Donna Khatrina és Alhadion lassú zuhanás után végre földet értek, Donna Khatrina puhán talpra érkezett, Alhadion azonban kevésbé volt ilyen szerencsés. Ennek ellenére kecsesen érkezett meg a hátára. Felült, de akkor Donna Khatrina tőre megbökte a nyakát.
- Komolyan azt hiszed, legyőzhetsz engem? - kérdezte Donna Khatrina nevetve. - Bolond vagy, Arckhad.
- Alhadion. - javította ki Alhadion. - Lehet, hogy bolond vagyok, de jóval fiatalabb és mozgékonyabb, mint maga valaha is volt!
Donna Khatrina dühösen felszisszent, és készült megvágni Alhadiont. Ő fürgén hátrébb ugrott, majd egy szaltóval Donna Khatrina mögé került, az Elemkard hegyével a hátát bökdösve.
- Lassan forduljon meg! - mondta Alhadion. - Úgy. Kard ki kard!
- Legyen hát! - mondta Donna Khatrina.
Tisztes távolságba került Alhadiontól, tőre helyett kardot vett elő, majd az első csapást ő mérte Alhadionra. Alhadion hárított, majd támadást imitált, ahogy Eldhantól tanulta, végül kigáncsolta Donna Khatrinát.
- Álljon föl! - mondta Alhadion. - Nem szívesen bántok védtelen embert, legyen az férfi vagy nő, mágus vagy mágiátlan.
- Hogy merészelsz így lefegyverezni?! - kiáltott föl Donna Khatrina.
- Maga már fel is pofoztatta magát velem, emlékszik még? Egy sötét cellában kuksoltam pár napig, szóval... Nem érdekel, őszintén szólva, ha paraszt módjára küzdök is. Botharc?
- Kívánságod szerint! - hajolt meg Donna Khatrina.
A következő pillanatban mágusbotok csattantak össze, hogy utána mágikus köd válassza szét őket. Ezúttal Donna Khatrina fegyverezte le Alhadiont, majd unottan nyújtotta felé a botját. Alhadion felhúzta magát, majd leporolta köpenyét.
- Nahát, tisztán küzd. - mondta Alhadion.
- Most én választok fegyvernemet. - mondta Donna Khatrina. - Kristálygömbök.
- Legyen! - mondta Alhadion.
Mindketten kristálygömböt vettek elő, Alhadion a látókövet, Donna Khatrina pedig egy káoszenergiával telit. A gömbök levegőbe röppentek, és energiahullámok csaptak ki mindkettőből. Az egyik sötét villám leterítette Alhadiont, aki végül ülő helyzetbe tornázta magát, miután az utolsó villám is lecsapódott róla.
- Állj föl! - mondta Donna Khatrina. - Ha így folytatod, pálcapárbajban is veszteni fogsz.
- Ne bízza el magát annyira! - mondta Alhadion. - Még könnyen pofára esik.
Donna Khatrina kacagott, majd pálcák csaptak össze. Alhadion ismét a földön terült el, majd lassan feltápászkodott. Ezután ráolvasások következtek, amiben ezúttal Alhadion győzedelmeskedett. Mosolyogva szüntette meg a Donna Khatrinán lévő táncátkot, majd nem bírta tovább, elnevette magát.
- Hát, táncban biztos nem győzne, Donna Khatrina! - mondta.
- Talán nem táncolok, de igen nagy boszorkány vagyok. - mondta Donna Khatrina. - Bájitalok?
- A fejembe lát néha. - mondta Alhadion. - Lássuk, mit tud!
Bájital bájital után készült, majd aktivizálódott, és az egyik robbanása messzire elrepítette Alhadiont, egy tüskebokorba. Lerázta magáról a leveleket és a tüskéket, majd kissé megtépázva bár, de vigyorogva rohant vissza Donna Khatrinához.
- Mágikus seregek egymás ellen. - mondta. - A maga megidézett csatlósai, és az enyémek.
- Legyen. - mondta Donna Khatrina.
Árnyak és elementálok csaptak össze, és minden árny szertefoszlott. Alhadion elmosolyodott.
- Négy-három a javára. - mondta. - Ideje belehúznia, hamarosan utolérem.
- Magad miatt aggódj! - mondta Donna Khatrina. - Könnyű lesz legyőznöm téged.
