Alhadion és Julia a ház elé értek, szerencséjükre Donna Khatrina nem követte őket. Alhadion viszont két dolgot furcsának talált.
- Ezek Donna Khatrina gyermekei voltak? - kérdezte.
- Mirko az unokája. - mondta Julia.
- Honnan tudod?
- Mágusmegérzés.
- Értem. Hol vannak a többiek? Már itt kéne lenniük!
Julia bólintott, majd egyszer csak megjelent a Tűzőrző és Aurum. Alhadion megijedt, mi történhetett Oliah-val, majd nyelt egyet.
- Mi történt? - kérdezte remegő hangon.
- Nos, Oliah, hogy is mondjam... - kezdte Aurum.
- Oliah mi? Mi történt a nővéremmel? Kérem, tudnom kell róla, ha Oliah-nak baja esett miattam!
- Nem esett baja, csak egy banya álomátkot bocsátott rá. - mondta a Tűzőrző, és elhúzta a száját. - Csak a boszorkány vagy az igaz szerelem csókja ébresztheti föl. Bárki is tette ezt, értette a dolgát.
- Donna Khatrina. - mondta Julia. - Dio...
- Ezt ne... - rebegte Alhadion. - Oliah-t egy férfi sem kérte meg, és nem tudok olyasmiről, hogy Donna Khatrina jó hangulatában nekünk akarna segíteni. Nem vagyunk a szíve csücskei El Macho óta.
- A humorérzéked megtartottad. - mondta a Tűzőrző. - Ez a tiéd!
A Tűzőrző egy kis csomagot dobott Alhadionnak, majd ő és Aurum eltűnt. Alhadion kivett egy kisebb dobozt a csomagból, a csomagolás belső felére üzenet volt írva.
"Ezt Oliah-nál találtuk. A Tűzőrző nem látta. Aurum. Ha kedves neked a nővéred épsége, átadod a Sötét Ereklyéket és az Elemékszereket. DK"
Alhadion elsápadt, majd megnézte a dobozt is: az Elemkarperec benne volt. Alhadion kissé megnyugodott, majd kapcsolatot létesített Eldhannal.
- Eldhan, Oliah-t álomátokkal sújtották, Gianluca itt van Velencében. - mondta Alhadion.
Nem érkezett válasz, majd Alhadion elővette a Látókövet, a Kék és a Fehér Gyűrűt és a botját, majd belenézett a Látókőbe.
Eldhan ájultan feküdt a homokban, és arab férfiak vették körül. Az egyikük Alhadion felé tekintett, de a szeme sem rebbent.
- Beszélsz olaszul? - kérdezte Alhadion. - Hallasz engem?
- Igen. - mondta az arab.
- Az nagyszerű, a lovag, ő a bátyám. Ha volnátok szívesek nem megölni őt, és átadnátok nekem...
- Nem.
- De... Szépen kérlek benneteket, ne kelljen magamnak intéznem, működjetek együtt!
- Nem.
- Ha... Ha nem működtök együtt, én... Szörnyű dolgokat fogok tenni. Nem tudjátok, ki vagyok...
- De tudjuk. - mondta az arab, és egy pillanatra meghajolt. - Kharinnausz mesterünk árnya, nem félünk tőled.
Az arab férfiak egyszerre táncolni kezdtek Eldhan körül, majd késeket dobtak Alhadion felé, és a kapcsolat megszakadt.
A Kék Gyűrű sóhajtásszerű hangot hallatott, a Fehér Gyűrű vészesen villogott.
- Mi az? A pengék?
- Mi van a pengékkel? - kérdezte Julia, és felvett a földről egyet.
- Mágikusak, és ha sikerülne egyesíteni őket, az Univerzum Őrének Kardját kapnánk. Csakhogy hiányzik egy, ami Gianlucánál van, a Térpenge.
- És tudod, hol van Eldhan?
- Nem. És attól félek, Janus is bajban van.
Julia bólintott, Alhadion pedig elővette a Kék és a Sárga Gyűrűt, és a Sárga Gyűrű eltűnt. Alhadion elővette a Zöld Gyűrűt, és felhúzta az ujjára.
"Shuan, hol vagy?" - kérdezte, de nem érkezett válasz. - "Shuan?"
- Dio, mi a baj? - kérdezte Julia.
"Terra, merre vagy?" - kérdezte Alhadion. - "Téged sem látlak. Terra, Shuan, merre vagytok?
- Nincs meg Shuan. - mondta Alhadion.
- És a Zöld Gyűrűvel nem tudod megidézni?
