- Másodelementálok, előre! - kiáltotta Arckhad. - Donna Khatrina, maga jöjjön velem! Most.
Arckhad csuklón ragadta Donna Khatrinát, és lerángatta a pincébe. Shuan, Kharinnausz és a többi sötétmágus idegesen toporgott.
- Elementálok vannak velük. - mondta Nirrakk.
- Nem baj, azokkal elbánnak a másodelementálok. - mondta Arckhad.
- Na és a keresztények? - kérdezte Kharin-Shuan.
- Milyen keresztények? - kérdezte Shuan. - Hányan?
- Rengetegen. Összefogtak a mágusokkal. És másodelementálok is vannak velük.
- Hogyan lehetséges ez? - kérdezte Donna Khatrina. - Azt hittem, sikerült a mi oldalunkra állítanotok őket...
Shuan megsemmisítő pillantást vetett Donna Khatrinára, belé fojtva a szót.
- Valakit nem sikerült elérnünk. - mondta Obscure, a fejét csóválva.
- Nem a ti hibátok. - mondta Arckhad. - Akkor is győzni fogunk...
- És megöljük mindet. - mondta Donna Khatrina. - Nem ejtünk foglyot.
Ezzel ő felment az emeletre Shuannal és Kharinnausszal. Arckhad bólintott, majd kivezényelt egy árnyéksereget és kisebb sárkányokat is, és felment a műhelyébe. A Vörös Gyűrűt nézegette, ami halvány fénnyel világított.
- Mit szólnál, ha lennének testvéreid? - kérdezte Arckhad. - Karperec, talizmán, tiara, kard. Nekem volt egy testvérem valamikor, a te gazdád. Nélküle nincs sok értelme az életemnek.
A Vörös Gyűrű halkan zümmögött, és Arckhad munkához látott. Épphogy elkezdte a karperecet, amikor csatakiáltások zaja ütötte meg a fülét, összeütköző kristályoké, tűzlobbanás, fegyvercsörgés, mágia kisülése.
- A rohadt keresztények felszentelték a földet! - mondta futtában Demonno. - Így képtelen leszek démonokat idézni!
- Használd a Kaput! - mondta Arckhad. - Hozz át, amit csak tudsz!
- Vezérünk, az ércek elestek! - mondta egy mágus.
- Átkozzatok el, akit csak tudtok!
- Arckhad, a fehérmágusok bevették a Szirén-tavat. - mondta Donna Khatrina. - Velük van az összes vízelementál.
- Elintézem. - mondta Arckhad a fogát szívva.
Felvette a páncélját, fölé a köpenyét, majd átugrott az erkélykorláton, és a tó előtt landolt. Ekkor egy hatalmas, szőrös szellemarc nézett vissza rá, éhesen.
- Medve! - visította Arckhad. - Én Istenem, Jó Istenem, ments meg!
- Ez meg mit művel?! - kérdezte Donna Khatrina.
- Suanir fél a medvéktől. - mondta Shuan. - Mulatságos, nem? A rettegett vezér retteg az ellenség harci macijaitól.
- Shuan Nirrakk, csak egyszer az életben, fogd már be a szád, könyörgök! - mondta Donna Khatrina. - Lemegyek hozzá.
- Ne! - mondta Shuan. - Hagyd, boldogul. Nyugatról újabb sereg érkezik. Ott nagyobb segítség kell.
Donna Khatrina lassan bólintott, majd elment nyugatra. Shuan kelet felé ment Kharinnausszal és az ő fiaival, majd a palota lassan kiürült.

- Gyerünk befelé! - kiáltotta Giorgio. - Nyomás!
Miután kiütött egy őrt, Eldhanhoz fordult.
- Figyelj, biztos vagy benne, hogy itt tartják fogva Alhadiont?
- Egészen biztos. - mondta Eldhan. - És Janus is biztos benne. Én bízom benne.
- Én meg benned. - mondta Giorgio. - Diego, betörnéd az ajtót?
- Ezer örömmel. - mondta Diego Saint.
