1991. december

Gyula az előtte tornyosuló nagy halom zárthelyit nyálazta át, miközben halkan motyogta a lapok tetején olvasható neveket. Folyamatosan járt a lába, halkan dobogott az ósdi, recsegő tanszéki parkettán. Végre a kezébe akadt, amit keresett. A vele szemben álló lány izgatottan közelebb lépett. Gyula tollával az asztalon kopácsolt, miközben átfutotta az első oldalt, majd a felső lapot megemelve a következőt, végül az azt követőt is. Felhúzta a szemöldökét, az ajkába harapott. A vékony kecskeszakáll szálai, mint egy sün tüskéi, úgy meredeztek minden irányba.

- Háát. - Felnézett a lányra, akin látszott, még a lélegzetét is visszafojtja, úgy várja az eredményt. Gyula alig pár perce íratta meg a csoporttal a zh-t, de amint belépett a tanszéki szobájába, ez a lány egyből kopogtatott az ajtaján - Sajnálom, de nem hiszem - rázta a fejét, száját elhúzva.

A lány kissé elsápadt. - És nem lehetne valamit tenni? Nekem nagyon fontos, hogy meglegyen ez a szeminárium. Ha most nem sikerül, biztos, hogy kicsapnak.

- Nézze, megpróbálhatja még a jövő héten megírni, ha ugyanez az időpont jó - közben az asztali naptárát lapozgatta.

- És most nem tudnánk megoldani? - húzta össze a szemét, miközben dús hajába túrt.

- Mármint?

- Haa... - Lassan közelebb sétált a Gyulához. Megkerülte a hatalmas lakkozott asztalt, és mellé lépett. - Ha valami másban próbálnánk kiegyezni? - kérdezte egészen halkan, hosszú vörös körmével finoman kapargatta az asztallapot.

Gyula végignézett a lányon, karcsú alakja volt, vékony dereka. Világosszőke dauerolt hajával úgy nézett ki, mint aki azokból a fitnesz műsorokból jött. Oldalra fordult a székkel, a tollát hanyagul az asztalra dobta.

- Persze, akár szóban is levizsgázhat, és ha elég ügyes, még ötösre is javíthat. Velem lehet egyezkedni. - A nyomatékosság kedvéért megmarkolta a lány fenekét. Feszes volt, és izmos, Gyula arra gondolt, ez a csaj tényleg egy olyan Bíró Ica féle fitnesz kazettáról ugorhatott elő. A lány letérdelt elé, kioldotta a férfi övét, majd a farmerját. Gyula sosem vallotta volna be szobatársainak, de ez volt a kedvenc pillanata, mert itt tudta biztosan, hogy nyert, ez az a pont, amitől már biztos, hogy ő uralja az eseményeket. Márpedig most Gyula tényleg nyert, ezzel a Bíró Ica utánzattal meg is volt a féléves bingója.

A diáklány oboajátéka nem hagyott kivetnivalót maga után. Gyula a szék háttámlájába kapaszkodott, annyira intenzív volt hirtelen az élmény. Érezte, hogy nem ő az első, aki megfordul a lány szájában, igazán jó technikával dolgozott, nagy tapasztalatra engedett következtetni. Egy pillanatra előugrott a gondolat, miszerint „és íme, a jövő tanár nénije, hölgyeim és uraim!", de hamar elhessegette. Őszintén nem foglalkoztatta ennek a lánynak a jövőbeli karrierje, nagy ívben tett a középiskolásokra, akiket tanítani fog. Ebben a pillanatban egyedül két dolog érdekelte: Egy, hogy ezt a féléves játékot, amit a fiúkkal űztek, ezennel biztos, hogy ő, Gyula nyerte. Kettő, hogy egy annyira szexi csaj bukott épp az ölébe, olyan technikával, amitől nehezére esett akár még egy másodpercig is tartania magát.

Megragadta a lány fejét, hogy még mélyebbre hatoljon benne. A hallgató erősen ellenkezett, de Gyula pillanatok alatt torkon lőtte. Egy mély sóhajt követően elengedte. Göndör hajszálak ragadtak az izzadt tenyeréhez. A Bíró Ica utánzat fuldokló köhögésbe, öklendezésbe kezdett. Gyula elé rúgta a papírhulladék kosarat, amibe a lány azonnal belehányt.

- Húh - fújta ki magát Gyula, a zakóját egy rántással megigazította, miközben visszafordult az asztalához. - Megvan az ötös - gyors mozdulattal rákanyarította a lapra a jegyet, -, de sajnos elhagytam a dolgozatát - tette hozzá, miközben bevágta az alsó fiókba a zárthelyit. - Indexet hozott?

