Az ötödik napon esett az eső, ami Alhadion hangulatára is kihatott. Unottan nézegette a Fekete Gyűrűt, majd behoztak egy új foglyot. Egyáltalán nem nézett ki tolvajnak, hosszú, ezüstösfekete haja, szürkésezüst szeme és szalmasárga ruhája furcsa hatást keltett Alhadionban. Azonnal az árnyékba húzódott, a cella végébe, nehogy rálökjék az új rabot, ha ez lesz a cellája.
- Nem loptam el semmit! - mondta a fiú, majd a két őr belökte őt Alhadion cellájába.
- Jó mulatást, Ezüstember! - nevetett a két őr, majd elvonultak.
- Ezüstpap. - javította ki őket a fiú, és elővett egy fekete köves talizmánt.
Alhadion kíváncsian nézte, majd megszólalt.
- Én is elvittem egy hasonlót. - mondta. A fiú ijedten araszolt a cella végébe.
- Távozz, Sátán! - suttogta halkan.
Alhadion nem válaszolt, helyette odacsúsztatott egy lapot a fiúnak.
"Pap vagy?"
- Miatyánk, ki vagy a Mennyekben... - imádkozott a fiú, és odatolta a lapot Alhadionnak.
"Van családod, fiú?"
- Remek, Khatrina árnya üldöz... - morogta a fiú.
Alhadion levágta egyik arany hajszálát, és egy újabb üzenettel együtt tolta a fiúnak.
"Nem várom, hogy bízz bennem. Mi bajod Donna Khatrina de Ramores-szel?"
- Bízhatok benned?
"Csak ha Khatrina ellen vagy."
A fiú bólintott, majd Alhadion, ujjain a Fekete és a Fehér Gyűrűvel, előlépett a fénybe.
- Elnézést a bizalmatlanságomért. - kezdte Alhadion, majd a jobbját nyújtotta a fiúnak. - Alhadion Suanir di Grecho, itteni becenevemen Aurum.
- Janus. - mondta a fiú. - Janus Agrentium Septimo, Marcus Agrentium Septimo fia. Miért kerültél ide?
- Inkább te kezdd, Janus.
Janus elmondta, hogy Donna Khatrina leleplezte az apját, mivel ő varázsló. Ekkor Janus kutakodni kezdett utána, és megtudta, hogy boszorkány, és hogy végezni akar a pápával. Ekkor elvette a talizmánját, de észrevették. Ő viszont elrejtette a talizmánt, mert ő is mágus, és tudta, hogy nagy hatalma van annak, aki egy ilyet birtokol.
Alhadion elmesélte teljes kalandját a lovagi tornától kezdve. Amikor befejezte, Janus elképedve nézett rá.
- Te nem vagy semmi, Alhadion Suanir! - mondta.
- Figyelj, Janus, szövetkezzünk! És cimbora, szólíts csak Diónak, rendben?
Janus bólintott, majd kijelentette, hogy fáradt, és elaludt.
Alhadion jobban megnézte a talizmánt. Igazi profi munkája volt, egy oktaéder alakú obszidián, körülötte fekete vas foglalat, az egész egy ezüstláncon lógott. Alhadion végigfuttatta ujját a talizmán élén, és energiával töltődött fel. Behunyta a szemét, és árnyképeket látott.
Egy fekete köpenyes varázsló sétálgatott egy sötét kertben, mellette egy Donna Khatrinára emlékeztető nő. Az arcuk nem látszódott, de Alhadion biztosra vette, hogy hasonlítanak egymásra.
- Hova készülsz? - kérdezte Donna Khatrina ijedten.
- Elmegyek innen. Itália nem nekem való hely. - mondta a férfi, egy sötét talizmánnal játszadozva.
- Hagy menjek veled! - könyörgött Donna Khatrina. - Kérlek, nem hagyhatsz itt, ahol üldözik a boszorkányokat!
- Épp ezért megyek Ázsiába. De ne merészelj utánam jönni, Khatrina, világos?!
- Nem teheted ezt velem!
- Khatrina! - förmedt rá a mágus Donna Khatrinára, és lesújtóan nézett rá. - Légy jó kislány, és itt riogasd a jónépet!
- Igenis, uram. Ha ezt kívánod.
- Várj csak, ez a tiéd. - mondta a mágus.
- A talizmánod? Miért...?
- Emlék. Téged pedig véd, nehogy bajod essék. Én persze halhatatlan vagyok, így nekem nem kell.
- Hogy a pokol nyelne el! Gyere vissza, ne hagyj itt! Mivel érdemeltem ezt ki, mondd?! Shuan Nirrakk! Gyere vissza, vigyél magaddal! Ne hagyj itt, Shuan!!!

Alhadion verejtékben úszva ébredt arra, hogy Janus keltegeti.
- Dio, mi a gond? Megszállt a Sátán?
Alhadion nem válaszolt, csak levette a Fekete Gyűrűt, és felhúzta a Fehéret.
- Semmi gond, Janus. Csak rémálmom volt. Hány óra?
- Délután van, Dion. - mondta egy férfi.
- Apa! - kiáltott fel Alhadion. - - Apám, mit keresel itt?
- Hoztam a pénzt. - mondta az apja mosolyogva, majd kiszámolta azt az egyik őrnek.
Az őr kinyitotta a cellát, és kihozták Alhadiont. Alhadion boldogan jött ki, majd az elkomorodó Janusra nézett.
- Apa, ez a fiú a barátom.- mondta Alhadion. - Nem válthatnánk ki?
- Miért?
- Ne kérdezz semmit, apa, csak... Kérlek, bízz bennem!
- Jól van, mennyi a másik fiú?
- Janus Agrentium Septimo. - mondta Alhadion.
- Lássuk... Ennyi.- mondta az őr, és kiírta az árat egy papirosra.
A férfi elképedve nézte az összeget, majd azt is kifizette. Azután ő, Alhadion és Janus elment a di Grecho-házhoz.

