1998. augusztus

Dudaszó hasított a forgalom zajába, villamos csengetés követte, egy platós kocsi dübörögve haladt át a kereke alá kerülő úthibákon.

- Bocsi, van egy ötvenesed? - szólított le egy szemüveges, vékony férfit Kitti. A lány hajában keveredő rózsaszín és türkizkék tincsek, a szakadt nylonharisnyája, a kifűzött bakancs a lábán, az orrkarika és a szoknyájáról logó láncok nem nyújthattak túl biztató benyomást.

- Nincs - válaszolt alig hallhatóan a férfi, és egy bátortalan lépést tett balra, hogy nagyobb ívben tudja kikerülni. - Huligánok! - morogta halkan magának, mikor már elég messze került tőle.

- Hát baszd meg, senkinek sincs! - Kitti széttárta a karját, majd a combjára csapott. Sarkon fordult, és elindult vissza a Népligetbe. Átvágott a füvön, kicsit olyan volt számára a liget, mintha egy másik világba lépett volna be. A dudálást és a dübörgő forgalomzajt lassanként felváltotta a madárcsicsergés. Még a levegő is másnak tűnt.

Kitti meg sem állt egy göcsörtös platánfáig. Reni, a kis lökött csaj az általános iskolából, aki mindig kapható volt a hülyeségekre, most a füvet tépkedte. Peti, akivel Kitti már lassan négy hónapja járt, az óráját figyelte. Kittiben egy pillanatra felmerült a kérdés, hogy mégis miért ennyire fontos az idő, de hamar megválaszolta: Egyszerűen Peti nem bír két percig a seggén megülni. Ha nem történik semmi, akkor egyből ideges lesz. Emese, szemmel láthatóan, még nem érkezett meg. - Ki jön? - huppant le a fűbe Kitti.

- Mondjuk te, és mondjuk sikerült, vagy valami? - Peti válasza ingerülten csengett. Kitti már meg sem lepődött. A rosszul nevelt kutyák jutottak eszébe, akiket nem lehet egyedül hagyni, mert szétszedik a lakást. Vajon hangosan nyüszített, amíg vissza nem jött? Talán megkérdezhetné Renit. - Nem, smucig fasz volt - vonta meg a vállát.

- Akkor ennek volt értelme.

Kitti válaszra se méltatta. Az első két hónapban annyira jól ment minden, aztán a srác varázsütésre meghibbant. Mindegy, gondolta, próbálta kitalálni, miféle lapot kellene leraknia. A szeme sarkából elkapta, ahogy Peti ismét az óráját nézi. Ezt a mozdulatot egy hatalmas sóhaj követte, majd a srác Reni felé fordult.

- Szóval hamarosan elkezdődnek a középiskolás évek?

- Aha. Nagyon kíváncsi vagyok! Remélem jobb lesz, mint az előző, mert oda csak gnómok jártak.

Terelés - hasított Kittibe a gondolat. Ismét felötlött benne a kérdés, hogy mi a fene van az idővel. Miért ellenőrizgeti Peti mindig a karóráját? Végül Kitti arra jutott, tök mindegy, most ezt úgysem tudja kideríteni, jobb, ha inkább belemegy a játékba. Úgy válaszolt Reninek, mintha mi sem lenne természetesebb ennél az alibinek szánt cseppet sem természetes beszélgetésnél - Nyilván jobb lesz, én is oda járok!

- Jó, de te harmadikba mész, nem is leszünk osztálytársak.

- És? Emese ott lesz, meg amúgy is, a legjobb arcok nem az iskolában vannak, hanem itt!

- Rakjál már le valami lapot! - torkolta le Peti idegesen, majd egy cigarettát tolt a szájába.

- Jól van, na! - Talált két treff lapot, gondolta, az majd jó lesz, miközben egyre biztosabb volt benne, hogy Peti pont leszarja Reni iskolaváltását, csak azért kérdezte meg, hogy valami történjen.

Peti ismét az óráját ellenőrizte, aztán visszanézett a lapokra. A szeme egészen kinyílt, hűvös hangon szólalt meg. - Ez mi a szar, szívem?

- Két szín, mi más?

- De ez nem így működik! - Peti a szemét dörzsölte, vett egy mély levegőt, majd miután azt erőteljesen kipréselte magából, feltűnően nyugodt hangon megszólalt. - Csak akkor dobhatsz két lapot, ha...

