Másnap délelőtt Shuan láthatta, ahogy Donna Khatrina ruhája lángra kap, és eszeveszett iramban a tóhoz rohan. Elnevette magát, majd Arckhad és Kharinnausz közeledtére elhallgatott, és komoran tekintett maga elé.
- Shuan, örülök, hogy látlak. - mondta Kharinnausz mosolyogva, és megveregette Shuan vállát.
- Úgyszintén, Mester. - mondta Shuan mosolyogva, de az nem volt túl őszinte. A végére már vicsorgássá torzult. - Már alig várom a közös munkát.
- Miről van szó? - kérdezte Arckhad.
- Shuan és én elmegyünk, hogy a magunk oldalára állítsuk az elementálokat. - mondta Kharinnausz. - A király visszatér a népéhez. Majd találkozunk az ércbányákban!
Kharinnausz elment, Arckhad meglepetten nézett Shuanra. Ő vállat vont.
- Azt hittem, egyikünk kitart a fény mellett. - mondta.
- Én is azt hittem. - mondta Shuan. - De hát a Mester bárkitől jobban ismer. Ha mellé állok, megadja a szívem vágyát. Szabadság. Tudod, hány évig raboskodtam? Tudod, milyen tétlenül várni, hogy a következő generáció felnőjön, és ismét szabadon járhass, de még akkor is rövid dróton rángatnak, és úgy kezelnek, mint egy korcsot? Én királynak születtem, nem cselédnek, Suanir. És megígértem, hogy jóban-rosszban veled maradok.
Veled.
- Hát, abban nem kételkedtem. De... mindegy, hagyjuk. Így döntöttél.
- Nem volt más választásom. Viszont muszáj kijuttatnod a Szirén-tóhoz.
- Mi dolgod ott? - kérdezte Arckhad.
- Meglátogatom jóanyámat, mielőtt Khatrina odaér. El tudsz oda teleportálni engem a Lila Gyűrűvel?
- Hát, azt nem teleportáláshoz készítettem, de megpróbálhatjuk.
Shuan bólintott. Arckhad odaadta neki a gyűrűt, Shuan pedig lila füst kíséretében eltűnt. Arckhad még látta, ahogy a vízbe lép, majd eltűnik. Ekkor felvette a dobozt az asztalról, egy fáklyatartóba helyezte, majd elementális tüzet idézett. A láng felcsapott a mennyezetig, majd kialudt, és három szellem szállt föl belőle. Az egyik nagyon hamar elillant, míg a másik kristállyá és fémmé alakult, a harmadik pedig emberi formát öltött. Meghajolt Arckhad előtt, amikor is mögötte Khartad és Demonno érkezett meg.
- Dracon, szolgálatodra! - mondta a harmadik árny.
- Üdvözöllek, Kharinnausz fia! - mondta Arckhad. - Khartad, mi hírt hoztál?
- Két szomszédos, mágusok lakta falut pusztított el az imént Terriblon és a fiai. - mondta Khartad, és kissé idegesen toporgott. Aztán elvigyorodott. - És megjöttek az enyémek is.
- Remek. Demonno, kérlek, üdvözöld mestered, aztán menj Terriblonért!
- Igenis, vezérünk! - mondta Demonno, majd ő és Dracon eltűntek.
Arckhad összeszedte a törmeléket, majd a munkaasztalához vitte, és öt percig kíváncsian méregette a darabokat.
- Az Árnykorona! - kiáltott fel Khartad.
- Valóban. - mondta Arckhad. - Ez is a dobozba került volna?
- Úgy fest, vezérünk.
- Khartad, menj el Donna Khatrináért! - utasította Arckhad. - Nem akarom, hogy bárki itt lábatlankodjon, amíg dolgozom.
Khartad meghajolt, majd eltűnt. Arckhad összerakta a koronát, és kíváncsian méregette. Letette az asztalra, majd megpörgette a levegőben a dobozt, amiből két szellem szökött ki, majd a földre esett. Az egyik szellem Obscure volt, a másik a Vörös Gyűrű. Arckhad anélkül, hogy ránézett volna, rakta össze, amikor Donna Khatrina megkocogtatta a vállát.
