Aznap éjjel egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy ki lehet valójában ez a fickó, és erre azonnal választ akartam kapni. Elég sok furcsaság volt körülötte. Ha veszélyt jelent az anyámra, vagy akár rám is nézve, minél előbb ki kell iktatnom ebből a családból. Anyának nem nagyon hiányzik még egy csalódás. Már tudtam is, hogy ebben kiktől kérjek segítséget. Ott van a két legrégebbi és egyben legjobb barátom is, Rebeka és Márk. Rájuk mindig számíthattam, bármilyen problémám volt. Ők majd segíteni fognak nekem abban, hogy kiismerjük ezt a bizonyos Richárdot. Viszont ezzel képtelen voltam holnapig várni, ezért úgy döntöttem, hogy még az éjjel megkeresem őket. Hétvégén általában a környék kiskocsmájában töltötték az időt. Reméltem, hogy ez most sincs másképp, így kiosontam a házból, hogy nekivágjak az éjszakának.

Már hívtam is volna a taxit, hogy elvigyen a kocsmáig, de akkor megláttam Richárd autóját, ami az udvarunkon állt. Arra gondoltam, hogy miért ne mehetnék azzal. Ha jól emlékszem, a kocsikulcsot a nappaliban hagyta. Nagyon felcsigázott az a gondolat, hogy egy elegáns, szürke mercedessel jelenjek meg a kocsma előtt. Megjött Rónai Andrea, akinek Szlovákiában bejött az élet. Nem is töprengtem rajta sokat. Csendben visszamentem a házba, és megláttam a nappaliban az üvegasztalon heverő kocsikulcsot. Teljesen izgatott lettem. Kisiettem az autóhoz, és már benne is ültem. Soha életemben nem vezettem még mercedest. Itt volt az alkalom. Tudtam, hogy erre az autóra úgy kell majd vigyáznom, mint a szemem fényére. Végül biztonságosan meg is érkeztem a kocsmához, leparkoltam és kiszálltam a kocsiból. Nem tudtam visszatartani az arcomra ülő mosolyt, amikor a többiek meglátták a visszaérkezett Rónai Andreát.

Az öröm viszont nem tartott sokáig. Megtudtam, hogy például Márk már hetek óta nem jár a kocsmába valami motorbaleset, és ezáltal egy törött kar miatt, Rebeka meg pont azért nem, mert Márk sem. Felesleges volt idejönnöm. Ez a hely már nem az volt, mint két évvel ezelőtt. Szórakozó fiatalok helyett mindenhol részeg férfiak ültek, és egyik sem tudta levenni rólam a sóvárgó tekintetét. Azonnal el akartam tűnni onnan. Elindultam az autóval Márkékhoz, majd amikor a házukhoz értem, reménykedve láttam, hogy a szobájában még ég a villany.

Ahogy lassan kiszálltam a mercedesből, és a szobájának ablaka felé közelítettem, a szívem a torkomban dobogott. Annak ellenére, hogy Márkkal csak barátok voltunk, egy különleges kapcsolat volt a miénk. Egyszer szerelmet vallott nekem. Azt hittem, hogy csak viccel, és szembe röhögtem szegényt. Mégis csak barátok voltunk, és én nem akartam ezt tönkretenni. Azóta mintha egy kicsit neheztelt volna rám emiatt, bár ezt sosem mondta, én éreztem.

Nem akartam felébreszteni az egész házat, így a régi, jól bevált módszert alkalmaztam arra, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Elkezdtem apró kavicsokkal dobálni a barátom ablakát. Ő észrevette, viszont amikor kinyitotta az ablakot, egy eléggé furcsa fogattatásban volt részem.

– Rebeka, megmondtam már, hogy...! – forgatta a szemeit idegesen egészen addig, amíg meg nem látott engem – Andrea? – mondta alig halhatóan.

– Mint látod – jegyeztem meg, erre hirtelen a bejárati ajtóhoz szaladt.

Én is arrafelé vettem az irányt.

– Andrea! – kiáltotta, amint kinyitotta az ajtót, és egyszer csak a nyakamba ugrott. Olyan volt, mintha csak belém kapaszkodva nem nyelné el a föld.

– Jól vagy? – néztem rá kétségbeesett arccal.

