-Komolyan nem értem, hogy miért jöttök ezzel nekem. Semmi nincs köztünk nem is volt meg nem is lesz. Azért mert néha váltok pár szót valakivel még nem lesznek érzéseim iránta. - mondtam ingerülten.

-Jó ne haragudj, csak szerettem volna tiszta vizet önteni a pohárba. - mondta. Egy aprót bólintottam, majd megfordultam és nagy léptekkel indultam meg befele. Egyenesen a pulthoz mentem ahonnan fogalmam sincs, hogy mit kértem de ahogy lehúztam a szeszes italt kissé megszédültem. Nem voltam épp a legjobban, de próbáltam ezt nem kimutatni. 

-Hé! Minden rendben? - fogta meg valaki a vállamat. Megfordulva Steve - vel találtam magam szembe. Sóhajtva vettem tudomásul, hogy egy percre sem maradtam egyedül, mert valaki mindig megtalált.

-Persze. - álltam fel és kiakartam kerülni, de a csuklómat elkapva fordított szembe magával.

-Táncolnál velem egyet? - mosolygott rám kisfiúsan. Meg sem várva a válaszomat húzott maga után. Valójában csak fel akartam menni a szobámba és egyedül lenni, de nem akartam megbántani, így kénytelen voltam. Eleinte nem találtam vele a közös hangot, de aztán összeszedtem magamat. Steve ügyetlenebb volt mint én, így számomra nem volt kellemetlen.

-Van valami amiben te nem vagy tehetséges? - nézett le rám mosolyogva.

-Nem mondanám magamat annak. - ráztam meg a fejemet.

-Mit nem tudok még rólad? - kérdezte kíváncsian.

-Nagyon sok mindent. - pillantottam át a válla felett. Két pillanattal később Sharon jelent meg mellettünk. Tűz piros ruhában és legalább 15 centis magassarkúban. Ha valakinek, neki tuti, hogy feltűnési viszketettsége van.

-Steve! - bökte meg a hátát. Rogers mellém lépve engedett el, és kérdő tekintettel vizslatta a lányt. Nem nézett végig rajta. 

-Igen Sharon? - kérdezte. Az arcán semmilyen érzelmet nem láttam mikor a lányra nézett. Ezt egy kicsit furának tartottam. 

-Miért nem velem táncolsz? - kérdezte sipákolva. Nekem abban a pillanatban felment a vérnyomásom, így elnézést kérve távoztam a társaságukból. Végül Clint mellett kötöttem ki a pultnál. Valahogy vele olyan könnyen megtaláltam a közös hangot. Persze a többiekkel sem volt bajom, de számomra ő kezdett olyan lenni mint egy nagy testvér.

-Látom, hogy zavar valami. - bökött oldalba.

-Nem dehogy. - ráztam meg a fejemet.

-Biztos? - vonta fel a szemöldökkel. Magam sem tudtam, hogy mi is volt a bajom de elment a kedvem abban a percben amikor Sharon oda tipegett mellénk.

-Persze, csak egy kicsit fáradt vagyok. - mondtam. Nagy nehezen magamra erőltettem egy apró mosolyt, majd lehúztam az elém le tett piát. 

-Kezdek részeg lenni. - motyogta Clint. 

-Én teljesen jól érzem magam. - nevettem fel. Igaz is volt. Az alkohol dolgozott bennem, de nem voltam részeg. Csupán adott egy kis hangulatot.

-Nem megyünk ki levegőzni? - kérdezte. Kezdett rosszul lenni, így bólintva lepattantam a székről és belé karolva segítettem ki. Egy pillanatra azt hittem, hogy az emberek közt fogja kidobni a taccsot, de végül nem így lett. Kint a hideg levegőn viszonylag hamar összeszedte magát. Rajtunk kívül még egy csókolózó pár volt ott, de mikor megláttak minket a fejüket lehajtva gyorsan bementek.

-Jobban vagy? - guggoltam le Barton mellé, aki a terasz falának dőlve leült a földre.

-Mingyárt összeszedem magam, de te le ne ülj mellém nehogy felfázz. - motyogta. Furcsa volt őt így látni. Az ajtó hirtelen kivágódott és Sharon jelent meg előttünk. Idegesen tipegett és előttem körülbelül 2 méterrel megállt.

-Mi van Blake neked már nem elég Steve hanem Barton is kell? Mekkora egy ribanc vagy! - kezdett el idegesíteni. Sóhajtva felálltam és elé léptem. Most ő volt magasabb nálam, azonban mindketten tudtuk, hogy még sérülten sem volt esélye ellenem. Ő csupán egy hármas szintű ügynök volt, míg én nyolcas. Igazából már félig a Bosszúállók közé tartoztam ha tetszett ha nem. 

-Sharon vegyél vissza két fordulatot amíg visszatudsz. - tettem keresztbe a karjaim. Nem kiabáltam, de még csak a hangom se emeltem fel. Nem. Még annyit sem érdemelt. Az én szememben Sharon egy nagy senki volt. Ok nélkül hisztériázott, hiszen köztem és Steve között sosem történt semmi.

-Mert mi lesz? - húzta gúnyos mosolyra az ajkait. 

-Óóóó ne aggódj ha így folytatod hamarosan megtudod. - néztem rá közönyösen. Nem akartam foglalkozni a kiakadásival, de sejtettem, hogy vele még később meggyűlhet a bajom. 

-Szerintem menjünk vissza mielőtt egymásnak estek. - ragadta meg a karom Barton és befelé kezdett húzni. 

-Ugyan már én még csak annyira sem méltatom, hogy kezet emeljek rá. Nem az én hibám, hogy a barátja nem vele foglalkozik. - forgattam meg a szemeim.

-Sharon - nak nincs barátja. - mondta Clint. Megdöbbenten álltam meg.

-Nekem azt mondta, hogy ő és a Kapitány együtt vannak. - ráztam meg a fejem értetlenül. 

-Nincs köztük semmi. Sharon csak szeretné, hogy legyen. És tesz is érte.- nevetett fel. A fejemet megrázva engedtem el a témát. Nem akartam érteni, hogy Clint mire is gondolt. 

-De ezek szerint vetélytársa akadt. - kacsintott rám. Inkább ignoráltam a megjegyzését. Én nem akartam semmit sem Steve - től, és ez fordítva is így volt.

-Szerintem én inkább elmegyek aludni. - mondtam.

-Jó. Én is megyek. - vonta meg a vállát. Így hát együtt indultunk fel. Clint mesélt a családjáról. Sokat.

-Csodásak lehetnek. - mosolyogtam.

-Igen azok. Egyszer meg kell őket ismerned. A lányom imádna. - mondta.

-Jóéjt Clint. - nyitottam ki az ajtóm.

-Neked is. - ölelt meg, majd elment. Sóhajtva rúgtam le magamról a cipőmet. Gyorsan összekapkodtam néhány ruhát és egy gyors zuhany után fáradtan dőltem bele az ágyamba. Mindenem fájt. 

-Miss Blake esetleg szóljak valakinek, hogy fájdalmai vannak? - szólalt meg Nie. Szinte el is feledkeztem róla. A buli alatt egyszer sem szólalt meg.

-Nem, köszönöm Nie de jól vagyok. - motyogtam kábán. 

-Biztos? - kérdezte.

-Igen. Értesítelek ha valamire szükségem lesz. - ültem fel. A telefonomat a kezembe véve csekkoltam gyorsan, hogy Fury nem - e keresett. De nem. A vállamat megvonva raktam le a készüléket és bújtam be a takaróm alá. Szép lassan elnyomott az álom. 

2021.01.27.