- Sziasztok!

Kitti hátrafordult, Emese köszönt rájuk.

- Helló, Mesi! - viszonozta Kitti Renivel egyszerre. Visszanézett Petire, aki meredten bámulta a lányt.

- Bocsi, de alig akartak elengedni! - magyarázkodott Emese, miközben letelepedett a háromfős társasághoz a fűbe.

- Ja, én is az ablakon másztam ki - Reni rezzenéstelen arccal válaszolt.

- Az kemény! - nevetgélt Peti a megjegyzésen.

Emese csak mosolygott. Kitti Petit figyelte, aki ezt hamar észrevette.

- Mi van? - mordult rá Kittire.

- Ó, az égvilágon semmi.

- Nahát, mit játszotok? - kérdezte Emese.

- Makaózunk - jött Kitti válasza.

- Azt nem tudom, hogy kell. Beavattok?

- Nem jársz jól - húzta el a száját Kitti - Ez a világ legbonyolultabb játéka.

- Ne hülyéskedj már! Mesi hamar megérti majd - szólt közbe Peti.

Kitti úgy érezte, gyakorlatilag le lett hülyézve. A szemöldökét felvonva grimaszolt, de nem szólt egy szót sem. Sértődötten hallgatta, amint barátja ismerteti a szabályokat. Közben Emesét figyelte, aki a rövidre vágott hajába túrt, nézegette a kártyákat, az ujját az ajkára helyezte, majd ide-oda mozgatta, amíg gondolkozott.

- Baszd meg! - artikulálta hangtalanul Kitti. Renire nézett, aki unott tekintettel hallgatta a szabályokat.

- Mesélsz nekünk a suliról? - fordult Emese Kittihez, miután Peti befejezte.

Kitti összevonta a szemöldökét, a fejét kissé hátravetette Ez is a sulival jön. Mi a szart akar mind a kettő a sulival augusztusban? Végül lassan mesélni kezdett - Nem rossz hely, de baromi nehéz. Vannak jó fej tanárok, mint Juci néni, a rajztanár, vagy Feri bá, aki törit tanít. Velük mindig lehet hülyéskedni. Aztán vannak igazi seggfejek, mint pölö Laci bá. Na, ő egy szadista, tuti utálni fogjátok! Engem tavaly kis híján pótvizsgáztatott, ha Peti nincs, biztos nem szerzem meg azt a kettest. Ildi néni kedves, de hamar fel lehet húzni, tőlünk még elsőben egyszer sírva szaladt ki.

- Ühüm - bólintott Emese - És a diákok? - Olyan élénken szólt a hangja, hogy Kitti már nem tudta, mit gondoljon.

- Jaj, itt szinte mindenki szuper okos - legyintett. - Gondolhatod, lepkehálóval lehet csak normális embereket fogni. Szurkolok, hogy a ti évfolyamotok már jobb legyen.

- Azért ez olyan izgalmas, belegondoltál már, hogy gimibe megyünk? - szólt közbe izgatottan Reni. Emese elégedetten kuncogott.

Kitti már nem látott Emesében semmi fenyegetőt. Halványan elmosolyodott. Nevetségesnek érezte az egészet. Nyilván érdekli az új iskola, ilyenkor mindenki izgatott. - Induljunk? - fordult Petihez, aki lepillantott a fűben heverő kártyalapokra.

- Induljunk - bólintott.

***

A sörözőben teltház volt. Renire rátelepedett a kocsmaszag, a zsíros lambéria, a ködszerű cigarettafüst és a levegőben terjengő alkoholgőz. Mikor beléptek, egy rózsaszín tarajos srác élénken integetni kezdett Reniéknek. Két haverja vette körül, bőven volt hely mellettük. Peti a szemét forgatta, elejtett egy kellemetlen hangvételű ó-t. Lassan hátrálni kezdett, Reni épp csak ellépett az útjából.

- Ők meg kik? - érdeklődött Kitti.

- Egy haverom volt - sziszegte a fogai között Peti.

- Akkor üljünk oda! - tört ki lelkesen Kittiből.

Peti Emesére nézett, majd Renire, végül halványan biccentett. Ezután letelepedtek a srácokhoz. Reni nem találta annyira érdekesnek a fiúkat, eleinte nem is tudott a beszélgetésre koncentrálni. Figyelte a tömeget, a különböző baráti társaságokat. Egy orrpiercinges lány karikákat fújt cigarettafüstből, arrébb egy srác az asztalra borulva aludt, miközben a haverjai ropit, gyufaszálat dugta a fülébe, meg az orrába.