– Úristen, ezt nem hiszem el. De hogy? – majdnem sírt a meglepettségtől – Vagyis... Nagyon hiányoztál. Most meg megjelensz itt, mint egy angyal, és elképesztően jól nézel ki.

– Ne csináld már! Te is rám hozod a frászt. Mit műveltél magaddal? – néztem rá a bekötözött karjára.

– Nem érdekes. Az a lényeg, hogy te itt vagy, és annyi mindent kell mesélned. Menjünk fel a szobámba!

– Oké.

Na remek. Aggódhattam most már az egyik barátomért is. Márk legalább olyan rossz állapotban nézett ki, mint az anyám. Csendben felballagtunk a szobájába.

– Na és mi hozott vissza Pestre? – érdeklődött.

– Az anyám őrültsége. Hozzá készül menni egy pszichopatához.

– Komolyan?

– Nem ismerem a pasast, de nekem nagyon gyanúsnak tűnik.

– Nem is te lennél, ha nem kombinálnál egyből – mosolyodott el rajtam.

– Na de most tényleg. Mi történt a karoddal?

– Motorbaleset.

– Ezt már tudom. Bővebben?

– Miattad történt – fogta meg a kezem, miközben a szemembe nézett.

– Miattam? Úgy, hogy itt sem voltam?

– Patrik heccelni kezdett.

– Patrik? Az a kis nyomorék, aki mindenkibe beleköt?

– Kint voltunk a motoros bandával. Ott volt ő is és Rebeka is. Az elején nem volt semmi gond, aztán beszólt valamit Rebekának. Rebeka is visszaszólt, ő meg nem állt le. Ezt már én sem tűrtem. Szócsatába keveredtünk, és téged is a szájára vett, mert tudta, hogy nekem mennyire fontos vagy. Azt mondta, hogy egy kis k*rva vagy, aki ott hagyta a sz*rban az anyját, és nem véletlen, hogy az apád meghalt, meg ilyenek. Erre elszállt az agyam, így ott helyben kihívtam egy versenyre. Egy motorversenyre. Viszont közben annyira idegesítettek ez a szavak rólad, hogy bőven túlléptem a sebességhatárt, a motor pedig kicsúszott alólam. A karomra estem. Percekig feküdhettem a földön, miközben lepörgött előttem az egész életem. A te hangod és Rebekáé csengett folyamatosan a fülemben, aztán Patrik térített magamhoz. Hívta a mentőket, és szólt a többieknek is. Akkora egy szerencsétlennek éreztem magam. Bárcsak egy korlátnak csapódtam volna, akkor...

– Ne! – parancsoltam rá – Ki ne mondd! Hihetetlen azt hallani, hogy az apám után még két személyt is elveszthettem volna. Egyébként Rebekával mi van? Dühös vagy rá valamiért? Mert amikor kinyitottad az ablakot, olyan volt, mintha meg akartál volna ölni valakit a tekinteteddel.

– Rebeka... – gondolkodott el – Andrea, nézd, én nem kívánok többet semmilyen kapcsolatban lenni vele, úgyhogy ez a hármas dolog tovább nem fog működni.

– De miért? – én már itt nem tudtam mire számítani.

– Te mindig megbíztál benne, viszont rengeteget kavart a hátad mögött. És ahogy a baleset után viselkedett, az nálam végleg kiverte a biztosítékot. Megpróbált rám nyomulni, lesmárolni, és ha nem is mondta ki szószerint, Patrikéhoz hasonló véleménnyel volt rólad. Felfordul a gyomrom tőle.

Képtelen voltam ennyi információt befogadni egyszerre. Ennyi fájó információt. Bármi bántott, azt csakis apával tudtam megbeszélni igazán, de ő már nem volt velem. Két személy maradt a számomra, és most csak rájuk akartam koncentrálni. Visszafojtottam a könnyeimet, megráztam a fejem. Most kellett igazán erősnek és bátornak lennem.

– Hagyjuk Rebekát! – szólaltam meg – Elegem van az álszent emberekből. Az a lényeg, hogy te egyben vagy, és most már én is itt vagyok veled. Együtt kiderítjük, hogy ki is az a pasi, aki el akarja venni az anyámat.

– Közös akció?

– Mint a régi szép időkben, hacker barátom.

– De ki ez? És anyád honnan szedte össze?