Alhadion elmesélte, hogyan találkozott Janus-szal, apja pedig sűrűn bólogatott.
- Van valami új, Dion? - kérdezte az apja végül. - A puccson kívül.
- Igen, uram. - mondta Janus, és elmondta kalandjait Donna Khatrinával, és nem hagyta ki azt sem, hogy Donna Khatrina meg akarja ölni a pápát.
Theseus di Grecho elkomorodott, majd körbevezette Janust a házban.
- Janus, ha gondolod, Eldhan szobájában alhatsz. - mondta Theseus di Grecho. - Egy szabály van: lehetőleg ne varázsolj, mert könnyen leleplezhetnek mindannyiunkat.
Janus bólintott, Alhadion pedig lesütötte a szemét.
- Dion, remélem, nem készülsz semmire a továbbiakban.
- Nem tudom megígérni, apa. Azt hiszem, amióta csak megszülettem, arra lettem ítélve, hogy Donna Khatrina ellen küzdjek.

Két órával később megérkezett Oliah és az anyja is, és meglepetten néztek a két fiúra.
- Apa kiváltott minket. - mondta Alhadion. - Ő itt Janus, mágus, és hasznos információi vannak.
Janus elmondott mindent, kezdve azzal, hogy Donna Khatrina meg akarja ölni III. Ince pápát. Oliah bólintott, majd egy futár érkezett meg.
Oliah elvette a levelet, majd odaadta azt Alhadionnak.
Alhadion remegő kézzel vette el a levelet.
- "Kedves Alhadion di Grecho! Beszéltem a pápával a Donna Khatrina-üggyel kapcsolatban. Azonnali hatállyal haza fogja őt küldeni, így jól vigyázz magadra! Ha van bármi híred, látogass el a lakásomba! Üdvözlettel: Enrico Dandolo dózse." Én ezt nem tudom mire vélni.
- Írd meg neki a pápa elleni tervet! - mondta Janus.
- Hát jó. - mondta Alhadion, és megnyalta kiszáradt ajkát.
Éppen írni kezdett volna, amikor érkezett egy másik hírnök, egy másik levéllel. A pecsét a de Ramores család liliomos címere volt, viszont fekete-lila színű volt, ami Donna Khatrina személyére utalt.
Alhadionnak címezték a levelet, ami mindannyiukat nagyon aggasztotta. Alhadion remegő kézzel elvette a levelet, és a hírnök elment. Alhadion végigfutotta a levelet, és teljesen elsápadt.
- Dio, minden rendben? - kérdezte Oliah, és elvette a levelet. - "Tudom, hogy tudod, Suanirak Mester." Ez mit jelent?
- Én magam sem tudom, csak sejtem. - mondta Alhadion. - Janus, megvan a talizmán?
- Persze, itt van. - mondta Janus, és odaadta Alhadionnak a talizmánt.
- Anya, apa, ez kissé ijesztő lehet számotokra, de el kell mondanom...
Megérkezett egy harmadik hírnök egy harmadik levéllel, egyenesen Eldhantól.
- "A dózse Konstantinápoly ellen támad. El Macho eltűnt. Ha tudtok valamit, írjatok!"
Alhadion bosszúsan írni kezdett a pápa elleni puccsról, majd a levelet odaadta a hírnöknek.
- Csakis Eldhan kezébe kerülhet, érted?
- Persze, Alhadion úrfi! - mondta a hírnök, és elment.
- Mit akartál mondani, Dion? - kérdezte Theseus di Grecho.
Alhadion először apjára, majd anyjára, végül Oliah-ra nézett.
- Tudjátok, elgondolkoztam kisgyermekként, miért csak nekem vörösesarany a hajam a családból. Nektek mind sötét színű, sötét színű a szemetek, nekem pedig vörösesarany a hajam, és aranybarna a szemem. Az illemórán Donna Khatrina azt mondta, emlékeztetem valakire. Először nem foglalkoztam vele. Később volt egy látomásom a talizmánnal. Nos, igen. Volt egy feketeköpenyes varázsló, akit Shuan Nirrakknak hívtak. Elképzelhető, sőt, biztos, hogy Donna Khatrina a tanítványa volt, hacsak nem a felesége. És az is lehet, hogy... Én voltam valaha Shuan Nirrakk. Lehet, hogy a Sátán műve a dolog, hogy visszahozta a lelkemet, büntetésképp.
- Dio, ez nem teljesen igaz.- mondta az anyja. - Donna Khatrina nem a felesége volt Shuan Nirrakknak. Donna Khatrina a te valaha volt lányod.
Alhadion elképedve nézett az anyjára, majd felrohant a szobájába.
Oliah utána akart menni, de az anyja visszafogta.
- Idő kell neki, mire elfogadja. - mondta.
- Anya, tudod, hogy fogytán az időnk. - mondta Oliah, de végül nem ment fel Alhadion szobájába.