- Igen? Hát akkor következzék az érzékeken túli érzékelés próbája. Labirintus. Aki előbb középre ér, szikrát lő az égbe.
- Úgy lesz.
Új árnyak és az elementálok közösen labirintust alakítottak ki, majd a labirintus két átellenes pontjára terelték a két mágust.
Alhadion megpróbálta a sövényt figyelni öregedés szerint, hátha befelé haladva öregedik a növényzet, de az egész labirintus egyidősnek látszott. Ekkor lépések zaját hallotta, és a hang irányába futott. Egy hatalmas, vak kígyó állta útját, amit óvatosan kikerült. Ellopakodott a kígyó mögött egy forráshoz, és mivel igen elfáradt és megszomjazott, mohón kortyolta a friss, hűsítő vizet. Hirtelen enyhe bizsergést érzett, majd egy röpke pár pillanatra elvesztette az eszméletét.
Amikor ismét felébredt, kis kígyók tekeregtek a köpenyében a földön, és súlyosnak érezte a fejét. Megpróbált kiáltani, de csak dühös bőgést hallatott.
- Szarvasbika. Kis fehérmáguska. - sziszegték a kígyók. - Fürge, félelem illatú. Fincsi, zsenge hús, bár kicsit sovány, sok rajta az izom. Diétás, zsírmentes husi, azt nagyon szeretjük ám. Támadás!
"Beteg állatok!" - gondolta Alhadion, majd igyekezett elhúzódni a harapások elől. Egyszer csak egy medve közelített felé a másik irányból, de amint meglátta a szarvas-Alhadiont, hátrálni kezdett. Aztán egyenesen a kígyóknak rontott.
- Anyamedve! Feketemágus. - sziszegték a kígyók. - Szaftos husika. Jó kis maci, ízes maci. Jóságosak azok, akik ily táplálékot adtak nekünk. Fincsi maci, husikás.
Alhadion nevetésszerű bőgést hallatott, mire a Donna Khatrina-medve elbődült, és mancsával leterítette Alhadiont.
Alhadion moccanni sem bírt, a kígyók pedig előbb a medvével foglalkoztak. Egyikük belemart a medve nyakába, mire az összeesett. Aztán Alhadion is kis csípést érzett a nyakán, majd elsötétült előtte a világ.
Mire felébredt, egy barlangban lógott fejjel lefelé, egy pókhálóban.
- Ezek nem normálisak! - suttogta maga elé. - Melyik eszement találta ki ezt a kígyós őrületet? Újra ember vagyok. Ú, de kótyagos a fejem! Gondolkozz Alhadion, gondolkozz! Hol lehetsz?
Körülnézett, de csak sötétség vette körül, majd sziszegést hallott.
- Vagy talán használd az egyéb érzékeid. - mondta magának.
Mély levegőt vett, lehunyta a szemét, és átjárta az energia. Színeket látott maga körül, különböző szagokat érzékelt, hozzájuk társuló ízeket, fojtott sikolyokat, levélzizzenést hallott. Érezte, tapintotta a mágiát a levegőben, a környezetében, és a vére felpezsdült.
- Ezért akarnak a mágusok ide jutni. - mondta. - Itt sokkal több mana van mindenhol.
Kinyitotta a szemét, majd felhajolt a lábához, és leolvasztotta a láncait. Puhán landolt, majd futásnak eredt a sötétben, amíg ki nem ért a sövényekhez. Itt megállt, hogy kipihenje magát, majd vizet idézett a tenyerébe, és azt itta meg. A víz ugyan meleg volt, de Alhadion nem kockáztatta meg, hogy a hideg víztől ismét átváltozzon. Valahonnan energiarezgések hullámait érezte, és az eredési irányukba ment. A végén már eszeveszetten rohant, amikor egy fekete-fehér kristálygömböt látott. Megérintette a követ, majd fehér szikrát lőtt fel az égbe.
Öt percet várhatott csak, mire Donna Khatrina is megérkezett, megtépázva, üveges tekintettel. A falak leomlottak, és Donna Khatrina ernyedten Alhadion karjaiba hullott.
- Donna Khatrina? Hall engem? - kérdezte Alhadion aggódva. - Donna Khatrina...
- Élelem. - nyögte Donna Khatrina. - Győztem?
- Döntetlen az állás. - mondta Alhadion.