- Vezérem, elhoztam az Univerzum Kardját. - mondta.
- Remek, máris megszárítkozott. Milyen volt a fürdés?
- Hallgass róla, különben megbánod! - sziszegte Donna Khatrina.
- Legfeljebb tizenöt évet vár még a következő nagy vezérére. - vonta meg a vállát Arckhad. - Nekem nincs veszítenivalóm. Előttem áll a világ összes ideje.
- Igazad van. Bocs. - mondta Donna Khatrina bosszúsan. - Nos, kezdhetjük?
- Részemről igen. - mondta Arckhad mosolyogva.
Donna Khatrina elővette az Univerzum Kardját, majd lesújtott a dobozra. Az egy röpke pillanatra kinyílt, négy szellemet eresztve szabadon. Az első azonnal elszállt, a második Kharin-Shuan alakját vette föl, a harmadik a Szabotált Gyűrűt, a negyedik pedig tiszta energiát, ami körbevette a dobozt.
- Ez az Elemgyűrű. - mondta Arckhad.
- Miért nem nyílt ki az az átkozott doboz? - toporzékolt Donna Khatrina.
- Mert még nincs itt az idő, hogy kinyíljon. - mondta Arckhad. - Még van benne rengeteg más is, ami elzárja a kaput. Sárga, Kék, Fekete, Zöld, Fehér, Türkiz, az Elemekarperec, a Sötét Talizmán, az Aranytiara, a látókő, és a pálcám. És ha az elméletem helyes, akkor mind az öt elemékszerre szükség lesz a kinyitáshoz.
- Remek. - morogta Donna Khatrina. - És hogyan szerezzük meg őket?
- Ez a szakterületem. - mondta Arckhad. - Bízza rám!
Donna Khatrina mormogott valamit, majd kiment az udvarra. Shuan és Kharinnausz kissé megtépázva érkeztek meg, Khainnausz mosolygott.
- Mondtam, hogy sikerrel járunk. - mondta Shuannak. - Nemde?
- De igen, Mester. - mondta Shuan immár őszintén mosolyogva, majd Arckhadhoz fordult. - A másodelementálok velünk vannak. A kapu?
- Meg kell szereznem hozzá az összes elemékszert. - mondta Arckhad. - Talán a másodelementálok meg tudnák szerezni.
- Mi kell? - kérdezte Kharinnausz.
- A tiarákat szellemektől kell megszerezni, azokat a tündérekre bízom, a talizmánok, amiket a sárkányok őriznek, azokat a kristályoknak kéne megszerezniük. Aztán a kardok, amiket az ércekre bízok, ki tudja, mifélék őrzik.
- És a szirének? - kérdezte Shuan.
- Ők itt maradnak, és ha kell, elküldjük őket erősítésképp. Úgy gondoltam, vezetnünk kéne a seregeket. Hármunknak.
- Stopi, kristályok! - mondta Shuan.
- Én elmegyek a tiarákért. - mondta Kharinnausz. - Nem rajongok a mágikus kardokért, a szellemekért annál inkább.
- Akkor én elmegyek az ércekkel a kardokért az ismeretlen ellen. - mondta Arckhad. - A talizmánokat addig intézd el, Shuan!
- Óhajod... - mondta Shuan, majd elvonult, kristálylényekkel maga mögött.
Arckhad utánanézett, majd Kharinnausz és fiai elindultak, hogy még több támogatót szerezzenek a környékről, és elkergessék a keresztényeket. Arckhad immár az Elemgyűrűvel próbálta megnyitni a dobozt, amikor a gyűrűk és az Elemkarperec, illetve Nirrakk kiszabadult. Donna Khatrina visszajött, és az Elemkarpereccel próbálkozott, amikor a maradék három ereklye is kiszabadult, és a doboz vészesen villogni kezdett. Arckhad arca elkomorult.
- A doboz most átkozott meg minket, hogy utódaink elmúlnak, ha megpróbáljuk kinyitni. - fordított Arckhad.
- Az a doboz beszél? - kérdezte Donna Khatrina.
- Persze, minden mágikus tárgy képes a kommunikációra. Artifaktián vagyok, értem a nyelvüket. A Szabotált Gyűrű kiváltképp sokat beszél, nagyon kedveli magát.