A lány még mindig a szemetes fölött öklendezett, miközben bólogatott. Két mély levegő után remegve előkotorta a táskájából a kis fekete leckekönyvet. Könnyeitől a sminkje elmosódott, arcán már nyoma sem maradt az előbbi bujaságnak, kétségbeesés, és összeomlás lépett a helyére. Gyula laza mozdulattal kikapta a kezéből a könyvet, miközben magában nyugtázta, hogy ezzel a zilált külsővel még izgatóbbá vált a csaj. Beírta a jegyet, majd barátságos tekintettel, mintha az imént egyszerű felelet zajlott volna, átnyújtotta a lánynak az indexét. Bíró Ica mása kikapta a kezéből, és kiviharzott a szobából. Gyula, amint egyedül maradt, egyből a telefonért nyúlt. A kollégium hatodik emeletét hívta. Amíg válaszra várt, cigarettára gyújtott.

- Tessék? - vette fel egy álmos hangú srác.

- Szia, a hatszázhatosba be tudnál szólni?

- Kit keresel?

- Kurvára mindegy! - válaszolt az élménytől még mindig mámorosan. A fejét hátravetve, csukott szemmel szívott a cigarettájából, amíg várta, hogy valaki megjelenjen a vonal másik végén.

- Igen?

- Laci, te vagy az?

- Aha.

- Bingó!

- Mi van?

- Bingó van, haver!

- Nee! - jött a meglepődött, hitetlenkedő válasz.

- De! Emlékszel a szőke dauerolt csajra a hármas csoportból?

- Neee! - Gyula hallotta, hogy László halványan elneveti magát a hír hallatán. Ha reggel valaki azt mondja neki, ma délután a fitneszedző kinézetű csaj ott fog térdelni előtte, valószínű, ő is kineveti.

- De!

- Pazar! Barátom, nyertél. Megyek be, ott leszel még? - A hangja töretlen vidámsággal szólt, mint akinek különösen jó napja van.

- Persze, várlak sok szeretettel! - Válasza közben felpakolta az asztalra a lábát.

- Szedd össze Pistit, van egy meglepetésem.

Gyula, László és István kisdoktori előtt álló tanársegédek voltak. Napjai a disszertáció írásából és a gyakorlati órák vezetéséből állt. Egy szobán osztoztak mind a tanszéken, mind a kollégiumban, és együtt játszották a hallgatói bingót.

Gyula, miután letette a telefont, még egy utolsó slukkot szívott a cigarettájából, aztán visszatért a zárthelyik javításához. A lábát továbbra is az asztalon pihentetve, az ölébe vette a következő vizsgalapot. Alig, hogy belemerült a munkába, István lépett a szobába.

- Mára végeztem - szólalt meg olyan hangon, mintha kemény fizikai munkával töltötte volna az egész napját.

- Mész is? - pillantott fel Gyula a vézna, tejfölszőke szobatársára.

- Persze! - István válasza közben elfojtott egy ásítást.

- Lacinak van valami meglepetése, hamarosan itt lesz.

- Hú, de nekem muszáj kiugranom, meg tudtok várni? - Egészen felélénkült, kérdése közben felhúzta melegítője ujját, egyik lábáról a másikra állva nézte a karóráját, a beszűrődő napfény megcsillant a szemüvegén. - Sietek vissza.

- Jó, szólok majd neki - vonta meg a vállát.

- Kösz szépen.

István lekapta a fogasról a kopott kabátját és kiviharzott a szobából. Igyekezete közben vállal nekiment az ajtónak. Gyula csak mosolygott a szerencsétlenkedésén, majd visszatért a vizsgajavításhoz. Mikor tíz perc múlva ismét nyílt az ajtó, fáradtan állapította meg magában, hogy ezzel a feladattal ma már nem fog végezni.

- Na, mi az a nagy meglepetés? - csapta le a tollát az asztalra.

- Kint áll az épület előtt. - László zsebre dugott kézzel állt az ajtófélfának dőlve. Magas alakján még többet nyújtott hosszú kabátja. Szőkésbarna haja a szemébe lógott, amit egy fejrántással tüntetett el az arcából. - Pisti hol van?

- Valami dolga akadt, azt kérte, várjuk meg.

- Jó - vonta meg a vállát -, majd becsatlakozik. Na, gyere!

Gyula kíváncsian követte barátját a parkolóba. Egy törtfehér kettes Golf előtt álltak meg.

- Íme! - mutatott László a kocsira.

- Ez a... - Egy pillanatra elakadt a szava. - A tied?

