-Mondtam, hogy megcsinálom! - léptem be vigyorogva Nick Fury irodájába. Elismerően biccentett egyet, majd visszafordult ahoz amit akkor csinált. Érdeklődve léptem mellé.

-Ez meg mi? - vettem egy nagy levegőt.

-Ez pontosan az aminek látszik. - paskolta meg a vállam.

☆☆☆

Nina Blake vagyok. A S.H.I.E.L.D. - nek dolgozom 10 éves korom óta. Pontosabban azóta mióta Nick a pótapám lett. Befogadott mikor nem volt senkim, ezért neki dolgozom. Próbálom megköszönni neki mindazt amit értem tett. Mikor a szüleim meghaltak csak ő maradt. A szüleimről pár szó: apám Cameron Blake S.H.I.E.L.D. ügynök volt, az anyám pedig Julia Blake. Szintén ügynök. Hihetetlen csapatot alkottak. Olyat amilyet én is akartam. És meg is volt. Dove Carson a társam volt éveken át. 12 éves koromban került mellém. Együtt edzettünk, majd szoros barátság alakult ki köztünk. Aztán meghalt. Mindig is fájt róla beszélnem, hiszen az én hibám volt. Mikor éjszaka egyedül maradtam és nem csináltam semmit, gyakran eszembe jutott. Hihetetlen csapatot alkottunk ketten. A S.H.I.E.L.D. köreiben népszerűnek számítottunk. Ketten megoldottunk több emberes bevetéseket. Mindenre képesek voltunk. De mikor meghalt egyedül maradtam. Soha többé nem akartam magam mellé senkit. Pedig Fury próbálkozott. Lehetőségem lett volna olyanokkal dolgozni, mint Coulson, Melinda May vagy Grant Ward. De mindegyiket elutasítottam. Nem akartam. Egyszerűen képtelen voltam megtenni. Eleinte még az ügynökségből is kiakartam szállni. De aztán Nick meggyőzött. Csakis miatta maradtam. Tudtam ha kiszállok cserben hagyom. Ezt pedig sosem akartam.

☆☆☆

A zuhanyzóból kiszállva léptem a mosdókagylóhoz. Kezeimmel megtámaszkodtam és a tükörbe néztem. Arcomról fájdalom tükröződött. Mikor valaki a közelemben volt mindig elrejtettem. Sosem láthatják, hogy gyenge vagy. Ezt ne feledd. Anyám utolsó szavai hozzám ezek voltak. Mikor elindultak a küldetésükre tudta, hogy nem tér vissza. Szeretlek. - nézett utoljára hátra, majd elment. Soha többé nem láttam. Egyiküket sem. Mégcsak eltemetni sem tudtuk őket, hiszen a testük sosem került elő. Ezzel ellentétben legalább Dove - ot eltudtam temetni.

-Nina! Itt vagy? - hallottam, hogy valaki kopog a bejárati ajtómon. Gyorsan felkaptam magamra a szokásos fekete farmert, egy hozzá illő pólóval, majd az ajtóhoz lépve kinyitottam.

-Gyere be Nick. - léptem arrébb, ezzel beengedve őt.

-Feladatom van a számodra. - tett le elém egy vastag aktát. Egy félmosollyal az arcomon biccentettem. Szerettem dolgozni, mert legalább akkor nem gondolkodtam. Csak tettem amit tennem kellett. Lehuppantam a kanapémra és az ölembe vettem az aktát. Nagyjából 10 perc alatt átfutottam az egészet. Egész egyszerű feladatnak tűnt.

-Szóval ez egy Asgardi tárgy? - néztem rá felvont szemöldökkel.

-Igen. Azt viszont nem tudjuk, hogy hogyan került a Földre, de pusztító ereje van. Ha ez a bűnöző banda rájön, hogyan kell használni veszélybe kerül az emberiség. - mondta.

-Ez egy Bosszúállók kaliberű feladatnak tűnik. - vakartam meg az állam. Nick egy aprót bólintott.

-Még szép, hogy megcsinálom. - álltam fel.

