2012. szeptember

Emese a konyha asztalnál ült, és a fejét fogta. Nem csak a borzasztó, hasogató fájdalom miatt, hanem mert nagyon bánta az előző napot. Hálát adott az égnek, hogy partnere lelépett már az eset után. Egyik lakótársa, Petra rózsaszín fürdőköntösben és hasonló színű törölközővel a haján serénykedett mellette. Hamarosan egy bögre kávét tett le elé.

– Kösz – morogta Emese, fel sem nézve.

– Úgy hallottam, jó volt az estéd!

– Jaj, ne is mondd! – Megdörzsölte az arcát, majd fájdalmasan visszanézett lakótársára, aki félig felvont szemöldökkel nézett vissza rá. Petra a konyhapultnak dőlve állt, karját keresztbe fonta, miközben a mosogatógép halkan duruzsolt mellette. Emese ismét a halántékát masszírozta. – Tudtam, hogy tizenharmadikán nem szabad alkoholt fogyasztani! A tizenhárom szerencsétlen szám.

– Ugyan már, annyira nem teljesíthetett rosszul! – vont vállat Petra könnyedén.

– Nem erről van szó. Ez a gyerek a legelső pasim volt. Nem kellett volna, ennyi. – Emese a bögréjét igazgatta, miközben nem akart felnézni.

– Hú, a szüzivesztő?

– Nem, ez még a szüzesség számításom előtti időkből került elő.

– Akkor mi a baj? Én már az összes ilyenbe belefutottam így-vagy úgy, és bepótoltam, ami kimaradt.

– Hogy tudsz ilyen laza lenni? – tárta szét a kezét Emese.

– Milyen? Annak, hogy mindig csinálsz valamit, aztán görcsölsz rajta, semmi értelme. Érts egyet magaddal!

Ismerős szavak voltak ezek Emese számára, már hallotta azelőtt, csak nem ettől a lánytól. Megrázta a fejét. Úgy tűnt, ez a nagy bölcsesség mindenkinél működik, csak nála nem.

– És te sosem aggódtál, hogy megszólnak, vagy végül, akivel igazán komolyan tervezed, az nem fogja úgy tervezni veled?

Petra már válaszra nyitotta a száját, de valaki megszólalt. Mindketten a hang irányába kapták a fejüket. – Jó reggelt! – Egy tizenhét év körüli fiú zavarta meg őket. Petra szobájából jött. Fáradtan kereste elő a cipőit a sötét előszobában, majd a konyha boltíves bejáratának támaszkodott, hogy magára húzza.

Petra kémiát és biológiát tanított egy középiskolában. Emese számára egyértelmű volt, hogy ez az egyik diákja. Már nem az első, aki megfordult náluk. Miután a fiú magára rángatta a vékony őszi kabátját, Petra kiszaladt, hogy kiengedje. Csörgött a kulcs a zárban, egy pillanatra fény árasztotta el az előszobát, hogy aztán ismét visszatérjen a megszokott sötétség. Petra visszasétált a konyhába, és leült az asztalhoz. – Sosem – válaszolta meg Emese kérdését. – A szex jó, egészséges. Pozitívan hat a testre, a lélekre, közelebb hozza egymáshoz az embereket, levezeti a felesleges feszültséget. – Az ujján számolta a felsorolt pozitívumokat. – Mindenkinek van egy hobbija, van, aki rajzolgat, van, aki eljár teniszezni, én szexelek, és szerintem én jártam a legjobban. Aki meg nem vesz komolyan akkor, amikor kéne, nos – vonta meg a vállát –, az ne is tegye egyáltalán.

– Te nagyon bátor vagy! – kuncogott Emese. Mindig is csodálta Petra lazaságát, amit egyszerűen nem bírt utána csinálni.

– Ezt az egész, a szex, az bűn dolgot a kereszténység találta ki. És tudod mit talált még ki a kereszténység? Hogy a fürdés veszélyes! De nekem elhiheted, a fürdésben nincs semmi veszélyes. – Lágyan elmosolyodott, majd beleivott a kávéjába.

– Nincs, csak hülye érzés, tudod? Hogy az egyetlen dolog, amit képtelen vagyok irányítani, az a magánéletem! – Emese a hajába túrt, majd újra a fejét fogta.

– Persze, mert van, aki többet lát bele a dolgokba, mint kéne. Te is. Ez a srác is azt hiszi, hogy majd nem lesz karó a dogája, de úgy meghúzom, mint a szart! – Petra kimeresztett ujjakkal húzott egy egyenes vonalat a levegőbe, hogy nyomatékosítsa a mondandóját, majd folytatta. – A szex arról szól, hogy akkor, ott, két ember nagyon kívánta egymást, és kész. Csak addig tartott. – Felkapta a bögréjét, és megvonta a vállát – Ha utána hülye kémiából, sajnos hülye kémiából. Te meg, ha utána nem akarod látni a srácot, nem látod többet.

– És nem félsz, hogy kiderül?

Petra felkacagott. – Hogy derülne ki? Megmondja, hogy meghúzta a tanárnőt, az meg cserébe meghúzta őt? Hagyjuk már! Ha mégis elbüszkélkedne ezzel az estével, senki nem fog neki hinni, mert minden középsulis srác meg akarja dugni a fiatal tanár nénit.

– Maradt még kávé? – A két másik lakótársuk került elő.

Petra lélegzete is elakadt egy pillanatra, ahogy meglátta őket. – Ti már reggel kilenckor be vagytok tépve?