- Erős szülői segítséggel, de igen, ennek a kocsinak én vagyok a tulajdonosa!

- Beszarás! Gyönyörű!

- Pazar, mi? Hat éves, teljesen megkímélt. Legalábbis eddig az volt - vigyorgott barátjára. - Pattanj be! Ma aztán bőven van mit ünnepelnünk.

Bevágták magukat az autóba. László egy határozott mozdulattal feltépte a kesztyűtartót, amiből három szivart gurult elő. Eggyel megkínálta Gyulát, egyet pedig visszadobott a helyére. Gyula még mindig nem tért magához. Gépiesen gyújtotta meg a szivart és tekerte le az ablakot, miközben az autó belső kialakítását csodálta. Végighúzta kezét az ülés szövetén, majd finoman megmarkolta a sebességváltót. Ezután hátrafordult, hogy a hátsó ülést is megcsodálja. Visszapillantott Lászlóra, aki elégedett vigyorral figyelte, szeme sarkában halvány szarkalábak sorakoztak, áradt belőle a büszkeség.

- Öregem, fantasztikus ez a kocsi!

- Szerintem is.

Gyula kinyúlt a visszapillantó tükörhöz. Végigfuttatta kezét az ovális burkolaton. Keze csak akkor akadt meg, mikor egy ismerős alakot fedezett fel a tükörben. - Ott jön Pisti.

László is hátrafordult. Harmadik csapattagjuk épp megbotlott a saját bokájában. - Szerencsétlen - rázta vigyorogva a fejét. Kihajolt a lehúzott ablakon, és szivarral a kezében integetett. - Hé, Pisti! Itt vagyunk.

István egy pillanatra megtorpant. Gyorsabban szedte a lábát, majd bepattant a hátsó ülésre.

- Honnan a kocsi?

- Lacié! - Gyula válaszolta meg a kérdést, közben László megkínálta most érkezett barátját a harmadik szivarral.

- Jó kis járgány - jegyezte meg István, ajkát vékonyra húzva, halvány mosoly mellett futtatta végig vizenyős kék szemét az autó belső terén, miközben aprókat biccentett, majd, mint akit áramcsapás ért, összerezzent. - Hú, ha már itt van, Angyalföldre el tudnánk ugrani?

- Angyalföldre? Minek? - vonta össze László a szemöldökét, miközben a visszapillantó tükörben nézte Istvánt.

- Úgy alakult, hogy tudok hozni egy kis gyorsítót az esti bulira.

László elmosolyodott. Félresöpört egy szőkésbarna hajtincset az arcából. - Angyalföldre megyünk kábítószerért? - Beindította az autót, a motor felbődült, a kaszni beleremegett. László vigyora szélesebbre húzódott. - Van ebben valami romantikus! - Benyomta a kazettás rádiót, amitől elindult a California soul című szám, majd nagy gázzal kikanyarodott a parkolóból.

- Képzeld, én meg bingóval nyertem a félévet - kiabált hátra Gyula.

- Az igen! - csuklott fel István hangja, miközben elismerően biccentett. - December van, ezt gyorsan lezavartad!

- De le ám! - szólt közbe László.

- Két hete tart a vizsgaidőszak, és már legalább négy csaj megnyalta az admirálist? Hogy a fenébe? - ámuldozott István.

- Évközi zéhá, az a titka.

- Ma tele vagyunk ünnepi eseményekkel - csapott a combjára.

- Ezt mondtam én is! - tette hozzá László, miközben nagy sebességgel megelőzött egy Ladát.

***

- A következőnél menj majd be, és ott is leszünk! - István egy nagy paneltömbre mutatott a szürke rengetegből. László sportosan fékezte le a kocsit a lakótelep parkolójában. - Mindjárt jövök - szállt ki István.

- Öregem, állat ez a mai nap! - Gyula elkényelmesedve döntötte hátra a fejét az autó ülésén. Egy kicsit a szemét is becsukta.

- Pazar bizony, nem hiszem, hogy lehet ezt még hova fokozni.

- Ne mondj ilyet, este vizsgaidőszak köszöntő lesz az alagsorban.

Igazán enyhe volt az idő a hónaphoz képest, a levegő megtelt madárcsicsergéssel, hihetetlennek tűnt, hogy nem a tavasz elején járnak. László az elé terülő alkonyt nézte. A lemenő nap vörösen ragyogott, narancssárga tónust kölcsönzött az égbe nyúló kopasz fáknak, fekete sziluetté varázsolta a fény útjában álló paneltömböket, oldalukat vérvörös ragyogással borította be. A téli alkonyban István alakja tűnt fel, ahogy slampos lépteivel igyekezett vissza az autóhoz. László Gyula felé fordult, aki, úgy tűnt, ugyanúgy a naplementébe feledkezett.

