Alhadion, amint kilépett a házból, Giorgio Magicával és Diego Saint-tal találta szemben magát. Éppen a kertben üldögéltek egy rézfa alatt és beszélgettek, majd Alhadion közeledtére felpattantak.
- Alhadion mester! - üdvözölte Giorgio. - Már nagyon vártunk téged.
- Engem? - kérdezte Alhadion. - Nahát. Miért is?
- Hát, tudod, azt mondtad egy pár nappal ezelőtt, hogy tanítanál minket. - mondta Diego. - Bizonyára emlékszel rám, kísérleti mágus vagyok. Szentelt vízzel, mennyei tisztítótűzzel, szentelt hamuval és szentlélek-darabkákkal, illetve isteni-bibliai csodákkal kapcsolatos varázslatokkal foglalkozom.
- De a mennyei tűz a kedvence. - mondta Giorgio. - Imádja a tüzet.
- Nem mondom, érdekes mágiaterülettel foglalkozol. - mondta Alhadion. - És te, Giorgio?
- Még nem határoztam el magam. - mondta Giorgio. - Kicsit mindenhez értek.
- Jól hangzik, de srácok, be kell valljak valamit. Eszem ágában sincs tanítani. Komolyan, nem állok rá készen. Sok dolgom akadt hirtelen tanácsban és azon kívül.
- Dio, ne sokáig csavarogj! - kiáltott ki Julia. - Janusnak és nekem is szükségünk van rád.
- Jól van, sietek haza, Julia! - mondta Alhadion. - Fenébe, pedig ma Janus-szal kellett volna beszélnem. Megint az eretnek mágusokkal van baja...
- De Janus mester nem Juliával van? - kérdezte Diego.
- Nem, ő egy másik Janus. - mondta Alhadion. - A kisfiam van otthon Juliával, őt is Janusnak hívják.
- Ó. - mondta Giorgio. - De te nem vagy fiatal hozzá, hogy... egyáltalán házasodj?
- Nem, tudod, én 1186-ban születtem. Immár huszonkét éves vagyok.
- Azt hittem... Oliah szerint csak tizenhat éves vagy! - mondta Giorgio.
- Annyi voltam, amikor átálltam. - mondta Alhadion. - Azóta eltelt négy év, legalábbis a dimenziózavar miatt... hát, most 1208-at írunk, én pedig boldog családapa vagyok. De nem vállalok tanítást egyelőre. Téma lezárva.
- Pedig sokan szeretnének tőled tanulni, Mester. - mondta Diego. - Nézd, listát írtunk a lehetséges jelentkezőkről!
Diego egy papirost adott át Alhadionnak, aki végigfutotta a listát. Diego és Giorgio mellett sokan voltak mások is, elementálok és másodelementálok is a mágusok és a papok közt. Alhadion eltette a listát, majd a kezét nyújtotta a két mágusnak.
- Jól van, holnap reggel a főtéren! - mondta. - Szívesen látlak titeket.
- Hát mégis tanítasz, Mester? - kérdezte Diego.
- Hallgass! - mondta Giorgio. - Még meggondolja magát.
Alhadion elmosolyodott, megveregette a két férfiú vállát, majd Janushoz ment.

- Szóval, tanítani fogsz. - mondta Janus.
- Igen. - mondta Alhadion. - De van más jó hírem is. Megszületett az első unokaöcséd.
- Hűha, izé, gratulálok, Dio. Kiérdemelted ezt az egészet, keményen dolgoztál ezért a boldog, békés életért meg minden, szóval... Mi a fiú neve?
- Hát, gondolkodtunk Juliával, aztán Janus lett a neve. A legjobb barátom után akartam elnevezni az elsőszülött gyermekem.
- Ó, nos akkor... köszönöm. - mondta Janus. - Mikor lesz a keresztelő? Hisz tudod, az megvédi mindenféle rontástól. És a keresztszülőkön gondolkodtatok már?
- Szeretném, ha te lennél a keresztapja. - mondta Alhadion. - Kérlek, Julia nagyon szeretné a te keresztséged alatt tudni őt.
- Megtiszteltetésnek veszem. - mondta Janus. - Tanár úr.
- Mester, nem tanár. - morogta Alhadion. - Még mindig nem hiszem el, hogy elvállaltam.
- Túl jószívű vagy, Alhadion, csak ennyi a bajod. - mondta Janus vigyorogva. - De ha ettől jobban érzed magad, papnövendékeket fogok tanítani holnaptól.
