2012. szeptember

Az alagsori teremben tornyokba rendezve álltak a padlón az iratok. László a sokadik nagy mappát nyálazta át, de semmit nem talált. Nem értette, hogy lehet ez, hiszen Reni tizenöt éves volt, mikor iskolát váltott, tehát még az akkori időkben is tankötelesnek számított. Úgy gondolta, lennie kell valami feljegyzésnek arról, hova vitték, de a jelek szerint tévedett. Még az is lehet, hogy elveszett, hisz 1999 már nagyon rég volt.

Fáradtan préselte ki magából a levegőt, miközben belezuhant Éva székébe. Próbálta összeszedni a gondolatait, de úgy tűnt, nem fog a nyomára jutni. Ildit nem kérdezhette meg, az iratok között pedig nem talált semmit. Miközben kereste a megoldást, a tekintete az asztalon heverő papírokra tévedt. Érdeklődve nyúlt érte. Annáról szólt.

„Teljesítmény krízis, érzelmi-indulati szféra túlterhelése, étvágytalanság. Lehetséges okok: költözés, kirekesztettség. Szexuális abúzus kizárva –> kizárva?

Szaktanári figyelmeztetés –> Bezseny László

Osztálykirándulás –> –||–

Reakció –> „beszédes"

Irány: személyiség tesztek, szociális problémák kezelése, beszélgetés."

László érdeklődve kapta fel a következő lapot. Egy rajz volt az. Igazán szépen kidolgozott fekete-vörös tónusú mű, amely egy fát ábrázolt a lemenő nap előtt. Lászlót furcsa érzés kapta el. Eszébe jutott az álom, amit az alvási paralízise éjszakáján látott.

Visszatette a rajzot. Alatta csak a Rorschach teszt képeit találta. Arra tippelt, Éva véletlenül felejthette a jegyzeteket az asztalon, egyébként a zárható fiókban tarthatja ezeket az iratokat. A hangfelvételt azonban úgy tűnt, elvitte magával.

Kár – gondolta. Szívesen belehallgatott volna.

Tekintete ismét a fiókra tévedt. Talán abban is van valami nyom, vagy ha más nem, valami érdekesség Annáról. Jó lenne megnézni. Ha valahogy csináltathatna hozzá egy kulcsot. Na de hogy? És ha csak feltörné? Óvatosan vizsgálni kezdte a fiókot, majd hirtelen nagyot rántott rajta. Az asztalon hagyott kacatok, és a számítógép hangosan zörgött. Néhány toll koppanva zuhant a földre. László az ajtó irányába nézett, figyelt, nem hall-e kintről valamit. Még voltak páran az épületben. Ismét megnézte a fiókot, úgy tűnt, egy kissé előrébb áll, talán néhány erősebb rántással simán el lehet hajlítani a zárat.

Újra az ajtó felé sandított. Talán, gondolta, de biztos volt benne, hogy nem ez a nap a legmegfelelőbb. Majd egy nyugodtabb délután visszajön érte.