Alhadion a nappali vendégágyán ébredt föl. Lassan felült, körülötte komoran álltak a többiek, Shuant kivéve, aki éppen most érkezett meg, és széles vigyorral köszöntötte őket.
- Megmondtam, hogy felébred, de ti nem hittetek nekem. - mondta vidáman. - Jó reggelt, Csipkerózsika!
- Ki? - kérdezte Alhadion.
- Áh, senki, felejtsd el! - legyintett Shuan mosolyogva. - Párszáz év múlva megérted.
Alhadion zavartan pislogott, majd legyintett, és felállt.
- Nos, amit eredetileg tenni akartam a sziréntámadás előtt... - kezdte, és hirtelen az ajtónál termett. - Visszaveszem a Sötét Ereklyéket Donna Khatrinától.
- Veled megyünk, Dio. - mondta Eldhan, és Alhadion vállára tette a kezét. - Szép páncél.
- Kösz. - biccentett Alhadion. - Biztosan ezt akarjátok?
- Mindenképp. - mondta Janus. - Nem igaz?
- Melletted vagyunk, Dio. - mondta Julia, és gyors puszit nyomott Alhadion arcára. Alhadion elpirult, és inkább elfordult, hogy a többiek ne lássák.
- Shuan?
- Sosem hagylak el, ifjú barátom. - mondta Shuan, és hozzálátott valami furcsa ebédszerű elfogyasztásához.
- Jól van...
- Én is jövök. - mondta Oliah, direkt elfordulva Shuantól és a furcsa, zselés sötétségétől. - Kell valaki, aki megállít titeket, mielőtt ostobaságot művelnétek.
- Remek. - mondta Alhadion. - Először is, vissza kell vinnünk a Tűzgyűrűt.
- Na és hogyan? - kérdezte Oliah. - Nincs tűzelementál ismerősünk.
- Mi sem egyszerűbb? - kérdezte Alhadion. - Majd Terra elviszi a királynőnek a gyűrűt.
Shuannak hirtelen torkán akadt az ebédje, és sikoltva bemenekült egy vázába. Az öt mágus összenézett, majd Alhadion sóhajtott.
- Várj, kiszedem onnan. - mondta Janus. - Shuan? Shuan Nirrakk?
- Terrát intézzétek, nekem nagyon kényelmes ez az urna... - mondta Shuan, majd szinte suttogva hozzátette. - Mon amor...
- Na ne már. - mondta Eldhan. - Shuan és Terra...
- Erre nincs idő! - mondta Julia. - Shuan, előbb úgyis Donna Khatrinát intézzük el. Ráijeszhetsz, milyen mókás is lenne, nem? Halálra ijedne, akarom mondani, szinte.
Úgy tűnt, Shuant végül sikerült meggyőzni, mert öt perccel később már a Donna Khatrina házának titkos pincéje előtt voltak. Oliah feltörte a zárat, Janus a védővarázslatot semlegesítette, és Alhadiont követve bementek.
A pince tágas volt, ablaktalan, és sötét mágia járta át teljes egészében, egyetlen pontot kivéve.
A pince másik végében, az asztalon egy fekete gyűrű volt, de semleges mágiát árasztott magából. Alhadion azonnal felismerte benne azt a gyűrűt, amit annak a bizonyos M. Angelónak szántak, és ő "szabotálta" az erejét. Elmosolyodott, majd intett a többieknek, hogy kövessék őt az asztalhoz.
- Szűzanyám árva fia! - mondta Shuan. - Ez az obszidiánkő itt a volt feleségem fia. Amúgy halott.
- Ó. - mondta Julia. - Részvétem...
- Utáltam a kis krapekot. Éjféltől pedig okádnom kell. Aki ezt a kis mocskot semlegesítette, az csakis egy hatalmas mágusmester lehet.
- Kösz a bókot. - biccentett Alhadion.
Shuan elismerően biccentett. Alhadion elvette volna a gyűrűt, de hirtelen megtorpant. Benézett az asztal fiókjaiba, de nem volt ott más, csak egy üres papír.
