Eldhan a di Grecho-ház előtt sétálgatott, és Terrával próbált beszélgetni. Mindketten nyomasztó hangulatban voltak, majd Terra megállt egy pillanatra, és felkapta a fejét.
- Érzek valamit. - mondta nagy sokára.
- Mi az? - kérdezte Eldhan. - Dio?
- Nem, őt és Shuant még nem sikerült megtalálnom, de van itt valami más. A fenyő, gyere utánam!
Terra és Eldhan a fenyőcsonkhoz futott, amin egy lány üldögélt, és halkan énekelt egy Eldhan számára ismeretlen nyelven. Terra sírva fakadt, és a lány felfigyelt.
- Terra, te mit keresel itt? - kérdezte.
- Te mit keresel itt, Kundalini? - kérdezte Terra. - Neked... Nem Odaát kellene lenned? Miért, hogyan...?
- Hosszú. - legyintett Kundalini. - Most viszont van egy kis feketemágus-gondunk. Kinyitották a kaput a két világ közt, és néhány veszélyes szellem is elszabadult. Arra gondoltam, segíthetnénk egymásnak.
- Amíg az egyház üldözi a mágusokat, semmi esélyünk. - morogta Terra. - Meg fognak égetni bennünket a saját tüzünkön.
- Olyan cinikus vagy, mint Shuan Nirrakk volt. - mondta Kundalini.
- Volt? - ijedt meg Terra. - Mi lett vele? Meg szűnt létezni?
- Nem, csak már nem cinikus. - mondta Kundalini. - Nem mer már önmaga lenni.
- Tehát még megvan? - kérdezte Eldhan.
- Igen, persze. Alhadion azonban odaveszett, de legyőzhetjük a feketemágusokat egyszer és mindenkorra, ha segítetek.
- Van egy ötletem. - mondta Eldhan. - De lehet, először nem fog nektek tetszeni.
- Mint Alhadion vagy Shuan ötletei. - mondta Terra, és akaratlanul is összerezzent a nevek hallatán.

Egy órával később papnövendékek és fiatal mágusok gyülekeztek a fenyő körül, és értetlenül néztek körbe és egymásra. Egy pap és egy mellette álló mágus zavartan nézett egymásra, végül a mágus szólalt meg.
- Szóval, te pap vagy? - kérdezte.
- Igen. És te?
- Hát, én is egyfajta hitet képviselek.
- Mágus vagy?
- Megégetsz, ha azt mondom, igen?
- Nem. Amúgy én is mágus akartam lenni.
- Én pedig pap. Giorgio Magica vagyok.
- Diego Saint. Nagyon örülök. Milyen mágus vagy?
- Vegyes, mindenhez értek egy kicsit. Veled mi a helyzet? Mármint milyen vallási nézetet osztasz?
- Római katolikus vagyok.
- Nem sok választási lehetőséged volt Róma közelében, mi? - kérdezte Giorgio, hátha húzhatja egy kicsit Diegót.
- Hát nem. - vigyorodott el Diego, majd elmélázva fújt egy kevés aranyfehér lángot, és bele tartotta a kezét. Giorgio pedig csak ámulva figyelte, hogy az isteni tisztítótűz hogyan nem égeti meg.
Giorgio és Diego kezet ráztak, majd tovább beszélgettek mindenféléről. A többi mágus és pap azonban néma csendben várt, és sokan morogtak, miért várnak egy fenyőcsonknál az erdő közepén.
Eldhan is megjelent, és a tömeg elhalkult.
- Egy kis figyelmet kérek! - mondta. - Bizonyára hallottátok, hogy egy gonosz boszorkány majdnem megölte szeretett pápánkat. Ezt a boszorkányt Donna Khatrina de Ramores-nek hívják, és kedves papnövendékek, gondoljátok át, mielőtt azonnal megégetnétek, nem ő az egyetlen, sőt! Rengeteg mágus él nemcsak Velencében, de az egész világon. Elárulom, az itt lévők legalább a fele mágus, de vannak sokan papok, akiknek van varázsereje, és mágusok, akik hisznek és képviselnek egy közösséget. Én egy templomos lovag vagyok, akinek gyógyító képessége van, és a pápa azért nem halt meg, mert a testvérem feláldozta magát érte. Most nagy szükségem lenne a segítségetekre, hogy megállítsuk a boszorkányt és a feketemágusokat, akik miatt mindez történt. Ezt a pápa eltitkolta, de ennek a világnak van egy mágikus ikertestvére, amik egymástól eddig el voltak zárva. Szeretnénk, ha ez így is maradna, és arra kérlek titeket, hogy űzzük vissza oda azt, ami odavaló, és zárjuk le az átjárót. A testvérem is ezen munkálkodott, de sajnos a boszorkány erősebb volt. Ha összefogunk, képesek vagyunk rá. Ki tart velem?