- Nem szívesen tenném, de nincs más választásom...
Alhadion intett azzal a kezével, amin a Zöld Gyűrű volt, majd Shuan megjelent Alhadion előtt rongyosan.
- Shuan, mi történt? - kérdezte Alhadion.
- Suanir, azt hiszem, valamit rosszul csináltunk. - mondta Shuan. - Valaki nyitott egy-egy átjárót Ázsiában, Afrikában és itt is, ami a mágikus földre vezet.
- Eldhan, Oliah és Shuan volt a kapu. - mondta Julia.
- Nem csak. Egy ilyenhez négy-öt ember kell.
- Janus és a pápa az utolsó kettő. - mondta Alhadion. - És az egészet Donna Khatrina irányítja. A Sárga Gyűrű szerint Janus a pápa fogja.
Shuan morgott valamit az egyházról és a rengeteg vak, hitbuzgó mágiátlanról, majd sóhajtott.
- A pápa pedig a lányom rabja. - mondta végül.
- Most mit tegyünk? - kérdezte Julia.
- Tudjátok, nekem van egy ötletem, ami nem fog tetszeni nektek. - mondta Shuan.
- Mégis mire gondolsz? - kérdezte Alhadion és Julia egyszerre.
- Julia el fogja kérni a Térpengét Gianluca Risattitól.
- És azt mégis hogyan? - kérdezte Julia csípőre tett kézzel, és megadóan nézett Shuanra.
- Tudod, milyen gyönyörű vagy, Julia? Minden felszínes férfi utánad menne, ha tehetné. Risatti számára te lennél a vész. Egy idő után önként és dalolva fogja odaadni a Térpengét, ha megkéred rá.
- Ezt... Én ezt nem engedem. Ez túl kockázatos. - mondta Alhadion.
- Dio, ha nem tesszük meg, nincs több esély, és nem tudjuk lezárni a kaput. - mondta Julia, és megfogta Alhadion kezét. - Engedd meg, hogy segítsek, ahogy tudok! Ígérem, hogy visszajövök hozzád a Térpengével.
Alhadion bólintott, majd Julia a földön keresztül megkereste az Utazót.
Alhadion és Shuan elrejtőzött, és az Utazó megérkezett. Alhadion nem hallotta, mit beszélnek, de látta, hogy Julia és az Utazó kézenfogva elmennek. Julia még hátrafordult, és két szót suttogott: Szeretlek, Dio.
- Én is téged, Julia. - suttogta Alhadion.
Majdnem elsírta magát, majd a földre roskadt. Shuan hol felé nyúlt, hol visszahúzta a kezét, és szánakozva nézett Alhadionra. Shuan végül Alhadion vállára tette kezét, majd Alhadion megfogta azt.
- Suanir, ez... Tudom, hogy nehéz, de meg kell tanulnod elengedni a szeretteid, ha itt az idő. - mondta Shuan.
- Alig kezdett el élni. - mondta Alhadion. - Csak most kezdte el kitapasztalni az erejét. Előtte állna az egész élet.
- Sajnálom, Suanir.
- Shuan, ígérd meg nekem, hogy te mindig velem tartasz!
- Suanir, mire akarsz kilyukadni?
- Shuan, ígérd meg!
- Jól van, megígérem, hogy mindig veled maradok jóban és rosszban.
- Helyes. - mondta Alhadion. - Gyere velem!
- Hová?
- Van egy aduászom. Nem akartam kijátszani, de itt az ideje, és része vagy a tervnek. Csak kövess, bízz bennem!
Shuan bólintott, majd Alhadion zsebében megjelent Julia, Janus és Eldhan gyűrűje. Alhadion elindult befelé az erdőbe, és meg sem állt a fenyő melletti tisztásig. Alhadion felhúzta a jobb keze ujjaira a Fehér, a Vörös, a Türkiz, a Sárga, és a Lila Gyűrűt, bal kezére a Kék, az Elem, a Fekete, a Szabotált és a Zöld Gyűrűt, jobb csuklójára az Elemkarperecet, nyakába a Sötét Talizmánt és egy madzagon a Homály Gyűrűjét, fejére az Árnykoronát és az Aranytiarát, bal kezében a pálcája, jobbjában a Látókő volt, majd megjelent nála legelső apja pálcája.
Shuan szeme elkerekedett, Alhadion csak mély levegőt vett, szeme arany fénnyel világított.