- Persze, szirének és kristályok vére csörgedezik bennem, apám királyi vére mellett. Miért ne szeretne? - kérdezte Donna Khatrina.
"Ez szarkazmus volt." - gondolta Arckhad, és a szemét forgatta, de nem szólt semmit. Letette az asztalra a dobozt, éppen akkor, amikor Shuan elhozta a talizmánokat. Arckhad elégedetten bólintott, majd Kharinnausz elindult a tündérek élén, hogy megszerezze a tiarákat. Ő is megérkezett, majd Arckhad is elment a kardokért. Először a vízelementálok tavához ment, a kard a víz tetején lebegett.
- Ez nem lehet ilyen könnyű... - mondta Arckhad.
A vízből egy ősi elementál jött elő, kezében a karddal. Az ércek közül az egyikük fájdalmas grimaszt vágott.
- Én a Víz Ősereje vagyok. - mondta az elementál. - Mi célból jöttél ide, Arckhad Aurum, ércsereged élén?
- A kardot akarom.
- Csakis a holttestemen keresztül, bolond, ifjú mágus! Eddig senki halandó nem szerezte meg a Víz Kardját, és most sem fogja.
- Szerencse, hogy nem vagyok egészen halandó. Ércek, támadás!
Az ércek mind rárontottak a vízősre, amíg egy kőóriás jött elő a föld alól.
- Ki zavarja testvérem nyugalmát? - kérdezte.
- Arckhad Aurum vagyok, Shuan Nirrakk és Kharinnausz jogos örököse.
- Semmi keresnivalód itt, ifjú mágus. - mondta a földős. - Távozz, vagy összemorzsollak!
- Úgy látom, nem ismersz eléggé engem. - mondta Arckhad. - Szirének, jöjjetek elő!
Szirének seregei vonultak föl vízburokban a szárazföldön, majd Arckhad utasítására megtámadták a földőst. Ezalatt az ércek már majdnem legyőzték a vízőst, amikor segítségére jött egy hatalmas tornádó.
- Én vagyok a Levegő Ősereje. - mondta. - Távozz innen, Arckhad Aurum, a Káoszúr utóda, különben súlyos vereséget szenvedsz!
- Nem tudod, ki vagyok. - mondta Arckhad. - Én szereztem meg az elemékszereket, és eddig mindig sikerrel jártam.
- Bolond ifjú, add fel ezt a csatát! Most nem nyerhetsz.
- Nem adom fel. Szirének, vissza! Kristályok, tündérek, gyertek elő! Támadás!
A kristályok és tündérek felvonulása után megérkezett a tűzős is, akit azonnal megtámadtak a szirének. Arckhad elégedetten figyelte a küzdelmet, előre érezte a sikert, aztán mégis az ősök felé fordult a szerencse. Arckhad ekkor elővette az Elemgyűrűt, és a négy őst az ellenkező elemeikkel támadta. Hamarosan Shuan is megérkezett, és a másodelementálok, királyukat megpillantva újult erővel támadtak. Kharinnausz is megérkezett, és Arckhadra mosolygott.
- Segíts nekem, Arckhad! - mondta.
- Igen, Mester. - mondta Arckhad. - Mit tegyek?
- Folytasd, amit eddig csináltál, csak erősebben! Van egy győzelemre segítő trükk a tarsolyomban.
Arckhad bólintott, és a levegőerőt figyelte. Kharinnausz az Ősz erejét adta hozzá, majd a vízhez a telet, a földhöz a tavaszt, a tűzhöz pedig a nyarat. Arckhad sejtette, hogy a világ, ahonnan Kharinnausz származik, elemekként tartja számon a négy évszakot is, de egy pillanatra teljesen elámult a látványtól. Gyönyörű látvány volt az egész, annak ellenére, mi célra használták ezt az erőt. Az ősök hátráltak kicsit, majd Shuan megforgatta az erőkarokat Arckhad tengely körül, és amikor ismét az ellentétes elemek feszültek egymásnak, a másodelementálok hátráltak. Arckhad a legyengült ősökhöz lépett, majd elvette a kardot a kezükből.
