Arckhad kimerülten ült le egy fatörzsre, csak Taryblion volt mellette, és aggódva figyelte új mesterét. Terriblonnal ellentétben Arckhad sokszor hirtelen haragú volt, így nagyon kellett vigyáznia, mit is tesz vagy mond. Egyetlen rossz mozdulat, és örök kárhozatra lesz ítélve.
Arckhad a dobozt nézegette, és összeráncolta a homlokát.
- Arckhad Mester, mi a gond? - kérdezte Taryblion.
- A Szürke Pálca eltűnt. Menj, innen nincs messze a váram. Beszélnem kell valakivel. Lehetőleg négyszemközt.
Taryblion meghajolt, majd elment. Arckhad egy pentagrammot kezdett kaparni a földbe, majd megállt egy pillanatra.
Ugyanolyan tetoválása volt a karján, mint amilyet Kundalini kezein is látott. Arckhad sóhajtott, majd unottan üldögélt, a dobozt a kezében forgatva.
- Mondd csak Mester, ha össze vagyunk kötve, miért nem érezlek titeket? - kérdezte Arckhad. - Nem értek semmit. Valamit rosszul tettem?
Arckhad sóhajtott, majd jobban megnézte Taryblion felszerelését. Rengeteg fiolányi méreg, tekercsek, némi arany és fekete vas. Arckhad egy pillanatra mosolygott, majd elővette a szerszámait, és régi, könnyű mágusvértjéhez hasonlót készített az ércekből. Éppen összerakta volna a végleges munkát, amikor egy jeges kéz érintette meg a vállát, és a tűz is megfagyott.
Arckhad megpróbált hátrafordulni, de a jeges kéz erősen tartotta.
- Szép munka. - mondta halkan, és elengedte Arckhad vállát.
Arckhad megfordult, majd meghajolt.
- Mesterem? - bizonytalanodott el Arckhad. - Azt... Azt mondtad...
- Én nem értek az artifaktián mágiákhoz, de azt tudom, hogy ez egy mesterremek, amit itt látok. Miből készült?
- Ami azt illeti, egy korombelitől szereztem, aki egyike volt azoknak, akik lehettek volna az utódaid. Terriblon választottja.
- Na és, hogyan? - kérdezte Kharinnausz kíváncsian.
- Nem tudom mire vélni a kérdést, Mesterem. - mondta Arckhad ijedten.
- Csak nem önszántából odaadta, mert megkérted rá? Emellett Terriblont és a fiait is megkérted, hogy jöjjenek veled vissza? Ne nézz rám így, tudod jól, miről beszélek.
- Igen. - felelte Arckhad gyorsan.
Kharinnausz elnevette magát, Arckhad hátrált néhány lépést, majd idegesen nevetett. Kharinnausz elhallgatott, majd egyenesen Arckhad szemébe nézett.
- Tudom jól, mit csináltál. Valld be!
- Mi szükség van erre? Ha úgyis mindent tudsz?
- Hogy mi szükség erre? Mert így rendelkeztem. Tőled akarom hallani. Tanonc.
- Megöltem Tarybliont, amikor megtudtam, hogy Juliát akarja.
- Ez a beszéd! Féltékenység és bosszú, milyen szép páros együtt, nem igaz?
- De igen, Mester. - mondta Arckhad tétován. - Beszélhetnék Shuannal?
- Nem bánom. Huszonöt percet kaptok, de sem többet, sem kevesebbet.
Arckhad bólintott, Kharinnausz pedig eltűnt. Arckhad sóhajtott, és a karján lévő jelet figyelte.
- Shuan, merre vagy? Azt hiszem, nagy szükségem volna rád. Lenne egy fontos kérdésem.
Shuan megjelent Arckhad mellett, öt percig némán figyelték egymást, majd Arckhad szólalt meg.
- Shuan, megöltem egy embert.
- Tessék? Mi... De nem azt mondtad, hogy... Ó, egek, ez... Sajnálatos.
- Az baj, ha nem érzek szánalmat iránta? Te öltél már embert?
Shuan idegesen a fejét csóválta, majd hevesen megrázta a fejét, és Arckhad szemébe nézett.