- Csapda. - mondta Alhadion. - A földre!
Mindenki a földre vetette magát, Alhadiont kivéve. Ő elővette a Tűzgyűrűt, mormolt valamit, majd ő is a földre vetette magát.
Csizmák falépcsőn való ritmikus kopogását hallották, összesen négy párét. Shuan lopva Alhadionra pillantott, de mindketten kétségbe voltak esve.
A szellemek, akik eddig Shuant szolgálták, átpártoltak Donna Khatrinához és M. Angelóhoz, és kiszabadultak az üvegből.
- Segíts nekem, Shuan! - suttogta Alhadion.
- Veled vagyok, Suanir. - mondta Shuan.
Donna Khatrina a pincében volt, de nem látott senkit. Bosszúsan fordult vissza három társához, és éppen nem szalonképes szidalmakhoz készült.
A harmadik férfi felsikoltott, mire egy tűzoroszlán ugrott rá. Donna Khatrina az elementál érkezési irányába nézett, mire három tűzkígyó tekergőzött elő három másik irányból, és lángot köptek rá.
A két szellem kétségbeesetten összenézett, és a kijárarhoz rohantak, de valami - pontosabban valaki - az útjukat állta.
- Kharin-Shuan és Nirrakk. - szólalt meg a jelenés. - Drága barátaim!
- Shuan Nirrakk. - hördült fel a két szellem. - Te hogy kerülsz ide?
- Nem önmaga miatt. - jelent meg mellette valaki. - Hanem miattam.
- Alhadion Suanir di Grecho?!
- Neked halottnak kéne lenned! - mondta Donna Khatrina.
- Hát, nem. Csalódást okoztam volna? - vonta meg a vállát Alhadion. - Janus, Julia, most!
Janus és Julia láthatóvá vált, és újra bezárták a két szellemet a fiolába. Janus észrevette, hogy korábban rossz két szellemet fogtak el, de vállat vont, és halkan dúdolt egy gregorián dallamocskát.
A férfi előhúzott egy kardot, és a két testvérre támadott. Eldhan azonnal ott termett, és kiverte a fegyvert a férfi kezéből. Oliah felvette a kardot, markolatáról azonnal felismerte a férfit.
- Marcus Angelo tanácsos?! - kérdezte döbbenten.
Néma csönd telepedett a pincére, csak a tűz ropogott. Alhadion visszanyerte éberségét, és egy tűzfalat vont közéjük és Donna Khatrina közé.
A többiek hátráltak, és amíg Alhadion a tűzfalnál védekezett, a többiek a pince többi részében keresték az ereklyéket.
- Úgyis veszíteni fogsz! - mondta Donna Khatrina. - Sokkal erősebb vagyok nálad, és apám szelleme van velem.
- Nem hallotta még a hírt?! - tátogta Shuan. - Te vagy a...
- Shuan, inkognitóban vagyok. - suttogta Alhadion. - Most még.
- Gyere elő, te gyáva! - kiáltotta Donna Khatrina.
Hirtelen átnyúlt a tűzön, megragadta Alhadiont, és a túloldalra rángatta. Alhadion meglepetésében felsikoltott, de nem égett meg. Az elementáltűztől új erőre kapott, és tisztábban gondolkodott. Valami mocorgott a zsebében, ami nem lehetett a Tűzgyűrű. Lassan elővette a kis tárgyat.
- A Földgyűrű. - suttogta, majd Donna Khatrinára nézett.
Donna Khatrina egy villámot idézett meg, mire Alhadion egy kavicsot lőtt rá. A villámnak látszólag semmi baja nem volt. Donna Khatrina kacagott, majd ellőtte a villámot. A villám Alhadion orra előtt megállt a levegőben, és kis szikrákat lövellt magából. Alhadion mindenki számára váratlan tárgyat húzott elő: Donna Khatrina varázsgombáinak mérgét. Kibontotta az üveget, a méreg gőze a villámhoz ért, mire az kisebb villámokra esett szét. A pincében vihar támadt, Alhadion először viccből esőfelhőket idézett meg, szétlőtt néhányat, de nem eső esett, hanem valami hideg és fehér.