Miután István visszaért, László egyből indult. A parkolóból kifarolva a kollégium felé vették az irányt. Jobbról előztek egy kocsit, miközben ordítva énekeltek a magnóval. - ...If I was in L.A. Californian dream, California dreaming...

László ekkor látta meg a labdát, ami pattogva haladt az úttest felé, majd a lányokat, akik szaladtak utána. A rémület szinte fejbe vágta. Tövig nyomta a féket.

- Vigyázz! - figyelmeztette Gyula is, de László itt már semmi mást nem tudott tenni a fék taposásán kívül. Nézte a közeledő gyerekeket, akik úgy dermedtek meg, akár a macskák szoktak. A kerekek csikorogtak, ahogy a lendülettől siklottak az aszfalton, a hátsó kerék enyhén megcsúszott. Fél méterre a lányok előtt álltak meg.

Az égett gumiszag betöltötte a levegőt. Mind a hárman csak ültek, és zihálva próbáltak megnyugodni. István szállt ki először, nem viselte a szemüvegét, leeshetett róla a fékezéskor.

- Jól vagytok? - kérdezte aggodalmas, mégis lágy, barátságos hangon a lányokat.

László tompán hallotta a hangját, figyelte az elé táruló bájcsevejt. Még mindig nem engedte el a kormányt. A kislányok ártatlan tekintettel bámulták a térdére támaszkodó Istvánt, aki visszafordult a többiek felé. - Semmi gond, senkinek sem lett baja - közölte a fiúkkal megkönnyebbült mosollyal az arcán. A lányokon is látni lehetett, ahogy kezdenek megnyugodni.

László egyre erősebben markolta a kormányt. Csak akkor engedte el, mikor már fájtak az ujjai. Kivágta az ajtót, és kipattant a kocsiból. - Menjetek vissza a járdára, nem szabad csak így kiszaladni az úttestre! Mégis mi a fenét gondoltatok?

A lányok riadtan néztek rá. Az egyik kislány még a nyakát is behúzta, meleg, barna tekintetével tanácstalanul meredt Lászlóra. Hirtelen nagy levegőt vett, mint aki valamit mondani készül, vagy csak még lélegezni is elfelejtett az utóbbi pár másodpercben. A másik kislány mélykék szeme még sötétebb tónust öltött magára. Úgy festett, akár a háborgó tenger. Szó nélkül elszaladt. Barátnője egy kicsit még állt tétován, majd követte.

László dühösen nézett utánuk. István felé fordult, aki a fejét dörzsölte. - Mi bajod van? Megsérültél? - vetette oda.

- Áh, egy kicsit bevertem a fejem, nem komoly - legyintett.

- Akkor meg üljünk vissza és húzzunk innen a faszomba! Hülye kis csitrik, az agyam eldobom. - Visszaszálltak az autóba. Gyula épp megszólalt volna, de László hamar a szavába vágott, miközben beindította a motort. - Ez elég meleg helyzet volt, ha elcsapjuk őket, jó nagy szarban vagyunk. Én gyorsan hajtottam, Pisti zsebében ott egy csomag amfetamin, gyönyörű rendőrségi ügy lett volna belőle.

- Azért én annak is örülök, hogy a kislányoknak nem esett bajuk - jegyezte meg István nyomott hangon, az ülés alatt kotorászott. Mikor felült, a szemüvege ismét a fején volt. László megrántotta a vállát, és elindult. - Faszért kell az úttesten labdázni?

- Láttad milyen kék szeme volt az egyiknek? - álmélkodva ejtette el a megjegyzést - Akár a tiéd is lehetne!

- Pont az hiányozna a nyakamba! Egy gyerek. Utálom a kölyköket - morogta még mindig ingerülten.

- Diplomázott tanár barátunkat hallottuk. - Gyula úgy ejtette el a megjegyzést, mintha csak felkonferálná régi szobatársát.

- Kapd be! - László válasza közben elvigyorodott.

- De te középiskolában taníthatnál, nem? - kérdezte István.

- Édes mindegy, azokat is utálom.

- Pedig jó kis korosztály az! - Lászlóból kitört a röhögés Gyula enyhén perverz hangsúlyú megjegyzésén.

- Hülye állat vagy!

***

Ahogy visszaértek a kollégiumi szobájukba, egyből készülődni kezdtek. Mire mind összekapták magukat, már lassan indulhattak le az alagsorba.