- Donna Khatrina, jöjjön elő! - kiáltotta Alhadion. - Kíváncsi rá, milyen örökséget hagyott az apja és mestere, Shuan Nirrakk, amit maga nem talált meg, de én igen? Hagyott egy üzenetet, biztosra veszem, hogy részleteiben ismeri ezt. "Kettő mágusé lesz a világhatalom, De egy uralkodik, nyerjen viadalon! Mágusország messze vagyon idő-térben, Egyik mégis hozza, másiknak ott vége. Színtiszta Aranyifjú, éjsötét múlttal, Éjjeli Sötétasszony, színarany múlttal. Donna Khatrina de Ramores-Nirrakk, Alhadion Suanir di Grecho, vállaljátok a háborút egymás és a világ ellen?!" Én vállalom a harcot, jöjjön elő!
Shuan elhűlve nézett Alhadionra, Alhadion csak felvette a mágusvértjét, rá a fekete köpenyt és a saját, fehér köpenyét, és a két botra támaszkodott.
- Suanir, ez nagyon rossz ötlet. - mondta Shuan. - És ha te veszítesz?
- Az nem forfulhat elő. - mondta Alhadion.
- És ha mégis?
- Arra is gondom lesz, ne aggódj! Hogy is megy ez az újjászületés?
- Hogyan? Hát, csak gondolj a világ összes gyermekére, vagy csak egyre, és onnantól minden megy, mint a karikacsapás vagy a vízfolyás.
- Vízfolyás? - kérdezte Alhadion, és támadt egy ötlete.
Az Elemékszerekkel vizet fakasztott a fenyő mellett, ahova hamarosan egy szirén sodródott. A szirént még sok másik követte, majd tündérek bújtak elő a fák közül, és mind éhes tekintettel figyelték Alhadiont. Alhadionnak a szeme sem rebbent, majd egy nagy fényhullám söpört végig a lényeken. Ők megnyugodtak, és hálásan tekintettek Alhadionra.
- Köszönjük, Alhadion Suanir di Grecho! - mondta a szirénkirálynő és a tündérkirálynő. - Hogyan hálálhatnánk meg, amit értünk tettél?
- Segítségre van szükségem. - mondta Alhadion. - Meg fogok küzdeni egy nagyon erős és gonosz boszorkánnyal.
- Számíthatsz ránk.
- Remek. Akkor már csak az ércek és a kristálylények hiányoznak.
- Én ezt továbbra is rossz ötletnek tartom. - mondta Shuan.
- Akkor sincs más megoldás. - mondta Alhadion. - Ennek meg kell történnie.
Shuan sóhajtott, Alhadion pedig magához hívta a kristálylényeket és az érceket is, és előterjesztette kérését, hogy segítsék őt a Donna Khatrina elleni harcban. Mire mindennel végzett, Donna Khatrina még mindig nem jelent meg, és Alhadionnak egyre rosszabb érzése támadt.
- Donna Khatrina de Ramores-Nirrakk, tudom, hogy hall engem, érzem! Jöjjön elő, maga gyáva! Hogy tudna így a gyermekei és az unokája szemébe nézni, ha nem mer idejönni, és tisztességesen megküzdeni velem, mint mágus a mágussal? Jöjjön elő!
Semmi sem történt, de Alhadion nem adta fel. A földön keresztül kereste Donna Khatrinát, majd ijedten kiáltott fel. Lassan a földre rogyott, és kétségbeesetten nézett maga elé.
Szinte érezte, hogy Donna Khatrina a tenyerébe veszi az arcát, és sziszegésszerűen, de tisztán hallható hangon suttogott.
"Nem érek rá, éppen most végzek a pápával és a barátaiddal, és a kapu a két világ között örökké nyitva fog állni. Ideje feladnod. Ha okosan döntesz, akkor a győztes oldalra állsz."
"De az nem a Sötétség lesz. Ma biztos nem."
"Álmodik a nyomor! Búcsúzz el, akitől tudsz!"
Alhadion a tenyerébe temette az arcát, úrrá lett rajta a sírás, és kezén a remegés.
"Gyenge vagy, Aranyifjú, gyenge és nagyszájú. Egy mondva csinált hős."
- Suanir...
Alhadion felemelte a fejét, és Shuan sötétzöld szemébe nézett. Shuan mindkét kezével gyengéden megérintette Alhadion arcát, majd sóhajtott.
- Olyan riadt vagy, mint a borjú, akit elszakítottak az anyjától. Mit mondott neked? A lányom milyen hazugsággal próbált átverni?
- Meg fogja ölni a barátaimat és a családom. Tudom, hogy meg fogja tenni.
- Hacsak nem állítod meg. El kell menned Rómába a Kék Gyűrűvel.