Az ajtóra tette a kezét, keresztet rajzolt rá, majd elmormolt egy varázsigét, és az ajtó felégett. Eldhan még mindig nem szokta teljesen meg Diego mennyei tűz-varázslatait. Giorgio is ekkor csak vállat vont. Janus és Oliah feléjük közeledett, majd bementek az erődbe.
- Váljunk szét! - mondta Oliah.
- Nem, annak sosincs jó vége! - mondta Janus aggodalmasan. - A húgomat is így vitték el.
- Muszáj szétválnunk. - mondta Eldhan. - De igazad van, Janus. Legyünk óvatosak!
Miután szétváltak, körbenéztek, de semmi arra utalót nem láttak, hogy fogva tartottak volna bárkit. Végül mind az erkélyhez tartozó szobába mentek. A korlát belső oldalán ülő sötét figura láttán egy pillanatra összerezzentek.
- Eldhan? - ismerte fel Eldhant az illető. - Hát te élsz?
- Dio? - kérdezte Oliah. - Mi ez az egész? Hogy kerültél ide?
- Egy medve idáig üldözött. - mutatott megtépázott ruhájára. - Ó! Vagy úgy. Nem tehettem mást.
- Mi mást nem tehettél? - kérdezte Janus. - Dio...
- Én már többé nem vagyok Alhadion di Grecho. - mondta Arckhad. - Miután lezártam a kaput, és magamhoz tértem, Juliát elrabolták. Aztán jött a Shuan előtti énem, és azt mondta, ha mellé állok, visszaszerezhetem őt, és titeket is megmenthetlek. Aztán magával ragadott a sorsom. A sötét múltam visszacsapott, és Alhadion elbukott. Megnyílt a kapu a másik világba. Én nyitottam meg.
- De hát... akkor be is tudod zárni, nem? - kérdezte Giorgio. - Alhadion, hallottam, mire vagy képes. Meg tudod még menteni a világot. Mindig van egy őrült terved, ami beválik,
- Tényleg bíztok bennem? - kérdezte Arckhad.
- Igen. - mondta Eldhan. - A testvérem vagy. Készítettél nekem egy mágikus gyűrűt, megmentetted a pápát, aztán a te nevedben a fehérmágusok és a keresztények összefogtak a sötétmágusok ellen. Bízunk benned, vezess minket!
- Jól van. - mondta Arckhad. - Lezárom az átjárót. De van egy ötletem, ami nem fog tetszeni nektek.
- Ez a beszéd! - mondta Janus. - Követünk az újabb őrületbe.

Arckhad az Elemékszerekkel a kapura összpontosított.
- Shuan szerint a sárkányok nagy erővel bírnak. - mondta Arckhad. - Ha megidéznénk a legnagyobb fehérsárkányt, győzhetnénk.
- Jól hangzik. - mondta Janus. - Hogyan csináljuk?
- Fogalmam sincs. Gondoljunk a sárkányra, aztán lesz valami.
- Jó kis terv. - morogta Oliah.
- Hé, örülj, hogy egymásnak vagyunk! - mondta Eldhan.
- Julia nélkül nekem ez nem fog menni. - mondta Arckhad. - Ő az érzelmi és lelki támaszom. A hiányában csak ártani tudok.
- Ez egyszerűen nevetséges! - szólalt meg egy hang a hátuk mögött.
- Julia! - kiáltotta Arckhad, leszedte magáról a sötét köpenyt és a páncélt, majd ragyogó, aranyfehér palást került a helyére. Megölelte Juliát, és a viszontlátás örömében megeredtek a könnyei. - Istenemre, de hiányoztál! Nagyon, nagyon, nagyon!
- Te is nekem, Dio! - mondta Julia. - El nem mondhatom, mennyire.
Arckhad és Julia órákig is így maradtak volna, ha Janus meg nem böki őket.
- Emberek, megvan a sárkányunk. - mondta.
- Ti sárkányt idéztetek? - kérdezte Julia.
- Igen. - mondta Arckhad. - Kit tisztelhetek benned, nemes sárkány?
"Én Arany Vasilaes vagyok, az arany sárkányok atyja és a Fény képviselője." - szólalt meg a sárkány hangja a fejükben. - "Alhadion Suanir Arckhad di Grecho Aurum, mi célból hívtál át ebbe a világba?"