-Rendben. Holnap reggel neki is állhatsz. - paskolta meg a vállam, majd intett egyet és elment. Mosolyogva indultam meg a szobám felé. Egy kicsit talán büszke voltam arra, hogy Nick Fury egyedül küldött egy Bosszúállók kaliberű feladatra. Hiszen azért én mégiscsak egy egyszerű ember voltam. Thor kellett ehhez. Azonban valamiért Nick engem küldött. Akkor még nem tudtam, hogy miért de ez később számomra is kiderült. Másnap reggel már korán talpon voltam. Megtöltöttem a pisztolyaim tárait, majd a két kardom a hátamra erősítettem és megindultam a terepjáromhoz. Az én autómon nem volt ott a S.H.I.E.L.D. logója hiszen én sokszor szivárogtam be különböző helyekre. Bekötöttem magam, aztán a gázra lépve indultam meg. Brooklyn egyik kevésbé lakott utcájában laktam egy kis lakásban. Nem is volt nagyobbra szükségem hiszen nem sokat voltam otthon. Rengeteget dolgoztam, hogy felejteni tudjak. Az úton zenét hallgattam és a  mesterséges intelligenciám navigálásával tájékozódtam.

-Miss Blake itt forduljon jobbra és álljon meg. - szólalt meg Nie.

-Rendben. - tettem meg amit kért. Mivel további utasítást nem kaptam gyorsan megfordultam a szűk kis zsákutcában, hogyha a helyzet úgy hozza könnyen megtudjak lépni.

-Most merre Nie? - kérdeztem miután kiszálltam a kocsimból. A fülembe tettem a fülest amivel tudtam bárkivel kommunikálni.

-Menjen egyenesen Miss Blake. - mondta.

-Egyenesen? Nie itt nincs semmi. - ráztam meg a fejem csodálkozva.

-Csak csinálja. - mondta. Megtanultam, hogy Nienek mindig igaza volt. Ő volt az egyetlen akire hallgattam.

-És most? - álltam meg a fal előtt.

-Előre. - mondta. A vállamat megvonva tettem amit kért. Meglepve tapasztaltam, hogy áttudtam lépni.

-Ez meg mi a??? - csodálkoztam.

-Miss Blake szerintem ne csodálkozzon ezen. Látott ennél már érdekesebb dolgokat is. - mondta a mesterséges intelligencia.

-Ez jogos. És most merre? - kérdeztem.

-Csak előre. - mondta. Egy aprót bólintottam bár ő ezt nem láthatta. Nem kérdeztem semmit még, akkor sem ha nagyon muszáj volt, hiszen Nie felhívta a figyelmem, hogy mindenhol kamerák és lehallgató egységek voltak. Így csak csendben osontam. Egy hatalmas épületben voltam. Ebben biztos voltam. Hiszen a folyosónak sosem akart vége szakadni, hiába mentem egyre előrébb.

-Állj! - szólt Nie. Tettem amit kért és közben vigyázva bebukfenceztem egy dobozkupac mögé. Lépteket hallottam így csendben maradtam és vártam.

-D ügynök! - hallottam mellőlem a hangot. Hiába lestem ki a rejtekhelyemből nem láttam semmit, csak 2 sötét ruhás alakot.

-Mit parancsol? - kérdezte egy női hangon. A gerincem megfeszült és igyekeztem jobban figyelni arra, hogy mit beszélnek. Ezer közül is felismertem azt a hangot, de nem voltam benne biztos. Lehetetlennek tartottam így inkább gyorsan megráztam a fejem és a küldetésre fókuszáltam.

-Attól tartok valaki felfedezett minket. Bár erre még nincs konkrét bizonyítékunk. De érzem a jelenlétét. Közel van. Nagyon közel. - mondta halkan, de én így is tökéletesen hallottam.

-Mit akar? Mit tegyek vele? - szólalt meg újra az a bizonyos D ügynök.

-Találja meg és ölje meg. - mondta.

-Igenis! - indultak el mindketten. Pár percig még mozdulatlanul vártam hátha visszatérnek, de nem történt meg.

-Miss Blake tudom, hogy min gondolkodik, de az lehetetlen. - szólalt meg Nie. Tudom. Nem szólaltam meg, mert akkor valószínűleg elárultam volna a helyzetem. Az pedig nagyon nem lett volna jó a körülmények miatt.

-Egy kilóméteren belül nem tartózkodik senki szóval elindulhat. - hallottam az utasítást. Felálltam és a biztonság kedvéért alaposan körülnézve indultam meg. A falak mellett osontam figyelve, hogy nehogy valamihez hozzáérjek vagy esetleg rálépjek. Azzal lebuktam volna. Nem engedhettem meg, hogy csalódást okozzak, hiszen Fury bízott bennem.

-Miss Blake szeretném felhívni a figyelmét, hogy valami zavarja az adást. Innentől nem tudunk senkit értesíteni ha bajba kerül. - mondta aggódó hangon Nie. Akkor hát kezdődjön a buli.

2020.02.22.