- ...amúgy nem ez a törzshelyünk, hanem az ott hátul. - A rózsaszínhajú srác egy sarokban álló asztalra mutatott. - Ott például simán lehet az asztal alatt csapolni kintről hozott kétdekás csavarosat. Akár a sarokba is lehet hugyozni, senkinek nem tűnik fel - magyarázat közben a nyelve akadozott, a kezével suta, de hirtelen mozdulatokkal gesztikulált.

- Mire nem képes néhány kétdekás, ugye? - A megjegyzést követően a másik srác a könyökével bökdöste a rózsaszín hajút, közben hangosan röhögött.

Kitti vigyorgott, az orrát ráncolta, ujjai közé csavarta egy színes tincsét - De nagy állatok vagytok - jegyezte meg kuncogva. Közben megbökte a rózsaszín hajú srác vállát.

Reni valami történeten agyalt, valami olyanon, ami überelhetné azt, amit a srácok mondtak. Sosem érezte problémának, hogy egy kissé átlépje a valóság és fikció közötti határvonalat. Meg volt róla győződve, hogy bármit is mond, senkit nem az érdekel, hogy minden valóban megtörtént-e. A lényeg, hogy elég jól passzol-e a történet az eddigiekhez. Minden témához mindenkinek volt valami odaillő kis anekdotája, és itt következett a másik bökkenő: Reni nem bírta elképzelni, hogy másokkal ennyi minden történik, miközben vele soha semmi. És ha mások is kicsit túloznak néha, akkor ő miért ne tegye? A lényeg úgyis csak a pillanatnyi hangulat, utána már senkit nem érdekel az egész.

Mialatt próbált valamit kiötleni, ami még a sarokba hugyozásnál is durvább, tekintete a velük szemben ülő barátaira tévedt. Emese könyökölve támasztotta ujjaival a fejét, a tekintete meglepően komor volt. Mellette Peti egy öngyújtóval játszott, miközben folyamatosan Kittit bámulta, ajkait egész vékonyra húzta.

- Elbűvölőek a barátaid - jegyezte meg Emese halkan. Reni egy pillanatra visszanézett Kittiékre, akik úgy tűnt, semmit sem hallottak. Peti arcizmai összerándultak. Kerek szemmel, összevont szemöldökkel bámult Emesére. Egy rövid ideig csak tátogott, mint aki nem találja a szavakat.

- Most mi a szart csinálhattam volna? Nem volt szabad hely.

- Ja, meg gondolom, másik szabad kocsma sem - vetette oda Emese. Egy kecses mozdulattal felállt az asztaltól, majd affektáló fennhangon hozzátette. - Kiszaladok a mosdóba, ha nem vagyok túl régimódi.

Peti szája tátva maradt, de a düh nem tűnt el az arcáról. Még valami nyikkanó hang is elhagyta a torkát, mint aki utána akart volna szólni, csak meggondolta magát. Végül egy hangos hú kíséretében kifújta magát, és elindult Emese után.

Kitti ezt már észrevette. Csak a szemével követte Petit. Reni épp elkezdte volna mesélni, hogyan loptak pénzt a kasszából egyszer egy kocsmában (ami soha nem létezett) egy haverjával (aki soha nem született meg). Mielőtt bármit is mondhatott volna, Kitti erősen oldalba bökte.

- Hallod! Menj már utánuk!

- Mi? Minek? - Reninek semmi kedve nem volt belefolyni ebbe az egészbe. Szerencsétlenül, és hülyén érezte volna magát, és ő nagyon nem szerette szerencsétlennek és hülyének érezni magát.

- Csak úgy, hogy minden oké-e. - jegyezte meg Kitti, mintha csak a wc állapotát kellett volna ellenőrizni.

- Miért nem mész te?

- Mert az tök vágó! - csattant fel ingerülten.

- Ja, mert ez nem vágó!

Kitti ismét oldalba bökte Renit. - Menjél már!

Reni erre kelletlenül, de elindult. Felesleges hülyeségnek gondolta ezt a kémkedést. Hiszen látta, Peti milyen vad féltékenységgel figyeli Kittit!

Eközben Emese belépett a mosdóba. Nyúlt a kampóért, hogy magára zárja, de mielőtt beakaszthatta volna, valaki elkapta az ajtót. Peti állt vele szemben.