- Győztem. - mondta. - Legközelebb jobb, ha nem becsültök alá. Már ha lesz legközelebb. Kötözzétek meg őket, és eresszétek vissza őket a saját környezetükbe! Azért mégsem leszek annyira kegyetlen.
A másodelementálok engedelmeskedtek, majd mind visszatértek az erődhöz. Shuan csillogó szemmel figyelte Kharinnauszt.
- Jó volt ismét seregeknek vezényelni, Mester! - mondta lelkesen. - Nagyon élveztem a közös munkát.
- Én úgyszintén, Shuan. - mondta Kharinnausz. - Arckhad?
- Felemelő élmény volt. - mondta Arckhad. - Először harcoltam őserőkkel.
- Én már sárkányt is öltem, nem egyszer. - legyintett Kharinnausz. - Shuant is elvittem egyszer.
- Valóban? - kérdezte Arckhad. - Milyenek a sárkányok?
- Bámulatos teremtmények. - mondta Shuan. - Intelligensek, sokszor a fejedbe látnak. A Mester sárkányalakváltó, ha belegondolok, egész jellemében olyan, mint a legnagyobb sárkányok. Ez igen nagy megtiszteltetés, a legnagyobb, amit mágus elérhet, szerintem. Ráadásul az egyik leghatalmasabb sárkánnyá tud változni, amit látott a világ. Régen én is olyan akartam lenni, mint ő. Most a magam útját járom. Nem mindenki való sárkánynak. Szirénvérűek végképp nem.
- Értem. - mondta Arckhad. - Ideje munkához látnom a Kapuval. Majd még beszélünk.
Arckhad felment a szobájába, majd egyesítette az ékszereket. Az öt elemékszer vibrálni kezdett egymás mellett, majd Donna Khatrina lépett be a szobába.
- Elkészültél? - kérdezte Donna Khatrina.
- Igen. - mondta Arckhad. - De jobb lesz, ha én viselem az ékszereket. Az elementális artifaktián mágiához értek a legjobban.
- Én is képes vagyok használni az ékszereket! - mondta Donna Khatrina.
- Nem, nem tudod. - mondta Arckhad. - Kis híján lerobbantottad a fejem ma délelőtt.
Donna Khatrina szólásra nyitotta a száját, majd becsukta, narancssárga, átható tekintetű szemét résnyire összehúzva.
- Ne dacolj velem! - figyelmeztette Arckhad. - Te csak egyszer élsz.
- Legyen akkor, ahogy te akarod. - mondta Donna Khatrina. - Láss neki!
Arckhad levette sötétarany páncélját, és egy kényelmesebb, fekete talárt vett fel helyette. Jobb keze ujjára húzta az Elemgyűrűt, bal csuklójára vette a Karperecet, nyakába vette a Talizmánt, majd feltette a Tiarát a fejére, és két kézre fogta a Kardot. Donna Khatrina ámulva nézte, és enyhe kísértést érzett, hogy boruljon térdre Arckhad előtt, de nem tette. Az öt ékszer felragyogott, Arckhad szeme különös fénnyel villant, és egész lényét átjárta az elemek ereje. A kard hegyével a doboz felé közelített, amikor kiáltások zaja zavarta meg Arckhad koncentrációját.
- Mi ez? - kérdezte Arckhad.
- Nem tudom. - mondta Donna Khatrina. - Kinézek.
Amint az erkélyre kilépett, egy tőr száguldott felé, de célt tévesztett, és a korlátba csapódott. Egy üzenet volt rajta. Donna Khatrina leszedte a papírt, és olvasni kezdett.
- "Alhadiont akarjuk. Ha kedves az élete, feltétel nélkül átadja őt nekünk. Ellenkező esetben támadunk. Giorgio Magica, a Velencei Fehérmágusok vezetője." Vezérem, mit szólsz ehhez? Mész, vagy legyen háború?
- Legyen háború. - mondta Arckhad. - Ha ezzel végeztünk, kinyitjuk a kaput.
Ebben a pillanatban a doboz kinyílt, és kis örvény kavargott benne. A kapu kinyílt, és a háború megkezdődött.