4. Nap
Ma bevittem az 1930-as atlaszomat a suliba, mert eldöntöttem, hogy ezentúl ez lesz a föciatlaszom. Amúgy a történelemtanárnőnek már mutattam régebben, és fangörcsöt kapott, mert ilyen volt a dédipapájának is.
És ma mégtöbb hó esett itt, vidéken, miközben Pesten alig, de az is elolvadt. Ha megmarad hétvégéig, kiviszem a városiakat a régi temető oldalába szánkózni. Amikor meg mondom ezt nekik, meg vannak döbbenve, hogy ez milyen "krípi", pedig a fél falu ezt csinálja. Nem véletlenül építették a legmagasabb dombra a templomot, meg emiatt a temetőt...
Meg ma a kórházban öcsémnél a fradi vállogatott játékosa volt bent, és vitt neki ilyen fradis cuccokat. Valami Amadou Moutari...
Igen, ilyen volt a napom.
Nem szoktam naplót írni, szóval itt be is fejezem.
Sziasztok...🙂🙂🙂🙂
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top