Ásítva kortyolgattam a kávémat a konyhapulton ülve. Egyedül voltam lent és ezt ki is használtam. Aztán később egyesével szállingózni kezdtek a többiek. Utoljára Steve toppant be aki köszönésre sem méltatott. Hirtelen nem tudtam mire vélni de nem szóltam semmit. Nem volt senkinek sem kötelessége engem elviselni.

-Mi van kislány hosszú éjszakád volt? - kacsintott rám Stark. Értetlenül pislogtam rá. Erre a kérdésre mindenki abbahagyta amit csinált és kíváncsian fürkésztek. Mire kinyitottam volna a számat Stark folytatta:

-Remélem tudod, hogy Barton családos ember. - mondta komoly arccal. Épp a kávémat ittam amikor ezt mondta. Olyan váratlanul ért, hogy félrenyeltem.

-Mi csak barátok vagyunk. - fuldokoltam. Tony értetlenül nézett körbe és Sharon - on állt meg a tekintete.

-Na várjunk csak.. - motyogott.

-Tony kérlek ne kombinálj te is. Elmondom nektek, hogy sosem volt senkim. Barátom, de még futó kalandom sem. - mondtam. Stark itt már teljesen ledöbbent.

-Ezt most nem mondod komolyan. - nevetett fel. Mindenki azt hitte, hogy viccelek.

-Nem. Halál komolyan mondom. Nem értem rá soha ilyenekre. - vontam meg a vállam. Beállt a kínos csend. Sharon beégett, hiszen ő találta ki ezt az egészet. Csak azon csodálkoztam, hogy nem hívta fel Clint feleségét, hogy tönkre tegye a házasságát. 

-Sharon te meg ha még egyszer kitalálsz ilyen baromságokat garantálom, hogy meglátogathatod Bannert. - szálltam le a konyha pultról. A lány idegesen méregetett.

-Ja és mellesleg nem kéne sem nekem sem másnak keresztbe tenned, mert a végén még megbánod. - mosolyogtam rá magabiztosan.

-Te most komolyan megfenyegettél? - sipított fel.

-Akár vehetjük annak is. - kacsintottam rá, majd elsétálva mellette indultam fel a szobámba. Velem senki sem játszadozhatott. Kellő magabiztosságot kellett sugároznom. Sharon egy érdekes ellenfél volt. Nagyon sokat képzelt magáról és magán kívül mindenkit alá becsült. 

-Nie kérlek keresgélj a biztonsági kamerák között. - mondtam. A személyt meg sem említettem, Nie egyértelműen tudta, hogy kire is gondoltam. 

-Nem találtam semmit. Mindenhol nagy a csend. - válaszolta egy idő után. Sóhajtva vettem fel egy edzős ruhát. Épp indultam volna amikor kopogtak az ajtómon. Kíváncsian nyitottam ki.

-Zavarok? - kérdezte Steve-

-Nem dehogy. Gyere be. - álltam félre, hogy be tudjon jönni. A száját rágva nézett engem. Keresztbe tett karokkal álltam előtte 1-2 méterrel.

-Miben segíthetek? - mosolyodtam el kedvesen.

-Semmiben. Csak szeretném elmondani, hogy sajnálom amiket Sharon mondott. - mondta halkan. A fejemet megrázva nevettem fel.

-Nem neked kell bocsánatot kérned. Ami azt illeti neki sem. - vontam meg a vállam. Felvont szemöldökkel vizslatott.

-Őszintén nem érdekel, hogy mit gondol rólam. Ő vagy akárki. Clint és én tudjuk, hogy nem történt köztünk semmi. Ez az ami számít. - mondtam.

-Még sem érzem helyesnek, hogy alaptalanul megvádoltak téged. Stark egójának nem tett jót, hogy Clint felé előbb nyitottál, mint felénk. - magyarázta.

-Nézd Steve nekem egyikőtökkel sincs problémám. Az más kérdés, hogy nem vagyok társasági ember és nehezebben kommunikálok. - tűrtem egy haj tincset a fülem mögé.

-Persze, értem. - motyogta.

-Mellesleg Clint nyitott felém. Nem fordítva. - eresztettem meg egy halvány mosolyt. Steve szólásra nyitotta a száját, de végül meggondolta magát és nem szólt semmit. Érdeklődve fürkészte az arcomat, de én nem mutattam semmilyen érzelmet.  Újra kinyitotta a száját, de nem szólalt meg.

