1993. június

A lépcső tetején László lassított. Megdörzsölte az orrnyergét, majd előszedte zsebéből a kulcscsomóját. Hihetetlen elégedettséget érzett saját ajtója látványától, biztos volt benne, hogy képes lenne állva elaludni. Előző este alig pihent, elmaradt a zh-k javításával, így éjszakába nyúlóan próbált a végére érni. Aznap végig vizsgáztatott, és még a felvételiztetésben is részt vett. Estére Gyula és István nagy bulit szerveztek a Tabánba, azelőtt mindenképp szeretett volna aludni néhány órát.

Kinyitotta az ajtót, bent azonban nem az üres lakás várta. A sötétítőfüggöny behúzva állt, mindenfelé gyertyák égtek, Kriszta egy szál fehérneműben fogadta, az előszoba falának simulva.

László behajtotta maga mögött az ajtót, addigi fáradtsága, mintha elillant volna. Végignézett Krisztán, a lány haja kibontva borult a vállára, az alját begöndörítette. Csipkés melltartója szépen megemelte a mellét, tangája követte a csípő vonalát. László nem hitte volna, hogy Krisztának ilyen fehérneműje is van. Vékony, kecses alakja egészen a falhoz simult.

- Boldog szülinapot! - mondta halk, kedves hangon.

László megnyalta az ajkát, szemét egy pillanatra sem vette le Krisztáról, miközben elégedetten elvigyorodott. - Eljött a pillanat?

- Úgy éreztem, te vagy az igazi.

László vigyora még szélesebbre húzódott. - Helyes döntés! - Odalépett Krisztához, óvatosan megcsókolta. Végigcirógatta az arcát, majd elindult a keze. Megsimította a vállát, haladt végig a mellén, tovább a lány derekáig. Igyekezett befogadni a formás vonalait, a dereka után lassan elindult még lejjebb.

- Ó! És csináltam tortát is! - szólt közbe Kriszta.

László felkapta a lányt. - Bocs, de leszarom.

Krisztából csilingelve tört elő a nevetés. László elindult vele a hálószobába. Az ágyra dobta, kioldotta a saját nyakkendőjét, majd fejét Kriszta mellei közé fúrta, közben kezével a kapcsot kereste. Kriszta homorúan tartotta magát, hogy megkönnyítse a dolgát. Mikor a keble szabaddá vált, László finoman végigkarcolta a fogával a mellbimbókat, majd apró csókokkal indult el lefelé. Elérve a medencét, megállt, majd óvatos, de határozott mozdulattal leszedte a tangát is a lányról. A szeméremdombon csak egy vékony csíkban futott a szőr. László szemöldöke a magasba szaladt.

- Nahát! - nyögte a meglepetéstől.

- Azt olvastam, hogy a fiúknak így jobban tetszik - mondta Kriszta elbizonytalanodott hangon.

- Ezt nagyon jól olvastad! - vigyorgott, majd a lány combjai közé fúrta az arcát.

Kriszta a fejét is hátravetette, halkan nyögött, látszólag teljesen elengedte magát. László mégis halotta a bizonytalanságot a hangjában, és érezte, ahogy újra és újra megfeszül a combja.

A lány mellé feküdt, és ujjazni kezdte. Kriszta arcizmai egy-egy rövid pillanatra fájdalmas grimaszba ugrottak. Ismeretlen volt még számára az érzés, és az új helyzettől való félelem miatt nem tudta magát kellőképpen elengedni. László jól látta ezt, és tisztában volt vele, hogy első alkalommal ennél többet nem várhat. Úgy döntött, átesnek a tűzkeresztségen, akkor legalább valaki biztos jól fogja magát érezni, aztán majd alakulnak a dolgok.

Kihúzta az éjjeliszekrény felső fiókját, miközben folyamatosan Krisztát figyelte. Kiemelt egy óvszert, amit az ágyra dobott. Kriszta tekintete követte a kis csomagot. Mély levegőt vett, mint aki próbál felkészülni arra, ami jönni fog, majd visszapillantott Lászlóra. Kedvesen mosolygott, a szeme mégis enyhe félelmet tükrözött. László érezte, ahogy átszalad rajta az izgalom. Kibújt a nadrágjából, majd az ingét igyekezett levenni. Kriszta egyből ott termett, hogy segítsen. Széles, nyugodt mosoly terült szét az arcán, de a keze, ahogy a gombokhoz nyúlt, halványan megremegett. László megfogta a kezét, finoman simogatta. Lekapta az ingét, majd Krisztát az ágyra döntötte. A kotonért nyúlt, amitől a lány nyakán megfeszültek az izmok. László már őrülten vágyott rá, hogy végre benne legyen. Kriszta fölé támaszkodott, óvatosan kezdett behatolni. Kriszta arcára erősebben ült ki a fájdalom. László nem bírta tovább, egy hirtelen mozdulattal tövig hatolt, amitől barátnője szeme fennakadt. Kriszta fájdalmasan sóhajtott. A rövid szünet után László mozogni kezdett. Úgy tűnt, Kriszta is élvezi a dolgot, hiszen a nyakába kapaszkodott, magához húzta, csókolgatta, mégis néha újra és újra elakadt a lélegzete.