– Horváth Richárd. Állítólag egy sikeres üzletember, viszont nagyon sok furcsa dolog van körülötte. Anyámmal csak úgy összefutottak párszor, és máris elcsábította. Volt neki is egy lánya, de meghalt. Az alkoholista feleségétől elvált. Csak hallanod kellett volna a beszélgetésünket a vacsoránál. Le tudtam volna harapni a fejét a nyakáról. Minden pillantása azt sugallta felém, hogy "tudom, legszívesebben megfojtanál, de úgysem fogsz". A kocsija pedig... – ekkor eszembe jutott valami – A kocsija!

– Mi van vele?

– Itt van. Elhoztam. Bármi gyanúsat találhatnánk benne.

– Ugyan már! Ha valóban van rejtegetni valója, akkor szerintem ennél sokkal elővigyázatosabb.

– Attól még megnézhetjük, nem?

– Kétlem, hogy találunk valamit, de miért ne?

Lementünk az autóhoz. Egy átlagos, szürke mercedes. Ugyan mi rejtegetnivalója lehetne két gyanakvó fiatal elől? Márknak kezdett igaza lenni. Hiába kutattuk át az egész járművet, tetőtől a kerekekig, semmi gyanúsat nem találtunk. Illetve egy valamit kivéve.

– Azt hiszem, hogy van itt valami – nyúlt be a barátom az egyik ülés alá.

– Komolyan? Mi az? – kíváncsiskodtam.

– Ez egy használt óvszer? – hozzám hasonlóan undorodva szembesült a látvánnyal.

– Vagy anyám bolondult meg teljesen negyven éves korára, és kipróbálták az autósszexet, vagy ez a rohadék csalja meg őt mindenféle jöttment szukával. Na de most komolyan! Kell lennie itt valami másnak is. Nem hiszem el, hogy ez az egyetlen bűne. Egy iratnak, vagy tiltott szernek, vagy bárminek, ami... Hát ez meg? – én is találtam valamit hátralökve a kesztyűtartóban, miközben feldúltan keresgéltem.

– Mi az?

– Nem tudom, egy apró üvegfiola. Van benne valami.

Reflexszerűen kinyitottam és beleszagoltam.

– Azért szerintem meg ne kóstold! – figyelmeztetett Márk – Nem tudhatjuk, mennyire veszélyes anyag.

– Pfu, ez...

Hirtelen megszédültem.

– Jól vagy? – fogott meg a barátom.

– Nagyon émelyítő szaga van. Olyan, mint a...

– Kloroform – szagold bele ő is.

– De miért tartana ilyet magánál? Normális?! Embereket rabol el, vagy mi?

– Nem tudom. Mindenesetre tényleg jobb, ha rajta tartjuk a szemünket.

– Remélem, hogy nem akarja bántani az anyámat, különben esküszöm, hogy a saját két kezemmel teszem pokollá az életét.

– Andrea – fogta meg a kezem a fiú – tudod, hogy számíthatsz rám, segítek neked, de sajnos én sem tudok mindig ott lenni, ha valami gond van. Ígérd meg nekem, hogy akkor is nagyon vigyázol magadra, ha egyedül vagy vele. Még nem tudjuk, hogy ez az ember mire képes valójában. Lehet, hogy csak egy egyszerű szélhámos, de az is lehet, egy igazi pszichopata.

– Ugyan Márk! Nem kell engem féltened. Nagyon sokszor meg kellett már védenem magam ahhoz, hogy szembe tudjak szállni egy ilyen idegesítő faszfejjel. Viszont nem ártana mégiscsak egy kicsit javítani a kapcsolatomon vele, ha a közelébe akarok férkőzni, és még több információt megtudni róla.

– Egyszer átmehetnék én is hozzátok, mondjuk egy vacsorára, hogy találkozhassak vele, és jobban megismerjem.

– Ez nem is rossz ötlet, sőt, elég érdekesen hangzik. Legyen a visszatértem alkalmából. Holnap le is beszélem anyával.

– Remek. És most mi lesz a terv? Hazamész vagy megnézünk egy filmet? – kérdezte pimaszul.

– Hm. Az utóbbi csábítóbbnak hangzik. Menjünk! – indultam vissza a ház felé.

Végül ott is aludtam Márknál. Teljesen kiment a fejemből, hogy az autóval reggelik vissza kellett volna érnem. Ez már csak azért sem volt kivitelezhető, mert rengeteg gint megittunk filmnézés és beszélgetés közben.