Nos, utolsó nap, szóval had szóljón a jól beígért téma:

(Ezt a részt is azért, mert gyújtogattuk a hajunkat és nem idult be a tűzriasztó...)

Szóval, sorminta:

*  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *

Ugye mindenkinek meg volt az év, életkor az életében, amikor az egész izlése, világnézete, gondolkodása fenekestül megváltozott.

És az esémenyek különös egymást követő láncolata végett a sors véletlenszerűen mindig úgy rendezte a lapjaid, hogy te ma az lehess, aki. Valaki rátalált a rockra, valaki hipster lett, valaki poppot hallgat, valaki punk lett, valaki megtalálta magát az emo stílusban, valaki a technot kezdte preferálni, valaki a metált, valaki pedig Csajkovszkijt hallgat jó hangosan...

És nem, mi nem akarunk egyformák lenni, és ez adja azt az értéket az emberi életnek, hogy soha nem is definiáljuk magunkat egyformának. A sokszínűségre törekszünk, arra, hogy ne olvadjunk bele a környezetünkbe, hogy észre vegyenek.
De egy valamiről nem feletkezhetünk meg: egyformák vagyunk.
Az igényeink, a céljaink, mégha abban el is térnek, hogy valaki űrhajós, valaki író szeretne lenni, mégis, keressük az alkalmat, hogy kiteljesedhessünk.
És ezt mindenki ugyan úgy keresi:
Kipróbál stílusokat, korszakokon megy keresztül, própálja megtalálni magát a sok ember közt.

És mi más lenne erre a legkézenfekvőbb eztköz az emberi lénynek, mint a gyűlölködés...

A divatdepresszió

A velemény nyilvánításra szakosodott wattpadkönyvek egyik elmaradhatatlan fejezete kétség kívül mindig depresszióval foglalkozik.

Ahol leírja az illető azt a kilátástalan allapotot, melyet a depresszióban szenvedő egyén átél.
Leírja, hogy számukra ugy tűnik, nincs fény az alagút végén, de ki lehet belőle gyógyulni, mint ahogyan Rachmaninov is kigyógyult a depresszióból. (<3)

Ezt mindenki ismeri, mivel a depresszió egy olyan fogalom, amellyel szinte nap mint nap találkozhat az ember.
Ezáltal nem is kívánom leírni azt a sablonszöveget, hogy mi alapján alakulhat ki ez az allapot, és azt, hogy milyen rossz, mert ezt már számtalanszor megtették előttem.

De ezek a könyvek mindig megjegyeznek egy általuk fontosnak vélt osztályozást:

,,A depresszió nem egyenlő a divatdepresszióval!''

Tegyük fel, van egy lány, akit a változatosság kedvéért nevezzünk XY-nak. XY élete tele van kilátástalansággal, és nagyon rosszul érzi magát. Halálvágya van, nem talál örömet az életben, nem eszik, nem alszik, nem él aktív társasági életet.

Mellesleg feketében jár, metált hallgat, a külseje nem tetszhet a zöldséges néninek. XY így fejezi ki magát, amivel egyáltalán nincs baj. A baj az, hogy XY depressziós.

Tegyük fel, hogy van egy lány. Nevezzük ИксИпсилон-nak, mert van ilyen ciril betűs billentyűzetem.

ИксИпсилон külseje egyenes ellentéte XY-énak: Converse, Starbucks kávé, fehér szaggatott farmer, haspóló. ИксИпсилон így fejezi ki magát, amivel az égvilágon semmi baj sincs. A baj azzal van, hogy ИксИпсилон depressziós.

Ohh, vájunk, dehát... Csak nem egy nem várt fordulat?

A divatdepressziót sokan úgy definiálnák, hogy:
• Divatból vágdossa magát
• Divatból öltözik feketébe
• Divatból van halálvágya
• Divatból... ...divatból olyan, mint egy depressziós

Nos, olyan tényleg van, hogy valaki divatból öltözik feketébe, mert a fekete egy nagyon szép szín, de... divatból hogy lehet valakinek halálvágya?...

És itt, Wattpadon kb. ez a két csoport néhány mérges tagja oltogatja egymást, hogy divatdepressziós. Nem bírom hangsúlyozni, hogy itt nem mindenkiről van szó, hanem leginkább a negatív hangvételű más lányok vs. én kihívások készítőiről.

Akinek halálvágya van, az biztos nem csinálja ezt divatból, hiszen mindenki boldog akar lenni. Ilyenkor mondják, hogy
- De csak a figyelemfelhivás miatt csinálja.
Na és miért hívná fel magára valaki a figyelmet, ha nem valami probléma allna a hátterében.
ИксИпсилон is lehet ugyan azokert az okokért depressziós, mint XY. Nem a külső alapján kell megitélni, hogy ki mennyire van benne ebben a betegségben.

A másik ok, amit felhoznak, amikor a "divatdepresszióról" beszelnék, az a vagdosás.

Mintha meg lenne szabva, hogy ki vágdoshatja magát, és ki nem...

Szóval

Jusson eszetekbe, hogy nincs olyan, hogy valaki divatból árt magának. Max mazochista, de még azt sem divatból csinálja...

És most, hogy megalapoztam az
Utolsó rész ünnepi hangulatát,
Ma családot látogattam, és
Megajándékoztuk egymást.
Szóval ezeket kaptam:

Csajkovszkij zenéi made in the U.S.S.R, és még kettő, ami nem Csajkovszkij:

Nem vagyok ilyen nagyon vallásos, de ez Verdi. És tőle az egyik kedvencem, a Requiem. És Wagner, hogy mindenhonnan legyen egy kicsi.😊

Ééééés ugye mindegyikbe belelógott a seggem, meg a fénykepezőgép, meeg egy régi doboz.😏😏😏😏😏😏😏
Íme:

60+os igazi kicsi vintage irógép. 😍

Kellemes karácsonyi ünnepeket, így utólag is, és boldog új évet!!!

A rajzom pedig így halad:

Ha minden igaz, és elkészül, a végeredménnyel a fotóalbumomban fogtok találkozni. :)