Donna Khatrina szeme megvillant, ő maga felugrott, a földhöz szegezte Alhadiont, és a nyakát szorongatta.
- Döntetlen? - kérdezte. - Mi az, hogy DÖNTETLEN?! Valld be, kis féreg, én nyertem! Én! Rabszolgasorba taszítalak, amíg a terhelés alatt meg nem öregszel és ki nem múlsz, és újra fiatallá teszlek, hogy újra engem szolgálj, és végül örök szenvedés lesz a jussod!
- Engedjen el! - kérte Alhadion fuldokolva. - Nem méltó magához az ilyesmi gyilkosság. Kérem, engedjen el! Még van hátra egy próba, ami mindent eldönt.
- Miféle próba? Beszélj!
- Erőpárbaj, csakis tiszta erő, és semmi megkötés. Kérem...
- Akkor győzzön a jobb! - mondta Donna Khatrina, és elengedte Alhadiont.
- Köszönöm. - mondta zihálva Alhadion.
- Állj föl! - rivallt rá Donna Khatrina, és az oldalába rúgott.
Alhadion tüdejéből minden levegő kiszorult, majd a földbe mélyesztette a körmeit, és lassan feltápászkodott. Már kapott levegőt, csak az oldala szúrt kicsit.
- Imádkozz értem, szerelmem! - suttogta Alhadion. - Imádkozz, hogy győzzek, és újra láthassalak, Julia!
- Szükséged is lesz az imákra, Alhadion, és még az sem lesz elég! - mondta Donna Khatrina. - Készülj a végzetes csapásra! Legyőzlek, és rabszolgámmá teszlek, mindörökké!
- Ugye tudja, hogy ettől nagyobb a tét? - kérdezte Alhadion. - Mindegy.
- Elég a fecsegésből! - visította Donna Khatrina, és villámokat szórt Alhadionra.
Alhadion mindet hárította az Elemkarddal, majd egy energianyalábot lőtt Donna Khatrinára. Ő az utolsó pillanatban ugrott félre, egyenesen egy légörvénybe. Az örvény egy rögtönzött tóba hajította, amiből sebes folyó indult, és szikláknak csapta Donna Khatrinát. Támolyogva lépkedett előre, amikor tűzgyűrű vette körül, megégette a ruháit, majd kozmoszenergia vette körül. Ekkor villámokat szórt, és Alhadion az öt ékszer erejét egyesítve egy hatalmas energiahullámot lőtt rá. Donna Khatrina térdre rogyott, újabb villámokat akart elszórni, de az őt csapta meg mindössze. A keze remegett, és gyorsan öregedni kezdett.
- Mit tettél velem, Alhadion? - kérdezte Donna Khatrina. - Mit műveltél?
- Legyőztelek. - mondta Alhadion, mire Donna Khatrina kacagott. - Kiürítettem az elmei energiáidat, és soká lesz, mire újratöltődik. Blokkoltam az összes varázserőd.
- Talán most győztél, de egy barátod épp most haldoklik. Itt a vége.
- Nem. - csóválta a fejét Alhadion. - Hazudik.
- Nézd meg akkor magad! Láttam, hogy haldoklik. Csodálkozom, hogy te nem.
Átmentek a saját világukba, majd Donna Khatrina eltűnt. Alhadion azonban Terrához rohant, aki egy férfi fölött sírt.
- Shuan. - ismerte fel Alhadion.
- Suanir... - suttogta Shuan erőtlenül. - Mester. Kharin...
Kharinnausz Shuan mellé sétált, Alhadion megbabonázva figyelte, milyen nyugodtan sétált közöttük. Aztán sírva fakadt.
- Megölted őt! - kiáltotta Alhadion, és Kharinnauszra rontott. - Megölted Shuant! A gonosz oldalra csábítottad, aztán cserben hagytad! Pedig bízott benned és tisztelt téged, mint mesterét! Fanatikusan imádott! És a vesztébe vezetted!
- Nem így volt! - mondta Kharinnausz dühösen, és letépte magáról Alhadiont. Két kezébe vette az arcát, tekintetét Alhadionéba fúrva. - Shuan Nirrakk még él, hála neked. Vasilaes tüze ugyan érte, de csak azt írtotta ki belőle, amit én teremtettem, egy gonosz, zsarnok királyt. Sokáig csak egymásnak voltunk, de itt vagy most te. Veled segíthetünk rajta.
