Alhadion éppen az erdőben volt, egy kidőlt fán ült, kezében a dobozka és a pálca. Sóhajtott, majd Shuan leült mellé.
- Gratulálok, Suanir! - mondta Shuan, és megveregette Alhadion vállát. - Teljesen meg fog változni az életed. Nem hittem volna, hogy megteszed ezt.
- Ez is a terv része. - mondta Alhadion. - Nem leszek gonosz ettől függetlenül.
- Vagy úgy. Nekem és a Mesternek nem úgy tűnt. Ügyesen átvertél mindkettőnket.
- Várj, te mióta szólítod a Káoszurat a mesterednek? Hiszen te ő vagy, vagy rosszul tudom?
- Suanir, ez bonyolult. Én majdnem pontosan ő vagyok, de ő az idősebb és fölöttem áll, így néha megteszek neki ezt-azt. Ő a mester, és mi most mindketten a tanítványai vagyunk. Elvárja, hogy mesternek szólítsuk. A hatalomvágya olyan mérhetetlen, hogy így tudja csak levezetni. Rajtunk.
Alhadion lassan bólintott, és megszemlélte a dobozt. Ahogy sejtette, egy szikrányi mágia sem maradt a szilánkokban, és ismét sóhajtott. Hegyikristály, a Fehér Gyűrű szelleme megsemmisült vagy eltűnt örökre, és hasonló lehetett a többi ásványi erő sorsa is.
Hamarosan Kharinnausz is megérkezett, Shuan pedig felállt, és meghajolt.
- Mesterem... - kezdte Shuan.
- Shuan, kérlek mellőzd ezt az udvarias gesztust, nem érek rá. - mondta Kharinnausz szenvtelenül, majd Alhadionhoz fordult. - Hol vannak a fiaim?
- Nem tudom. - mondta Alhadion, és nyelt egyet. - Ott voltak az egyik gyűrűben, amit készítettem. Mester.
- Épp ezzel van gondom nekem is. De van jó hírem is számotokra. Még megvannak mind a heten, érzem az energiájukat, így meg is lesz az első leckéd, Arckhad. Add ide a dobozt és a pálcát!
- De azok nélkül az erőm alig elég néhány bűvésztrükkre.
- Suanir, hallgass! - mondta Shuan halkan.
Alhadion bólintott, majd átadta a két tárgyat Kharinnausznak. Shuan Kharinnauszra nézett, ő pedig Shuanra. Kharinnausz láthatóan nem szívesen vette kezébe a pálcát, ami gyenge, szürke fénnyel világított, majd letette a dobozt a földre. A doboz köré egy pentagrammot vésett a földbe a pálcával, majd megvágta magát, és a vésetbe csepegtette a vérét. Intett, és Shuan is követte a példáját, majd Alhadion is.
- Mire jó ez? - kérdezte Alhadion.
- Összekötjük magunkat egy vérkötelékkel, egyesítjük erőinket, és felszabadítjuk Terriblont a dobozból. - mondta Kharinnausz. - Mi már egyszer csináltunk hasonlót Shuannal, amikor beavattam a hármunk titkába. Egy gondolat, egy lélek, és egy test vagyunk. Ahonnan én jövök, reinkarnációnak vagy lélekvándorlásnak hívják ezt. Van rá módszer, hogy így megosszuk a mágiánkat.
- Remekül hangzik. - mondta Alhadion a száját húzva. - Fájdalmas ez a rituálé?
- Ó, dehogy! Ez a legkényelmesebb és legkevésbé fájdalmas megoldás. Ennek ellenére ezt a módszert utálom legjobban. Jó, most pedig megfogjuk egymás kezét a sebnél...
Kharinnausz Shuan sebesült jobbját, Shuan Alhadionét, Alhadion pedig Kharinnauszét fogta meg, és Alhadion mindkét karjába éles fájdalom hasított. Shuan is a homlokát ráncolta, Kharinnausznak azonban a szeme sem rebbent. A pentagram vonalaiból sötét energia áradt, egészen Alhadion térdéig ért, majd felemelte a dobozt, és oltárrá szilárdult. Kharinnausz intett, mire elengedték egymás kezét, majd a doboz résnyire kinyílt, egy árnyék csusszant ki belőle, majd a doboz visszazárult.
Az árnyékból Terriblon alakja bontakozott ki, és megállt a két sötétmágus és Alhadion előtt.
- Isten hozott, fiam! - mondta Kharinnausz mosolyogva.
- Nem ő, hacsak nem te magad vagy az isten, apám.
