Szívfacsaró kezdés, hatalmas belső vívódás (már megint) és egy olyan utolsó monológ, ami miatt érdemes várni a folytatást. (Hát ja, bár előbb a mangának kéne folytatódnia, hisz jelenleg az eredeti mű még kevés egy újabb évadhoz)

Tartalom:

Az első évad lezáratlansága után nem éppen egy teljesen új szálra számítottam a nyitásnál. Az első évad izgalmas harcjelenetéhez képest ugyanis hatalmasat ugorva bepillantást nyerhetünk egy új szereplő szemén át Dazai dokkmaffiánál eltöltött éveibe. Oda szintúgy a dokkmaffia egyik tagja volt, bár barátságos jelleme kicsit kívülállóvá tette. Különleges képesggének köszönhetően - bizonyos szintig belelát a jövőbe - a maffiában igen fontos helyet foglal el. Különösen, amikor felbukkan egy hasonló képességekkel rendelkező alak, aki útját állja a dokkmaffiának...

A jelenbe visszatérve, főleg az a sokkhatás után, ami bennem maradt a múltat lezáró esemény miatt, szintúgy nem habostorta az élet. Akutagawa és Atsushi harcából a dokkmaffia ügyeletes bajkeverője bár egészben, de nem éppen épen került ki. Ráadásul a vezetőség is felfigyelt forrófejűségére, így az ő nyakán is szorul a hurok.

Az irodában sincs minden rendben. Kyouka-chan kételkedik abban, hogy jó helyen van ott, ahol most van. Az ereje ugyanis a pusztulást szolgálja, nem éppen reménykeltő.

A két szervezetnek ezeken kívül meg kell küzdeniük a tengerentúlról érkező Céh-vel, melyeknek tagjaik szintúgy különleges képességekkel rendelkeznek. Ezután megkezdődik a harc a túlélésért.

Szereplők:
(Az újak - vagyis akiket eddig nem mutattam be és fontosak)

Francis Fizgerald: Ő a céh vezetője, aki bár gonosz és nem épp erkölcsös úton lett az, aki, mégis szerintem egy elég szerethető karakter lett. Mindent a feleségéért követ el. A pénzéről függően meg tudja növelni az erejét.

Edgar A. Poe: Őt ha más nem, azért is megemlíteném, mert nagyon rajongok a műveiért. Poe egy elég zavaros alak. Az egész életét arra áldozta, hogy legyőzhesse Rampo-t. Késöbb megbékél riválisával. Van egy Carl nevű mosómedvéje, akit mindig magával hord. Képességével embereket tud bezárni könyvekbe. (Kedves könyvmolyok, azt hiszem megtaláltam a tökéletes férjjelöltet magamnak!)

Chuuya Nakavara: Régen példaképként tekintett Dazai-ra, most azonban le akarja győzni. Magabiztos és hirtelen haragú. Képessége az antigravitáció, ám egy idő után kárt tesz benne ez a képesség.

Kyouka Izumi: Fiatal korával ellentétben már túlságosan is jól ismeri a világ igazi arcát. Kételkedik önmagában és megveti az erejét. Az irodában csak Atsushinak nyílik meg, mivel a fiú mentette meg.

Vélemény:

Hú, hát mit ne mondjak, jó régen láttam ezt az animét. (És az kinek is a hibája, hogy eddig nem írtam le ide a gondolataimat? A lustaságomé!) Szóval most jön az a rész, amikor megpróbálom felidézni az emlékeimet. (Fú és mi lesz amikor a Karnival lesz terítéken? Két és fél év, nem semmi.) 

Az első négy rész szerintem messze az anime legkomolyabb része és habár a szereplőket nem ismerjük túlzottan (sőt, szinte semennyire), pusztán a tény, hogy milyen áldozatokat kell hozniuk vagy épp elviselniük a szereplőknek, épp elég, hogy a szívünk ici-pici mazsolává redukálódjon. Kyouka-chan is egy elég érdekes karakter lett. Bár ő már az első évadban is megjelent, itt egészen más fénybe helyezték. Ő az a szereplő, aki nem tudja, hogy pontosan hova is tartozik. Szeretne jó lenni, de ott a múltja, ami ebben meggátolja. Erre rátesz egy lappáttal egy ugyanolyan képességekkel rendelkező hölgy a maffiánál, aki elég jelentős módon fejezi ki nem tetszését a Kyouka által választott úttal szemben. (Tegyetek úgy, mintha ennek a mondatnak lenne bármi hangyafing értelme.) Akutagawa ha lehet még királyabb és motiváltabb, mint az első évadban volt. Csak úgy ment és tarolt a rashoumonnal, enyhe utalásokkal kisérve sanyarú múltjáról - amiről még mindig nem tudunk semmit se...  Atsushi számomra még mindig kicsit gyengécske, de közel se annyira, mint az első évadban volt. Kezd végre felnőni az "Én egy bedez tigris vagyok és szinte elpusztíthatatlan vagyok" szerephez. Végre elhagyta a múlton való csámcsogást és kezd egyre jobban úrra  lenni a saját sorsa felett. 

Akit még meg kell említeni, az Dazai. Az első évadban való és a mostani Dazai szinte két teljesen más személy lett a szememben. Nem tudom, hogy az első négy rész hatására, vagy az egyre nagyobb fenyegetés árnyéka miatt, de elkezdett egyre komolytalanabb lenni a karaktere. Amin az elő évadban még nevettem volna, az itt már csak annyit ért el, hogy pislogtam és a következő kérdés ötlött fel bennem? "Ezt meg miért kellet?" Talán a másik zavaró dolog, hogy mindent tud. És ez nem vicc. Gyakorlatilag minden lépésről előre értesül valahonnan, vagy megérzi, vagy egyszerűen csak megfelelő stratéga, nem is ez a fontos. Hanem az, hogy erről senkinek se szól. Mindenkit hagy a mély vízben lubickolni, míg ő a partról nézi a fejleményeket. És ha bár az az utolsó monológ valamelyest megmagyarázza a viselkedését, attól bennem még enyhe ellenszenvet keltett. (Ide biggyesztem, hogy ez az én véleményem...)

Ha már így szóba került az a bizonyos monológ, annyit megtudhattunk a harmadik évadról, hogy ki lesz az a bizonyos valaki, aki úgy nagyjából mindenki vesztét okozhatja. Semmit se tudunk meg róluk, még egy körülbelüli létszámot se, lehetnek tízen, vagy annyian, mint az oroszok.

Ami még külön tetszett az animében, az a Mobidik volt. Franciakulcs, nagyon jól nézett ki!

Kedvenc szereplő: Akutagawa, Nathaniel

Kedvenc rész: 6. rész

Értékelés: 10/9 

Nézd meg:

- Ha láttad az első évadot

- Ha szereted a krimit

- Ha rajongsz Japán és az USA leghíresebb íróiért

- Ha tetszett az ajánló

Dal: Skillet -  The resistance

Közönöm, hogy elolvastad és hogy még itt vagy!