- Hó? - csodálkozott Shuan, majd elmosolyodott. - Ezt is rég óta ki akartam próbálni...
A hóból gömböt formázott, majd rádobta Donna Khatrinára. Donna Khatrina odapillantott: először Shuant látta meg, majd rájött, hogy a tűzfal elégett. Villámokat szórt rájuk, mire Shuan hógolyókkal válaszolt. Eldhan is formázott egy hógolyót, és Donna Khatrinára dobta. Donna Khatrina felszisszent, ezalatt Eldhan még több hógolyót gyúrt.
- Ez jobb, mint a sár! - mondta, és ismét Donna Khatrinára dobott egy hógolyót.
Janus elmosolyodott, és gyorsan épített egy hóembert. Az életre kelt, és bár kissé olvadozott, Donna Khatrina felé sétált.
Julia belenyúlt a hóba, haja hófehér lett, szeme zölden ragyogott. Felvett egy kis marék havat, majd elfújta azt. A pincében hóvihar támadt, Julia kezéből hó hullott. Donna Khatrina hátrált, de Julia azonnal az ajtónál termett. Kezét az ajtóra tette, mire az befagyott. Donna Khatrina felszisszent, ahogy a jég hozzáért. Julia hátrált, de elbotlott egy tőrpáron. Janus megtartotta a tőrön Juliát, de Julia ügyetlenül csúszkált.
Egy pillanatban, amikor Alhadion azt hitte, már semmin nem lepődhet meg, látta, hogy Julia táncol a jégen.
- Úgy hívják, jégkorcsolya. - mondta Shuan mosolyogva. - Messze északon így közlekednek.
- Tényleg? - lepődött meg Alhadion.
- Nem. Csak én szeretném. Egyelőre csak sport és szórakozás.
Donna Khatrina a hóember kezei közt vergődött. Alhadion a társaihoz ment, és egy fiókhoz lépett.
- Itt van? - kérdezte Alhadion.
Donna Khatrina összeszorította az ajkát, és felszegte az állát. Tekintete lassan elhomályosult, majd összeesett. Az öt mágus összenézett, de senki nem mozdult. A hóember idegesen toporgott, véletlenül sem eresztette el Donna Khatrinát.
Donna Khatrina egyszer csak felpattant, és egy tőrt szúrt a hóember mellkasába, majd kihúzta, és Alhadionra nézett. Szeme furcsa narancsszínben játszott, majd hirtelen méregzölddé, végül arany színűvé változott. Sokáig ült úgy, majd a tőrt egyenesen abba az ajtóba röpítette, amelyen bejöttek. Az ajtó recsegve-ropogva elégett, a levegőt füstszag és Donna Khatrina vihogása töltötte be. Alhadion mozdulni sem bírt, és a füstből hamarosan árnyak bontakoztak ki.
Egyszer csak a hóember átalakult lávaemberré, és az árnyakkal harcolt. Alhadion csak később eszmélt rá, hogy Shuan és ő is hangosan drukkol a láva-hóembernek. A lávaember sebet kapott, az árnyak tömegesen rohamozták meg. Alhadion koppintott a botjával, és fény gyúlt a kristályban. Alhadion a fényért nyúlt, majd egyesével lőtt az árnyakra.
A lávaember egy utolsót sóhajtott, majd víztócsaként terült el a padlón.
- Klassz! - mondta Janus, majd keresztet vetett. - Menj a Mennyekbe, drága hó-lávaember!
Donna Khatrina újabb támadáshoz készült, de Alhadion egy tüzes követ lőtt a vállára. Donna Khatrina egy nagyobb tűzgolyóval válaszolt. Janus hárított, Julia napraforgóesőt varázsolt.
Donna Khatrina Eldhanra támadt, Oliah azonnal készenléti módra kapcsolt. A két testvér vállvetve harcolt.
Szellemek próbáltak bejönni a leégett ajtón. Shuan nyugodtan dúdolt valami gyerekdalt, közben jeleket vésett a falra. A rúnajelek zöld fénnyel felragyogtak, és a szellemek félig az ajtóban rekedtek.