- Komolyan azt hiszed, hogy én ezt akartam? Nem is beszélek ezzel a suttyóval hónapok óta, fogalmam se volt, hogy ekkora állattá nőtte ki magát! - Peti jóformán kiabált. Emese végignézett rajta. Figyelte, ahogy kapkodja a levegőt, ahogy a nyakán kidagadnak az erek, miközben tüzes tekintettel meredten bámulja.

- Tök mindegy - vetette oda végül -, nem tartozol nekem magyarázattal. Most megtennéd, hogy kimész?

- Nem!

- Nem? - kérdezett vissza Emese felcsukló hangon. És akkor - gondolta -, és akkor így töltjük a délutánt? - Azt sem értette, tulajdonképpen Peti mitől ilyen dühös. Nem mindegy, hogy ő, mit gondol a haverjairól? Nem tartozik neki beszámolóval. Sóhajtott egyet, majd nyugodtabb, de még mindig határozott hangon megszólalt: - Jó, akkor sajnálom, ha úgy érezted, téged hibáztatlak bármiért. Most pisilhetek? - Lesütötte a szemét. Kezdte kellemetlenné válni számára ez az egész beszélgetés. Hülyén érezte magát, úgy gondolta, ő maga is túlzásba esett, és már nem értette miért. Felpillantott, Peti még mindig őt nézte, azzal a nagy barna szemével, amiből áradt a kedvesség. Egészen kisfiús vonásai voltak. Emese az ajkába harapott. Már épp mondani akart valamit, hogy megtörje a csendet, csak még nem tudta mit. Peti megelőzte, és megcsókolta.

Egészen a falhoz nyomta Emesét, a hajába túrt. Emese még soha nem csókolózott senkivel. Hihetetlenül izgalmasnak érezte azt a mélyről jövő szenvedélyt, ami kitört Petiből. Más volt, mint eddig. Megváltoztak a mozdulatai, a légzése, az érintése. Eltűntek a szavak, a kínos félrepillantások, a láthatatlan korlátok, csak a most volt, ahogy a csempéhez nyomta, miközben erősen hozzásimult. A kinyíló ajtó zavarta meg őket.

Reni állt velük szemben. Még a száját is eltátotta, szótlanul meredt rájuk. Emese elkapta a kezét. - Légyszi, légyszi, ezt ne mondd el Kittinek, jó?

- De, mi a fene? - bökte ki végül Reni.

- Reni, kérlek! - könyörgött Peti is.

- Mióta vagytok együtt?

Reni nem kapott azonnal választ. Peti a tarkóját dörzsölte, az arca egészen kipirult. Emesét nézte, mint aki tőle várja a segítséget.

- Nem vagyunk együtt, ez véletlenül történt - magyarázta Emese, miközben a kezével is nemet intett.

Reni összehúzta a szemét, a kezét karba fonta, majd az ajtófélfának dőlt, mint aki hosszas magyarázkodást vár. - Hogy történhet ilyen véletlenül?

- Mit tudom én! - fakadt ki Peti. - Csak kérlek, próbálj már meg falazni!

Reni vett egy mély levegőt. Végignézett rajtuk, majd megállapodott a tekintete Emesén.

- Jó, rendben, de nem lesz ilyen többet, ugye?

Emese erre átölelte - Nem lesz, ígérem!

Mikor visszaértek, Peti beült Kitti és a rózsaszínhajú srác közé. Átölelte, simogatta a lány vállát. Emese tekintete újra és újra visszatévedt rájuk, miközben azon dolgozott, hogy szétszedje a poháralátétet. Tessék - gondolta -, az első csók. - Meglögybölte a sörét, a pohár szélén lévő foltot figyelte. Nem tűnt valami biztatónak, máskor biztos kioktatja a csapost arról, hogy megfelelően kellene mosogatni, de most mégsem tudta igazán érdekelni. Végignézte, ahogy Peti Kitti fülébe súg valamit, majd kuncogni kezdenek mindketten, utána megcsókolja. A sarokban egy ottfelejtett felmosórongyot vett észre. Azon gondolkodott, talán nem rég épp a mosdót takarították fel vele, most meg, mikor már nem volt rá szükség, otthagyták a sarokban. Visszatért a félig szétcincált poháralátéthez, hogy ott folytassa, ahol az imént abbahagyta.