-Örülök, hogy végül úgy döntöttél, hogy ide költözöl. Még ha ideiglenesen is. - mondta zavartan.

-Igen, bár mostanság nem tűnik úgy, hogy ez volt a legjobb döntésem. - húztam el a számat.

-Tényleg sajnálom amiket neked mondott. - kért bocsánatot. Újra.

-Steve tényleg nincs semmi szükség a bocsánatkérésre. Sharon dolga, hogy milyen hülyeséget össze nem beszél. Aztán ha egyszer véletlenül meglendül a kezem, majd ő jár szarul. - vontam meg a vállam vigyorogva.

-Igyekszem, majd visszafogni egy kicsit. Nekem sem tetszik amit csinál. - sóhajtott fel.

-Rossz lehet ha féltékeny típus a barátnőd. - mondtam halkan, de még így is meghallotta.

-Tessék? - kérdezte. 

-Sharon nekem azt mondta, hogy ti ketten..nos együtt vagytok. - mondtam. Aztán eszembe jutott amit azelőtti este Clint mondott. Steve idegesen sóhajtott egyet. Láthatóan nem tetszett neki a helyzet.

-Ha érzékeny dologba tiportam bele, ne haragudj nem volt szándékos. - mondtam. Óóó dehogynem. Hallani akartam az ő szájából is, hogy nincsenek együtt. 

-Nem, de most mennem kell. - mondta, majd mire válaszolhattam volna el is tűnt. Sóhajtva indultam meg az eredeti célomhoz. Az edzőterem nem messze volt a szobámtól. Rám fért egy kis kikapcsolódás és én azt csak edzés közben tudtam megtenni. Mikor beléptem észrevettem a harcoló Clint -et és Natasha-t. Reménykedtem benne, hogy nem lesz ott senki hiszen nekem nem lett volna szabad nagy erőltetnem magamat. De egyszerűen nem tudtam nyugton maradni. Pár zúzódás engem nem akadályozhatott semmiben.

-Hé! - kiabált nekem Barton mikor meglátott. Mosolyogva intettem egyet nekik aztán a futógéphez léptem. Lassan kezdtem neki, hiszen pár napja már nem mozogtam.

-Nem úgy volt, hogy kényszer pihenőn vagy? - nézett felém Natasha.

-De. Valami olyasminek kellene lennie. - válaszolt helyettem Clint. Nem válaszoltam nekik, hanem egy fokozattal gyorsabbra állítottam a gépet. A feszültség az elmúlt napokban csak egyre jobban gyülemlett bennem, így valahogyan muszáj voltam kiadni. Hiszen ha nem tettem volna egyszer csak robbant volna. És az senkinek sem lett volna jó. Akkor csak hátráltatni tudnám őket. Én meg inkább igyekeztem a csapat előnyére válni. Hiszen a feladatom nem volt egyszerű. Egy kiváló ügynököt kellett elfognom vagy megölnöm. A döntés csak is a képességeimen múlott. Mióta megtudtam, hogy D ügynök egyenlő Dove - val, minden erőmet a megmentésére fordítottam. De valójában csak magamra kellett volna. Hiszen ha a harc mezőn nem vagyok ott fejben akkor nekem végem. Mindennél jobban kellett koncentrálnom arra is, hogyha meg van az esélyem ne szúrjam el és tegyem meg amit meg kell. Hiszen fordított esetben ő is ugyanezt tette volna. Sosem akartam igazán megölni. De talán ha arra kerül a sor nem lesz választásom és meg kell tennem. Fury és a S.H.I.E.L.D is számított rám. Noha Sharon - nak adták az ügyet ideiglenesen mindenki tudta, hogy a lánynak esélye sincsen. Az ellen nem tiltakoztam volna ha mondjuk egy Melinda May szintű ügynök kapja. De valamiért nem így történt. Talán Fury így akart engem motiválni. Nem tudom. De nem volt túlságosan jó ötlet. Sharon hozzá képest nagyon amatőr volt. Mire akár csak Dove - ra emelte volna a tekintetét meg is halt volna.

2021.01.28.

Sziasztok! Pontosan egy rész múlva elérkezünk a történet feléhez, szóval hamarosan a végéhez érünk. Persze addig még tartogatok számotokra izgalmakat, és korántsem ér véget a történet. De erről majd később. Szerintetek, hogy fog folytatódni? Mit gondoltok a karakterekről? Ki az akit szerettek és ki az akit nem?
Hamarosan érkezik a folytatás, addig is az erő legyen veletek!