Mindenki felemelte a jobbját, Terra és Kundalini mosolygott.
- Akkor munkára fel! - kiáltotta Terra, és féig kővé változott kézzel intett a papoknak és mágusoknak.

Arckhad az erődje erkélyén járkált, próbálta összeszedni a gondolatait, de akárhogy próbálkozott, mintha csak azért is szét akart volna esni a koncentrációja. Egy idő után megelégelte ezt, és egy villám csapódott az egyik fába, nem messze a fenyőtől. A keze remegett, és hátrapillantott: Donna Khatrina állt mögötte.
- Jaj Arckhad, tudom, hogy nehéz. - mondta. - Az első lépések, de még egyáltalán nem bizonyítottál. Erősnek kell lenned, mint az első két ősödnek. Hidegvérrel működik a feketemágia. Ők képesek voltak rá.
- Én nem vagyok ők. - mondta Arckhad. - Én vagyok a tűz, ami világokat pusztíthat el. Forr a vérem, mint azt sokszor láthattad.
- Harag és tűz? Érdekes erőválasztás. Tekintettel a barátnődre, Juliára, aki a béke és a levegő erejére orientálódott.
Arckhad elvörösödött, ismét kinézett az ablakon, keze ökölbe szorult.
- ‎Ne tégy úgy, mintha nem tudnád, miről beszélek. - folytatta Donna Khatrina. - A kis barátnőd életben van, egyelőre. Nem telik bele sok idő, és a katolikusok megtalálják, és máglyára küldik. Ha csak nem teszel ellene.
- ‎Mit kell tennem? - kérdezte Arckhad.
- ‎Csupán ki kell nyitnod azt a kis dobozt, amibe a kapu zárult. Nem lehet nagy ügy neked.
- ‎Túl nagy falat, lehetetlen. Nem fog menni.
- ‎Csak semmi kifogás! Megtaláljuk a módját, hogy a Kaput dobozzal vagy anélkül, de kinyissuk.
- ‎Ha ezzel megmenthetem Juliát, akkor én is ebben bízom.
- ‎Helyes. - mosolyodott el Donna Khatrina, majd homlokon csókolta Arckhadot. - Még találkozunk, ifjú mesterem!
Donna Khatrina elvonult, így Arckhad egyedül maradt. Még egyszer megpróbálta megidézni a sötétség erejét, majd feladta, és dühösen belerúgott a falba. Taryblion mögötte állt, kezét tördelve.
- ‎Mesterem, egy újabb Megjelölt kíván veled beszélni. Szolgálni hatalmasságod.
- ‎Ki az? - kérdezte Arckhad.
- ‎Gelte Noir, Khartad választottja, francia káoszmágus. Hasznodra válhat még.
- ‎Meglátjuk. Hívd ide! És milyen név az, hogy Gelte?!
- Mágusnév, mint az Alhadion. - felelte Taryblion. - Nem értem néha a szülőket, ilyen béna neveket adni...
- Eredj a dolgodra, mielőtt meg talállak égetni, hogy azt kívánod, bár inkább a nyelved vágtam volna ki!
Taryblion kelletlenül meghajolt, majd Gelte-tel tért vissza. Ő mélyen meghajolt Arckhad előtt, majd letérdelt elé.
- ‎Ó, nagyságos Arckhad Aurum, vezérünk! - kezdte. - Hallottam hírét, hogy benned él tovább Shuan Nirrakk és a Káoszúr, és segítségemet ajánlom fel a harcaidban!
- ‎Legyen. - mondta Arckhad. - De előbb bizonyítsd a hűséged! Nem messze van innen a Szirén-tó. Vidd el szívélyes üdvözletem nekik az ajánlatommal: mellém állnak vagy elpusztulnak.
- ‎Parancsod szerint, Mester! - mondta Gelte, majd eltűnt.
- ‎Mesterem, biztosan jó ötlet ez? - kérdezte Taryblion. - Shuannak ők rokonai, és ha ezzel eljátszod a bizalmát?
- ‎Már rég nem a kölcsönös bizalom köt össze minket. - felelte Arckhad, majd sóhajtott. - Túl sokat kérdezősködsz, ez egyszer még a vesztedet okozhatja. Távozz!
Taryblion azonnal eltűnt, Arckhad pedig elővette a dobozt, a kezében forgatta, és a titkainak megfejtése közben elnyomta az álom.