- Eleget ártottál már neki, azt hiszem. - mondta Alhadion, és elővette a Fekete Gyűrűt. - Távozz, vagy bezárlak! Nem kell a segítséged.
- Alhadion, kérlek! - könyörgött Kharinnausz. - Te meg tudod gyógyítani a vérkötelék segítségével. Nekem nincs gyógyító aurám, mint neked. Túl halott vagyok hozzá.
- Kimerítettem az összes erőm. - rázta a fejét Alhadion. -
- Az erőt én adom. Gyógyítsd meg, és hazatérek a mágikus világba minden fiammal és szolgámmal együtt. Kérlek! Ennyit megtehetsz a barátomért.
- Én voltam az egyetlen barátja! - kiáltotta Alhadion. - Te csak kihasználtad! Álnok kígyó vagy, nem is érdemelnéd meg a sárkány alakodat!
Alhadion menten nekirontott volna Kharinnausznak, ha Julia nem állítja meg. Megfogta Alhadion kezét, és nyugodtságot sugárzott a tekintete.
- Nem éri meg bántanod. - mondta Julia. - Ha segíteni akarsz Shuanon és a világon, itt a lehetőség.
- Jól van. - mondta Alhadion. - Csináljuk!
- Alhadion, nem kell megtenned! - mondta Terra. - Veszélyes...
- Nem veszíthetem el a barátomat. - mondta Alhadion elszántan. - Ha meg tudom menteni.
- Reméltem, hogy hallgatsz a bölcs tanácsra. - mondta Kharinnausz.
- Hallgass el! - sziszegte Alhadion. - Add az erőd, és tűnj el végre!
Kharinnausz megfogta Alhadion jobbját, Alhadion pedig balját Shuan szívének helyére tette. Átvezette Kharinnausz energiáit, lehunyta a szemét, majd fáradtan térdelt le.
Julia érintésére kinyitotta a szemét. Már csak a barátai és a családja volt ott, majd Shuan felült, és Alhadionra mosolygott.
- Kicsattanok az egészségtől. - mondta. - Köszönöm, Suanir. Győztünk?
- A Fény győzött. - mondta Alhadion. - Üdv köztünk!
- Nem kellett volna visszahoznod... - kezdte Shuan.
- Hiányoztál mindannyiunknak. - mondta Terra.
Shuan Terra felé fordult, haját kisöpörte a szeméből, majd szomorúan tekintett maga elé. A fejét csóválta, néha Terrára pillantott, és remegő kézzel nyúlt utána, majd ismét komoran ingatta a fejét.
- Hát itt vagy. - mondta végül. - Kár, hogy Alhadion nem tévedett.
- Nem örülsz, hogy látsz? - kérdezte Terra.
- Örülök is, meg nem is. - mondta Shuan. - Keserédes emlékeim mind visszatértek, hogy látlak. Nem változtál semmit.
- Te sem sokat, mármint... Belenézek abba a gyönyörűséges, zöld szemedbe, azt hiszem, tudom, mit érzel, aztán nem értek semmit. Mint régen.
- Terra... Szűzanyám, hogy is fogalmazzam meg... ha készen állsz rá, esetleg... Veled akarom tölteni létezésem minden egyes áldott percét. Lennél a társam? Izé, feleségem?
- Még ha minden kötél szakad, akkor is. - mondta Terra. - Szeretlek. Mindig nagyon kedveltelek.
- Hiányoztál.
Alhadion elmosolyodott, majd körbenézett a tisztáson. Hatalmas terület volt, könnyen alakítható, és Alhadion kezében még mindig ott volt a doboz és az átjáró.
- Bíztok bennem? - kérdezte Alhadion.
- Mit forgatsz a fejedben? - kérdezte Julia.
- Életem célját teljesítem be. Megalapítom Magiopolist, itt és most. A kérdés az, velem vagytok?
- Minden vállalkozásodban részt vettünk, akármekkora őrültség volt is. - mondta Oliah és Eldhan egyszerre. - Veled vagyunk.
- A barátaid vagyunk, követünk. - mondta Janus, Giorgio és Diego.
- Támogatlak, Suanir. - mondta Shuan. - Magiopolis fái alatt akarok lakni, a legjobb barátaimmal.
- Akkor gyerünk, munkára fel! - mondta Alhadion vidáman.