- Komolyan? Hát, sok sikert hozzá!
- Neked is. Az Úr áldjon, barátom!
- Magiopolis békéje legyen veled, sógor! - búcsúzott Alhadion, majd kilépve az ajtón elgondolkodott. - Fenébe is a tanítással! De muszáj nekilátni. Kellene egy iskola is hozzá...
Így gondolkodott, tervezgetni kezdett, majd hazament. Másnap összesen harminchatan várták a főtéren. Diego már jó messziről észrevette őt, és fülig érő vigyorral üdvözölte.
- Jó reggelt, Alhadion Mester! - kiáltotta Diego.
- Jó reggelt! - mondta Alhadion. - Nos, sok jelentkező van itt. Biztos, hogy ti mind tőlem akartok tanulni?
- Hát izé... igen. - mondta bizonytalanul egy férfi.
- Nem, téged nem tanítalak. - mondta Alhadion. - Te lovagnak való vagy, azt tudom neked javasolni, hogy menj el Eldhanhoz, ő megtanít arra, amit neked tudnod kell.
- De én idéző akarok lenni! - csattant föl a tanoncjelölt. - Akármibe kerül, szerzek még mágiát, ha kell, mástól is. Idéző leszek, akármibe kerül. Muszáj annak lennem.
- Erős az akaratod, de akkor sem lehetsz idéző! - mondta Alhadion. - Nincs meg benned a kellő erő. Egyszerűen nem olyan az erőd.
- Gyengének nevez, maga, aki a sötét oldalnak nem tudott ellenállni, aki eddig két testet használt el?! Lehet, hogy lemondtál a sötétségről, de az erő magával ragadott, nemde, te álszent? Hogy mersz bírálni engem?!
- Téged máris elragadott a sötétség! - csattant föl Alhadion, majd mély levegőt vett, és lecsillapodva folytatta. - Mi a neved?
- Orion Pentus. - mondta a tanoncjelölt kissé megszeppenve.
- Nos, Orion, kezdjük elölről ezt a párbeszédet! Van, aki egyszerűen nem való idézőnek. Rád a Fellegvárban van szükség. Ha keményen dolgozol, sem lehetsz idéző, ők úgy születnek. Az ő elmei manájuk egészen másképp működik, mint a többi mágusé, másképp kell alakítaniuk, és ehhez sajátos karakter szükséges. Egy Idézőnek nem szabad elvesztenie a fejét soha. Nagyon erősnek kell lennie lélekben és elmében. Sajnálom, nem akartalak így letörni, de benned nincs meg az idéző esszencia.
- Jól van. - morogta Orion, majd elvonult.
Még öten, a közeli ismerősei követték. Alhadion elnézett utánuk, majd mély levegőt vett.
- Elnézéseteket kérem, nem szoktam így... kijönni a sodromból. - mondta Alhadion.
- Mester, Oriont mindenki utálja. - mondta Diego. - Rém tenyérbe mászó alak. És veri az öccsét is...
- Hallgass! - kiáltotta egy vékony hang a tömegből. - Kérlek, Diego, hallgass!
- És téged hogy hívnak? - fordult felé Alhadion.
- Octavio vagyok. - mondta a tanonc megszeppenten. - Orion öccse vagyok. Csak őt kísértem el.
- És volna kedved nálam tanulni? - kérdezte Alhadion.
Octavio felemelte a fejét és elmosolyodott, majd néma igenre nyitotta a száját. Alhadion visszamosolygott rá, majd végignézett a megmaradt harminc főn. Tizennégy csuhás férfi és nő álldogált köztük tanácstalanul, ketten a kardjukon támaszkodtak, négyen pedig idegesen toporogtak.
- Ti tizennégyen biztos, hogy nálam akartok tanulni? - kérdezte Alhadion a csuhásoktól.
- Csak Janus atyát várjuk. - mondta egyikük.
- Hát jó. - mondta Alhadion. - Álljatok odébb! Ti ketten! - szólt a két unatkozónak. - Menjetek a Fellegvárba, mondjátok meg Eldhannak, hogy képezzen ki titeket, és én küldelek.
- Igenis, Alhadion Mester! - mondta a két lovag, és elvonultak.
- Már csak tizennégyen. - mondta Alhadion. - Ti négyen... Oliah-t keresitek. Higgyetek nekem, érzem rajtatok. Oliah kitanít benneteket. A jáspisfolyamnál találjátok.