- Félre rusnya népség, jő Shuan, a szépség! - mondta fennhangon.
Donna Khatrina morgott valamit az orra alatt Shuanról és a szépségéről, ezalatt Oliah könnyedén lefegyverezte őt. Donna Khatrina új tőrt vett elő, és a harc folytatódott.
Ezalatt Alhadion, Julia és Janus a Sötét Ereklyéket keresték nagy erőkkel. Alhadion egyesével szólította őket, de csak annyit ért el, hogy az egész szobára fekete, halvány köd borult. Shuan láthatóan elemében érezte magát, Alhadion a homlokát ráncolta.
Janus az egyik asztalhoz lépett, és egy pergament lengetett. Julia elvette, elolvasta rajta az írást, majd összetekerte, és Alhadionnak adta. Alhadion elvette a fekete lapot, aztán összegyűrte, és elégette.
Donna Khatrina hirtelen odakapta a fejét, narancssárga szeme ijesztően megvillant.
- Hoppá, ez egy átok volt? - kérdezte Alhadion ártatlanul.
- Most meg fogsz halni. - mondta Donna Khatrina, tőrét markolva.
- Mennyire? - kérdezte Alhadion, csak hogy húzza az időt. Julia és Janus ezalatt tovább kutattak.
- Nagyon.
Donna Khatrina egy tűzgolyót lőtt Alhadionra. Alhadion unott arcot vágott, koppintott a botjával, mire a tűzgömb két lángcsíkká esett szét, de nem mozdult. Donna Khatrina a döbbenettől lefagyott, elejtve tőrét. Alhadion türelemre intette, majd köveket idézett meg, és röptetett a levegőben.
Ahogy várta, a zsebében termett a víz-és léggyűrű is. Vízhullámokat lebegtetett a tűz és föld között, és levegővel tartotta össze az egészet.
A Fehér Gyűrű felragyogott, és fehér fényét a négy elemre bocsátotta.
Alhadion gömbbé sűrítette az elemeket, a levegőben hagyta, majd egy energiavillám csapott Donna Khatrinába. Donna Khatrina dühösen felszisszent, varázslathoz készült, de az előbbi energiavillám most belülről csapta meg, és egy ideig megakadályozta, hogy Donna Khatrina akár megmoccanjon.
Janus intett, kezében egy szürke zsákban ott voltak a Sötét Ereklyék. Alhadion egy kicsit megnyugodott, majd a volt ajtón kiterelte a többieket.
Egy lépés volt hátra mindössze. Alhadion a botjával egy jelet rajzolt az ajtó helyére. Az ébenfa szinte újjászületett, majd becsukódott.
Alhadion koppintott a botjával, de látszólag nem történt semmi.
- Mennünk kell, azonnal. - mondta.
- Mégis miért? - kérdezte Oliah. - Mit forgatsz a fejedben, Dio?
- LE A FÖLDRE! - visította Alhadion.
Mindannyian a földre vetették magukat, és a pince felől hatalmas robaj hallatszott. Füst szállt föl onnan, a mestergerenda beszakadt, és a ház lesüllyedt. A víz feltört a föld alól, és lángok nyaldosták a házat. Shuan elismerően füttyentett, és a látványban gyönyörködött.
Donna Khatrinának nyoma sem volt.
- Ugye ez nem a Ramores-ház? - kérdezte Oliah.
- Nem. - mondta vigyorogva Alhadion.
Shuan a homlokára csapott, és hisztérikus nevetésben tört ki.
- Ez a mi volt házunk. Évek óta tűzre akartam tenni, saját kezűleg...! Nem tudom eldönteni, hogy utáljalak vagy imádjalak ezért, Suanir.
- Remek. - morogta Oliah. - Attól még Donna Khatrina be fog perelni minket.
- Senki nem tudott erről a házról. - mondta Shuan. - Nyugodj meg, kedvesem, semmi baj nem lesz.
- Oké. - mondta Alhadion. - Most pedig vissza kell vinnünk a négy elementálgyűrűt.