- Kezdődhet az attrakció? - dobta István az asztalra a pár órája szerzett amfetamint.

- Hogyne! - lelkesedett László.

István kiszórta az asztalra a fehér port, majd egy telefonkártyával három csíkot formázott. A tárcájából előszedett egy papír száz forintost, amit kis csővé pödört össze.

- Az első utca a győztesnek jár - nyújtotta át a barnás-lilás színű bankjegyet Gyulának.

- Kösz, öreg! - Gyula, amint felszippantotta a fehér port, egyből érezte, ahogy a szertől kiszárad a nyálkahártyája, mint amikor a meghűlés kerülgeti az embert. A jobb szeme könnybe lábadt. Hátravetette a fejét, hogy szét ne szórja az értékes anyagot. Lassan kifújta a levegőt, majd jókedvűen továbbpasszolta a százast Lászlónak. A kört István zárta.

- Ez aztán igazán jól tud esni, főleg egy hosszú nap után! - mondta Gyula az orrát törölgetve. István a benyálazott ujjával felszedte a hátra maradt port. László a combján dobolt, majd nagy lendülettel felpattant.

- Hozzam a pezsgőt?

- De még mennyire!

Egy pillanat múlva már vissza is ért a konyhából poharakkal, és egy üveggel. Pukkanva nyitotta ki a pezsgőt. - Belegondoltatok, hogy a vizsgaidőszak után már mind le tudjuk adni a disszertációnkat? - László hangja lelkesen szólt, közben sorra kapkodta fel a poharakat, hogy széttöltse a pezsgőt.

- Kár hogy nem érünk vele sokat - jegyezte meg István keserűen, miközben kezébe vette az egyik italt.

- Áh, biztos megoldódik előbb-utóbb ez a fokozat adási ügy - legyintett László, úgy tűnt, aznap már semmi nem tudja kihozni a sodrából.

- Nagyon remélem. Persze, te nem vagy szarban, van egy jó kis szakmád.

- Kapjátok be mind a ketten! - nevetett László a megjegyzésen.

- Én azt mondom, nézzük meg, mi folyik odalent! - Gyula végszónak szánta a kijelentését. Letette a poharát, és határozottan felállt.

A sötét kollégiumi alagsorban fedetlenül szaladtak a plafonon a csövek, a tér megtelt cigarettafüsttel. A hely tömve volt tizennyolc-tizenkilenc éves ittas hallgatókkal, a csövekre tekert fényfüzérek folyamatosan más színben ragyogták be a szűk helyet.

- Nos, uraim, vadászidény van - karolta át barátai vállát Gyula, egy pohár sörrel a kezében. Végignézett a kihívásokkal teli folyosón. Elöl, közel a hangfalakhoz, izzadságban úszó tömeg táncolt. Onnan, ahol a fiúk álltak, úgy tűnt, mint egy hullámzó vízfelszín. A hangszettől távolodva ritkult a tömeg, műanyag poharakkal a kezükben, egymás fülébe kiabálva beszélgettek az emberek.

- Van bizony - István elbámészkodva válaszolt. Meredten bámult előre. Még Gyula sem látta eddig ilyen bárgyú ábrázattal.

- Én már tudom, kire vadászom - mosolyodott el László. Istvánnal egyszerre indultak el a zsúfolt tánctér irányába. Gyula egy mély sóhajt követően cigarettára gyújtott. Alig hogy eltette az öngyújtóját, valaki nekiütközött és kiverte a sört a kezéből.

- A szentségit! - tört ki belőle. Nagy mozdulatokkal próbálta lerázni a kezéről a sört, miközben azt figyelte, hogy jól telibe kapta a kiömlő ital a zakóját is.

- Jaj, ne haragudj! - szabadkozott egy fiatal lány - Kiengesztelhetlek valahogy?

Gyula először a tömeg irányába nézett. Hamar kiszúrta Lászlót, ahogy egy vörös lányt próbál befűzni, illetve Istvánt, ahogy maga elé bambulva szerencsétlenkedik egyedül. László és a lány abban a pillanatban indultak el a lépcső felé. Gyula meg mert volna esküdni, hogy a csaj hozzá jár algebragyakorlatra. Tehát elsős és tanár szakos, akár maga Laci is egykor. István szánalmas ábrázattal bámult a páros után. Gyula biztos volt benne, hogy bárki felé is indult el, az lerázta, ezért bámul ilyen sóvárogva. Erre a társaságra még véletlenül sem vágyott aznap este. Akkor már legyen inkább a zakógyilkos csaj, azzal még szexelni is lehet. - Hogy a fenébe ne? - karolta át a lányt.