove de így is meghallottam.

-És még ő fenyegetett meg, hogy ha nem adom át neki az elkapásod, akkor besározza a hírnevem. - krákogtam.

-Ő? Ellenem? - fintorgott. Egy pillanatra olyan volt, mintha minden a régi lett volna. De tudtam, hogy nem szabad megbíznom a tőlem nem messze álló lányra. Napok óta fogva tartott és kínzott. Nem az volt aki egykor a társam volt. Teljesen kimosták az agyát, hogy valaki másnak dolgozzon és irányítsa. Ez volt a nagy esélyem, hogy megmentsem. De óvatosnak kellett lennem. Nem akartam feldühíteni. 

-Megszállottan ő akart utánad menni. - vontam meg a vállam. Bár kissé nehezen ment. Még mindig vérzett egy kicsit a kés helye. Nagy volt az esélye, hogy megfelelő ellátás nélkül elfertőződik a többivel együtt, de nem érdekelt. Ha kellett készen álltam meghalni azért, hogy Dove - ot visszatereljem a helyes útra. 

-Érdekes. - motyogta. Egy ideig egyikünk sem szólt semmit. Én nem tudtam, hogy mégis mit kellene, hogy hogyan álljak neki a tervemnek. Ha túl sokat tapogatóztam volna az emlékei közt könnyen lebukhattam. Szóval így maradt a spontán beszélgetés. Közben az interjú tovább ment. Egy pontig nem is igazán érdekelt amikor aztán felcsillant a szemem.

-Sharon hagynád a többieket is válaszolni?  - kérdezte a riporter. Mint kiderült nem egymással szemben ültek, hanem hívásban beszéltek.

-Öööö...nem hinném, hogy.. ízé megkértek, hogy beszéljek a nevükben tudja nem igazán szeretnek nyilatkozni. - hadarta zavartan. Ez már számomra is kezdett érdekessé válni.

-Sharon? Mit csinálsz te itt egyedül? - hallottam meg Clint hangját a háttérből. Sharon lebukott. Úgy tett mintha a többiek is vele lennének csak, hogy engem sározhassan. Nevetve ráztam meg a fejemet. Sok minden kitelt belőle, de ezt sosem gondoltam volna.

-Őrült a csaj. - mondta Dove. Ebben mindketten egyet értettünk. Nem volt ki a 4 kereke.

-És megszállottan oda van Steve - ért. - fintorodtam el. Egykori társam azonnal észrevette, hogy mi is történt. Még azután is kiválóan ismert, hogy kimosták az agyát. Ki tudja hányszor.

-Ezt most meg sem hallottam. Jelentenem kéne amint találok ellened akármi felhasználhatót. - tisztogatta tovább a fegyvereit.

-Akkor miért nem teszed? - kérdeztem halkan. Nem válaszolt csak csinálta tovább amit addig is tett. Ott kezdtem el sejteni, hogy nyerésre állok. Dove kezdett megtörni. A velem töltött idő alatt az érzelmei előtérbe kerültek. Kezdett egyre több mindenre emlékezni. A kínzások is abba maradtak. Nem tudtam, hogy miért csak sejtettem. Persze bennem volt, hogy talán csak átver és a bizalmamba akar férkőzni. De volt egy érzéseim, hogy nem így van. A napok teltek és kezdtem egyre jobban érezni magam. Néha látogattak meg minket különböző katonák akik enni illetve inni hoztak nekünk. Egy idő után már Dove sem ment el hanem mellettem maradt egész nap. Segítettem neki felidézni az emlékeit. 

-Oké. Tudom, hogy nagy dolgot kérek tőled, de a sebeid már begyógyultak és ha nem látnak rajtad valamilyen új sérülést, akkor valaki mást fognak ide küldeni. - mondta.

-Nyugodtan. Kibírom. - bólintottam. Tétovázott. Mellettem állt, de nem volt képes megtenni. Nem akart bántani.

-Na jó.. Kérem a kést. - nyújtottam a kezem. Mérlegelt. Hiszen ha a kezembe adja ott lesz a lehetőségem a szökésre. Valamiért azonban odaadta. Nem vártam. A combomba döftem a kést. Sziszegve rántottam ki belőle. Okoztam magamnak még néhány sérülést. Abban a pillanatban ahogy visszaadtam a fegyvert belépett a kigyúrt alak. Dove izmai azonnal megmerevedtek. Idegesen rágta a szája szélét. Már nem használt nála az agymosás.

-Hogy halad D ügynök? - kérdezte a férfi keresztbe tett karokkal. Dove először rám nézett. Alig észrevehetően biccentettem neki egyet, mire a férfire emelte a tekintetét.

-Jól. A hasznunkra fog válni. - mondta. Nem csak én voltam az egyetlen aki észrevette rajta a habozást.

-Több kínzást ha kérhetem. Holnap reggelre daloljon mint a kismadár és bevethető legyen. - mondta, majd elment. Dove ijedt tekintettel nézett rám és fel alá kezdett el sétálni.

-Jó nagy szarban vagy. - nézett le rám.

-Akárcsak te. - húztam egy fél mosolyra a számat. Egész éjszaka azon tanakodtunk, hogy mit is csináljunk, de nem jutottunk semmire. Reggel aztán Dove - ot hivatták. Az  ajtóból utoljára visszanézett, aztán eltűnt a szemem elől. Nagyobb szarban voltam, mint valaha.

2021.02.12.