– Áh, csak egy kicsit – vigyorgott egy kövér, pirospozsgás srác, Máté. A szeme fehérje pont olyan árnyalatban úszott, akár az arca.

– Nem kéne nektek ma dolgoznotok? – érdeklődött Emese megvető arckifejezéssel.

– Kéne? – nézett egyszálbél haverjára Máté.

– Ja! De csak délután.

– Akkor még nem kéne! – Máté kifejezetten jót mulatott a válaszán, miközben belépett a konyhába, nyomában a haverjával. Kinyitották a hűtőt, és gyakorlatilag kipakolták. A pult megtelt kenyérrel, felvágottal, vajjal, és gyanús színű kajákkal megrakott ételhordó dobozokkal.

Emese visszafordult az asztalhoz. Ismét belehasított a fájdalom a fejébe. A két fiú a húszas éveik elején jártak, alapképzéses hallgatók voltak. Egy nagy drogéria üzletláncnál dolgoztak pénztárosként a hétvégéken. Persze, jó kis szülői támogatást élvezhettek, így nem aggasztotta őket egy esetleges kirúgás. Állandóan be voltak tépve. Petrát nem zavarták, amíg fizetnek rendesen, Emese viszont utálta az állandó gitározást, a rumlit a konyhában, és úgy egyébként a fiúk személyiségét. Ilyenkor egy kicsit úgy érezte, kezd kiöregedni ebből a típusú albérletből. Pénze már jó ideje lett volna kivenni egy egyszobás garzont, de egyszerűen szeretett Petrával lakni. Meg aztán, megszokta a szobáját. Otthonos volt, barátságos. Olyan, ahova jó hazamenni. Egyetemi évei elején költözött még ide, Petrával egyszerre.

– Peti srác nagyon bulis arc ám! – jegyezte meg Máté, miközben a túl vastagra sikerült szendvicsét próbálta összenyomni.

– Mi? – Emese bosszúsan emelte fel a fejét. – Mikor találkoztak ezek vele?

– Ja! Megállt nálunk a konyhában kifele menet – müffögte teli szájjal, közben a teleszórta morzsával a konyhakövet.

– Baszd meg! – Emese dühösen az asztalra borult, a feje tompán koppant. Peti idővel ismét rátalált Dani barátjára, aki mellett úgy lezüllött, hogy Emese alig ismerte meg. A srác épülettakarításból tartotta manapság fent magát, és hiányzott két foga. Mikor belefutott az utcán, a lány teljesen ledöbbent. Tiszta szánalomból hívta meg egy sörre, aztán rengeteget beszélgettek, elmesélték egymásnak, hogy mi történt velük a szakításuk óta, és közben jól be is rúgtak. Aztán... aztán valami olyan kínos dolog történt, amit Emese szíve szerint kitörölne, erre itt van ez a két idióta, akikkel Peti kifele menet megtalálta a tökéletes színvonalat, hát mi ez, ha nem gáz?

Petra egy elnéző mosoly kíséretében megrázta a fejét, majd lágy hangon megszólalt – Látod, erről beszélek! Felhúzod magad hülyeségeken. – Lenyalta kanaláról a ráragadt tejszínhabot, aztán ütemesen kavargatni kezdte a kávéját.

– Miért, te nem tennéd, a helyemben?

– Voltam én már kínos pasikkal bőven, szóval hidd el, hogy nem – vont vállat.

Emese ebben egy pillanatig sem kételkedett. Egy kicsit megfeledkezett önsajnálatáról, és Petire gondolt. Hogy zuhanhat valaki ennyire mélyen szánalmasba? Nem így festett még akkor, amikor abban a kocsmában megkapta tőle élete első csókját. Mikor Reni rájuk nyitott a koszos mosdóban. Hogy megváltozott minden az érettségire! Emese egy pillanatra elmosolyodott, majd hamarosan az arcára fagyott a saját mosolya. Valóban! – gondolta. – Addigra minden megváltozott. – Nem akart erre gondolni, azt sem értette, ennyi év után honnan jött most ez elő. Erőltette magát, hogy elterelje a gondolatait. Épp csak megjelent előtte az erkélyes szoba, a bor, épp csak végigszaladt rajta ismét ugyanaz az a vegyes, erős érzés. Először a borzongás, és csak utána az izgalom.

Aztán vége lett, beleivott a kávéjába. Máté és a haverja addigra már eltűnt a konyhából, maguk után hagyták a szokásos mocskot. Emese Petrára nézett, eszébe jutott, hogy múltkor a segítségét kérte munkaügyi kérdésben. Már csak erre koncentrált, azt a régi emléket pedig visszatette oda, ahova való.

– És apukáddal mi lett végül?

– Végül megtarthatta az állását, de nagyon rezgett a léc – válaszolta Petra a kanalát nyalogatva.

– Na, az jó! – biccentett Emese. – Elküldted neki, amiket kimásoltam a törvénykönyvből?

– Persze! Mondta is, hogy köszöni, és sokat segített.

– Igazán nincs mit – mosolygott kedvesen.

Próbálta összeszedni, miket szükséges feltétlenül elintéznie hétfőn, miközben hálás volt érte, hogy minden visszazökkent az eredeti állapotába.

Pedig ha egy rég elásott érzelem a felszínre ugrik, az soha nem hagyja magát olyan könnyen visszanyomni. Egyre erősebben fog döngetni a tudat kapuján, míg végül úgy ront majd be, hogy szétrombol mindent, ami körülötte van. A hurok újra fordult.