A négy, eddig idegeskedő mágus bólintott, majd elment, Alhadion pedig sorban végigsétált a tíz megmaradt mágus előtt.
- Octavio. - állt meg a tanonc előtt. - Még nem tudom, mihez kezdesz, de ideje nekilátnod az alap tanulmányoknak. Tehetséges vagy.
- Igen, mester. - mondta Octavio. - Mindig követem az utasításaid, mester.
- Diego, neked csak kis segítséget nyújthatok. - mondta Alhadion. - Te tudod az utad. Segítek kidolgozni egyes varázslataid.
- Köszönöm, mester. - mondta Diego hálásan. - Megtiszteltetés, mester.
- Giorgio. - kezdte Alhadion. - Nem fogok kertelni. Sötétbe vész az utad, nem látom a végét. De megvan rá az esélyed, hogy a Három Szín erőinek mindegyikét használd. Fehér, Fekete, és Egyensúlyi Szürke. Talán energiamágus leszel egy nap, talán csak valaki, aki mindenhez ért egy kicsit. De ne csüggedj! Ha megtalálod az utad, segíteni fogok. Rendben? Addig is tanítalak mindenből.
- Igen, Alhadion mester. - mondta Giorgio.
- Mindjárt mondom... - mondta Alhadion egy hölgyre mutatva. - Te Cintia Belle vagy, kezdő lélekmágus. Izgalmas szakterület. Sok sikert hozzá, majd vezetlek.
- Köszönöm, mester. - mondta halkan Cintia.
- Te a szomszédunk voltál. - mutatott Alhadion egy férfira. - Giordano Pérez. Meglátom, mit tehetek érted. Te meg a húga vagy, Fiona. - mondta a mellette álló nőnek. - Ugye?
- Igen, mester. - mondta Fiona.
- Te pedig magiszoni vagy. - mondta egy fiatal férfiúnak. - Sárkánylovas.
- Tederik Rizalle vagyok. - mondta a megszólított. - Megtisztelnél vele, mester, ha tanítanál.
- Jól van. - mondta Alhadion, majd egy tündérre tévedt a tekintete. - Téged nem ismerlek.
- Lyrata vagyok, a másodelementálok engem küldtek, hogy tanulhassak tőled, mester. - mondta a tündér.
- Örömmel tanítalak, Lyrata. - mondta Alhadion, majd a mellette álló fiatal hölgyre tekintett. - Te az Univerzum Gyermeke vagy.
- Apám küldött, az Univerzum Ereje. - mondta a hölgy. - Versa vagyok, Versa Unia. Hallottam, mit vittél végbe az Elemek Erejével. Tanulni szeretnék.
- Meglátjuk, mit tehetek érted. - mondta Alhadion. - Talán meghaladja az erőm a tanításod. Te ki vagy?
Tekintetét a Tederik mellett álló elf nőre emelte. Ő felszegte az állát, és dacosan nézett vele farkasszemet.
- Találja ki! - mondta. - Di Grecho-Aurum Mester.
- Nem szívesen nézek bele mások fejébe. - mondta Alhadion. - Büszke és erős vagy, azt látom, és nemigen bízol bennem.
- Miért, te talán bízol az emberekben? Tudod, hogy is mondjam... Nem mind olyan jó, mint te, a barátaid, a családod.
- Tudom. - mondta Alhadion. - Magiopolis a hozzánk hasonlók otthona. Akik csak békére vágynak, tanulni, és nem ártani az erejükkel.
- Thalia vagyok. - mondta az elf. - Szeretném, ha engem is tanítanál. Ki hitte volna? Egy kis földi fehérmáguskaként kezdted, most meg egy egész város imádja a lábad nyomát is.
- Ez nem igaz! - mondta Alhadion megilletődötten, majd Diegóra pillantott. Egyértelműen látta, hogy tisztelik. - És mégis. Jól van, de azt tudnotok kell, eddig csak igen keveseket tanítottam.
- Mindenkinek vannak kisebb csetlései-botlásai, Mester. - mondta Diego vigyorogva.
- Megint valami csínyen töri a fejét. - morogta Giorgio, de ő is mosolygott.
Alhadion is elmosolyodott, majd intett a tanítványoknak, hogy üljenek le, ő maga pedig fellépkedett a szökőkút vize fölött a levegőben a sárkányos vízköpő fölé. Széttárta a karját, majd a nap fénye megcsillant a Fehér Gyűrűn, és a napenergia átjárta őt.
- Legyetek üdvözölve ezen a csodálatos reggelen, tanítványok! - mondta.