- Az a sorsom, hogy legyőzzem a sötétséget. - mondta Arckhad. - Egyedül azonban nem megy, szükségem van a segítségedre.
"Üljetek fel a hátamra, és kapaszkodjatok!" - mondta Arany Vasilaes.
Mind felültek a hatalmas, arany-fehér pikkelyes sárkány hátára, aki kirepült a falon, és a vár összeomlott. Arckhad immár a jók seregének parancsolt.
- Elementálok, fogjátok el a sötétmágusokat! - kiáltotta.
- Szerintem szólj nekik, hogy álljanak hátrébb. - mondta Diego. - Vasilaes tisztító tüzet akar fújni.
"Akinek elég jóság van a szívében, azt nem emészti el tűz." - mondta Vasilaes. - "Bátran maradhatnak azok, akik több jót tettek, mint ártottak."
- És mi lesz Shuannal? - kérdezte Arckhad ijedten.
"Meglátjuk." - mondta Arany Vasilaes.
Arckhad bólintott, majd a sárkány tüzet fújt a lent csatázókra. Diego ámulva figyelte, ahogy a tűz arany-fehér lángja lassan beborít mindent. A fehérmágusok és a papok először futva menekültek, majd amikor látták, hogy Diego fönt egészen nyugodtan nyúl a tűzbe, ők is lecsillapodtak. A sötétmágusok azonban fejvesztve menekültek, míg az elementálok megbabonázva figyelték a sárkányt.
- Arany Vasilaes! - kiáltott fel Terra. - És Alhadion ül rajta!
- Terra, te vagy az? - kérdezte Arckhad meglepetten.
- Igen, én. - mondta Terra. - Eldhanékkal közösen vezetjük ezt a kis gyülekezetet. Hol voltál eddig?
- Majd elmondom később. Vigyázz!
Egy villám zúgott el Terra mellett, épphogy el nem találva őt. Donna Khatrina állt a régi kapu helyén, szeme haragtól izzott.
- Támadjatok, ti gyávák! - kiáltott a menekülő sötétmágusok után. - Parancsolom!
- Ők rád nem hallgatnak, Donna Khatrina! - kiáltott le Arckhad.
- Alhadion. - sziszegte Donna Khatrina.
- Igen, így hívnak. - mondta Arckhad.
Leugrott Arany Vasilaes hátáról, egyenesen Donna Khatrina elé. Az elementálok, immár mind megtisztítva a tűztől, nyugtalankodni kezdtek. Ekkor megjelent a négy királynő, az őrzők, a szellemek és a sárkányok, végül a négy őserő és a kozmosz elementáljai. Arckhad és Donna Khatrina azonban nem törődött velük, egymás körül köröztek, és várták egymás támadását.
- Támadjon! - mondta Arckhad. - Támadjon, és vessünk már végre véget ennek az egésznek!
- Áruló! - sziszegte Donna Khatrina.
- Valóban, elárultam a Fényt. De visszatértem. Eljött a leszámolás ideje.
Arckhad megérintette a Kék Gyűrűt, és a doboz az átjáróval megjelent nála. A doboz egy pillanatra kinyílt, csak hogy elnyelje őt és Donna Khatrinát.
- Ne! - kiáltott fel Oliah.
"Hagyd!" - mondta Arany Vasilaes. - "Az Aranyifjú és a Sötét Asszony csatáját nem akadályozhatod meg, Oliah di Grecho."
- De ha ott ragadnak...
"Nem ragadhatnak ott." - szólalt meg egy másik sárkány mellettük.
- Mester, nem hiszem, hogy ez jó ötlet volna... - mondta Shuan. - Mester, várj meg! Kharinnausz Mester!!!
- Shuan! - kiáltott fel Terra.
"Kharinnausz." - mondta Arany Vasilaes a másik sárkánynak. - "Ismét találkozunk hát."
"Igen." - mondta Kharinnausz. - "Csakhogy ezúttal meghalsz, arany féreg!"
- Szerintem le kéne lépnünk. - mondta Giorgio.
- Helyes meglátás. - dünnyögte Janus.
- Le a földre! - visította Diego. - Hacsak nem akarjuk sárkánytápként végezni!