A lyuk igazán hosszú volt. Sokáig zuhantam. Közben, míg én lefelé zuhantam, zongorák, csészék, tányérok mentek... felfelé?

Zavarodottan néztem ahogy a dolgok mentek fel, és elkezdtem gondolkozni....
Hova kerülnek ezek a cuccok fent?
Áhh, mindegy! Nem fontos.

Ahogyan zuhantam egyszer csak egy dzsungelben találtam magam. Ez a dzsungel nem olyan volt hogy zöld minden levél, fű, itt minden lila volt. Furának vettem ezt, de ekkor vettem csak észre hogy mire hasonlít ez.

Nem! Nem! Nemlétezik! Csoda...ország? Anyukám kiskoromban mesélte eztet hogy álmában egy Csodaországot látott meg. Fura lènyekkel, fura dolgokkal... lehet hogy én is álmodom?

Minden csöndes volt körülöttem. Minden békés.... Semmilyen hang nem csengett bele a fülembe. Tiszta csönd és nyugalom.

Ahogyan körülnézek észrevettem hogy valami cigifüst jön valahonnan. Körül néztem, de sehol semmi nem volt. Egyszer csak egy hangot hallottam meg.
-Oh, ez inkább Menyország, mint Csodaország!~ - mondta egy hang.

Megint körülnéztem, de csak lila fák voltak bokrokkal.

-Um...hello? Van valaki? - kérdezem egy kicsit ijedve.

Senki nem volt közelembe (vagyis ahogy én tudom), de a cigifüst még mindig a levegőben sántikált.
Uhh, csinálok egy Selfiet.

Elővettem az egyik selfie fényképező applikációmat és egy pózt vágtam. A kamerám előlre volt tève így láttam magam. Csak én vagyok a kèpen. Erre rákattintok a 'Fénykép' gombra és várom hogy a telefonom mutassa a képet. A képen én voltam a szokásos pózban, de a fán ahol senki nem volt, míg csináltam a képet, a képen egy fiatal fiú, ijesztő mosollyal és macskafülekkel, ült a fa egyik ágán.
Visszanéztem arra a helyre, de senki nem volt. Magamban csak mondogattam hogy nem vagyok örült, tényleg ott volt egy fiú, de minthiába, amikor nem látom.

-Umm....valaki ott van? Kérem válaszoljon valaki! - szoltam a fa felé. A fa ága felöl semmi, senki nem volt.

-Hello? - mondta egy hang a hátam mögött amitől halálra rémültem.

-Áhhh! - sikitottam el magam ahogy megfordulva megpillantottam az ijesztő fogú fiut.

-Ahhh, drága kéééérlek hallgass el! - mondta lustán a fiú.

A fiúnak macskafülei voltak, ijesztő, nagy helyres fogas vigyorral, és egy lila majica amin "Hihihihi I'm a kitty-cat"-ot írt. Ja, meg ne is mondjam egy hosszú lila farokkal.

Abbahagytam a sikítàst és ijedve nèztem feléje.
-Te... ki vagy?

-Vigyori macseknak hívni elég lesz, Drága - lépett előrébb - és téged hogy hívnak?

-A-alice

A macska-fiú megsímogatta arcom lágyan. Tényleg egy fura teremtmény...

-Alice, hát te hogy kerülsz ide?

Kirázott a hideg. Éreztem amint szívem gyorsabban ver körülötte. Egyet nyeltem majd megszólaltam:

-Elvesztem.

-Jó, de hogyan? Abracadabra puff? - mondta amint a vállaimon való ruhám igazította mivel kilátszott egyik oldalról a melltartó pántom.

-Ah - mondtam kissé pirulva mozdulata miatt - A telefonom belesett egy lyukba és... Ki kellett vennem.

-Oh - mondta csalódottan amint megfordúlt - akkor semmi, pedig körbe vezetni akartalak volna.

Kissé sokáig gondolkoztam hogy mit is mondjak erre, de mire össze szedtem volna minden bátorságom...

-Macska, várj! - de addigra eltünt.

A macska lelépett, egy sóhajt hagyva ajkaimon. Úgy látszik magam kell feltalálnom magam.