Az első gondolatom az volt, hogy hatalmas nagy bajban vagyok. Az elmúlt pár percben annyira gyorsan történtek a dolgok, hogy bele se gondoltam, mi történhetett volna, ha valaki bejön vagy csak szimplán benéz az utcáról, és meglát, ahogy Mr. Robert holtteste felett állok egy véres tollal a kezemben. Lehetetlen lenne kimagyarázni.
–Francba–sziszegtem halkan. Vadul kattogott az agyam, kerestem a megoldást, miként lehetne ezt eltussolni. Az egyetlen elérhető megoldás az volt, hogy eltüntetem a holttestet. Odaléptem az ajtóhoz, majd megfordítottam a „Nyitva" táblát „Zárva"-ra. A biztonság kedvéért még be is zártam az ajtót és lehúztam a redőnyt. Körbenéztem a helyiségben, majd felkaptam egy pár gumikesztyűt, és felhúztam. Odamentem a holttesthez, és megragadtam a lábánál, majd elkezdtem vonszolni magam után. Nem volt könnyű dolgom, egy középkorú, elhízott fickróról volt szó. A bolt hátuljában volt egy kis raktárhelyiség, oda húztam be, majd rádobáltam néhány lepedőt, amik fogalmam sincs mit kerestek ott, de legalább egy ideig elrejtik a hullát, amíg bűzleni nem kezd. Ezek után nekiláttam a takarításnak; mindenhonnan felmostam a vért, ahol tudtam, letörölgettem az ujjlenyomataimat, és elrendeztem a polcokon az árukat, azokon a helyeken, ahol dulakodás közben majdnem fellöktük a polcokat.

Miután végeztem, még utoljára körbenéztem, nincs-e valami árulkodó nyom, majd kimentem és bezártam magam mögött az ajtót. Az utca teljesen kihalt volt, úgyhogy megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Megnéztem az időt, és ekkor tudatosult bennem, hogy három perc múlva Dr. Becker rendelőjében kell lennem, így futásnak eredtem. A kulcsot és a kesztyűket két sarokkal arrébb kidobtam egy szemetesbe.

Szerencsére időben odaértem, ezért leültem a váróba kifújni magam. Reméltem, hogy Dr. Becker nem fogja észrevenni az idegességemet. Hirtelen kinyílt az ajtó, amire ösztönösen felkaptam a fejem. Kilépett rajta a pszichiáterem, majd amikor meglátott, elmosolyodott. Ki a fene az, aki egy kattant tizenhat éves lány láttán mosolyog?
–Szervusz Megara, látom, ma is időben ideértél. Fáradj beljebb–félreállt, hogy be tudjak menni mellette. Nagyot sóhajtva felálltam, lélekben felkészítettem magam a következő egy órára, majd bementem.