- Sajnos így is el fogok késni. Hacsak nem... A Sárga Gyűrű! A Sárga, a Kék, és a Fekete egyenesen Donna Khatrinához fog vinni, a Vatikánba. Tudom, hogy akár ott helyben máglyára küldhetnek, de... Talán Donna Khatrina sem ússza meg szárazon.
- Én bízok benned. Fogjuk rá.
- Bennünk. Mind a három éltünkben.
Shuan arca eltorzult, majd mély levegőt vett, és sóhajtott.
- Kezdettől fogva tudhattam volna, hogy ez a kis aduászod. El fogod venni az összes eddigi erőinket?
- Nem. Rosszabb lesz az, amire én készülök.
- Hogyan? Nem, ezt nem engedem! Nem csinálhatod, és kész!
- Ha együttműködök Donna Khatrinával, megkímél mindenki mást. Ez az egyetlen megoldás.
- Vagy ha legyőzzük Donna Khatrinát. Tudom, hogy el tudod venni az erejét.
- De csak ő ébresztheti fel a családom és a barátaim. Remélem, nem ma lesz vége mindennek.
Alhadion behunyta a szemét, fehér-arany fénycsíkként eltűnt, majd egyenesen Janus, a pápa és Donna Khatrina közé érkezett meg. Janus kábán feküdt a padlón, a pápa maga rakta össze a neki szánt, névreszóló máglyát, amíg Donna Khatrina a megkötözött Oliah és Eldhan előtt sétálgatott.
Donna Khatrina megpillantotta Alhadiont, és gonoszan elmosolyodott.
- Alhadion Suanir di Grecho. Tehát igaz, hogy te vagy az Aranyifjú.
- Szeretem az aranyat. - mondta Alhadion. - Add vissza a családom, és nem esik bántódásod!
- Ó, ez nem rajtam múlik. - mondta Donna Khatrina. - Őszentsége, a pápa, meg fogja büntetni őket, mert mágusok.
- Még a legbátrabb lovagot és a leghűségesebb papnövendéket is? - kérdezte Alhadion hangosan. - Ezek szerint Őszentsége nem veszi észre, hogy egy vén és rettenetesen csúf, gonosz boszorkány átkának hatása alatt van.
Shuan, Donna Khatrina és a pápa megfagyott, majd egyszer csak Shuan elnevette magát. Donna Khatrina odapillantott, szeme megvillant, de Shuan megőrizte méltóságát, és Donna Khatrina szinte azonnal meghunyászkodott. A pápa csak pislogott kettőt, majd amikor éppen megszólalt volna, Donna Khatrina intett, és a pápa összeesett.
- Ha valamiről azt akarod, hogy jól csinálják, csináld magad. - mondta Donna Khatrina. - Te pedig élvezd a műsort, Aranyifjú!
Alhadionra láncok tekeredtek, és a padlóhoz kötötték. Feketemágia kúszott fel a láncokon, és Alhadion minél jobban küzdött, annál több sötét erő szabadult fel.
Donna Khatrina nevetett, majd Janus máglyája meggyulladt. Bár Janus még nem volt ott, Alhadionnak nagyon rossz érzése támadt.
Donna Khatrina csettintett, majd élő kő lepte be Eldhant, egy tapsra Oliah elmerült a vízben, és egy füttyentésre Shuan felhők közt kavargott.
Alhadionnak csak egy dolog járt a fejében, hogy meg kell mentenie a világot és a családját, mielőtt Donna Khatrina megnyitja a két világ közti átjárót. Érezte, hogy az ereje lassan elhagyja, és megnyílik az átjáró. Shuantól remélt segítséget, de hamar rájött, hogy egyetlen reménye a legelső énje, a Káoszúr.
"Jól van, megadom magam neked. Pontosabban magamnak." - gondolta Alhadion.
Shuan hirtelen felkapta a fejét, és ijedten tekintett Alhadionra. Felkiáltott, de addigra késő volt.
- Kharinnausz Kháószidusz Drák, Káoszúr, szólítalak, hogy segíts! - mondta Alhadion.
Donna Khatrina is felkapta a fejét, és egy villámot lőtt Alhadionra.
- Abból te nem eszel! - mondta Donna Khatrina, és nevetett. - Hah, az Aranyifjú halott! Végre halott! Enyém az ő ereje és a világ!
Eldhan, Oliah és Janus kinyitotta a szemét, és elborzadva néztek az elernyedt Alhadionra, akinek még mindig mosoly bujkált a szája sarkán.
Tudták, hogy ők a következők.