- Én szerény vagyok, beérem azzal, hogy a leghatalmasabb mágus vagyok az egész világon.
Terriblon és Kharinnausz nevetett, Shuan pedig leült a földre, és homokot pergetett a kezei közt.
- Ezt a viccet már több, mint száz éve mindig elsütik, ha találkoznak. - mondta Alhadionnak. - Kezdem unni. Nem is vicces, Síva verné meg őket...
- Imponáló. - morogta Alhadion. - Ki az a Síva?
- Pusztító keleti isten. - felelte egyszerűen Shuan. Nem kívánt tovább foglalkozni a témával, és a homokfolyatással is felhagyott.
Terriblon és Kharinnausz Alhadionékhoz sétált, és Shuan is felállt.
- Terriblon, hagy mutassam be az utódomat, Alhadion Suanir di Grechót, avagy mostanság Arckhad Aurumnak nevezi magát. Arck, szerintem ismered Terriblont. Elvégre fehérmágus korodban lépre csaltad.
- Igen, elnézést a kellemetlenségért. - mondta Alhadion.
- Ezért egyszer még számolunk. - mondta Terriblon. - De nem most, majd ha ismét útban lennél.
- Nem lesz, nem kell aggódni! - mondta Shuan gyorsan. - Abszolút velünk van, nem igaz, Suanir?
- Hát persze! - mondta Alhadion zavartan.
- Helyes. - mondta Kharinnausz elégedetten. - Terriblon, tudod, mi a dolgod.
- Mi a dolga? - kérdezte Shuan aggódva. - Ugye nem...? Mesterem...
- Ne aggódj, Terriblon fiai nem ölnek meg civileket. Egyelőre. Nos, vissza a munkához, Arckhad!

Öt nap állandó feketemágiatanulás után Alhadion végre nyugovóra tért, és álmában Kharinnausz hangja suttogott neki.
"Engem nem versz át. Tudom, hogy nem kötelezted el magad teljesen, de meg foglak törni. El kell fogadnod, kik vagyunk, különben Juliát nem tudod megmenteni. Ezúttal nem. A hatalmam nélkül kevés vagy ehhez."
"Mit akarsz tőlem még? A tanítványod vagyok!"
"Hogy mit akarok? Bízni akarok benned, hogy segíthesselek. A sötét szívemen viselem a sorsod. Esküdj a három éltünkre, hogy mindig követed az én utam mélyen a sötétségbe, különben a te hőn szeretett Juliád kerül az Árnybirodalomba!"
"Jól van, legyen! Esküszöm a három éltünkre, hogy... A sötétség engem fog szolgálni, és én is szolgálom a sötétséget. Csak ne bántsd Juliát!"
"Állom a szavam, tanítványom!"
"Köszönöm, mester."
Alhadion rettegett, és rájött, hogy innentől nincs menekvés a sötétség elől. Innentől kezdve valóban Arckhad Aurumként éli le hátralevő életét, és így egy ideig távol marad Juliától is.

Donna Khatrina egy erdei kastély erkélyén sétált, ami még Shuan idejéből maradt fenn. Egyszer csak egy érintést érzett a vállán, és hátrafordult.
- A... Arckhad, meglep, hogy itt látlak téged. - mondta zavartan. - Mondd csak, szükséged van bármire, akármire? Hogy tetszik a vár? Neked készült, azazhogy először apám vette igénybe...
- Emlékszem. - mondta Alhadion, és mély levegőt vett. - Fél tőlem?
- Én? Ugyan, dehogy! Nos, hogy tetszik a vár? Innen belátni az egész erdőt és jó a kilátás a sziréntóra és a kristálybarlangra. Hogy érzed magad?
- Mintha egyszerre értem volna haza régi otthonomba és váltam volna új emberré.
- Igen, ez az, amit én, Terriblon és a többiek sosem fogunk megérteni. Atyáink egy idő után nem fognak emlékezni ránk.
- Néha emlékszünk. - mondta Alhadion. - Én emlékszem arra is, hogy mindig a világot akartuk uralni. Ha a pápa a markodban van, nincs sok akadály.
Donna Khatrina elmosolyodott, és Alhadion vállára hajtotta a fejét.
- Nagyon hiányoztál, apa. Mind nekem, mind a világnak, amin uralkodni fogunk mi ketten.
Shuan közben, a valódi apa elfordította a fejét, mielőtt elhányja magát a műérzelmek áradatától. Donna Khatrina és Alhadion azonban észre sem vették, még akkor sem, amikor elfelé menet levert egy dioptáz kristályvázát az egyik polcról, és az szilánkosra tört a fekete márványpadlón.