- Én vagyok az Árnykirály, de én sosem öltem meg senkit... A jelek szerint Terrán kívül. Nézd Suanir, az első lépések a gonoszság felé nehezek, de ha sikerül eljátszanod, és visszalépsz...
- Már nem tudok. Hatalmába kerített a Sötétség.
- Azt tudom tanácsolni, hogy beszélgess kicsit Khatrinával. Akkor én mennék is...
Shuan indulni készült, de Arckhad megfogta a csuklóját. Shuan felszisszent, sóhajtott, és lehunyta a szemét.
- Ez fáj, Mesterem... - mondta halkan, és kihúzta a kezét Arckhadéból.
- Ó, nem... Shuan, sajnálom, ez... Lenne még valami.
- Éspedig?
Arckhad megmutatta a csuklója fölött a jelet, és Shuan hátrált egy lépést.
- Mi ez, Suanir?
- Kundalini jele. Ismered?
- Igen, ami azt illeti. Áthoztam őt és még két személyt a másik világból ide, teljesen véletlenül. Tudod, van egy jóslat, később teljesedik be, de ígérd meg, hogy hallgatsz erről! Világos?!
- Jól van. Mi az?
- Az egyik későbbi vérutódod, aki egy egyszerű munkásnak tűnik, takács, kovács vagy fazekas, azt már nem tudom pontosan, a lányán ott lesz a többszörös jeled. A lány lelke kétszer születik, egyszer Kundalini és az egyik későbbi utódunk egy leszármazottjaként, majd a munkás és egy idéző gyermekeként. Ő lesz a vége a sok rossznak, amit még tenni fogunk élteinkben. Ő maga lesz a Győzedelmes Igazság, ami a nevében is benne van. Ne szólj senkinek erről, a Mesternek meg pláne, de mindezek csak akkor történnek meg, ha Julia leszármazottja elmúlik a mágusok hajnalával őse utóda által, és egy új mágusrend képes megszületni.
- Ez nekem homályos... - mondta Arckhad.
- A Homály Gyűrűje ennyit mondott nekem. Jut eszembe, azt is hallottam, hogy ha válaszokat akarsz, kövesd a Kígyót a Botig! Sajnos mennem kell...
Arckhad bólintott, Shuan eltűnt, és Arckhad hamarosan visszament a várba Donna Khatrinához.

Másnap Arckhad elmesélte Donna Khatrinának Taryblion megölését, Donna Khatrina feszülten hallgatta.
- Apám biztos mondta már, de én is mondom, az első lépések nehezek. - kezdte Donna Khatrina, és elmosolyodott. - De majd hozzászoksz, és egy idő után észre sem veszed, hány ártatlant gyilkolsz meg. Vagy ott vannak a szolgák és a tanoncok, nálunk feketemágusoknál ők végzik el a piszkos munkát. Persze én azt mondom, ha azt akarod, hogy a dolgokat jól csinálják, csináld magad. Ahogy neked tetszik, igazán nem szólok bele.
- Köszönöm, ez sokat segít.
- Ugyan már, egy igazi vezér sosem törik össze egy gyilkosságtól. Biztos jól vagy, csak mert nagyon rosszul nézel ki. Van egy módszerem lélekfurdalás ellen, egy csésze forró tea egy jó ismerőssel. Mit szólsz, Arckhad?
- Igen, a tea jól esne. - mondta, és a szemeit forgatta. Még hogy Donna Khatrina jó ismerős!
Donna Khatrina csak mosolygott, főzött két csésze teát, az egyikbe egy kevés folyékony sötétséget csepegtetett, és azt odaadta Arckhadnak. Arckhad megitta az italt, és kezén úrrá lett a remegés. Donna Khatrina gonoszan elmosolyodott, és nevetett.
- Ugyan már, annyira nem rossz, csak szokatlan! - mondta nevetve. - Nyisd meg azt az átjárót, és sétáljunk egyet! Kiképezzük Tarybliont, és toborzunk néhány új szolgát magunk mellé. Kezdenek fogyni a készleteink.
Arckhad szemében furcsa tűz lobbant, mosolygott, majd elkomorodott, és megfogta Donna Khatrina kezét.
- Itt az ideje egy háborúnak. - mondta. - Sétáljunk!