Miután László elélvezett, ledőlt Kriszta mellé. Még egy kicsit benne maradt, finoman csókolgatta, csak ezután húzta ki óvatosan. Kriszta lepillantott, az arcára kiült a rémület.

- Ne! Ez nem lehet igaz! Ne! - ismételgette sírós hangon, miközben a lábára folyt vért törölgette. László egy pillanatig értetlenül nézte. Azt el tudta képzelni, hogy Kriszta otthonában ezek a témák nem kerültek szóba, de az létezik, hogy az iskolában sem mentek bele ilyen részletességgel? Hamar észbekapott, hogy ne lehetne, még akár az is elképzelhető, hogy a vallásos szülei éppen akkor nem engedték iskolába, mikor tudták, hogy ez a téma következik. Elkapta Kriszta karját, és mélyen a szemébe nézett.

- A szűzhártyád vére.

Kriszta ránézett, még a szeme is remegett. - Ez büntetés! Ez a büntetésem! Ez!

László türelmetlenül ciccegett, gyengéden megrázta Kriszta vállát. - Dehogy büntetés, térj már észhez! Ez egy teljesen természetes dolog.

Kriszta mintha kezdett volna megnyugodni, az izmai elernyedtek, a légzése lassult. László végignézett rajta, tekintete megállapodott a lány combján szétkenődött vérfolton. Kriszta lába közé nyúlt, majd lenyalta az ujján maradt vért. A fémes íz őrjítően hatott rá, halkan felnyögött. Legszívesebben kinyalta volna a lányt, aztán lenyomnak még egy menetet. Érezte, ahogy ismét vér áramlik a farkába. Lassan kinyitotta a szemét. Kriszta az orrát felhúzva, a szája sarkát lebiggyesztve bámult rá.

- Pfuj! - tört ki belőle.

- Ugyan már! - vigyorgott. - Átszakadt benned egy hártya. Ha az emberben valami átszakad, az általában vérzik. De ez most nem akármilyen hártya volt!

Kriszta ugyanolyan undorral bámult rá. László fáradtan sóhajtott, majd felpattant az ágyról.

- Hozok neked egy törölközőt.

Mire visszatért, kitalálta, mivel hathatna rá. - Végül is egyetemre jársz nem? A szomszéd tanszéken a biológusok biztos meg tudnák neked magyarázni, pontosan hogyan mennek ezek a dolgok, de tőlem fogadj el annyit, hogy mindennek van racionális magyarázata. Ez nem bűn, nem rossz, ezek teljesen természetes dolgok.

Kriszta erre lesütötte a szemét, és bizonytalanul bólintott. László megpuszilta az arcát, majd a fülébe súgta - Köszönöm a szülinapi ajándékot!

Mivel Kriszta még találkozott egy barátnőjével, ezért László egyedül indult el a Tabánba. Két barátja egy üveg sörrel fogadta.

- Boldog szülinapot öregem! - mondta Gyula. - Nagy nap ez a mai, akár a tegnapi!

- Emlékeztek, amikor tegnap azt mondtam az új névtáblákra, hogy ez aztán a szülinapi ajándék? - kérdezte László, arcán elégedett mosoly terült szét.

Előző nap cserélték le a névtábláikat a tanszéki szobájuk ajtaján. Aznap mindhármuk neve elé kikerült a doktori cím.

- Persze - biccentett István.

- Ma újrafogalmazódott az igazán jó ajándék.

- Valami szépet kaptál Krisztától? - szórakozottan szólt Gyula hangja, mondandója közben elfordult, hogy tekintetével követni tudjon egy csapat csinos lányt.

- Ó, elég szépet! - vigyorgott. - Ennél szebbet nem is kaphattam volna!

Gyula az állát vakargatta, majd beleivott a sörébe, amikor hirtelen összeállhatott neki a kép. Elrántotta szájától az üveget. - Csak nem?

- De! - csapott László egy széles vigyor kíséretében az asztalra.

- Te szűzoltó zsivány! - Gyula ajkán cinkos mosoly bujkált.

- Mi? - István elképedve nézett rá. Ha nem lettek volna már évek óta barátok, László azt hiszi, hogy rossz hírt hallott.